Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Virágtemető

Aranyosi Ervin: Virágtemető

Halottakért a virágok halnak,
(de erről szól az ő életük),
köszönhető ez egy jeles-napnak,
tele van a temető velük.

Hervadásuk jelzi az elmúlást,
díszítenek sosem élt követ,
a sír nem tárol az életen túl mást,
mert elbomlik az emberi szövet.

A temetőkből a lényeg hiányzik,
a lélek, mely messzi útra kelt,
a fagyos kő, pár napra kivirágzik,
a gyászolókból sok virágra telt.

Pedig gyertyát bármikor gyújthatna,
ha szerette a szívében él,
a jó érzés biztos megnyugtatna,
hogy lélekben újra visszatért.

Nem halnak meg, itt élnek szívünkben,
az élőkben mély nyomuk marad,
felbukkannak emlékezetünkben,
az idő felettük el nem szalad.

Egy másik síkon itt élnek közöttünk,
s leszületnek újra, terv szerint,
így teszünk majd mi is, ha így döntünk,
elmegyünk, és jövünk majd megint.

De mindazok, kik szívünk mélyén élnek,
nem halottak, csak nincsenek velünk!
Rossz azoknak, kik haláltól félnek!
Jövünk, megyünk, s újra születünk.

Aranyosi Ervin © 2024-11-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Légy az élő példa!


Aranyosi Ervin: Légy az élő példa!

Először szeresd önmagad,
mutasd meg a világnak,
hogy szebb vagy, jobb vagy, kedvesebb,
mint amilyennek látnak!
Arcodon ragyogjon mosoly,
a bántót tedd csak félre!
Szeretet járja szíved át,
így hass mások szívére!

Szeretned kéne önmagad,
ahhoz, hogy más szeressen,
hogy megváltozzon a világ,
s minden rendben lehessen!
Rólad szóljon a pillanat,
és ne csak folyton másról,
éld meg élőn az utadat,
szóljon az utazásról!

Alakítsd át hitrendszered,
tanulj még jobban élni,
a hibás, kopott köveket,
ki kellene cserélni.
Hagyd ott a múlt árnyékait,
vigyél színt, fényt a napba,
jó lenne, ha a Napod szállana,
és felhőtlen maradna!

Tanulj szeretni másokat,
úgy, hogy szíved nem félted,
ha nem használod, nem kopik,
s elhagy minden reményed!
Ha megcsalattál, fogadd el,
inkább tanulj belőle,
s ne hátráltasson félelem,
úgy nem juthatsz előre!

Szeresd a szép természetet,
és arról vegyél példát,
hisz mutatja a lényeget,
figyeld csak, s te is éld át!
Ne erőlködj, az nem tehet
boldoggá semmiképpen,
lásd meg mindenben a csodát,
s gyönyörködj minden szépben!

Így emeld fel a lelkedet,
így tedd jobbá világod,
s büszke lehetsz, példát vehet
majd rólad, aki látott!
Lelj örömöt és boldogulj,
engedd el, mi nem szolgál,
s ha szebbé válik ez a Föld,
te sem hiába voltál!

Aranyosi Ervin © 2023-05-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Adjatok, adjatok!


Aranyosi Ervin: Adjatok, adjatok!

Adjatok, adjatok, adjatok életet!
Gyújtsatok fényeket létünk egén!
Lássatok valódi, emberi lényeget,
ébresszen lényeket végre a fény!

Adjatok, adjatok esélyt az életnek,
álmokat dédelget bennünk az éj!
Lássátok végre a valódi tényeket,
rég átírt képeket raknak elénk!

Adjatok, adjatok esélyt a holnapnak,
hadd lássuk, világunk ránk mosolyog!
Valódi értékek lelkünkben ott laknak,
s akinek mondanak, nem az vagyok!

Adjatok, adjatok, adjatok életet,
óvjátok őket a holnapon át!
Törjétek össze a roncsoló mérgeket,
vegyétek vissza a nép vagyonát!

Adjátok vissza az összetört álmokat,
gyújtsatok meleget adó tüzet,
s meglátod, ebben az Isten is támogat,
éjben a hajnali csillag üzent!

Adjatok, adjatok, adjatok életet,
ébred a jászolban egy szebb jövő,
igazi béke kell, hadd jöjjön végre el,
létalakítón a célratörő!

Adjatok, adjatok esélyt a holnapnak,
lehajtott fejjel nem látjuk a célt!
Emeld fel arcodat, gondjaid fogyhatnak,
nem kell az önző harc hatalomért!

Adjatok, adjatok, éltető szép hitet,
éledjen bennetek felismerés!
Szeretet járjon át ébredő szép szívet,
benne az összes kincs, s nem is kevés!

Aranyosi Ervin © 2023-01-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Élni, csak ez a dolgod…


Aranyosi Ervin: Élni, csak ez a dolgod…

Megismerni a nagyvilágot,
befogadni minden csodát.
Mikor a füvet nőni látod,
s széllel szállni az út porát.
Kacagni minden apróságon,
megcsodálni egy felleget.
Szeretni, élni minden áron,
mert lelked bármit megtehet!

Egy napon életre születtél,
hát ne is legyél soha rab!
Élvezd ki bátran, éld a létet,
senki se legyen szabadabb!
Tedd azt másokkal, mit elvárnál,
azt add, mi lényed lényege,
hogy egyszerű mindennapodba,
a boldogság férjen bele!

Nem félni, hanem élni jöttél,
a lelked végtelen szabad,
s ezt akkor érzed teljes szívvel,
ha megtalálod az utad.
Ha rátalálsz saját csodádra,
amiért élni érdemes,
ha célod segít a világon,
mert az tiszta és nemes!

Élni, csupán csak ez a dolgod,
az úton nem tévedni el!
Vágy vezessen és legyél boldog!
Az élethez, csak ennyi kell!
Nézz önmagadba, tényleg élsz-e,
hogy öröm kísér utadon?
Tiéd a teremtés egésze!
Ha éled, az a jutalom!

Aranyosi Ervin © 2022-07-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Megjelentetése online, vagy nyomtatott formában,
csak
a szerzőtől kapott külön engedéllyel lehetséges!
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Istent keresve


Aranyosi Ervin: Istent keresve

Mikor Istent keresve bejárod a világot,
s mikor világodban sehol sem találod,
mikor rájössz, hogy rossz helyen kerested,
s lelkednek ruhája, csupán csak a tested.
A lelkedben ott él, s ott van fűben, fában,
ő maga a minden, ebben a világban.
Ha rátalálsz, meglátod, hogy egy vagy véle,
s nem is kérdés, hogy van-e, vagy, hogy él-e?

Nem ősz apóka, ki varázslatra képes,
ha így nézed, nem jutsz el lényegéhez!
Egy vagy vele, s amíg ezt meg nem érted,
a megvezetett, rabszolga léted éled,
mert másokban és másoknak hiszel.
Míg nem találod, az ördög visz el!
S bolyongsz csak egyre tévutakon járva,
és benne te sem leszel megtalálva!

Nem sikerülhet önmagadra lelned,
az anyag súlyát kell cipelje a lelked!
Ott van a csendben, jól elrejtve benned,
merülnöd kéne, csak mélyebbre menned,
s hagyni a lelked, hogy végre rá találjon,
tudatossággal, valóddal, eggyé váljon!
Lazulj csak el, add át magad neki,
hadd legyen lelked újra isteni!

Ha rátaláltál, utad is megtalálod,
nincs más dolgod, csak szebbítsd a világot,
rosszabb felét szeretgesd végre jobbá,
hadd váljanak a lelkek boldogokká!
Változtasd meg, mi világodat hajtja,
nyiss egy kaput és bátran lépj be rajta,
hol végre együtt lehetsz isteneddel,
s hited szerint, új világot teremtel!

Aranyosi Ervin © 2022-06-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hadd öntsek lelket beléd!


Aranyosi Ervin: Hadd öntsek lelket beléd!

Hadd öntsek lelket most beléd!
Hadd tűzzek jó célt ki eléd!
Mutassak utat, s jó hitet,
amely a célhoz elvihet.

Hadd adjak álmokat neked,
hol valóságod megleled,
hiszen a lelkedből fakad,
érezd hát tőle jól magad!

Dobd le valótlan láncaid,
hisz a valóság ott lakik
ma is a lelked rejtekén,
hadd segítsek meglelni én!

A jóhoz csak egy út vezet,
ha azon jársz, hát élvezed,
másokban csodád megleled
és gazdagodnak majd veled!

Világunk rosszat álmodik,
abban egy másik út lakik,
amely a rossz felé vezet,
mely ámítás, csak képzelet.

Mely nem lát mást csak anyagot,
nem látja, annál több vagyok,
és nem hiszi a lényeget,
nem ismeri az életet.

A választás csak rajtad áll,
ha éled léted, nincs halál!
Csupán akkor, ha haldokolsz,
ha életedért mást okolsz.

Szabad vagy, csak dönteni kell:
téged melyik út érdekel?
Akarsz-e lenni áldozat,
vagy többre tartod önmagad?

Hadd öntsek hát lelket beléd!
Hadd tegyek jobb célt én eléd!
Hited vezesse léptedet,
mert álmaid megélheted!

Aranyosi Ervin © 2021-04-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Búcsúzás


Aranyosi Ervin: Búcsúzás

Most mért csodálkozol azon,
hogy itt hagylak, hogy utazom?
Bőröndbe tettem mindenem,
mert nem törődtél énvelem.

Pár nap volt a fellángolás,
amíg szívedhez értem én,
pár nap elég, hogy máshogy láss,
s szerelmünk röpke kisregény.

Én nem érem be ennyivel,
keresek mást, ki megbecsül,
folyton szeretni, s lenni kell,
helytállni rendületlenül.

Cserébe mit adtam neked?
Reád bíztam egy életet!
Ha nem élsz vele, ég veled,
hisz nem érted a lényeget!

Nem értem, mért csodálkozol,
ki félig él, félig halott!
Lelkembe csodát nem hozol,
ha nem fontos, hogy itt vagyok!

Aranyosi Ervin © 2021-04-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretni születtünk


Aranyosi Ervin: Szeretni születtünk

Szeretni születtünk,
egymást megölelni,
ölelő karokban
biztonságra lelni.
Szívünkkel érezni
boldog melegséget,
megtalálni benne,
miről szól az élet!
Ennyi csak a lényeg,
csupán ezt kell tudni,
s nem hagyni szerelmünk
soha kialudni!

Aranyosi Ervin © 2021-02-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Isten szeret engem


Aranyosi Ervin: Isten szeret engem

Isten szeret, hiszen életre hívott,
és annyi szépre megtanított,
s hagyott mocsokban is fürödni,
s a Nap fényében tündökölni.
Hagyta, hogy perceim megéljem,
s biztatott, hogy szívem ne féljen,
s elém tárta minden kincsét,
hogy választhassak, hogy mim nincs még?
Adott mindent, mire vágytam,
eldugta jól, de megtaláltam,
valahányszor csak rá figyeltem,
kedves ajándékokra leltem.

De volt, amiért bosszankodtam,
nem láttam át azon nyomban,
hogy mi vele a valós szándék,
hogy egy kis baj, lehet ajándék!
Mert megvéd egy sokkal nagyobbtól,
mire az ember nem is gondol.
Sokszor már tudni is akartam,
vajon miért segít Ő rajtam,
mért támogat, s mért pont engem,
vajon kit láthatott meg bennem?

Mert a rossz is jobbra fordult,
de amíg a szívem koldult,
amíg földi kincsre vágyott,
nem kaptam meg a világot!
Így tanított napról napra,
fényt szórva a pillanatra,
mutatta azt, hogy mi a lényeg,
nem a tárgyak és nem a fények,
nem a felsejlő csillogások!
A tanítás mögött van más ok!
Hogy végre élvezzem a létet,
és kezdjem látni az egészet!

Isten szeret, bár sosem mondta,
csak fényt kevert hétköznapokba,
néhány percet ünneppé tett,
mikor a lelkem mindent értett,
amikor képes volt örülni,
földi körhintára ülni,
s tapasztalni, mert arra vágytam,
s ott volt a mag, az élő vágyban,
csak hagynom kellett, hogy kikeljen,
hogy neki adjam a figyelmem…

Aranyosi Ervin © 2020-09-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mikor versem írom

Aranyosi Ervin: Mikor versem írom

Írom a versemet…
Lám, milyen érdekes!
Benne az olvasó csak megnyugvást keres.
Mintha magok közül
csak úgy válogatna,
mintha rá az egész nem is igen hatna.

Valahogy megleli
azt a gondolatot,
mit versbe szőtt szavam, csakis neki adott!
A többit otthagyja,
nem veszi magára,
a befogadásnak megvan a határa.

Ki is emelhetném,
mi lenne a lényeg,
de látom, az nem kell, úgysem értené meg!
Én még reménykedem,
tán az is fog hatni,
egyszer azt a részt is el fogja fogadni!

Megpróbálom ezért
másképp is leírni,
másképp fogalmazva, belátásra bírni,
hogy a teljes tudást
adhassam át neki,
hátha felismeri, s talán hasznát veszi.

Hiszem, mégis jó így,
ez a feladatom,
megszerzett tudásom, sokféleképp adom.
Mikor verset írok,
jó szándék vezérel,
teremtőm vezeti tollam a kezével.

Aranyosi Ervin © 2020-02-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva