Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

aug
10

By

Aranyosi Ervin: Macs-kakas

Category: 1 kép 1 vers, FurcsÁllatok Tags: , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Macs-kakas

Vicceltem egy boszorkánnyal,
lám, el is változtatott!
Kukorékolni tanulok,
mert így nem nyávoghatok!
Ráadásul én ébresztek,
mindenkit a ház körül,
aminek a sok mihaszna,
korán reggel nem örül!
Varázslaton töröm fejem,
mert ez így nem maradhat,
mert egy macska kakas-hangot,
ha normális, nem adhat.
Az egér is körberöhög,
nem is fut el előlem,
nem is tudom, miért kellett,
csúfot űzni belőlem!

Aranyosi Ervin © 2023-08-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

máj
25

By

Aranyosi Ervin: Búbos Banka, a tündérlány

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , , Leave a Comment

Fénykép: Balog Lajos

Aranyosi Ervin: Búbos Banka, a tündérlány

Búbos Banka tündérlány volt,
amolyan kis jó boszorkány,
kinek volt szép tudománya,
s varázssíp is szólt a torkán!

Ha nem látták, átbucskázott,
kedves, színes madárrá vált,
így járta a nagyvilágot,
és repülve élte álmát.

Bejárta a mezőséget,
élvezte az életét,
megcsodálta a világot,
s minden szép volt, meseszép!

Néha szél hátán repülve,
repkedett a fák felett,
néha versenyt szállt nevetve,
előzve pár verebet.

Patak parton, árok szélén,
megállt nézni a vizet,
a látványért a pataknak,
tükörképével fizet.

Rendbe tette tollacskáit,
felkötötte a haját,
copfjából búbot varázsolt,
hajkorona taraját.

Lepkékkel is kergetőzött,
majd friss fűbe elhevert,
ám egy kicsit egyedül volt,
barátokra sose lelt.

A kisebbek féltek tőle,
s veszélyesek a nagyok.
– Csoda szép az én világom,
de oly egyedül vagyok!

Erdőbe szállt s ott egy ágon,
kényelmesen megpihent,
Alatta egy hangyasor ment,
egy egész nagy regiment.

A hátukon élelmesen
sok élelmet cipeltek,
amitől a nehéz napok
a hangyáknál kiteltek.

Ahogy üldögélt az ágon,
a fán kinyílt egy odú,
mókus néni jött ki rajta,
s látszott rajta: szomorú!

Búbos Banka nézte, nézte,
s megsajnálta: – Jaj, szegény,
milyen bánat nyomja lelked?
Segíthetek rajtad én?

Mókus néni körül nézett,
s meglátta a madarat.
Nem indult el az útjára,
s talán jobb is ha marad!

– Jaj, kedveském – siránkozott,
beteg lett a gyerekem,
lázas is, és nincs étvágya,
s nincs kedve jönni velem.

Odú mélyén, ágyát nyomja,
fájós, nyűgös, kedvtelen,
rossz nyavalya ébresztette
fel ezen a reggelen.

Erre így szólt Búbos Banka:
– Megnézem, meggyógyítom,
dalolok egy gyógyító dalt,
és jobb kedvre vidítom!

S úgy is lett, ahogy ígérte,
ahogy kedves dala szállt,
úgy repült el a betegség,
s mókus kedve jobbra vált!

Mert ez egy kis varázs dal volt,
mitől a kór menekült,
s a kis mókus rögtön gyógyult,
s már az ágy szélére ült.

– Anyukám, úgy megéheztem –
szólt a mókus csemete
tudnál adni egy kis diót,
jól esne a csemege.

Anyukája vitte hírét,
Búbos Banka kész csoda!
Ha valaki nincsen épp jól,
hát hívjátok el oda.

Meg is hívták onnan kezdve,
gyógyított is remekül,
mert hol Búbos Banka dalol,
a betegség menekül.

Nem volt többé már magányos,
gyógyított sok beteget,
s örült lelke nagy titokban,
hogy közöttük lehetett.

Mennyi hála szállt feléje,
oly boldog volt a szíve,
sok baráttal gazdagodott
a kis tündér, izibe’.

Este aztán haza repült,
lassan visszaváltozott,
és örült, hogy a varázslat,
ennyi barátot hozott.

Hogyha látod Búbos Bankát,
tudd, hogy ő egy tündérlány,
este biztos átváltozik,
mikor a Nap halovány.

Nyugovóra tér házában,
csuda szépet álmodik,
nappal lehet erre jár majd,
ha sokáig várod itt!

Te is szert tehetsz barátra!
Ez a mese lényege.
Benned is élhet varázslat,
mint egy tündér éneke.

Rá kell lelned, mivel tennéd
szebbé mások életét?
Mi a te saját varázsod,
mitől gazdagabb a lét.

Miben lehetsz tehetséges,
s mire jó az másoknak?
Ha majd szíved adni képes,
a többiek rászoknak!

Mert ki szeretettel adja,
arra a jó visszaszáll,
a szívből kiküldött jóság,
jólesőn visszatalál!

Aranyosi Ervin © 2020-05-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
23

By

Aranyosi Ervin: Luca

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Luca

Van egy cicám, éjfekete
úgy hívják, hogy: Luca!
Ő bizony az én szívemnek
fekete párduca!
Pici gonosz boszorkányom,
és csodatündérem,
én magam is csodálkozom,
hogyan játszik vélem.
Ha éhezik, kell, hogy menjek,
rögtön enni adjak,
de nem elég a teletál,
kell, hogy ott maradjak.
Szereti a társaságom,
nem is hagy dolgozni,
leköti a figyelmemet,
s ezt tudja fokozni.
Mikor alszom, odabújik,
fognom kell a lábát,
alszunk, s közben őrízgetjük
kettőnk közös álmát.
Bár visszaél türelmemmel,
én szívből imádom,
legyen hát a legboldogabb
cica a világon!

Aranyosi Ervin © 2020-05-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
28

By

Aranyosi Ervin: A lelkemben mese él

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: A lelkemben mese él

Ha lelkemben mese él,
nem fúj el a mese szél!
Erős leszek és vidám,
mert az így tud hatni rám!

Szárnyat kapok, s repülök,
egy felhőre felülök,
aztán visz a képzelet,
együtt szállhatnék veled!

Bejárjuk a világot,
találunk sok barátot,
embert, tündért, varázslót,
csodás tüzet, parázslót.

Hegymagasan vízesést,
dalt, ritmusra szívverést,
erdőt, mezőt, réteket,
őzikét mely lépeget.

Megvalósult álmokat,
tengerparton rákokat,
vizek mélyén halakat,
csodatevő szavakat.

Kisnyulacska, sasmadár,
elénk szalad, arra száll.
Sárkányt is találhatunk,
s azzal szembeszállhatunk.

Gonosz, ördög, boszorkány?
Bosszúságot szórt reám!
De amikor bánat ért,
elhívtam a jótündért.

Lám, a mese megsegít,
felhőm bármily messze vitt,
szemem szépeket látott,
egy élhető világot.

Én hiszek a mesében,
élhetnénk meseszépen.
kergethetnénk álmokat,
amelyik színt váltogat.

Hívlak hát: – Gyere velem,
át a mesetengeren,
túl az Óperencián,
s jó lesz együtt lenni ám!

Élvezd ki a perceket,
felnőttet és gyereket
egyaránt vár a csoda,
jótündérek mosolya.

Ha lelkünkben mese él,
simogat a meseszél,
vidámmá tesz felderít,
élőt élhetsz, emberit!

Aranyosi Ervin © 2020-02-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
23

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 25. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 25. rész

Aranysárga Napnak,
vörössé vált teste.
A horizont szélén
nyughelyét kereste.

Én meg szokás szerint,
tündéremhez jöttem,
lábánál, a sámlin
ülve kikötöttem.

És ő belekezdett
a szép folytatásba,
az emlékképekben
nagyon mélyre ásva.

Mert most sorba kéne
rakni az egészet,
hogy a mese szálát
ne érje enyészet.

Egyszer volt, hol nem volt,
– így kezdte meséjét.
keresve magában
a folytatás esélyét.

Aztán annyit mondott,
várjak csak egy percet,
és egy nagy edénybe
hűs vizet eresztett.

Vajon, mit akarhat
nekem megmutatni?
Egy díszes ládában
kezdett el matatni.

Ez nem tartott soká,
hamar megtalálta,
s lám mi van kezében,
díszes aranypálca.

Tündér varázspálca,
ahogy ő nevezte,
és a vizet azzal
meg is delejezte.

Tükör sima vize
fodrozódni kezdett,
varázspálca vége
festéket eresztett.

A színes pacákból
lassan élő kép lett.
Aztán elmesélte,
mit hogyan és mért tett.

– Tudod – így szólt hozzám
– volt egy varázsgömböm,
de az otthon maradt,
a szép Tündérföldön.

Abban gyakran láttam
a jövőt előre,
mindent kiolvastam
idején belőle.

Csak az nem volt nálam,
mikor a boszorkány,
erdőbe száműző
varázslatot szórt rám.

Így hát ez az edény
lett a varázsgömböm,
ebben megláthatok
bármit itt a Földön.

Tudod, meséltem már,
mi oldja az átkom,
ha a szerelmemet
végre megtalálom.

Jobban mondva,
ha ő egy nap eljön értem,
s megkéri a kezem,
meghajolva, térden.

Hát kíváncsi voltam,
ki lesz a dalia?
Nem katona lesz ő,
szegény ember fia.

De ahogy azt tudod,
jó apám egy vándor.
Királlyá vált mégis,
s egy országot ápol.

Hát nem ijedtem meg,
de kíváncsi lettem,
az élete útját
végig kísérhettem.

Ahogy megismertem,
hát bele szerettem,
feleségül mennék
hozzá, akár menten.

Az ő életéről, majd
holnap mesélek,
tudom csodálatos,
nemes szívű lélek.

Tudod, az ő apja,
volt oly nagyon bátor,
aki nem ijedt meg
a csúf boszorkától…

Ebbe az estébe,
ennyi fért csak bele,
Lassan bezáródott
a könyvem fedele.

S úgy ahogyan azt kell,
szemeim lehunytam,
és a napom végén
szépen elaludtam.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2019-07-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
2

By

Aranyosi Ervin: Április tündére

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Április tündére

Április tündére,
vajon egy tündér-e,
vagy csak női manó,
s hajtja egyre vére?

Néha egy boszorkány,
megtépi a fákat,
s közben szép virággal
díszíti az ágat.

Nem úgy, mint a fiúk,
nem húsvétkor locsol,
csak esővel megver,
s már sárban taposol.

Majd a Nap arcára
vidám mosolyt ragaszt,
vagy a Föld gyomrából
talajvizet fakaszt.

Borzasztón szeszélyes,
kiszámíthatatlan,
de hogy csodaszép Ő,
az vitathatatlan.

Tündér vagy boszorkány,
nehéz eldönteni,
néha hideg vízzel
le kéne önteni.

Néha futnék vele
és ha utolérném,
a jó tetteiért,
bizony, megdicsérném.

Ám a gonoszságért
meg is szidnám nyomban,
lehetne kedvesebb
az én irányomban.

Április tündére,
szeszélyes boszorka,
kinek szelet kiált
a beszédes torka.

Néha a lelkünket
is átmelegíti,
a szerelmeseket
szeretni segíti.

Aranyosi Ervin © 2019-04-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
6

By

Aranyosi Ervin: Varázserő!

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Varázserő!

Kitalálod vajon egykor mi lehettem?
Boszorkány voltam én régi életemben!
Könnyen varázsoltam, seprűmön repültem,
újra kipróbálni, látod, ideültem!
Ha nem kapok kaját, lehet, varázsolok,
szép sima arcodra ragyákat rajzolok!
Ám, ha elkényeztetsz jól is járhatsz velem,
szebbé varázsollak! Bár kell a türelem,
na meg simogatás, ínycsiklandó étkek,
s megszépül a világ – meglátod – felétek!
Te leszel a legszebb a birodalmamban,
hisz boszorkány vagyok, csak macska alakban!

Aranyosi Ervin © 2018-08-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
6

By

Aranyosi Ervin: Farsangi mulatság

Category: Humor, vidámság, tréfa Tags: , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Farsangi mulatság

Eljött hát a farsang, már a tavaszt várjuk,
Hideg tél kapuját lassanként bezárjuk.
Nagy evés-ivással készülünk a nyárra,
kedvünk támad még egy téli mulatságra!

Táncolunk, vigadunk, a tél meneküljön,
a sötét, a hideg mostantól kerüljön!
Találja meg minden fiatal a párját,
miközben a farsang vidám táncát járják!

Fiúk a lányoktól szép bokrétát kapnak,
ez legyen a dísze mindegyik kalapnak!
Álarcot öltenek, s elbújnak mögötte,
ne lássa a falú, mely család szülöttje.

Szerepet is játszhatsz, teheted a szépet,
szép szavak és táncok varázzsal igéznek.
Busójárás során elűzik a telet,
jöjjön a helyébe a csodás kikelet!

Magas máglyát raknak, lobogjon az égre,
a tél boszorkányát elégetik végre.
Jó zene, víg dalok emelik a kedvet,
borként fogyasztják el a jó szőlő-nedvet.

Oly sokan ilyenkor, álruhába bújnak,
királylány, s királyfi közös nótát fújnak,
s lám a balett-táncos vígan járja táncát,
szédíti, csábítja a bál szép huszárját.

Táncol a boszorkány, varázsló igézi,
tündér a meséjét koldusnak idézi.
Sorban az állatok itt életre kelnek,
táncolnak, vigadnak, boldogságra lelnek.

Itt van hát a farsang legyen jó a kedved,
ne búsuljon senki, ki velünk nevethet!
Álljon be a körbe, legyen boldog tőle,
mi meg vidám embert faragunk belőle.

Aranyosi Ervin © 2017-02-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
19

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 24. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , 3 hozzászólás

Gonosz banya
Aranyosi Ervin: A könyv tündére 24. rész

Ahogy minden, új nap végén
megnyitom a könyvemet.
Fonalamat gombolyítva,
tovább lépnem, hogy lehet?

Mit mesél ma a könyvtündér?
Várom már a folytatást!
Hogy érzem magam a végén?
Tesz-e reám jó hatást.

Tegnap este ott tartottunk,
a kis tündér, s a banya,
találkozott egy teremben,
mely egy varázslat-tanya.

Minden féle hókusz-pókusz,
varázskellék volt jelen,
s a boszorkány mesterkedett,
tündérkén úrrá legyen.

Egy hatalmas agyagüstben,
kígyót-békát főzöget,
varjúhájat, csíkbogarat,
bárányvért is töltöget.

Mennyi áldozattal jár is,
mikor tervez a gonosz,
mennyi rosszat és fájdalmat,
mennyi ártalmat okoz?

Aztán bűvös üveggömbjén
idéz meg száz szellemet,
csupa olyan fogást használ
mely megtörhet jellemet.

Mert, bizony a boszorkánynak
mindezekkel célja van,
Nem lógatta csak a lábát,
nem ücsörgött céltalan.

Varázspálca a kezében,
gyökérforma görbület,
belevésték a boszorkák,
éles hosszú körmüket.

Varázs szavak keltek szárnyra,
banya szája be nem állt,
mondta sorban, ahogy jöttek,
száz varázsszót kitalált.

A levegő delejes lett,
bárkit megigézne már.
De lám csak a kicsi tündér,
minden trükknek ellenáll.

Minden bűbájt könnyen hárít,
varázs nem tud hatni rá,
büszke lenne anyukája,
ha gyermekét láthatná.

Minden bűbáj ellenszerét,
megoldását tudta ő.
S lám a banya belsejében
a feszültség egyre nő.

– Hej, te leány, hogy vagy képes,
nekem ellent mondani,
nem győzöm a varázslatot,
az igézést ontani.

Már csak egy, csak egy átok van,
amit szórhatok ma rád,
talán ezt a bűvös átkot,
nem ismerte anyukád.

– Átok, átok válj valóra,
lassan így imádkozott,
tündérlányka légy általam,
bajjal verve, átkozott.

Keresek egy kerek erdőt,
legyen mától börtönöd,
ne hagyhasd  el határait,
ne kísértsd az ördögöt!

Addig tartson fogságában,
míg egy ifjú rád talál,
aki méltó lehet hozzád,
kit nem rémiszt a halál.

Kinek szíve a helyén van,
ki látja benned a jót,
aki képes álmaival
szebbé tenni a valót!

Akit nem vonz kincs, királyság,
kit nem bódít el csoda,
kinek szíve a lelkedért,
s szép lényedért van oda.

Ki az álmát látja benned,
kinek szíve csoda szép,
aki ésszel, szívvel képes
sokszorozni erejét.

Csak egy ilyen ifjú legyen,
az ki majd kiszabadít,
és ameddig nem talál rád,
szomjazd égő szavait.

Legyél addig boldogtalan,
ne is találj örömet,
Száműzlek hát messze földre.
Ne zavard a körömet!

És a boszorkány varázsolt!
S tündér elsírta magát.
Így került Ő az erdőbe,
s így éli Ő meg a mát.

Lesz-e vajon folytatása?
Holnap vajon mit mesél?
Ha szeretnél mindent tudni,
Holnap újra itt legyél!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-07-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
26

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 15. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , 2 hozzászólás

könyv tündére 14Aranyosi Ervin: A könyv tündére 15. rész

Hosszú és dolgos nap
van ma is mögöttem.
– Drága könyvtündérem,
látod, visszajöttem.

Folytasd a mesédet
ott, hol abbahagytad,
ezt a történetet
ne tartsd meg magadnak!

Szóval, ott tartottunk,
hogy a király támad,
egy erdőt rohamoz
nem egy homokvárat.

Először kémeit
küldte csak előre,
de egyik sem jutott
élve ki belőle.

Elnyelte az erdő,
mint egy falánk állat,
lásd az óvatos is
eledellé válhat.

Úgy döntött a király,
a csapat egy részét,
küldi hát előre:
Száz legjobb vitézét.

Aztán eltelt egy nap,
kettő lett belőle.
Eltűnt a száz harcos,
s nem hallott felőle.

Őket is elnyelte,
a boszorkány erdő,
ez már önmagában
riadalmat keltő.

Hát mitévő legyen,
így bemenni nem mer,
nem jött onnan vissza
eddig élő ember.

A király, s tanácsa
új tervet eszelt ki,
tüzet kell gyújtani,
mindent elégetni.

Több száz szolga futott
körbe, erdőszélre,
s mindenütt tűzcsóvák
másztak fel az égre.

Éghető anyaggal
kenjék be a fákat,
tűz égessen porrá
minden törzset, ágat.

Körben ég az erdő,
a bozót is lángol,
ám a füstből felhő
képződik magától.

Sűrű, sötét felhő,
szinte feketéllik,
és amint növekszik
villámok kísérik.

Szörnyű mennydörgéssel
kezd az eső esni,
eloltva a tüzet,
s nem lángol már semmi.

Kialudt tűz nyomán,
üszkös erdő marad,
és csak azt hallani,
hogy a banya kacag!

Ám, aki azt hallja
nem derül jobb kedvre,
inkább szedi lábát,
szédülten, remegve.

Kiürül a tábor,
menekül a sereg,
fut hát a király is,
s mérgében kesereg.

Bosszantja, hogy terve
sehogy sem sikerült,
pedig e háború
sok pénzébe került.

Elhatározta hát,
szövetségest keres,
mert egyedül, látta,
nem lehet sikeres!

Tüzes íjászokkal.
ágyúval, kartáccsal,
tűzálló páncéllal,
gyilkoló varázzsal,

kellet felkészülni,
s talán azok hatnak,
a boszorkány felett
tán sikert aratnak.

Küldöttséget küldött
hát minden királyhoz,
csatlakozzanak majd
az Ő csapatához!

Talán, összefogva
legyőzik a banyát,
ízzé-porrá törik
e gonosz, rút tanyát.

Eddig szólt a mesém,
mára itt ért véget.
Holnap is mesélek,
ha érdekel téged…

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts