Aranyosi Ervin: Szabadulj ki!

Aranyosi Ervin: Szabadulj ki!

Nem érzed még? Csapdába estél!
Magába szív egy rossz világ!
Nem érted van, s végképp elvesztél,
ha tovább hagyod hatni rád!
Ural az eszköz, elmét mérgez,
zsinóron rángat. Bábu vagy!
Szíved kihűl, lassan, nem érez,
s uralt világ ma már az agy!

Szabadulj ki, légy önmagaddá,
ne más írja a sorsodat!
Olyan, ki tőled megtagadná
mindazt, amitől boldog vagy!
Mássz le a gépről, válj emberré!
Egyéb esélyed nincs neked!
Te tedd világod jobbá, szebbé,
ne legyen rab a képzelet!

Okos az eszköz, mégsem érzed,
hogy általa vagy oktalan!
Lassan nem írsz, kihal beszéded,
miért is vagy boldogtalan?
Kihűl az érzés, elhal világod,
beszűkül minden kapcsolat,
virtuálisan jársz csak táncot,
s elrejted valós arcodat.

Elveszted azt, mi emberré tett,
és gép uralja lelkedet,
sorsodtól már semmi sem véd meg,
feladod minden elvedet.
Elvesztesz mindent, s megvezetnek,
álomvilágod nem tanít,
mégis ezt hívod élvezetnek,
okos eszközöd elvakít.

Aranyosi Ervin © 2024-10-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva