Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

aug
10

By

Aranyosi Ervin: Macs-kakas

Category: 1 kép 1 vers, FurcsÁllatok Tags: , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Macs-kakas

Vicceltem egy boszorkánnyal,
lám, el is változtatott!
Kukorékolni tanulok,
mert így nem nyávoghatok!
Ráadásul én ébresztek,
mindenkit a ház körül,
aminek a sok mihaszna,
korán reggel nem örül!
Varázslaton töröm fejem,
mert ez így nem maradhat,
mert egy macska kakas-hangot,
ha normális, nem adhat.
Az egér is körberöhög,
nem is fut el előlem,
nem is tudom, miért kellett,
csúfot űzni belőlem!

Aranyosi Ervin © 2023-08-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

okt
24

By

Aranyosi Ervin: Reggeli ámulat – ablakon át

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , , , 8 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Reggeli ámulat – ablakon át

Ablakon kinézve gyönyörködöm,
áttört a napfény a gyönge ködön,
csillogtatja a fák levelét,
színeknek játéka gyönyörű szép!
Élénken pompázó álomvilág,
az érzi csodának, ki szívével lát,
ki látja az időnek múló nyomát,
ki látja a tegnapot, s éli a mát!

Szívedet átjárja a szeretet,
ámulva rányitod két szemedet,
látod és érzed a földi csodát,
meghatva lesed az ősz mosolyát.
Lelkedben elárad ez a mosoly,
hisz ez az elmúlás nem is komoly,
szépséggel tölti meg a lelkedet.
Szél-úrfi táncba hív száz levelet!

Nézem a természet, hogyan mulat,
arcomra mosolyt csal az ámulat.
Ősz szórja kincseit, s viszi a szél,
szárnyat bont, s repül az őszi levél.
Nem félnek, nem fájnak, nincs rá okuk,
táplálni világot, saját joguk.
Leszületőknek átadni helyük,
emléket őriz a porhüvelyük.

Az élet körforgás, nincs is mese,
nem kérdés számomra, értelmes-e?
Tudja a dolgát a gondviselés,
Isteni varázslat, csodatevés!
Az élet elmúlik, s átalakul,
az, aki megélte a porba hull,
s átadja az újnak saját helyét,
kezdődjön elölről újra a lét!

Aranyosi Ervin © 2022-10-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

szept
25

By

Aranyosi Ervin: Az őszi erdőben járva

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , , , , , , 6 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Az őszi erdőben járva

Tovatűnt a nyarunk, lassan őszbe fordult,
a bőség kapuja lassan megnyikordult.
Rövidül a nappal, az éj perceket lop,
sötétül a világ. Derűnk, fényünk elfogy.
A természet, mintha csendben haldokolna,
mintha tűnő nyárért bennünket okolna,
de még ideadja nekünk minden kincsét,
ezerszínre festve szél-tépázta tincsét.

Zöldellő levélre fest okkert, vereset,
aranyszín sugárból kever egy keveset,
színes palettáján ezer  szín pompázik,
felhőtakarásban, eső-könnyben ázik.
Gyümölcseit, magját szórja szerteszéjjel,
avarral terít meg, felmarkoló széllel,
s megágyaz, az erdő földjét betakarva,
mintha hosszú álmot aludni akarna.

Csoda és varázslat, s mindig megtörténik,
s az ott élők közül sokan élik végig.
Gyönyörű körforgás, s van ki megzavarja,
mert ilyenkor gyilkol a vadászok „karja”.
Védtelen vadakra támad rá az ember,
kikkel szembeszállni pusztakézzel nem mer.
Hősködik, lövöldöz, orvul, lesből támad,
s terítékre kerül a gyanútlan állat.

Búsul a természet, siratja vadjait,
őszi borongásban tengeti napjait,
s engedi lelkünknek szépségét csodálni,
szeretettel telni, emberibbé válni.
Festmény most az erdő, képei csodásak,
színek borítják el a megfestett vásznat,
virágot utánoz a levelek pompája,
miközben fáradtan téli álmát várja.

Aranyosi Ervin © 2021.09.25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
19

By

Aranyosi Ervin: Átélni a mesét

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Átélni a mesét

Csoda szép mesét hallottam
és az álom elnyomott.
Persze, folytattam álmomban,
figyelmem el nem fogyott.
Én lettem a főszereplő
és ez tetszett, jaj, nagyon,
nekivágtam hát utamnak
egy felfénylő hajnalon!

Képes voltam varázsolni,
képzeletem dolgozott,
s minden egyes varázslatom
életembe jót hozott.
S nem csak nekem lett jobb sorom,
javítottam másokét!
Egyre vidámabban éltem,
ha szívem másokhoz ért!

Ha majd egyszer felébredek,
folytatnom kell a mesém!
A világ nagy varázslója,
azt hiszem, az leszek én!
Segítek az embereknek,
hogy magukban higgyenek!
Hiszen láttam, mire képes,
álmában egy kisgyerek!

Aranyosi Ervin © 2021-05-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
31

By

Aranyosi Ervin: Paprika Jancsi, a csodamanó

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , , , , , 1 Comment

Hartman Judit festménye

Aranyosi Ervin: Paprika Jancsi, a csodamanó

Azt hiszed, csak Krumpli Manó
lakik kint a kertben?
Nagyon tévedsz, mert ott járva,
több manóra leltem.
Hát most szépen elmesélem,
hogy találtam másra,
akiben a jó paprikák leltek
méltó társra.

Ez a manó nem föld alatt
éli a világát,
nem gumóit gondozgatja:
– a paprika szárát!
Addig-addig erősíti,
míg levél lesz rajta,
s virág, ami megmutatja,
hogy épp milyen fajta.

Paprikából sokféle van,
ugyanúgy manóból,
ne hidd azt, hogy utazgatnak!
A manó nem kóbor!
Egész nyáron egyhelyben van,
paprikát nevelget,
magból kikelt palántákat,
mit az ember elvet.

Ám tudd, van egy varázslata
paprika manónknak,
amíg szépen megnöveszti
az ennivalónkat.
Mert a manó a paprikát
szemével igézi,
és mert olyan alakja van,
harsonának nézi.

Minden reggel ébresztőt fúj,
mikor a Nap felkel,
onnan tudják a paprikák,
hogy eljött a reggel!
Minden paprikának hegyét,
hosszasan megfújja,
közben szép dallamot játszik
paprikán az ujja.

Ez tetszik a paprikáknak,
vidám lesz a kedvük,
ettől elkezd keringeni
a növesztő nedvük.
Megtelnek friss levegővel,
mosolyog az arcuk,
mind büszkék a manójukra,
meg is látszik rajtuk!

Ahogy bennük a levegő
elárad, kitágul,
úgy növekszik fehér húsuk,
hogy az ember ámul!
A manónk meg, a levegőt
a termésben tartja,
megvastagítja a héját,
nagyobbnak akarja.

Csodamanónk a paprikát
ízesíti szépen,
lehet édes, lehet erős,
ez jár az eszében.
A paprika anyagába
finomat varázsol,
ezért van, hogy mikor esszük,
a nyelvünk parázsol.

Ám nem szabad a kismanót
jól felpaprikázni,
ne hagyjuk a kicsi szívét
morcosságban ázni,
Mert a manóbúsulásnak,
rosszkedv lesz az ára,
s nem tud majd odafigyelni
a sok paprikára.

Így varázsol egész nyáron,
erőset és édest,
a csípőssel elhallgattat
kéretlen beszédest.
Megizzasztja erejével,
azt ki lehűlt, s fázós,
néhány percre csendben marad
a folyton pofázós!

Úgy hiszem már te is érted,
mi az ő csodája,
a munkáját szeretettel végzi,
s büszke rája!
Így amikor paprikázol,
gondolja a manóra,
szükség van a csodájához
néhány hála-szóra!

Aranyosi Ervin © 2021-03-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
30

By

Aranyosi Ervin: A holnap-teremtés ideje

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , 1 Comment

Aranyosi Ervin: A holnap-teremtés ideje

Most, itt van az idő, el kell csendesedni,
befelé figyelve önmagunkra lelni!
Megérteni végre, hogy mi végből jöttünk,
nem lehet hatalma a gonosznak fölöttünk!
Nem lökdöshet minket egy ártó rossz szellem,
élni világunkat már nem lehetetlen,
csak feljebb kell lépnünk, felülemelkedni,
ami fontos nekünk jobbá kell szeretni!
Hagyni, hogy a lelkünk útjára találjon,
egy csodásabb világ, valósággá váljon!
Csupán megálmodni kell egy szebb világot,
s valósággá tenni, amit lelkünk látott!

Ne adj energiát rossznak és gonosznak,
azok életedbe borzalmakat hoznak.
Kreatív elmédet inkább használd másra,
holnap teremtésre, lelki tanulásra!
Merülj el a létben, a szívedre hallgass,
mikor súgnak fentről, minden szót meghallhass!
Teremts szép vágyaddal, lelked erejével,
ami csodálatos varázslattal ér fel.
Mert, amikor látod, amit úgy szeretnél,
akkor létrehívtál, élőn teremtettél,
s csak, hogy elhiszed-e, lehet akadálya!
Ha nincs, mi gátolná, kiépül a pálya,
eljön, s kézhez kapod, de az nagyon fontos,
hogy az elképzelés legyen nagyon pontos!

Csendesülj, meditálj, tisztítsd meg a lelked!
Önmagadon belül kell új útra lelned,
s hiszem, ha jól figyelsz, megkapod a választ,
hogy bontsd le azt, ami jövődtől elválaszt!
Elméd fecsegését lassítsd le, kapcsold ki,
hiszen az üzenet lelkedből fog szólni,
szíveden ereszd át, s figyeld, hogy mit érzel,
akkor találsz reá, ha szeretet vezérel!
Le kell lassítanod mormoló elmédet,
tűnjön a gondolat, megtanult elmélet,
helyét a hitednek, Istenednek add át,
találj ki egy imát, mennybe vivő mantrát.
Amikor így eljutsz belső szellemedhez,
hatalmassá válhatsz, s holnapot teremthetsz!

Aranyosi Ervin © 2020-03-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
26

By

Aranyosi Ervin: Süni-cica

Category: 1 kép 1 vers, FurcsÁllatok Tags: , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Süni-cica

Ez a cica úgy döntött,
hogy sünivé fog válni,
mert a hegyes-tüskés bundát
ki kéne próbálni!

Mert volt dolga már egy sünnel,
aki bezárkózott,
nem engedett önmagához
se macskát, se borzot.

Hát a cica irigyelte
a süni nyugalmát,
mivel már megtapasztalta
a tüskék hatalmát.

Hogyan tudna, növeszteni
szőre helyett tüskét?
Megkereste a jótündért,
őreá volt szükség.

Sikerült is a varázslat,
itt a képen látod
Süni-cica lett belőle,
mikor bundát váltott!

Aranyosi Ervin © 2020-02-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
2

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 35. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , , , , 3 hozzászólás


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 35. rész

Tegnap elaludtam,
elnyomott az álom,
segíts drága tündér
most visszatalálnom.

Kinyitottam szemem,
s a sas hátán ültem,
tudom, varázslat volt,
hogy ide kerültem.

Ide csak magamtól
nem tudnék feljutni,
ezért a világot
kéne körbefutni.

De ott ültem megint
csodás sasom hátán,
kissé elképedve
a vártornyok láttán.

A varázsló vára
itt volt, pont alattunk,
s kitágult a tér is
amerre haladtunk.

Egy nagy piactéren
landolt a madaram,
hátáról lecsúszva
földre rúgtam magam.

Talpraesett voltam,
hisz arra érkeztem,
a hatalmas téren
körül is nézhettem.

Majd a sasmadaram
újra szárnyat bontott,
maga mögött hagyta
a kerek porondot.

Követtem szememmel
csodás szárnyalását,
élveztem magamban
a mese varázsát.

A varázsló várban
még hajnal lehetett,
nem láttam felnőttet,
sem apró gyereket.

Oly kihalt volt minden,
s olyan titokzatos.
Árnyak hajoltak földig,
s mind oly alázatos.

Mintha csak az utat
próbálnák mutatni,
elmesélve nekem,
merre kell haladni.

A palota felé
vezetett az ösvény,
virággal díszítve,
cseppet sem volt fösvény.

Színek kavalkádja
mutatta az utat,
majd lépteim sora,
hamar oda juttat.

Díszes boltív várta,
hogy rajta belépjek,
ott még ébredeztek
az ott élő népek.

Fenn a magas tornyon
kakas kukorékolt,
szivárványszín tolla
jaj, de nagyon szép volt.

Álmos szemű lányka
futott épp elébem,
mintha álmodozna,
nyitott szemmel, ébren.

Köszöntött kedvesen,
s tessékelt befelé,
még az én arcom is
felragyogott belé.

Belül a palotát
mennyi dísz színezte,
szeretet érzéssel
volt csodásra festve.

Szép faragott ajtó
magától kitárult,
és a látogató
nyitott szemmel ámult.

Hatalmas teremben
találhattam magam,
s számoltam hogy körben
mennyi ajtaja van.

Tizenkét nagy ajtó,
mindegyiken címer,
csodásan kifestve,
ezer fénylő színnel.

Ott az ajtók között,
felnyúlva az égig,
könyvespolcok voltak
végestelen végig.

Középen asztal állt,
szépen kifaragott,
a sok varázskellék
azon sorban lakott.

Megálltam mellettük,
mindet megcsodáltam,
amíg a nagy csendben
a varázslót vártam.

De nem a Mágus jött,
hanem csak az álom,
s hiszem, hogy magam majd
újra itt találom.

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
29

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 31. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 31. rész

Elmúlnak a napok,
ha zajlik az élet.
A tovatűnt időm
ma is semmivé lett.

Csalogatott vissza
a tündér meséje,
s mivel nem jöhetett,
én mentem eléje.

A tündér már várt rám,
derűs, kedves arccal.
S mert a valóságban
semmi sem marasztal,

mentem én boldogan,
s a sámlira ültem,
s hallgattam meséjét,
szinte megkövülten.

A víz megrázkódott
a varázsedényben,
majd kitisztult a kép
az alkonyi fényben.

A varázsló várát
láttam benne újra,
és a folytatásnak
lehettem tanúja.

A varázsló sok-sok
mágiát mutatott,
s ami nem sikerült,
azon jót mulatott,

s megmutatta újra,
a fortélyt, a leckét,
tanítványának ő
nem szegte a kedvét.

S lám, az ifjú tanult,
keményen dolgozott,
s nem csak utánozta,
hanem gondolkozott.

Hisz tudni akarta
mindnek az értelmét,
szívét is használta,
és az okos elmét.

Egyik alkalommal
vadállatok jöttek,
rémként vicsorogtak,
folyvást üvöltöttek,

ám a varázsló csak
elaltatta őket,
mély alvásuk közben
más álmokat szőttek.

Mindegyik varázslat
szelíd volt, nem ártó,
s minden megoldódott
a szív jóságától.

Hisz a szeretetnek
oly hatalma vagyon,
mit nem győz le erő,
vagy földi hatalom.

Hiszen, aki harcol,
azt egyszer legyőzik,
s bár néha a csúcson
boldogan időzik.

Eljön az az idő,
mikor alul marad,
s felette egy másik
nagy győzelmet arat.

Meg kell hát keresni,
hogy mit lehet tenni,
a harcos világot
békéssé szeretni.

A sok szép varázslat
csakis ezt szolgálta,
és a gonosz útját
könnyedén elállta.

Akit a szeretet
titka elvarázsolt,
rögtön hálás is lett,
ez ilyen varázs volt.

És a fiú látta
a szeretet hasznát,
hát elvarázsolta
a sok-sok mihasznát.

Ettől csoda történt
és jobbakká váltak,
és a szeretnek
oldalára álltak.

Vitték a világba,
s szórták szét, mint kincset,
leszedve sok szívről
a harag-bilincset.

Menekült a gonosz,
nem tudott mit tenni,
mert a szolgalelkek
tanultak szeretni.

Jó érzéssel hagytam
félbe a mesémet,
becsuktam a könyvem
és az álmom szép lett.

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-07-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
28

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 30. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 30. rész

A mai nap végét is
örömmel vártam,
s mentem a tündérhez,
úgy mint általában.

Hiszen a mesémnek
végére kell járjak,
s jól telik el a nap,
ha van mire várjak.

S lám a vendéglátóm,
ma is nagyon várt rám,
hej, a mese árát,
bizony megszolgálnám!

A vízzel telt edény
már ott volt előttem,
s a mese nézője
így vált én belőlem.

Ott volt hát előttünk
a varázsló vára,
innen folytatódott
a szép mese szála.

A mágus folytatta
a fiú tanítását,
izzítva a lelke
szunnyadó parázsát.

– Ha reád támadnak,
fordulj csak magadba,
mielőtt a dühöd
magával ragadna!

Azt, hogy mit kell tenned,
lelkedben meglátod,
többet ér, mint száz szó,
vagy ezer varázsbot.

Onnan megkapod majd,
azt a varázslatot,
amit megtanítok,
amit reád hagyok.

Rengeteg mágiát
gyűjtöttem már össze,
ez kell hogy szívedet
hitedben fürössze.

Mutatok is neked
néhány könnyű trükköt,
hogyan varázsoljál
mások elé tükröt.

– Mondta a varázsló
és máris mutatta,
csak még a varázsszót
a fiúval tudatta:

Mondd csak ki azt a szót,
ha reád támadnak:
– „DEPÉKRÖKÜTDASSÁL” –
s adj helyet magadnak!

Lépj hátrébb és lépj ki
az így készült képből,
mert ha benne ragadsz,
a mágia széttör!

A mágus is így tett,
egyet hátra lépett,
s a fiú előtt most
kitisztult a képlet.

Ott állt éppen szemben,
épp saját magával,
meg is érinthette
mind a két karjával.

Olyan eleven volt,
épp annyira élő,
láthatóan bátor,
senkitől sem félő.

És így szólt a mester,
birkózd le, ha tudod,
csak akkor hagyd abba,
amikor már unod!

Fiú, s tükörképe
rögtön ölre mentek,
a másikon fogást,
és hibát kerestek.

Ám, amit az egyik
a másikra kimért,
azt vissza is kapta,
Isten tudja miért.

Birkóztak, birkóztak,
nagyon elfáradtak,
aztán mind a ketten
a földön maradtak.

Hát szólt a varázsló:
– „LEJNŰTTSOMPÉKRÖKÜT” –
s lám a fiú mása,
ahogyan jött, eltűnt.

– Ha egy sereg lenne,
magával csatázna,
a tükörképével
együtt holttá válna.

Bizony e varázslat
sokszor lenne hasznos,
amikor az erős
gyengébbeket vagdos.

A mai mesém is
rövidre lett vágva,
elmentem aludni,
szép álomra vágyva.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2019-07-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts