Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Őszbe érve


Aranyosi Ervin: Őszbe érve

Az ősz hajamba szőtte színét,
fénylő, szép szálakat adott!
Évek múlását megmutatva,
én is már érettebb vagyok!
Adom a lelkem szép gyümölcsét,
ízleld meg, talán édesebb!
Benne a Napot gyűjtöm össze,
s így adom át a fényt neked!

Az őszben sem mindig borongok,
bennem nevet ma még a Nap,
vidámító színeket hordok,
s a nyár a szívemben marad!
Emlékét adom a világnak,
vetítem még a tiszta fényt,
s amíg engem vidámnak látnak,
megőrzöm másnak a reményt!

Mert jobb, ha az őszt megcsodálom.
mintha nyaramat siratom,
megélem ma is boldogságom,
örömöm szóróm, átadom!
Mosolyt kell csalnom arcotokra,
az élet még nem múlhat el,
az ősz a jövőnek megágyaz,
s puha avarpárnára lel.

Sosem hűlhet ki a világunk,
bennünk élet lángja lobog,
csak találjunk rá, mire vágyunk,
mi lelkünk mélyén mocorog!
Hát élvezzük a fáradó Nap
reánk lecsorgó melegét,
s ne csak hiányán zsörtölődjünk,
hogy ami marad, nem elég!

Élvezzük csak a lét gyümölcsét,
s szórjuk csak széjjel a magot!
Teremtsünk jövőt, szebb világot,
élhetőn boldog holnapot!
S higgyünk együtt a holnapunkban,
hogy tavasszal a mag kikel,
s óvjuk a reményt önmagunkban,
utunkon tovább menni kell!

Aranyosi Ervin © 2022-09-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Szeretni jó!


Aranyosi Ervin: Szeretni jó!

Neked szól ez a dal,
hozzád ér ez a szó,
hidd el, szeretni jó,
hidd el, szeretni jó,
hidd el, nekünk való!

Ettől szép a világ,
ha a bú sose rág,
hidd el, szeretni jó,
hidd el, szeretni jó,
olyan boldogító!

Refrén:
Tanulni kéne élni,
egy szebb holnapot remélni!
Azt adni másnak,
amire várnak,
értelmet adni egy őrült világnak!
Tanulni kéne élni,
nem dolgunk egymást megítélni!
Lássuk a létet,
gyönyörű szépnek,
legyen minden dal egy szeretetének!

Neked szól ez a dal,
szívünk csak jót akar,
hiszen szeretni jó,
bizony szeretni jó,
ez az útra való!

Hadd dobbanjon a szív,
hangja szeretni hív,
érezd, szeretni jó,
másnak jót adni jó,
lelkünk jót akaró!

Refrén2:
Tanulni jöttünk élni,
nemcsak rettegni, s félni!
Szívünkből adva,
dalra fakadva,
az álmainkat szárnyakat adva!
Tanulni kéne élni,
egy szebb holnapot remélni!
Lássuk a létet,
gyönyörű szépnek,
legyen minden dal egy szeretetének!
Legyen minden dal egy szeretetének,
mert szeretni jó!

Aranyosi Ervin © 2022-09-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Búcsú az erdőktől


Aranyosi Ervin: Búcsú az erdőktől

Kivágják az erdőt,
kivágják a fákat,
kiszárad a világ,
kihal minden állat!
Elfogy a vizünk is,
és az oxigénünk,
agyrémek okozzák,
embertelen végünk!

Tereink nagy részét,
már sírkő burkolja,
pénzéhes, a szegényt,
melegért okolja.
Az ész elmenekült,
együttérzés nincsen,
szánakozva néz ránk
a teremtő Isten!

Meg kéne tanulnunk
őszintén szeretni,
világunkat újra
élhetővé tenni!
Együtt, közös céllal
s a szép természettel,
helyre állítani,
mit letarolt az ember!

Fát kell hát ültetni,
természetet óvni,
rengeteg szemetet
nem szanaszét szórni!
Éltetni a Földet,
vagy csak hagyni élni,
nélküle nem tudunk
holnapot remélni!

Sok az elszáradt fa,
de ki, nem azt vágják,
az élőt, az erdőt,
gazdagok “zabálják”!
Ássák a sírunkat,
meg a sajátjukat,
a pénz-láncra kötve,
hamis kutya ugat.

Sötétség vezeti
az emberiséget,
mint a birkanyájat,
mely egyfélén béget.
Hazug politika
okoz lét vakságot,
az ember feléli
az élő világot!

Pedig ezt a bolygót
mi csak kölcsön kaptuk
az utódainktól,
s lám kihal alattunk!
Halott földjeinkből
az élet kiszárad,
a folyók medrében
fáradt sóhaj árad.

Ébrednünk kell végre,
nincs már sok esélyünk,
egy-két év és eljön
szégyenletes végünk!
Ha csupán nézői
vagyunk a műsornak,
értelmetlen lények
veszélybe sodornak!

Kivágják a fákat,
pusztítják az erdőt,
nyomort hoznak reánk,
éhezést és fertőt.
Kifosztják a pénzért
gyönyörű világunk,
míg mi odafentről
fényes csodát várunk!

Temető lesz földünk,
sok milliárd halottal,
s a bűnösök nyomát
verhetik majd bottal.
Újabb kört futottunk,
írva történelmet,
amit az emberrel
együtt eltemetnek.

Aranyosi Ervin © 2022-08-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Teremtsünk egy sokkal szebb világot!


Aranyosi Ervin: Teremtsünk egy sokkal szebb világot!

Valahogy nincsen holnapunk a mában,
ezen a Földön nincsen már helyünk?
Csak sodródunk a tegnap áramában,
s mint eszelősök fogjuk a fejünk?
Nem lelünk békét, fénylő igazságot,
lelkünk hazugság mélyén fuldokol,
elrabolták az élhető világot,
kirántották a lábaink alól?

Én nem hiszem, hogy így kellene élnünk,
haldokolni egy életen át,
nézőpontot kellene cserélnünk,
s látni, hogy működik a világ!
Elengedni csúf félelmeinket,
amik ma még  a rút rabláncaink,
ezek zárnak csak börtönbe minket,
mert szívünkben a rettegés lakik!

Nekünk kéne írnunk holnapunkat,
vágyainkkal festve új napot!
Vidámsággal tölteni dalunkat,
s énekelni: Teremtő vagyok!
Szárnyat adva szabad akaratnak,
amit senki nem törölhet el,
érezve a súlyát a szavaknak,
amik teremtve emelhetnek fel!

Legyen végre holnapunk a mában,
találjuk meg végre a helyünk!
Higgyen végre mindenki magában,
higgyük, hogy magunkért tehetünk!
Találjuk meg magunkban a békét,
ébresszük fel mi az igazságot,
tegyük szebbé az emberek létét
és teremtsünk egy sokkal szebb világot!

Aranyosi Ervin © 2022-08-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Mi lesz velünk?


Aranyosi Ervin: Mi lesz velünk?

Mi lesz velünk, mi lesz velünk?
Egy szép napon felébredünk,
és rájövünk, majd rájövünk,
nem mások írták meg nekünk.

A sorsunkat nem írta más,
ez lehetne egy biztatás,
hogy merjünk álmodni nagyot,
melyből a lelkünk kiragyog.

Mi lesz velünk, mi lesz velünk?
Megváltozik az életünk,
mert rájövünk, ha rájövünk,
hogy rossz álmokat kergetünk!

Mi írjuk napi sorsunkat,
s ha lelkünk ezért fáj sokat,
nem jól csináljuk azt hiszem,
túl halkan érez csak szívem!

Figyelnem kéne azt hiszem,
mit érez és súg a szívem,
lassan hallgatnom kéne rá,
csak az igazat mondaná.

Az elme semmiben se hisz,
és gyakran rossz irányba visz.
Megszédítik a programok,
a csillogás, mi ott ragyog!

Mi lesz velünk, hogyan tovább,
meg kéne élnünk a csodát,
magunknak írni holnapot,
választani egy csillagot!

Választani, ami vezet,
mikor a szívünk jól szeret,
ami egy szebb jövőbe visz,
melybe a lelkünk végre hisz.

Aranyosi Ervin © 2022-08-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Éji remény


Aranyosi Ervin: Éji remény

Kihűlt az Ég,
lehűlt a Föld.
A sötétség
most testet ölt,
de a szívünk
víg dalt dalol:
A remény él
még valahol.

Lesz holnapunk,
ha van hitünk,
a fájdalmon
majd enyhítünk!
Lelkünk mélyén
hitünk ragyog:
– Lesz szebb jövőm,
amíg vagyok vagyok!

Mind itt vagyunk,
mert lenni kell,
nem érhetjük be
ennyivel,
hiszen miénk
ez a világ,
tükörként képes
hatni ránk!

Van éjjelünk,
s lesz holnapunk,
van közösen
dalolt dalunk.
Légy testvér újra
jó magyar,
az éjsötét
most eltakar.

De nem soká
felkél a Nap,
fényt hoznak
ránk a sugarak.
Lelkünk fényben
fürdik talán,
egy szebb holnapnak
hajnalán!

Aranyosi Ervin © 2022-07-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Már ott van benned…


Aranyosi Ervin: Már ott van benned…

Amire vágysz, már minden ott van,
a lelked mélyén, legbelül.
Csak hinned kell a csillagokban,
és minden vágyad teljesül!
Nézd csak, a fű magától sarjad,
a virág nyitja szirmait.
Csak ne veszítsd el a nyugalmad!
A jövőd már benned lakik.

Lelked a mag, s belőle sarjad,
sugárzóan az életed,
csal annyi kell, a jót akarjad,
és máris szebben élheted!
Lelkedben őrzöl minden választ,
a kérdés is, bizony, te vagy!
Indulj, s a lelked utat választ,
magadra, hidd el, sose hagy!

Hagyd hát, hogy vágyad kicsírázzon,
rügyet bontson, majd levelet,
lelked öröm vizében ázzon,
vágy-palántád te neveled!
Csodáld, ahogy virágát bontja,
ott nyílik élőn holnapod,
s reád a bőség álmát ontja,
csak akarnod kell, és megkapod!

Amire vágysz, már ott van benned,
ha elhiszed, tiéd lehet,
élhetsz bátran a földi mennyben,
csak tedd szabaddá lelkedet!
Vegyél példát a természetről,
légy könnyed, élő, nagyszerű,
meríts erőt a szeretetből,
s legyen éltetőd a derű!

Aranyosi Ervin © 2022-07-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Megjelentetése online, vagy nyomtatott formában,
csak
a szerzőtől kapott külön engedéllyel lehetséges!
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Legalább a reményt…


Aranyosi Ervin: Legalább a reményt…

Legalább a reményt,
azt, meg kéne hagyni!
Nélküle az élet,
nem is tud haladni.
Fényszóró a ködben,
mikor utad járod.
Nélküle bezárul
csodaszép világod…

Szükség van reményre,
örök biztatásra,
az elárvult lelket,
nem hagyni magára!
Az élethez cél kell,
a holnaphoz álom,
s hit, hogy az utamat
biztos megtalálom!

A reményét vesztett,
már nem életképes,
annak a jövője,
igencsak kétséges.
Hisz a lába alól
a talajt kihúzták,
összes édes álmát,
darabokra zúzták.

Legalább a reményt,
vissza kéne adni!
Legyen út előtte,
hogy tudjon haladni!
Az élet kapuját
megnyitni, kitárni,
hogy egy szebb jövőre
képes legyen várni!

Aranyosi Ervin © 2022-06-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szerelem szárnyán jöttem!


Aranyosi Ervin: Szerelem szárnyán jöttem!

Szerelem szárnyán jöttem,
ezüstös szél hozott.
A Nap járt fent, fölöttem,
– s Holdjáról álmodott…
Én meg csak rád gondoltam,
hevesen vert szívem,
csak te nyugtathatod meg,
így hát eléd viszem!
Szerelem szárnyán jöttem,
tán szívedbe fogadsz,
reményt egy szebb holnapba,
erőt és hitet adsz:
– Közös lehet világunk,
egymásért élhetünk,
s ha együtt jóra vágyunk,
boldog lesz életünk!

Aranyosi Ervin © 2022-06-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Te is úgy hiszed?


Aranyosi Ervin: Te is úgy hiszed?

Te is úgy hiszed,
az igaz ráfizet,
csak aki bort iszik,
az prédikál vizet?

Te is úgy hiszed,
ha kemény a szíved,
a bőség, az kiváltság,
s csak gazdagé lehet!

Nem tudom, nem tudom,
hogyan kéne élni,
jobb létről álmodva,
csak szépről mesélni?

Nem tudom, nem tudom,
hogyan kéne élni?
Azt, ami nem tetszik,
egy jobbra cserélni!

Te is úgy hiszed,
hogy más sem érti meg,
és aki jót tenne,
az gyakran ráfizet?

Te is úgy hiszed,
hogy más sem éli meg,
ha nem tesz gazdaggá,
hát úgy sem éri meg!

Nem tudom, nem tudom,
habár megtanultam!
Gyökérként működik
s földre húz a múltam!

Úgy hiszem, úgy hiszem,
sosem kéne félnem,
szeretve, álmodva
csak jobb lenne élnem!

Úgy hiszem, úgy hiszem,
a hitünk meghatároz,
a sok berögződés,
fékez, akadályoz.

Hitrendszerünk adja,
elvi működésünk,
s rossz irányba vihet,
mit elménkbe vésünk.

Amikor elhisszük
a sok hazugságot,
támogatjuk vele
a pusztuló világot.

Te is úgy hiszed,
a szegény ráfizet,
s gazdagé a világ?
Hát változtass hitet!

Úgy hiszem, úgy hiszem,
csak változtatni kell,
csak hinni kell a jóban,
hogy szebb holnap jön el!

Aranyosi Ervin © 2022-06-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva