Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Dinnye a kútból…


Aranyosi Ervin: Dinnye a kútból…

A kút mélye csodát rejtett…
Vajon, ki dugta oda?
Gémeskútnak hűs vizében,
vajon mi volt a csoda?
Ott úszkált, csak arra várva,
hogy felhúzzák valakik,
kiemeljék a vödörből,
azt, mi most még ott lakik.

Egy varázsgömb, sötét zölden,
ám a hasa sárga volt…
Sose tudtuk, mit jelenthet
pocakján a sárga folt.
Mert bizony, az volt a talpa,
dinnyeföldön azon állt.
Ott szívott vizet magába,
termetessé azon vált.

Aztán száráról levágták,
hazahozták minekünk,
eldugták a kút vizébe,
mert csak ott volt hidegünk.
Ebéd után jött nagyapám
és a kúthoz ballagott,
lenézett a sötét mélybe,
ahol a víz csillogott.

Olykor a Nap is lenézett,
tükörképét kereste,
s ha a kútban megtalálta,
lassan jött el az este.
Ott lenn, most egy másik gömb várt,
aki nem maradhat ott,
csak amíg a víz lehűti,
ott ő csak addig lakott!

A kútágas villájában
ott forgott az emelő,
– a gém – billeg mint a mérleg,
s vizes vödröt emel ő.
Ostora a kútba lógott,
az nyúlt le a vödörért,
hogy a kútból kiemelje,
ez a része, ahhoz ért.

Vödörtartó rúd az ostor,
az húzza fel a vizet,
s ami lenn van a vödörben,
vízhűtéssel az fizet.
Most éppen egy görögdinnye
tanyázott a vödörben,
ami aztán az asztalon
zsákmány lesz a jövőben.

Nagyapám fogta a rudat
s felhúzta, mint kötelet,
a rúd végére akasztva,
vizesvödör lebegett.
Abban úszott a mi dinnyénk,
üde zölden, hidegen,
ha felvágjuk és megesszük,
nem lesz nekünk idegen.

A vödörből a zöld gömböt
a nagyapám kikapta,
hóna alatt hozta nekünk,
s az asztalra lerakta.
A hatalmas konyhakéssel
ketté vágta, ahogy kell,
az asztalnál minden tikkadt,
éhes gyerek ünnepel.

Zöld istállóban, barna lovak,
piros szénát legeltek,
a tányérok nem sokára,
a dinnyével beteltek.
Unokáknak egy-egy szelet,
s majszolhatják lelkesen,
marad-e még a dinnyéből,
a többit is meglesem.

Hideg, édes hűsítő lé
csorog le a torkokon,
a meleget könnyen bírom,
ha van dinnye, megszokom.
Dinnyeszelet ránk mosolyog,
mi is majdnem nevetünk,
csodás, hogy a forróságban,
ily finomat ehetünk.

Aranyosi Ervin © 2022-07-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 28. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 28. rész

Ha a napom elszáll,
hát jöhet a mesém!
Ma is útra keltem,
jó tündéremhez én.

Halljam, a történet
hogyan folytatódik,
sok csoda egymásra,
vajon, hogy rakódik.

Vajon a varázsló
mit talált ki végül,
remélem kiderül
a mai meséből!

– Jaj, ne aggódjon már –
szólt rá az asszonyra,
ne legyen ennyire
már elszontyolodva.

Itt hagyom a kutyát
a fiúért cserébe,
ő majd szeretetet
varázsol szívébe.

Az asszony most kezdett
igazán csak sírni:
– A drága kutyussal
sokra fogom vinni!

Hisz dolgozni nem tud,
csak házat őrizni,
a rengeteg munkát,
nem lesz kire bízni.

A mágus mosolygott,
ezen segíthetünk.
Van erre tudásunk,
mivel teremthetünk.

Csak egy varázsigét
olvass a kutyára,
s rögtön átváltozik,
meglásd, szegény pára.

Képzelj varázsgömböt
szíved közepébe,
s jelenjen meg benne
kedves fiad képe!

Vesd a pillantásod
erre a kutyára,
mondd ki a varázsszót
és várj a csodára!

– „ÁMMAIFSIKAJLÁV” –
ez lesz a varázsszó,
s rögtön varázsolt is
vele a varázsló!

Lám, a kutya egyből
emberré változott,
s azonnal két lábra
állni próbálkozott.

Rögtön csodát látott
a kis kunyhó népe,
a kutyusból lett
a fiú tükörképe.

Más tán nem is tudna
különbséget tenni,
csak egy anya szíve
képes észrevenni.

És a varázsló szólt:
– Téged fog szolgálni,
s hidd el a munkája
javadra fog válni.

Mikor reá nézel,
fiad jut eszedbe,
s érezheted azt,
hogy tőle vagy szeretve.

Ám őt minden este
varázsold majd vissza,
s kutyaként majd újra
a kutya vizét issza.

Éjszaka, míg pihensz,
őrzi majd a házat,
és reggel kezdődhet
újra a varázslat.

Ahhoz, hogy eb legyen,
másik varázsszó kell,
de csak megbirkózol
ezzel a kettővel!

A másik varázsszó
„ÉBBEZZOTLÁV” legyen,
s hagyd, hogy a varázslás
boldogabbá tegyen.

A hasonmás fiú
kutyává lett megint,
négy lábra állt újra,
a fajtája szerint.

Mi a jelentésük
a varázsszavaknak?
– kérdezte az asszony –
mert úgy látom hatnak.

Mért e két varázsszó?
Tudd meg a miért-et!
Olvasd visszafelé,
s akkor majd megérted!

A mára mért mesém
e pontnál elfogyott,
rám talált az álom,
s ahogy kell, elnyomott!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2019-07-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 25. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 25. rész

Aranysárga Napnak,
vörössé vált teste.
A horizont szélén
nyughelyét kereste.

Én meg szokás szerint,
tündéremhez jöttem,
lábánál, a sámlin
ülve kikötöttem.

És ő belekezdett
a szép folytatásba,
az emlékképekben
nagyon mélyre ásva.

Mert most sorba kéne
rakni az egészet,
hogy a mese szálát
ne érje enyészet.

Egyszer volt, hol nem volt,
– így kezdte meséjét.
keresve magában
a folytatás esélyét.

Aztán annyit mondott,
várjak csak egy percet,
és egy nagy edénybe
hűs vizet eresztett.

Vajon, mit akarhat
nekem megmutatni?
Egy díszes ládában
kezdett el matatni.

Ez nem tartott soká,
hamar megtalálta,
s lám mi van kezében,
díszes aranypálca.

Tündér varázspálca,
ahogy ő nevezte,
és a vizet azzal
meg is delejezte.

Tükör sima vize
fodrozódni kezdett,
varázspálca vége
festéket eresztett.

A színes pacákból
lassan élő kép lett.
Aztán elmesélte,
mit hogyan és mért tett.

– Tudod – így szólt hozzám
– volt egy varázsgömböm,
de az otthon maradt,
a szép Tündérföldön.

Abban gyakran láttam
a jövőt előre,
mindent kiolvastam
idején belőle.

Csak az nem volt nálam,
mikor a boszorkány,
erdőbe száműző
varázslatot szórt rám.

Így hát ez az edény
lett a varázsgömböm,
ebben megláthatok
bármit itt a Földön.

Tudod, meséltem már,
mi oldja az átkom,
ha a szerelmemet
végre megtalálom.

Jobban mondva,
ha ő egy nap eljön értem,
s megkéri a kezem,
meghajolva, térden.

Hát kíváncsi voltam,
ki lesz a dalia?
Nem katona lesz ő,
szegény ember fia.

De ahogy azt tudod,
jó apám egy vándor.
Királlyá vált mégis,
s egy országot ápol.

Hát nem ijedtem meg,
de kíváncsi lettem,
az élete útját
végig kísérhettem.

Ahogy megismertem,
hát bele szerettem,
feleségül mennék
hozzá, akár menten.

Az ő életéről, majd
holnap mesélek,
tudom csodálatos,
nemes szívű lélek.

Tudod, az ő apja,
volt oly nagyon bátor,
aki nem ijedt meg
a csúf boszorkától…

Ebbe az estébe,
ennyi fért csak bele,
Lassan bezáródott
a könyvem fedele.

S úgy ahogyan azt kell,
szemeim lehunytam,
és a napom végén
szépen elaludtam.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2019-07-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Varázsgömb


Aranyosi Ervin: Varázsgömb

Varázsgömböm, mondd meg nékem,
hova tűnt a hajfestékem?
Varázsolok, jövőt látok,
soha semmit nem találok!
Mások titkait fürkészem,
s el is mondom naprakészen!
Ám, ha rólam szól a strófa,
fejbe vág, mint egy sodrófa!
Nem látok csak ürességet,
hiába bámullak téged!
Jó lenne már rendet rakni!
Tárgyaimra nem tudsz hatni?
Kérlek, törd meg már a csendet!
Varázsgömb szól: – Rakjál rendet!

Aranyosi Ervin © 2018-02-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva