Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Kezdd magaddal!

Aranyosi Ervin: Kezdd magaddal!

Szeresd önmagadat, hisz Teremtőd szeret,
sosem bánna rosszul, megvetően veled!
Bárcsak képes lennél önmagad szeretni,
magad tudatosan, boldogabbá tenni!

Ha szereted magad, azt más lélek érzi,
egész más szemmel fog ő is reád nézni!
Változik világod, lesz kisugárzásod,
és mások lelkében, ennek tükrét látod!

Ki szereti magát, sohasem beképzelt,
nem öntelt, magáról, valóságost képzelt.
Ismeri önmagát és van önbizalma,
tudja, mások fölött, úgy sincsen hatalma.

Meg kéne tanulnunk igazán szeretni,
az élő világhoz szívvel közeledni!
Meglátni, megélni az igazán szépet,
amit elénk tálal nap mint nap az élet!

Tudod, a szeretet nem kerül semmibe,
s könnyen ajándékoz, akinek van szíve.
Érte nem vár semmit, mégis hála száll rá,
s jó lenne, ha minden ember kipróbálná!

Aranyosi Ervin © 2024-11-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szabadulj ki!

Aranyosi Ervin: Szabadulj ki!

Nem érzed még? Csapdába estél!
Magába szív egy rossz világ!
Nem érted van, s végképp elvesztél,
ha tovább hagyod hatni rád!
Ural az eszköz, elmét mérgez,
zsinóron rángat. Bábu vagy!
Szíved kihűl, lassan, nem érez,
s uralt világ ma már az agy!

Szabadulj ki, légy önmagaddá,
ne más írja a sorsodat!
Olyan, ki tőled megtagadná
mindazt, amitől boldog vagy!
Mássz le a gépről, válj emberré!
Egyéb esélyed nincs neked!
Te tedd világod jobbá, szebbé,
ne legyen rab a képzelet!

Okos az eszköz, mégsem érzed,
hogy általa vagy oktalan!
Lassan nem írsz, kihal beszéded,
miért is vagy boldogtalan?
Kihűl az érzés, elhal világod,
beszűkül minden kapcsolat,
virtuálisan jársz csak táncot,
s elrejted valós arcodat.

Elveszted azt, mi emberré tett,
és gép uralja lelkedet,
sorsodtól már semmi sem véd meg,
feladod minden elvedet.
Elvesztesz mindent, s megvezetnek,
álomvilágod nem tanít,
mégis ezt hívod élvezetnek,
okos eszközöd elvakít.

Aranyosi Ervin © 2024-10-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mozaikból épült…

Aranyosi Ervin: Mozaikból épült…

Apró darabokból raktad össze lelked,
a sok mozaikban örömödet lelted,
hited kis kockái lassan összeálltak,
felépíthetted hát benne fellegvárad.

Ott bújtál meg aztán a bástyáid mögött,
úgy tűnt, hébe-hóba, igazán működött.
Ám olykor érkezett egy váratlan vihar,
s megsértett, megbántott bús villámaival.

Így hát kioltotta szép lelked vágyait,
és már nem segített többé az árva a hit.
S lám csak, mozaikod lassanként szétesett,
s hozott álmot búsat, fájót és rémeset.

Próbálj meg most újat álmodni világra,
teremts és támaszkodj lelked adta vágyra!
Vizsgáld csak meg hited! Vajon jól gondolod?
Vagy csak áltat téged, s nem is valós dolog?

Talán újra kéne építened magad,
önmagad ismerni, ez komoly feladat!
De, ha szembenézel végre önmagaddal,
akkor szembenézhetsz bármikor a Nappal!

Hiszen fényből jöttél, s holnapot teremthetsz,
és a tudatosság sok mindent elrendez.
Mozaikod végre téged fog szolgálni,
mostani világod, kerekké fog válni!

Aranyosi Ervin © 2024-10-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Végső gondolatok

Aranyosi Ervin: Végső gondolatok

Lassan eltűnik minden,
ami csak emberi,
s az ember, a világát
megóvni nem meri!
Eltűnik a szellem,
az érzés, gondolat,
s helyében gépek által
megírt szöveg marad.

Csalóka lesz a látvány,
élőt utánozó,
imádott lesz a bálvány,
és nem lesz fényt hozó!
Sötétség száll a Földre,
az ember elbutul,
s tanulni kell örökre,
hogy éljen robotul!

Átfestett lesz világunk,
kicserélt életünk,
egy helyben ülve látunk,
s nem használjuk szemünk.
Érzékeink és vágyunk,
jövőt már nem teremt,
üres agyakba töltik
bele a végtelent.

Nem betegség és ínség
pusztítja el fajunk,
utolsó perc ez itt még,
hogy emberek vagyunk.
Aztán leomlik minden,
elmúlik a világ,
s nem marad hírvivő sem,
ki emlékezik ránk.

A lét értelmét veszti,
elfogy a szeretet,
minden beprogramozva
érkezik neked.
És minden lesz fejünkben,
csak egy nem, gondolat,
de megoldják helyetted
a napi gondokat!

„Nem lesz semmid, s meglátod,
boldogabb leszel!”
Lézengsz az ürességben,
és semmit sem teszel.
Kiürül szíved, lelked,
világod csak adat,
hozzáférsz bármi máshoz,
s elveszted önmagad!

Aranyosi Ervin © 2024-08-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha nem leszel jó…


Aranyosi Ervin: Ha nem leszel jó…

Ha nem leszel jó, majd nem fognak szeretni,
és sohasem fogsz úgy, majd a mennybe menni!
Elhitted ezt önként, s megküzdöttél érte,
és úgy tettél, ahogy a sok tanítód kérte.
A szeretet-éhség volt a te rabláncod,
így életed végig, a kijárt úton járod.
Bezárták lelkedet a hitek börtönébe,
s nem szabadulsz onnan ki már talán élve!
De, vajon ez így most a te saját léted,
vagy a mások által neked írtat éled?
Mert az ember mindig szeretetre vágyna,
s azért mindent tenne, bármit megcsinálna!
Bár valójában csak jól szeretni kéne,
s akkor szeretetet kaphatnál cserébe!

Elvárások szegélyezték eddig is a sorsod,
bár a tiszta fényed, a lelked mélyén hordod,
mégis mások által elvárt szerep vár rád,
minthogy saját pályád, lelked útját járnád!
Van még azért esély, gondolkozz csak róla,
hiszen nincs lelkednek vesztenivalója?
Hogyan tudnád saját sorsodat átírni,
hogy élvezni is tudd, és ne csak kibírni!
Mit jelenthet az, hogy jónak kéne lenned?
Hiszen ott van minden  élő csoda benned,
csak fel kéne végre szépen szabadulnod,
s végre szeretettel élni kell tanulnod!

Légy oly jó, és kezdd el önmagad szeretni,
s szeretettel élve, boldogabbá tenni!
Aztán szórd a  szíved szeretetét széjjel,
töltsd meg a világod érző, tiszta fénnyel!
Ha majd fényed végre másokra kiárad,
nem lesz majd gazdagabb, boldogabb tenálad!
Szereteted folyton visszatér majd hozzád,
s ráébredsz, hogy itt van, a földi mennyország!
Szeress és meglátod, téged is szeretnek,
s mikor tudod, tanítsd ezt az embereknek!
Így mutass utadon a társaidnak példát,
és az örömöknek minden percét éld át!

Aranyosi Ervin © 2023-10-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretet-energia


Aranyosi Ervin: Szeretet-energia

Szíved teljen szeretettel,
s csorduljon túl, hogy ha kell!
Legyen fontos az a másik,
érezze, hogy érdekel!
Add neki folyvást figyelmed,
hallgasd végig, mit mesél!
Hidd el nekem, hogy megéri,
szíve hálás mindezért!

Ha szíved tele szeretettel,
a másik szíve is telik,
s mert jó érzés így szeretve,
mindig ezt ismételik!
A szeretet energiája,
lelket éltet, felemel,
s az ember újra, s újra várja,
kérlek, hidd ezt nekem el!

Mert minden szív csak erre éhes,
csak nem tudja, hogyan lehet
megszerezni, hogy lesz képes,
hogy élhet boldog életet.
Pedig csak jól szeretni kéne,
ahogy Teremtőnk hagyta rád,
úgy kéne szívből tovább adni
a szeretet energiát!

És hidd el, az ki sosem fogyna,
s szebbé tenné világodat,
a szívek ezzel megtelnének,
hisz a szeretet támogat!
Nem veszne el, mit önként adnál,
mivel más szívet töltenél,
s többé is válnál önmagadnál,
olyanná, aki szebben él!

Aranyosi Ervin © 2023-06-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Legyél része a világnak


Aranyosi Ervin: Legyél része a világnak!

Csukott szemmel élni könnyebb?
Vajon, mért folyik a könnyed?
Vajon, mért félsz a világtól,
rendbe tenni, mondd, mi gátol?

Hatalmasok ezt diktálják,
látó szemedet kivájják?
Uralóknak hiszel, s hiszed,
megalkudva többre viszed?

Ha így hiszed, talán jól van?
Üst-fűtő vagy a pokolban?
Mert a hatalmat szolgálod,
s nem fáj, hogy pusztul világod?

Csak az fáj, ha téged bántnak,
napi gondok mélybe rántnak?
Nem a saját utad járod,
más teremti a világod?

Nem is akarsz változtatni,
önmagadról jelet adni,
vágyaidat megmutatni
saját utadon haladni?

Nyisd ki szemed, lásd világod,
éleszd fel a pusztaságod,
vesd be gondolat-magokkal,
törődj saját holnapoddal!

Hadd szökkenjen a mag szárba,
tedd a kulcsod már a zárba,
nyisd ki ajtód a világra,
szükséged van szabadságra!

Ne légy hazugságok foglya,
ki sirámait nyafogja,
de sosem tesz önmagáért,
s az általa élt világért!

Keresd utad, valóságod,
mire egykor lelked vágyott,
dobd le válladról a terhet,
amit érdekből rád tettek!

Legyél része a világnak,
adj esélyt teremtő vágynak,
szeresd jobbá a világod,
s legyen lelked ettől áldott!

Aranyosi Ervin © 2023-04-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Rólad szóljon a dal!


Aranyosi Ervin: Rólad szóljon a dal!

Légy önmagad,
légy önmagad,
találd meg saját arcodat!
Légy önmagad,
becsüld magad,
szeresd világod és légy szabad!

Refrén:
Ha elfáradsz a biztatásban,
én itt leszek, hogy arcod lássam,
én itt leszek, segítek néked,
ha megkérnél, én szeretnélek!

Légy önmagad,
légy önmagad,
mindegy, hogy mások, mit mondanak!
Légy önmagad,
becsüld magad,
ne bánts szavakkal másokat!

Refrén2:
Ha elfáradsz a biztatásban,
a tükrödet találd meg másban,
én eljövök, melletted lenni,
s nem fáradok téged szeretni!

Légy önmagad,
biztasd magad,
csüggedni többé nem szabad!
Légy önmagad,
szeresd magad,
ne félj, hogy másnak nem marad!

Aranyosi Ervin © 2023-01-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Az ok, amiért jöttél


Aranyosi Ervin: Az ok, amiért jöttél

Nem az a fontos, hogy miért írtam verset,
az sem volt fontos, hogy neked megfeleljek.
Hiszen a vers, ha lelkedhez beszél,
én úgy hiszem, lényed is szebben él!
Remélem olykor szép örömöt ad,
máskor titkot, felfedve megmutat.
Amit tudok, versemmel átadom,
mint örökséget, ezennel rád hagyom!

De ettől még életben maradok,
és holnap egy újabb verset adok,
s vele talán olyan gondolatot,
mely felemel, s megszépíti napod!
Mit rád hagyok, nem egy végrendelet,
csak beszélgetek versen át veled.
Talán, segítek néhanap neked,
megmutatom, utadat hol leled.
Hogy ne csapongj, hogy ne légy elveszett,
hogy megtaláld versemben lelkedet.

Mert boldog az, ki magára talál,
ki ráébred, nem létezik halál,
hogy egy a cél ezen a földtekén.
Hát azt kövesd, ezt kérem tőled én!
Az ember útja egyfelé vezet,
s jó ha utad, már közben élvezed,
s meglátod mind a mennyei csodát,
mely előtted van, nem csak odaát.

Hát ébredezz, nyisd csak ki szemedet,
érjen szívedhez értő szeretet!
A világodnak ne szolgája légy,
tanulni jöttél és azért, hogy élj!
Hogy valóra váltsd legszebb álmaid,
mely születéskor lelkedben lakik,
s csak jelre vár mikor léphet elő,
s ha rátalálsz, a lét felemelő!
Mert attól kezdve nem rabszolga vagy,
a lelked szárnyal, s végtelen szabad!

Útkereső vagy, úgy, mint bárki más,
s jó helyen jársz, és sorsod sem hibás,
csak nyisd meg szíved, azzal kell, hogy láss!
Nincs elrejtve, nem kell, hogy mélyre áss.
Az ok mindig ott volt szemed előtt,
s ha nem éreztél még hozzá erőt,
most kezdj el látni élő jeleket,
és bevillan majd a teljes jelenet!

Na, akkor végre érteni fogod,
az eléd tárult tudatos okot,
hogy mi a dolgod itt, e földtekén,
hogy nem vártam el semmit tőled én!
Az út kitárul, s érteni fogod,
hogy életedhez miért van jogod,
és lényed végül mért különleges,
hogy azért jöttél, hogy önmagad lehess!
Ami te vagy, a világodnak add,
fedezd csak fel, s valósítsd meg magad!

Aranyosi Ervin © 2023-01-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Életcél


Aranyosi Ervin: Életcél

Lepörgeted az életed,
azután várod annak végét.
Szeretettel dédelgeted
csodás napok szép emlékét.
Nem akarnád megismerni,
milyen okból születtél le,
hogy az élet-terveidből
már mindent véghez vittél-e?

Szeretettel, energiád
emeld fel a csillagokba,
s mikor lelked kapcsolódik,
a válaszok jönnek sorban!
Megértheted, milyen céllal
láttad meg a napvilágot,
s bármi volt is élet-terved,
e vágyaktól lettél áldott!

Nem politizálni jöttél,
s nem dolgozni szakadásig!
Tenni azért, hogy örömöt
kapjon tőled az a másik!
Hogy megértsd az élet célját,
hogy megtanulj jól szeretni,
képes legyél a jót látni,
s azért tiszta szívvel tenni!

Hidd el nekem, sosem késő
átgondolni az életet,
minden csak okkal történik,
nem léteznek véletlenek!
Minden lélek okkal kerül
– életedben – az utadba,
mindegyik hoz ajándékot,
valamit veled tudatva.

Olykor bosszankodsz miattuk,
nem találod az értelmét,
pedig – hiszem – reá lelnél,
lecsillapítva az elméd.
Hogyha önmagadba néznél,
minden választ megtalálnál,
s lenne jobb cél életedben,
a végnél, a csúf halálnál.

Mit kellene megtanulnod,
vagy megtanítanod másnak?
Van értelme minden korban,
új dolog befogadásnak!
Használhatnád az idődet,
lélekmélyi kutatásra,
a belső elmélyülésre,
lelkedhez egy utat ásva.

Tudod, nem kínlódni jöttünk,
inkább élvezni a létet,
fényt vinni mindennapokba,
elkergetni a sötétet!
A szeretet erejével
felemelni egymás lelkét!
Nem lopni az energiát,
erősítve a félelmét!

A szeretet lehet az út,
ahogy eljuthatsz a fénybe,
mosolyogj hát, legyél kedves,
mások szép szívéhez érve!
Ha mindenki felébredne,
s végre tudna már szeretni,
megértenénk, miért kellett,
egy szép napon leszületni!

Aranyosi Ervin © 2022-08-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!