Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Légy Napod tükre!


Aranyosi Ervin: Légy Napod tükre!

Szeretetlenül kihűl a világ,
ezért szeretnék számítani rád!
Légy olyan te is végre, mint a Nap,
mely szórja fényét, s az égen így halad!

Mert nincs a Földön, fényre érdemtelen,
csupán tudatlan, szeretni képtelen,
ki nem a fényből nyeri erejét,
kinek csak harc és küzdelem a lét!

Árnyékban élők, azt kell megérteni,
nem csak a Napnak kell fent fényleni,
az ember fénye, maga a szeretet,
azt kell megosszam, végre teveled!

Hol szíved ragyog, feléled a fény,
virágok nyílnak sötét árnyak helyén,
melynek nyomában új világ terem,
élni tanít az érző értelem.

Szívedre hallgass és ragyogjon szemed,
áradjon másra belőled szeretet,
a világ tükör, hát vissza is kapod,
egyszerre lehetsz másé, s saját Napod!

Szeretet kell és gyógyul a világ,
fontos e titkot, hittel bízni rád!
Nem üzlet ez, és mégis gazdagodsz,
szerető fényed, majd mindent rendbe hoz!

Aranyosi Ervin © 2024.05.26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A kor sötétje elvakít


Aranyosi Ervin: A kor sötétje elvakít

A kor sötétje elvakít
és bontogatja szirmait
az árnyék színű, torz virág,
s halódik tőle a világ!
A sötétség fejünkre nőtt,
hazugság szőtt ránk szemfedőt ,
mitől az emberek vakok!
Úgy érzem egymagam vagyok!

Mért hagyod drága Istenem?
Tudom, te is szenvedsz velem!
A sötét oldal már ural,
s etet hazug szavaival.
Hová tűnt el a tiszta fény,
a jóra már nincs is remény?
Kihűlt a lét, lám megfagyott,
a jó szóért, bántást kapok.

A sötétség a mélybe húz,
s hiába, ebből sem tanulsz!
Hagyod elveszni lelkedet,
mert utadon a pénz vezet.
Isten fia alig akad,
hagyod, hogy írják sorsodat,
Judások adják el neked,
a lélekölő mérgeket!

Ha olykor mégis szembe szállsz,
csak kihűlt szíveket találsz,
halott virágot öntözöl,
sötétség árnya égre tör!
Győz a fekete mágia,
szenved tőle Isten fia,
a fényt nehéz mutatnia,
a kiutat kutatnia.

Úgy látom, minden elveszett,
nincs emberség, nincs szeretet,
felfalták sátánfajzatok,
sosem jön el, kit vártatok!
A jövőben nincsen helyünk,
légüres térben lépkedünk,
csak a szakadék széle vár,
s nem ragyog Isten fénye már?

Mélység, sötétség hívogat,
ne fájjon hát a szív sokat,
jöjjön a végső zuhanás,
mindent eltüntető varázs!
Hisz ennél lejjebb nem lehet,
megélni ezt az életet,
nincsen ránk szükség már tovább,
nincsen, kivel tegyünk csodát.

De akkor minek volt e lét,
ha megoldást nem tett eléd,
meg kell találnunk, úgy hiszem,
ezt súgja egyre bús szívem!
Mert nem lehet, hogy elvegyék,
a holnapunk ígéretét!
Mert feladnunk, azt nem szabad,
a szép filmünk el nem szakad!

Van még hitünk? Kell, hogy legyen,
s kell az, hogy boldoggá tegyen,
hisz kell, hogy legyen még remény,
legyen sorsunk bármily kemény!
Mert jönni fog, mert jönni kell,
egy jövőt hozó égi jel,
mely ráébreszt embereket,
hogy egy út van: A szeretet!

Legyél hát te is ébredő,
egy szebb világot éltető,
azt valósággá álmodó,
lelkek oltárán áldozó!
A kor sötétje múljon el,
az éj elmúlt, ébredni kell,
álmodni, élni szabadon,
csak te segíthetsz magadon!

Ha milliárdnyin ébredünk,
gazdagabb lesz a lét velünk,
ha szeretni megtanulunk,
fénylő lesz az életutunk!
Meggyógyul végre a világ,
nem a pokol fog hatni ránk!
Értelmet nyer az életünk,
valóban emberré leszünk!

Aranyosi Ervin © 2024-01-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hogy újra éljen…


Aranyosi Ervin: Hogy újra éljen…

Az első lépést, csupán azt kell megtenned,
és eléd fekszik, hívón a hosszú út!
A magnak ott kell kicsírázni benned,
s nem kell megvívnod kétes háborút!
Mi lenne, ha… Csupán a létnek élnénk,
ha egymással csak jó érzést cserélnénk,
s nem uralnánk sem embert, sem hazát,
s nem tipornánk el mások igazát!
Csak hagynánk mást is jól kibontakozni,
s mutatnánk azt, szeretni hogyan kell!
mernénk olykor, más szívekben lakozni,
beszélgetésben, érzőn merülve el!

Nem kéne tán, mások fölébe állni!
Aki lop, csal, az úgyis kevesebb!
Nem ártana, jó emberekké válni,
ettől a lélek, végre nemesebb!
Emlékszel még, mért születtél e Földre,
mit hozott lelked, mi volt rá az ok?
Mikor válthat a jelzőlámpád zöldre,
s érzed, hogy igaz, jóember vagyok!
Szolgálni jó, ha mást, és önként szolgálsz,
szolgává válni mégsem ugyanaz!
Ha minden percben gazdagodva jól jársz,
de mégis mások árnyékában maradsz!

Az első lépés, tán a szabadsághoz,
ha adni tudsz, s másokat felemelsz,
ha megváltod nap mint nap a világot,
s ehhez egy élő, boldogabb útra lelsz!
Egyek vagyunk, de elkülönült lelkek,
kik nem találják haza az utat,
kik életüknek csapdájába estek,
győzött felettük az emberi tudat!
Jó lenne végre vissza is találnunk,
a lét értelmét meglelni, hogy lehet?
Talán már nem is kéne tovább várnunk,
hogy újra éljen bennünk a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2024-01-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet hónapja


Aranyosi Ervin: A szeretet hónapja

Ünneplőbe öltöztetem lelkem,
így élem meg ezt a hónapot!
Életemben örömökre leltem,
szeretetet adok és kapok!

Közeledik a fény születése,
nagyon várom, nem borongok én!
Úgy szeretném, hogy mindenki értse,
a szeretet, az maga a fény!

Nem kell élnünk mások árnyékában,
a szeretet bárkit felemel,
meg kell élnünk mindennap, a mában,
világunkba életet lehel!

Talán, ez a legsötétebb hónap,
nekünk kell a fényt meggyújtanunk!
Fájó szívek általunk gyógyulnak,
ha szeretetet adunk és kapunk!

Ünneplőbe öltöztetem lelkem,
más lelkekre fény-ruhát adok,
világunkat meg kell ünnepelnem,
hisz tudom, hogy emberből vagyok!

Öltöztesd hát ünneplőbe lelked,
csillogjon belőle szeretet!
Legyen tőlünk szebb mától az élet,
nyissuk meg az alvó szíveket!

Aranyosi Ervin © 2023-12-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Eldalolnám a világnak


Aranyosi Ervin: Eldalolnám a világnak

Úgy szeretném eldalolni az egész világnak,
hogy a szívem szebben dobban, valahányszor látlak,
hogy a szívem érted dobban szeretettel telve,
a világom fényesebb lesz téged ünnepelve!

Úgy szeretném eldalolni mindazt, amit érzek,
a világom kivirágzott, tőled jó és szép lett,
tiszta fényed elűzte az árnyékot felőlem,
megváltoztam, s tán jobb embert faragtál belőlem!

Refrén:
Talán látod, talán érzed,
bármit megtennék teérted,
talán érzed, talán látod,
szebbé teszed a világot,
szebbé teszed a világom,
terólad szól minden álmom!

Úgy szeretném eldalolni, a világ szebb volna,
ha a lelkünk együtt szállna, szeretetet szórna!
Ha a lelkünk megfürödne szeretet vízében,
jobbá tennénk világunkat, álmodozva, szépen!

Refrén:
Talán látod, talán érzed,
bármit megtennék teérted,
talán érzed, talán látod,
szebbé teszed a világot,
szebbé teszed a világom,
terólad szól minden álmom!

Aranyosi Ervin © 2023-10-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Terv az élethez


Aranyosi Ervin: Terv az élethez

Többé, jobbá akarok válni,
önmagamért, ha kell kiállni!
Félelmeimet a sutba dobva,
tenni a dolgom mosolyogva,
földi pokolból kiragyogva!

Csak másokért, csak büszkeségből,
az álmomért – kaptam az égtől –
s remélem, egyszer majd elérem,
s ott lesz nyomom a magas égen,
egy cseppnyi nyom, a mindenségben!

S nem érdekel, mások mit szólnak,
legyen csodás tőlem a holnap,
s ne csak nekem, mindenkinek!
Ebben még most is önként hiszek,
hogy életükbe szint viszek.

Nem csak fény van, és nem csak árnyék,
színes kavalkád, éltető játék,
hol lent, hol fent, közöttük élve,
teszem a dolgom, időt cserélve,
olykor mások szívéhez érve!

Megújulásra kész a lélek,
okkal van minden, s benne élek,
s játszóteremet irányítva,
szívem kitárva, nagyra nyitva,
kicsit a lélekhez konyítva.

Értelmet kell, hogy végre nyerjen,
miért jöttem, miért születtem,
vajon mi okból létezem,
s amit teszek, azt mért teszem,
s a késztetést honnan veszem!

Mert tudom, fentről fogják a pennám.
és ez mindig egy hatást tett rám,
hogy ok nélkül sosem kell írnom,
s nem maradt üres a papírom,
s magam sem értem még a titkom!

De szebben, jobban megélni jöttem,
s a világ megmozdult köröttem,
s a Földet én is forgatom,
tán rá is hat pár mondatom,
ha parányi is, mint egy atom.

Törekszem hát a teljességre,
nevem felírom most az égre,
lássák csak meg, hogy itt vagyok,
hisz szellemem azért ragyog,
öröklétű így maradok!

Aranyosi Ervin © 2023-05-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Isten gyermekei vagyunk!


Aranyosi Ervin: Isten gyermekei vagyunk!

Itt vagyunk, még élhetünk,
szebb életet remélhetünk,
de felhő száll az égre már,
árnyékot vet egy gépmadár,
de minket még a béke vár!

Te gépmadár, hess innen el,
nekünk itt lenn a béke kell,
ha felhő száll az égre fel,
az minket árnyékkal lep el,
ne hulljon ránk a gyászlepel!

Mi itt lenn békét akarunk,
a szeretetre szavazunk,
munkára való a karunk,
élünk és mást élni hagyunk,
Isten gyermekei vagyunk!

Aranyosi Ervin © 2023-03-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Az időjós medve


Aranyosi Ervin: Az időjós medve

Állatkertben ácsorogtunk,
figyeltük a medvét:
– Előjön a barlangjából?
– Én biztos kijönnék!
Érdekelne, süt-e a Nap,
vagy sír-e a felhő,
bujkál-e a fény előlem,
a „semmirekellő”?

Láthatom az árnyékomat?
Akkor hosszú tél lesz!
Visszamennék még aludni,
s nem nyúlnék a mézhez!
Ám, ha borús lenne az ég,
nem feküdnék vissza,
akkor közeleg a tavasz,
s vágyaimat issza.

Mikor ébred majd a világ,
ébren muszáj lennem,
be kell járnom a birtokom,
és friss ételt ennem!
Ha én bizony medve volnék,
időjós is lennék,
jó lenne, ha az emberek,
ezt komolyan vennék!

Aranyosi Ervin © 2023-02-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Tanuljunk élni!


Aranyosi Ervin: Tanuljunk élni!

Az életet hagyni kell haladni,
mint hömpölygő, áradó, nagy folyót.
A kihívástól nem kell elszaladni,
csak észrevenni mindenben a jót!
A szeretetet két marékkal szórni,
s hinni hogy szebb világ jön el!
Hagyni, hogy visszaáramoljon,
s érezni, lelked már ünnepel!

Szeretni jöttünk, s megtalálni
az életnek a szebbik felét.
Kezdjünk el szebbre, jobbra vágyni,
hadd legyen teljesebb a lét!
Ne fókuszáljunk napi gondra,
ne arról szóljon az életünk,
lássunk bele a csillagokba,
erősítsük meg a szép hitünk!

Hiszem, hogy nem szenvedni jöttünk,
haldokolni egy léten át.
Orrunkkal nem a földet túrni,
ne erről szóljon a világ!
Kezünkbe kéne vennünk végre,
sorsunkat nekünk írni meg,
a tegnappal nem kell már törődni,
a holnappal, ma még nincs minek!

Teremteni itt tudsz, csak a mában!
Itt kéne, hogy jelen legyél,
lépj be a jólét áramába,
s érezd a szíved végre él!
Emeld fel fejed, nézz előre,
láthasd a képzelet, mit mutat,
ne csak a lábadhoz nézz a földre,
előre lásd be az utad!

Szóljon az élet végre rólad,
ne más vezesse lépteid!
Meg kell már élned önvalódat,
ehhez kell képzelet, s a hit!
Ha már világod a jelenben éled,
ha vágyaid mutatnak tiszta célt,
ha a világod, s Istent nem féled,
akkor légy hálás mindenért!

Isten gyermeke, ne félj atyádtól,
hinned kell benne, hogy ő vezet!
Felemel, vigasztal és lelket ápol,
ha majd a dolgodat így teszed!
A szeretet az, ami téged éltet,
s nem másoktól kell ellopni azt!
Neked kell adnod, s visszakapnod,
így ad megnyugvást és vigaszt!

A szeretettel, tudod, egy az Isten,
ha szeretsz, egy lehetsz véle már!
Más út az életben, hidd el, nincsen,
nyisd meg a szíved, a fényre vár!
A szeretet fényét, ha megtalálod,
bújik az árnyék, elmenekül,
öröklét vár rád, nem lesz halálod,
s minden világos lesz, s helyrekerül!

Aranyosi Ervin © 2022-12-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Hiszem…


Aranyosi Ervin: Hiszem…

Hiszem, hogy dolgom van e Földön,
s ha napomat írással töltöm,
segítem mások életét,
ne legyen az sivár, setét!

Egy szebb világot kell mutatnom,
emberek hitét visszaadnom,
hogy élni jó, hogy érdemes,
van annyi szép, mi érdekes.

Hiszem, hogy mind tanulni jöttünk,
az idő nem csak száll fölöttünk,
a létben nyomokat hagytunk,
mind teremtő lények vagyunk!

Ha létezik a jót teremtő,
ha a tudás kis fa, mely felnő,
s a többiek hasznára él,
az fontosabb tán mindennél!

Ezért nem kell árnyékban élnünk,
s a holnapunktól egyre félnünk,
mert okkal jöttünk le ide,
és szikra van mindenkiben!

Szikra, mely gyújt izzó lángot,
s ha léted célját megtalálod,
akkor aszerint végezd dolgod,
s csakis akkor lehetsz te boldog!

Keress, kutass és vágyad éld meg,
lásd világodat végre szépnek,
s tedd azzá mások életét,
szolgáljon jó célt ez a lét!

Aranyosi Ervin © 2022-08-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!