Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Mikor a versből dal fakad

Aranyosi Ervin: Mikor a versből dal fakad

Mikor a versből dal fakad,
s csörgedezik, mint vad patak,
csobogva szalad – lásd – feléd,
szeretné azt, ha értenéd.

Dallamok szárnyán szárnyra kél,
benne a szó lüktet, remél.
Örül, hogy végre hallható,
s megérti őt a hallgató.

Mikor a dal elandalít,
szívedhez érő hangjait,
te is naponta dúdolod,
életre kelted, s úgy hozod.

Vers és a dal, lám frigyre lép,
érző képet vetít eléd.
Ők testvéreknek látszanak,
lelked húrjain játszanak.

Fülbe mászik a vers, s a dal,
vidámmá tesz, vagy felkavar,
de ami bántott menekül.
Érezd hát magad remekül!

Mikor a versből dal fakad…

Aranyosi Ervin © 2017-09-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Életkép

Aranyosi Ervin: Életkép

Azt mondják a „mindent tudók”, s el is fogod hinni:
– Hogyha mindig sokat tanulsz, sokra fogod vinni!
Megtömöd hát buksi fejed szorgalmasan, szépen,
s várod a jót jótettedért úgy, mint a mesében.
Azt is mondják: – Dolgozz sokat és majd felfedeznek,
a magasabb pozíciók ebből eredeznek!
Szabad időd nem is marad, karriered épül,
de a világ, bárhogy várod, sehogyan sem szépül.

A jobb állást más kapja meg, ki szerepet játszik,
ki a főnök kedves szívén szebben zongorázik.
Aki, amíg te dolgoztál, hízelgett és játszott,
aki téged is feltartott, s az agyadra mászott.
Alacsony a végzettsége? Nem tanult meg semmit,
amit hittél, hogy egy céget magasabbra lendít.
Viszont jó a „beszélője”, s bízik önmagában,
kimagaslón teljesít egy bulis társaságban.

Ha peched van, rövidesen ő lesz majd a főnök,
s a céget is itt hagyja majd, biztos egyikőtök.
Hogy az ki lesz, nem is kérdés, menekülsz előle,
mert semmi jót nem nézhetsz ki többé már belőle.
S hiszed, majd egy másik cégnél megbecsülnek téged,
felfedezik a tudásod, sok belső értéked.
Ám a mókuskerék újra elölről kezdődik,
amíg lelked fel nem adja, vagy meg nem „edződik”.

Elveszted az önbizalmad, s mindent, miben hittél,
s nem látod be, hogy mind így jár, aki küzdve itt él.
Nem számít a tanult tudás, nem is veszed hasznát,
mikor föléd kiemelik a léha mihasznát.
Benne látod az ördögöt, ki megaláz téged,
s a világod nem változik, amíg meg nem érted!
Az életet nem tanítják meg az iskolákban,
s jaj neked, ha ellenfelet látsz mindenki másban!

Annyi mindent megtanultál, s mire mentél végül,
a lexikont a fejedből hívod segítségül.
De nincs benne, hogy legyél jól, hogy megy jól a dolgod,
mitől válhatsz szabadabbá, mitől lehetsz boldog?
Hiába a tehetséged, a jobbító vágyad,
sosem hagyják, hogy amit tudsz, mindig azt csináljad.
Más álmait kergeted hát, más életét éled,
s mikor meghalsz, nem tudod majd, miről szólt az élet…

Aranyosi Ervin © 2017-09-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Róka és a csibe


Aranyosi Ervin: Róka és a csibe

Ejnye pici csibe, kevés vagy ebédre,
és csak a szüleid gyűlölnének érte,
ha megkóstolnálak, ha csak szeretnélek,
akárcsak desszertnek végül megennélek!
Menj most szépen haza, aztán nőj nagyobbra,
hadd lakjon jól veled éhes róka gyomra.
Ám, mivel szeretlek visszajövök érted,
ilyen a szerelem, egyszer majd megérted!

Aranyosi Ervin © 2017-09-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bakancslista


Aranyosi Ervin: Bakancslista

Vedd kezedbe a tolladat, hadd írjon a mancsod!
Írd le, mi mindent tennél, míg feldobod bakancsod!
Készíts el egy „bakancslistát”, írd össze a vágyad,
gazdagítsd az életedet, céllal hagyd el ágyad!

Váltsd valóra álmaidat, tetszés szerint, sorban!
Emeld fel a szép lelkedet, ne hagyd lent a porban!
Juss el oda a világban, ahová szeretnél,
végezz olyan kedves munkát – ami neked szent cél!

Amit leírsz valósítsd meg, legyen benne részed,
élvezd ki a pillanatot, élvezd az egészet!
Legyen ez a bakancslista teremtésed része,
ne agyalj az életeden: – vajon kárba vész-e?

Hisz eljuthatsz mindenhova, ha izzó a vágyad.
Gazdagság és siker járhat nyomodban, utánad.
Élményekkel gazdagodhatsz, lehetsz boldog ember,
álmaidat bevonzhatod hittel, szeretettel.

Írj tehát egy bakancslistát, s legyen benne részed,
sorról sorra valósítsd meg, végig az egészet!
És ha új vágy támad benned, írd fel a listára,
s legyen elég hosszú léted, s várj újabb csodákra!

Aranyosi Ervin © 2017-09-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Még pislákol a fény…


Aranyosi Ervin: Még pislákol a fény…

Az embereknek nagyobbik része kába,
s belemerül a napi politikába,
az orránál, bizony nem lát tovább.
Megélni létet, talán ostobák?
Sok meg hiszi, hogy apró gép tanít,
bámulva járja hétköznapjait,
kezében fénylő, apró készülék,
amit nem láttak még a vén szülék.

Hej, te jámbor, szemed, s kezed vezet,
kábítószer ez,  s nyújt élvezetet.
Agyadat kimossa, lelked kiürül,
szakadék tátong magadban, legbelül.
Nincs gondolatod, önálló szavad,
és nem leled lelkedben önmagad.
Kísértet vagy, egy jól megvezetett,
kiből hiányzik a fény, a szeretet!

Barátom, mondd, mi lesz majd így velünk?
Csillogó fényre, de halva születünk?
Rabszolgaként játsszuk el a vakot?
Nincs közöttünk, ki tudja: – Több vagyok!
Vagy az a pár, ki ma még élni mer,
s a homlokán fénylő jelet visel,
kit fény vezet, s nem önző hatalom,
azt is felőrli a magtörő malom?

Vajon világunk valóban létezik?
Egy kincsben dúskál, a többi éhezik?
A hazugságnak bús ingoványa ez,
mely mélybe húzva örömet szerez?
De ez az érzés valódi öröm,
ha nem léphetsz át körülvevő körön?
Bezárnak mind, a börtönrácsaid,
nem kell más hozzá, csak pokol, meg a hit.

Keresed Istent, de sehol nem leled,
mert nem hiszed: – Itt él mindig, veled!
Te nem teremtesz, csupán csodára vársz,
dolgozol, álmodsz, s a széllel szembeszállsz.
Az álmaid ők vetítik eléd,
s mint sajátot, úgy táplálják beléd.
Te bámulsz csak és nem látod mi van,
ez jár neked, ezt hiszed, naivan!

Azért lennék, hogy én ébresszelek?
Vagy fújhatnának itt tán szebb szelek?
Ha érdekelne emberi titok…
De szembetámadsz: – inkább lapítok!
Hiába nyitom a szemed nagyra fel,
ha szívedet, s lelked nem érem el,
üresen kong, s belőle ki veszett,
a szeretet, mely innen kivezet.

Kísértet vagy, ki még halálra vár?
Ki csendben ül, s így útra sem talál?
Csak elfecsérli élte napjait,
ki virtuális pokolban lakik?
Az életünk csak halódás csupán,
húzzuk igánk és tengődünk bután?
Úgy felnyitnám a csukott szemeket,
s megmutatnám: – Még él a szeretet!

Még pislákol, van szív amelyben él,
de óvni kell, ha egyszer elvetél,
a hiányában mind elsorvadunk,
szeretnünk kell, míg emberek vagyunk!
Mi célból kaptad földi szereped,
ha kihűl szíved, s nincs már szeretet!
Talán nincs késő, talán még van remény,
még pislákol néhány szívben a fény!

Aranyosi Ervin © 2017-09-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az elefánt…


Aranyosi Ervin: Az elefánt…

Az elefánt vastagbőrű, igen nemes állat,
erejét ne vedd félvállról, mert erősebb nálad!
Ő a legnagyobb a Földön, nem verseng hát vízben,
ott a bálna már túlnőtte méretét több ízben.
Az elefánt állandóan lógatja az orrát,
ha a harag elvakítja, nem biztos, hogy jól lát.
Ne bosszantsd hát, sokkal inkább legyél vele jóban!
Ha trombitál ormányával, üzeni, hogy jól van!
Hosszúra nyúlt orra nem a rosszkedvét mutatja,
csak több vizet tud felszívni, amikor akarja.
Ha látod, hogy oldalra lép, jobbra-balra táncol,
próbáld követni a ritmust, legjobb ha szambázol.
Nagy fülekkel van megáldva, legyezők is egyben,
vagyis legyet hessegetnek el a nagy melegben!
Agyarait használhatja fadöntögetésre,
jobb mintha a szép szívedbe emlékeket vésne!
Négy toronyláb emeli fel földről a magasba,
nem csúszik úgy mint a kígyó, vágva magát hasra!
Ha elindul döng a föld is, nem járkál titokban,
az elefánt dübörgéstől a Föld szíve dobban.

Aranyosi Ervin © 2017-09-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ősz van


Aranyosi Ervin: Ősz van

Ősz van, hűvös idő,
didergős a reggel.
Nem is találkozunk
víg madársereggel.

Mogorva a kedvünk,
a lelkünk is fázik.
Felhők mögött a Nap,
s a Föld könnyben ázik.

Ám az erdő, az szép,
újra kivirágzott,
színes levél formál
ezernyi virágot.

A szélnek nem tetszik,
nagyját leszaggatja!
Gyászinduló lenne,
a szarvasbőgés hangja?

Én nem így gondolom,
inkább jövőt ígér,
hogy egyszer véget ér,
az a közeli tél.

Ha a tél közeleg,
tavasz jár nyomában.
A jövő csírája
itt ébred a mában!

Aranyosi Ervin © 2017-09-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Teremtés a vágy erejével


Aranyosi Ervin: Teremtés a vágy erejével

A magas fák is felnőnek az égig.
Te képzeletben juthatsz el oda.
A fák akár a felhőket elérik,
ám téged másképp érhet a csoda.

Próbálj hozzá lélekben felnőni,
hisz bármire vágysz, az tiéd lehet.
A lelkedben tudsz szép álmokat szőni,
a teremtéshez kell a képzelet!

Ha vágysz reá, majd megvalósul álmod,
ha elhiszed, hogy máris a tiéd,
csak képzeld el, mire a szíved vágyott,
és erősítsd meg önmagad hitét!

Amire vágysz a világ neked adja,
csak annyi kell, hogy lelked elfogadja!

Aranyosi Ervin © 2016-09-14.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Búcsú


Aranyosi Ervin: Búcsú

Messze mész és én búcsúzom,
az emléked, az itt marad!
Bárhol is járj, emlékezz rám,
s mindenütt érezd jól magad!
Nekem mindig jó volt veled,
boldog volt minden pillanat.
Ám, akit hív a messzeség,
azt rabbá tenni nem szabad…

Aranyosi Ervin © 2016-09-14.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szállni tanítlak!


Aranyosi Ervin: Szállni tanítlak!

Szállni tanítlak a szeretet szárnyán,
ne töprengj tovább a tegnapok árnyán.
Ne töprengj tovább, nézz fel az égre!
Nézz fel az égre, szabad vagy végre!

Élni tanítlak, és magasan szállni,
hogy megtudsz a saját lábadon állni?
Hogy tud a gondolat teremtő lenni,
álmokat szőni, s azt birtokba venni?

A teremtő gondolat,
megszabja sorsodat,
mert aki remél
a jövőnek él,
a szívének szót fogad!

Mert tudod, a gondolat,
ha elmédben megfogant,
bevonzza a jót,
az igaz valót,
hát érzed jól magad!

Szállni tanítlak, szabadon élni,
szeretni, örülni, szabaddá válni.
Hitetlen létet reményre cserélni,
hogy képes vagy végre emberré válni!

A teremtő gondolat,
megszabja sorsodat,
mert aki remél
a jövőnek él,
a szívének szót fogad!

Mert tudod, a gondolat,
ha elmédben megfogant,
bevonzza a jót,
az igaz valót,
hát érzed jól magad!

Aranyosi Ervin © 2017-09-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva