Aranyosi Ervin: Egymás fényében

Aranyosi Ervin: Egymás fényében

Amikor másra vetül a fényed,
a személye megváltozik.
Olyannak látod, olyannak érzed,
melyről a szíved álmodik!
Valójában nincsenek benne,
amit te látni úgy akarsz,
te öltözteted új ruhába,
tőled lesz kedvesebb az arc.

Te látod úgy, ahogy szeretnéd,
te csínosítod jellemét,
s nem tanul ő meg olyan leckét,
ami nincsen meg benne rég.
Mindaddig míg csillogni látod,
szívedben lángol szerelem,
amíg nem győz a megszokásod,
amíg fénylő az érzelem!

Lehet, hogy később tükröt tart majd,
s meglátod benne önmagad,
s bosszankodsz rajta, s megutálod,
s az egód egyre csak tagad!
Próbálod hát őt változtatni,
amire, persze, képtelen,
nem tudsz sehogy lelkére hatni,
s a küzdelmed eredménytelen.

Önmagad kéne megismerned,
miért fáj az, amit csinál,
s hol van e jellemvonás benned?
Ha másban látod azt, mi fáj?
Mikor nem ragyog már rá fényed,
lehullik róla az a máz,
mit szerelemmel te tettél fel.
Csupasz valója mért aláz?

Ő az marad, ki volt előtte,
míg rá nem dobtad fényedet,
te faragtál szobrot belőle,
olyat, mi neked szép lehet!
Ha mind a két szív elsötétül,
kihűl az érzés, szeretet,
a boldogság sután elévül,
s nem hagy ragyogni szemeket!

Ha képes vagy mégis elfogadni,
azt, mit az árnyék eltakart,
ha meglátod, mit tud mutatni,
mi okoz lelkedben zavart,
ha képes is vagy változtatni,
javítva saját jellemed,
akkor nem kell mindent feladni,
s a szépre esélyed lehet.

Tanulnunk kell egymást szeretni,
hiszen, ha szép fényünk ragyog,
akkor tud mást is jobbá tenni,
ha szívemből adok, s kapok!
Változni kell, nem adhatod fel,
a társad szép tükröt mutat,
ha akarod, az élet szebb lesz,
s megtalálod a jó utat!

Aranyosi Ervin © 2024-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva