Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szeretnélek felemelni


Aranyosi Ervin: Szeretnélek felemelni

Szeretnélek felemelni,
hogy ne játssz a porban lenn!
Léted értelmet tud lelni,
ha látod a végtelent,
ha látod a teljességet,
s hiszed, van hozzá közöd!
Hisz kaptál egy képességet,
lelked testbe öltözött!

E Földre élni születtél,
annyi minden várt reád,
teremtőd gyermeke lettél,
s kaptál földet, óceánt,
hozzá annyi játszótársat,
és már megszerzett tudást,
használd értelmes dologra,
s állítsd meg a pusztulást!

Állítsd meg a pusztítókat,
fogd le gyilkos kezüket!
Ne lehessen kínzóeszköz,
jelképként a feszület!
Írd újra a sorsunk könyvét,
egy közösen élhetőt,
hagyd változni a világod,
mert újra cseréled őt!

Szeretnélek felemelni,
lehess végre, aki vagy!
Ne pusztítson csenevésszé,
hideg télben, napi fagy!
Hagyd lelkedet szárnyra kelni,
élj egy gazdagabb jövőt,
mutass utat, adj új hitet,
tanítsad a felnövőt!

Térj vissza a természethez,
bontsd csak le a falakat,
megépített börtönödből
szabadítsd ki magadat!
Legyél végre újra ember,
akiben jóság lakik,
add vissza az igazaknak,
mit elloptak valakik!

Tedd a létet élhetővé,
kell hogy emberré legyél!
Eltüntesd a mesterségest,
teremtő csodát tegyél!
Szeretnélek felemelni,
élő lélekké lehess,
újra megtanulhass élni,
használd szíved és szeress!

Aranyosi Ervin © 2020-10-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretetlen világban


Aranyosi Ervin: Szeretetlen világban

Ölelésre váró lelkek,
mosolytalan hajnalon,
mint hadsereg menetelnek,
s árnyék csorog a falon…
Talán csak az ősz, a nyirkos,
szívja el a meleget?
Vagy elfolyik ereinkből
az élet, a szeretet?

Hová tűnt a Nap sugára,
ködbe borult a világ?
Nem hisz már nyitott szemének,
az a lélek, aki lát?
Szeretetlen lehet élni,
de hiszem, nem érdemes!
Érzés nélküli világban,
minden lépés végzetes!

Kihűl lassan a világunk,
minden szó szívünkre fagy,
s nem érzed saját erődet,
csak a gonosz tükre vagy!
Ölelés és mosoly nélkül
örök télre kárhozunk.
Félelmekből merítkezve
önmagunkra frászt hozunk.

Mi nem haldokolni jöttünk!
Megélni az életet!
Megtanulni szebben élni,
vajon mi történhetett?
Elrabolták a teremtést,
Atyánktól vett örökünk?
A szeretet idegen lett?
Miben leljük örömünk?

Mosolytalan reggelünket,
befordult nap váltja fel,
robotként éljük a létet,
senki, senkit nem ölel?
Elhiszed, hogy így kell élni,
ez az út maradt csupán?
Elhisszük a hazugságot,
és csak haldoklunk bután?

Aranyosi Ervin © 2020-10-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Melyik a jó példa?

Aranyosi Ervin: Melyik a jó példa?

De jó gyönyörködni egy másik életben!
Akkor is, ha butus, ha kicsit éretlen.
Itt sétál, énrajtam, hangosan sipákol,
s nem tudja, hogy ezzel fájó lelket ápol.
Tudod, apukámtól egy kis időt kértem,
s nem tudta letenni a mobilját értem.
Ez a pihe-tollas, bezzeg tud figyelni,
képes közös létben örömökre lelni.
Melyik a jó példa, melyiket kövessem,
hogy az én jövőm is boldogabb lehessen?

Aranyosi Ervin © 2020-10-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Háladal Anyámnak


Aranyosi Ervin: Háladal Anyámnak

Sosem kértem,
mégis adtad.
Megszülettem,
épp miattad.
Álmod voltam,
földre szálltam,
szerethető
lénnyé váltam.

Sosem kértem,
elfogadtam,
aggódtál is
én miattam.
Virrasztottál
hogyha kellett,
sírdogáltál
ágyam mellett.

Refrén:
Hálát gyújtottál szívemben,
tanítgattál élni engem,
mosolyodnak tükre lettem,
örökké itt élsz szívemben.

Rólad mesél,
mivé váltam,
biztatásból
megcsináltam,
tőled kaptam,
továbbadom,
cseperedtem
szép szavadon.

Fiad leszek,
amíg élek,
tőled kapott
tűzzel élek,
Meleg szívvel
őrzöl engem,
Amíg élek,
itt élsz bennem!

Refrén:
Hálát gyújtottál szívemben,
tanítgattál élni engem,
mosolyodnak tükre lettem,
örökké itt élsz szívemben.

Fentről nézed
már a létem,
tőled van mind,
mit elértem,
tőled kaptam
emberségem,
angyal őriz,
itt vagy vélem!

Refrén:
Hálát gyújtottál szívemben,
tanítgattál élni engem,
mosolyodnak tükre lettem,
örökké itt élsz szívemben.

Refrén2:
Köszönöm, hogy élni hívtál,
tanítottál, értem sírtál,
gondoskodtál és szerettél,
boldogító anyám lettél!

Aranyosi Ervin © 2020-10-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vidítanálak…


Aranyosi Ervin: Vidítanálak…

Hogyan tudnék mosolyt csalni
sírós, bús képedre?
A fejemet reggel óta
ezen töröm egyre!
Nem maradhat így az arcod,
hiszen rossz rá nézni!
Bánatodat egy jó barát
szívvel is átérzi!
Hagyd abba a sírás-rívást,
okafogyott, látod?
Gyere inkább, hadd vidítson fel
a jó barátod!

Aranyosi Ervin © 2020-10-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őszapócska merengése


Aranyosi Ervin: Őszapócska merengése

Őszapócska ül az ágon,
magányában elmerül,
bölcsen átlát a világon,
nem megy szembe emberül.

Hagyja hogy az idő sodra,
hadd vigye a perceket,
tudja, hiába kapkodna,
lassítani nem lehet.

Nézi hát a sietséget,
hogy az ember hogy rohan.
Amit egy madár nem érthet:
– Mért nem élünk boldogan?

Hisz, mindenünk meglehetne,
mert értünk van a világ!
Ha szívünk a jóval telne,
s nem lenne gond, ami rág.

Őszapócska ül az ágon,
figyel minket, s elmereng:
– Legbutábbak a világon,
a rohanó emberek!

Aranyosi Ervin © 2020-10-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mezei verebek


Aranyosi Ervin: Mezei verebek

Összegyűlik a rokonság,
együtt mindig vidámabb.
Amikor így együtt vagyunk,
minket kerül a bánat.
Nem vagyunk mi gazdag fajta,
inkább olyan mezei,
formáskának teremtettek
meg az Isten kezei.
Közös ebéd, társaságban,
s visszük a sok csemetét,
összébb bújva melegebb van,
az élet így meseszép!

Aranyosi Ervin © 2020-10-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mitől csodás a világ?


Aranyosi Ervin: Mitől csodás a világ?

Nem választ el a valóság,
összeköt az álom.
Jó tudni, hogy barátomat
mellettem találom!
Együtt játszunk, s olykor-olykor
együtt megyünk enni!
Mindig van időnk egymásra,
így kell ennek lenni!
Érdekes, hogy sosem unjuk,
s mindig jön egy ötlet,
amitől elmúlik bennünk
az energia többlet.
Aztán, mikor kimerülünk,
együtt kipihenjük.
Ettől csodás ez a világ,
hogy egymást szeretjük!

Aranyosi Ervin © 2020-10-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csak a szeretet emelhet!


Aranyosi Ervin: Csak a szeretet emelhet!

Teremtsünk együtt egy földi mennyországot,
töröljünk el minden földi gonoszságot!
Másik szemüveggel nézzünk a világra,
a jót nem látóknak szemét nyissuk tágra!

Mutassuk meg azt, hogy lehet szépen élni,
a gonoszságot is jóságra cserélni!
Vezessen utunkon Isten szeretete,
hiszen világunkba csak jót rakott bele.

Lásd meg a másikban Isten teremtményét,
tiszta természetét, hitét és reményét!
Hiszen az Isten csak jóságot teremtett,
s remélte, megérted az isteni rendet!

A többit az ember maga teremtette,
látszik a világán minden gonosz tette.
Kincs, vagyon, hatalom embert sosem szolgál!
Mire lenne szükség, mitől boldog volnál?

Csak a szeretet, mi minket felemelhet,
csak ez, ami éltet, mire éhes lelked!
Ölelés, érintés, jó szó jól lakatná,
hited a világban – hiszem – visszaadná!

Aranyosi Ervin © 2020-10-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Én vagyok az OK!


Aranyosi Ervin: Én vagyok az OK!

Van, hogy elfárad a lélek.
Testbe zárva alig élek.
Nem találom igaz helyem,
s történik csak a lét velem.

Van, hogy a világ csak lökdös.
Érthetetlenül megbökdös.
Gondolatra, tettre nógat,
éljem meg élni valómat!

Refrén:
Keresem hát,
keresem én,
mi az mi bánt,
mi bújt belém?
Keresem én
a valós okot,
de az az ok,
pont én vagyOK!

Van, hogy elfárad a lelkem,
nem sikerül remekelnem,
letérek a legjobb útról,
nem húzok vizet a kútról.

Forrásomtól külön élek,
mindent másoktól remélek.
Lázadozom, nem teremtek,
nem teszek magamban rendet!

Refrén:
Keresem hát,
keresem én,
mi az mi bánt,
mi bújt belém?
Keresem én
a valós okot,
de az az ok,
pont én vagyOK!

Csupán vissza kell találnom,
aki voltam, azzá válnom!
Hiszen minden miattam van,
minden áldott pillanatban!

Refrén2:
Megleltem hát,
megleltem én,
így a világ
lép is felém.
Megleltem én
a valós okot,
mert az az ok,
pont én vagyOK!

Aranyosi Ervin © 2020-10-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva