Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Lélektisztító mantra


Aranyosi Ervin: Lélektisztító mantra

Tisztuljon meg lelkem
a rossz gondolattól,
haragtól, bánattól,
fájó pillanattól!
Elengedem mindet,
aztán megbocsátok,
hisz a rossz gondolat,
visszatérő átok.
Amikor haragszom,
önmagam mérgezem,
nem is értem akkor,
hogy ezt miért teszem!

Leülök hát csendben,
aztán képzeletben
egy kis tüzet rakok,
s ráöntök haragot,
bosszút, mérget átkot,
elégetem,
aztán mindent megbocsátok!
Megtisztul a lelkem,
a nyugalom árad,
holnap csodás dolgok,
új esélyek várnak!

Szeretetem öntöm
erre a világra,
hisz erre van szükség,
ne legyenek tüskék,
sem az én lelkemben,
se mások szívében,
hadd élhessünk szépen
egymás közelében!
Megtisztul a lelkem,
és könnyebbé válik,
harag bűvös máza
lelkemről lemállik.

Aranyosi Ervin © 2023-08-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vihar után


Aranyosi Ervin: Vihar után

Villám szaggatja fel egünk,
dörögve mordul fellegünk,
egymásnak feszül jó, s a rossz,
harcra kél rútul a gonosz.

S lám, ömlik könnyük, mint patak,
s tisztulnak porlepett utak,
a föld a könnyet elnyeli,
vagy pocsolyával lesz teli.

Tisztul a lelkiismeret,
mert megtisztulni így lehet!
Lemosódik mocsok, a kosz,
nem bántja szívünket gonosz!

A fergeteg is megpihen,
csend lesz úrrá a lelkeken.
Széjjel árad a nyugalom,
most már létemet uralom!

Eloszlik sötétség, ború,
elmúlt az égi háború!
Párát söpör a lenge szél,
s napunk éled, szívünkhöz ér!

A világ felett csend honol,
a gonoszság elbujdokol,
s ha rányitottad szemedet,
árad reád a szeretet!

Ahogy ragyogni kezd a Nap,
szivárvány zászlók bomlanak,
félkörben festik az eget,
ahogy az ég visszanevet.

Aranyosi Ervin © 2022-06-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy új világ születése


Aranyosi Ervin: Egy új világ születése

A Földünk bebábozódott,
sötét veszi körbe,
benne élő fura hernyó
nem néz a tükörbe!
Amit látna, nem tetszene,
elborzadna tőle,
s megállna a fejlődésben,
s nem lenne belőle…

Nem válhatna az belőle,
mire régen vágyik,
vajon mivé nemesül,
ha gubója lemállik?
Ki kell várni azt az időt,
hogy lénye beérjen,
virágszirmú pilleszárnyak
nőnek közepében.

Nem törődik a sötéttel,
csak vár türelemmel,
és az idő neki kedvez,
fénnyel, szeretettel!
Nem is kell hát siettetni,
egyszer meg fog nyílni,
amikor az idő itt lesz,
ha minden idilli!

Feléli a sötétséget,
s megnyitja a bábját,
megmutatja a világnak
szeretet-ruháját!
Pille szárnyú pillangó lesz,
az élet csodája,
aki újjászületését,
jövetelét várja!

Talán, majd az új világban
mi is jobbá válunk,
képesek leszünk szeretni,
nyitott szemmel látunk!
Újjá születik a világ,
megtisztulva végre,
s pillangóként, tündökölve
szállunk fel az égre!

Aranyosi Ervin © 2021.12.28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Élő jövőkép


Aranyosi Ervin: Élő jövőkép

Hiszem, hogy lehetne szebben, jobban élni,
egy olyan világban, ahol nem kell félni!
Ahol az emberek mindig a jót látnák,
kitárt szívvel egymást, s a Földet szolgálnák!
Megférnének együtt, s tennének magukért,
óvnák a világot élő holnapjukért.
Meglelnék a létben a rengeteg kincset,
amit a Földanyánk lábuk elé hintett.
Sosem kell éhezni, van mindenből elég,
s ha ezt felfedeznénk, eltűnne a szemét.
Erdeink, mezőink gazdagságot adnak,
csak körül kell nézned, s leszedned magadnak!

Hiszem, ha egymással jó testvérként bánnánk,
ha nem katasztrófát túlélni próbálnánk,
hanem visszatérnénk a jól bevált útra,
s rálelnénk a szomjat csillapító kútra.
Hiszen annyi minden lábunk előtt hever,
Földünk élőn táplál, ellát és felemel,
csak szabaddá kéne lelkünk végre tenni,
minden éhes szájat meg tudnánk etetni.
A betegségek is múlnának maguktól,
s erőt meríthetnénk önnön igazunkból.
Álmokat is adnánk, élő jövő képet,
amibe az ember megtisztulva léphet.

Hiszem, ha éltetnénk magunkban az álmot,
ledobnánk a minket gúzsba kötő jármot,
emberekhez méltón, tisztán, szívvel élnénk,
mai félelmünket célokra cserélnénk!
Vannak megoldások, csak keresnünk kéne,
a jó szó – a társhoz – közvetlen elérne,
nem csak haldokolnánk, elkezdenénk élni,
programozás alól, ki kellene lépni!
Csak ébrednünk kéne, meglátva a szépet,
hazug világ mögött, ott vár ránk az élet!

Aranyosi Ervin © 2021-05-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva