Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Csacsihoz szólva…


Aranyosi Ervin: Csacsihoz szólva…

Sose bánd, hogy csacsinak születtél,
s ne hidd, hogy az ember okosabb!
Könnyebb így, hogy kis szamárrá lettél,
én irigylem a makacsságodat.
Mit eltervezel, azt te megcsinálod,
pont úgy lesz majd, ahogyan akarod,
mert így élvezed ezt a szép világot
és nem tántorít ostor, fránya bot.
Csak azt teszed, amihez kedved szottyan,
és ritkán azt, mit mások mondanak,
inkább elvagy rosszként a sarokban,
csak legyen meg a napi jó falat.
Hány ember hiszi, hogy különb tenálad,
s végzi a sok rámért robotot,
és irányítja magasra tett “állat”,
kinek kezébe adták a botot.
Te csacsi vagy, így látod mi jó néked,
és kerülöd, mi nincs kedved szerint,
így életedet nyugodtabban éled,
és tudsz is bele vinni némi színt.

Aranyosi Ervin © 2021-06-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Luca, a jó boszorkány

Festmény. Hartman Judit

Aranyosi Ervin: Luca, a jó boszorkány

Luca apró, kedves és jó boszorkány volt,
ki a természettel kapcsolatot ápolt.
élte az életét a földi világban,
örömet lelt minden fűben, vadvirágban.
Pontosan olyan volt, mintha angyal lenne,
ugyanaz az áldott jóság megvolt benne.
Gyakran megálmodta, ami később történt,
látóként tisztelte az isteni törvényt.

Úton és útfélen mindenkin segített,
örömöt varázsolt, szeretetet hintett.
Érzékelni tudta az energiákat,
s gyakran megölelte az útszéli fákat.
Mások érzéseit szintén átérezte,
s fájdalmat csitított minden varázs-tette.
Nem csoda hogy számos állat lett barátja,
hiszen őket mindig, jól vendégül látta.

Egy öreg tölgyfának tövében állt háza,
apró házikó volt, s volt neki varázsa.
Benne apró tűzhely, asztalka két székkel,
s még az éjszakai ágyikója fért el.
Nem is fogadott ő nagyobb társaságot,
ám vendégül látott pár kedves barátot,
akik őt az erdőn keresztül kísérték,
s tudták, Luca szíve, mekkora nagy érték!

Házán volt egy ajtó, s oldalán egy ablak,
amelyen a napfény keresztül szaladhat.
Pár méterre tőle egy kis forrás eredt,
vize érré válva kicsit szélesedett,
majd megvastagodva patakká változott,
part mentén szomjazó fáknak vizet hozott.
Messzebb aztán végül kis tó nőtt belőle,
partját a nád itt-ott csendesen benőtte.

Luca gyakran sétált, kosárral kezében,
gyógyfüveket szedett az út mellett szépen,
vagy az erdő alján gombákra vadászott,
mikből finomságos, jó ételt varázsolt.
Kiszárított makkból sütött friss kenyeret,
kifacsart málnából finom ivólevet,
ismerte az erdő minden vadnövényét,
tudta, mi ehető, és mi rejti mérgét.

Házában egy polcon őrzött egy nagy könyvet,
benne varázsszavak, s ha kellett működtek!
Gyerekkora óta megtanult jó párat,
s amikor csak kellett, megjött a varázslat.
A varázslatait csak jóra használta,
és, aki ismerte, tőle a jót várta.
Ha sietni kellett, seprűjére pattant,
s vitte tarisznyáját, a másnak láthatatlant.

Seprűjén utazott kedvenc kiscicája,
szirénaként hatott az ő nyávogása,
így az erdőlakók tudták, közeledik,
s ha Lucára vártak ez jó hír volt nekik.
Ha Luca érkezett, jobban lett a beteg,
gyógyító ötlete mindig volt rengeteg,
nem csoda hát, ezért őt nagyon szerették,
apró ajándékkal szívesen meglepték.

Ha erdőben sétált, állatok kísérték,
vállán a madarak a helyüket kérték,
sokszor tenyeréből etetgette őket,
kedvesen becézve a vállán ülőket.
A kerek erdőnek volt a boszorkánya,
természetet óvott az ő tudománya.
Varázslataival megvédte az erdőt,
amelyikben lakott, amelyikben felnőtt!

Aranyosi Ervin © 2021-05-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szajkó karrierje

Fotó: Fenyvesi Zoltán

Aranyosi Ervin: A szajkó karrierje

Kormányzónak készült madarunk a Szajkó.
Meg is nyílt előtte minden titkos ajtó.
Tudatlanok aztán szív repesve várták,
a bárkit leutánozó, jópofa madárkát.
Utánozott újat, figurázott régit,
tudott adni síri hangot, s persze adott égit.
Csak igaz szó nem jött soha ki a száján,
lovagolt hát mások szétszórt hazugságán.
Nap, mint nap, amerre éppen forgolódott,
sok-sok ígérgető politikus volt ott.
Mindnek a szövegét szépen betanulta,
így listája megnőtt, cseppet sem volt kurta.

Boldog volt tőle a sok tudatlan ember:
mert ha ígéretét majd beváltja egyszer,
hát itt majd mindenki gazdagon fog élni,
kincsük kamrájukba nem fog beleférni!
S mert a Szajkó ígért mindig a legtöbbet,
ő hozzá a népek csak úgy özönlöttek,
s hitték, bővében van Ő az igazságnak,
elnevezték végül jó Mátyásmadárnak.
Ettől fogva ő lett a bölcs, igazságos,
s idomultak tehát az ő igazához.
Elkezdett hát ezért törvényeket írni,
alig győzték a jogászok ötletekkel bírni.

Csakhogy, a sok törvény csupán őt szolgálta,
ebből aztán persze, sokaknak lett kára.
Mert a szajkó-törvény csak a Szajkót védte,
s nem számított az sem, igazságot sért-e?
Sok ember, sok sértett a bagolyhoz fordult,
mert annak fejébe egykor sok ész tódult,
s nem tudhatták róla, a Szajkó megvette,
jutalmul a kincstár egereit ette.
A bagoly onnantól megvédte a Szajkót,
s csupa hamis hírrel látta el a sajtót.
Nem engedte nyúzni megbecsült barátját,
jobban jár, ha azt is csak jó színben látják.

Morgolódtak ugyan, de tűrtek a népek,
ellenségkép pedig gyártódott temérdek,
ráfoghattak bármit rókára, szarkára:
– Ők loptak, s miattuk ment fel minden ára!
Vagy épp eltűnt minden, ami csillog, s fényes,
amire az ember szolgalelke kényes.
Közben a medvét is gyanúba keverték,
hiszen külföldön élt, ezért persze merték.
Nem is tudott, s akart, önként védekezni,
igazának ő is jól érvényt szerezni.
Távolról táplálta a negatív képet,
ezért méhkaptárból kapott sűrűn mézet.

A medve hát nyaralt, tejben, mézben fürdött,
haza, megméretni nem is készülődött.
A szajkó meg szidta plakátra ragasztva,
fogy az állam pénze, a népet aggasztva.
A sok állat tűrte, ameddig tűrhette,
bár sokaknak csőrét bántotta a tette,
mégis meghagyták a szajkót jómadárnak,
hisz az ellenzéktől jót hiába várnak.
Mert az ellenzéket a szajkó etette,
az ellopott pénzből éppúgy lefizette,
azok lázadoztak, de csak színjátékból,
s kapták a fizetést államkincstáréból.

Hogy mi lett a vége, azt titkosították,
és a hőzöngőkről készítettek listát.
Betiltottak minden közös együttlétet,
egyes személyekre osztva fel a népet.
Sok megosztott állat, nem mert lázadozni,
csak a csapatsporttal tudták lázba hozni.
Befogták csőrüket, s a szajkó rikácsolt,
és a hőzöngőknek sok, nagy cirkuszt ácsolt.
Ennyi volt a mesém, a szajkó karrierje,
valósnak hinni senki ne is merje,
képzeleted játszik, ha van hasonlóság,
ez csak mai mese, kicsit sem valóság…

Aranyosi Ervin © 2021-03-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bírói döntés

Aranyosi Ervin: Bírói döntés

Gondolkodom, döntenem kell,
de melyik javára?
Nem is értem, minek járnak
a bíró nyakára?
Melyik egéré legyen ma
a sajt, mit találtak?
Bár érteném, mért civódik
folyton minden állat?
Na jó, döntök, kié legyen,
használva az eszem:
– Az egyiké lesz a sajt!
A másikat megeszem!

Aranyosi Ervin © 2020-12-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Black Friday


Aranyosi Ervin: Black Friday

Black Friday a jelszó, venni, venni, venni!
Ember, miért is kell eszetlennek lenni?
Pénzért vett boldogság, s nem tart túl sokáig,
csak míg a sok kütyüd elavulttá válik.

Robinson Crusoe-nál volt fekete Péntek,
ők hajótöröttként egy szigeten éltek.
Áruházban – hidd el – sosem tolakodtak,
így egymás lábára sohasem tapostak.

Ma, ki nem tolakszik, s nem halmoz fel bóvlit,
talán rosszul alszik, sokat forgolódik?
Ki csak a szükségest, fontost veszi számba,
az lecsúszott ember a mai világba’?

Miközben feketét szürcsölgetsz pénteken,
gondolkodj el ember – az nem törvénytelen!
Mi lenne ha inkább, szívedet megnyitnád,
s önmagadat végre a jóra tanít’nád?

Hány fekete színű állat van bezárva?
Sintértelepeken az ő lelkük árva!
Egy fekete kutyust, vagy éppen egy cicát
vehetnél magadhoz, s változna a világ!

Megtanulnál tőle őszintén szeretni,
megmutatná neked, milyen jónak lenni!
Megnyitna előtted egy csodás világot,
amilyet a szemed a pénztől nem látott.

Aranyosi Ervin © 2019-11-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Noé bárkája

Nógrádi Katalin festménye

Aranyosi Ervin: Noé bárkája

Építettem egy nagy bárkát,
mert már jön a vízözön.
A jó Isten súgott nékem,
ezt hálásan köszönöm!

Meghívtam hát szeretettel,
minden állatból egy párt,
hogy hajómon vészeljék át
a végzetes szökőárt.

A hajóm is szépen megtelt,
mikor a víz leszakadt.
Biztonságban elhelyeztem
minden emlőst, s madarat.

Túléltük és én megtettem,
mit az ember tehetett.
Tetteimet vezérelte
a jóság, s a szeretet.

Talán eztán szebb világ jön,
újra éled a remény,
Az emberi sötétségben
felgyullad a lámpafény.

Elvonult az özönvíz
és végre partot érhetünk.
Gondolkozzunk, a természet
mit taníthatott nekünk!

Ám ha ebből sem tanulunk,
mivé válik a világ?
Megrázza a Föld majd magát,
s nem lesz több gondja mi ránk!

Aranyosi Ervin © 2019-08-23
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vers a kígyókról


Aranyosi Ervin: Vers a kígyókról

A kígyó egy nagyon-nagyon hosszú állat,
hosszabb, mint akármely ugráló kötél.
Elég földhözragadt, nem is növeszt lábat.
Részeg módra járva, cikk-cakkozva él.

Patikák tábláin nyújtogatja nyelvét,
hiszen a sok gyógyszer méreggel teli.
Könnyedén felrúgja a barátság elvét,
s ki barátnak hiszi, keblén melengeti.

Olyan hasoncsúszó, ki magát többre tartja,
alulról nézi le az ellenfelét.
Hüllői mivoltát takarni akarja,
ha lát, ki is gúnyol, nyelvet ölt feléd.

Van, ki a hátából szíjat is hasíthat,
vagy akár kihúzza a méregfogát.
Szuggesztív nézése vonzhat, vagy taszíthat,
s kit megmar, az túlvilágra nyafog át.

Van, hogy örömében bőréből kibújik,
levetett helyére, újabbat növeszt.
A tudatlan állat, kígyóbőrbe bújik,
ha óriás a kígyó, gyakran teszik ezt.

Vannak kicsi kígyók, s vannak óriások,
akad köztük mérges, s végtelen nyugodt.
Vannak emberben is kígyóhasonmások,
a jellemük ilyen, és ez köztudott…

Aranyosi Ervin © 2019-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Enyém ez az odú


Aranyosi Ervin: Enyém ez az odú

Ez az odú foglalt,
maradj távol tőle!
Semmilyen eledelt,
ne lopj ki belőle!
Keress másik odút,
te is gyűjts magadnak,
ősszel fák és bokrok
annyi mindent adnak.
Gyűjtsd csak össze szépen,
s a másét ne vedd el!
Legyél egy jó állat,
s ne egy gyarló ember…

Aranyosi Ervin © 2018-09-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az elefánt…


Aranyosi Ervin: Az elefánt…

Az elefánt vastagbőrű, igen nemes állat,
erejét ne vedd félvállról, mert erősebb nálad!
Ő a legnagyobb a Földön, nem verseng hát vízben,
ott a bálna már túlnőtte méretét több ízben.
Az elefánt állandóan lógatja az orrát,
ha a harag elvakítja, nem biztos, hogy jól lát.
Ne bosszantsd hát, sokkal inkább legyél vele jóban!
Ha trombitál ormányával, üzeni, hogy jól van!
Hosszúra nyúlt orra nem a rosszkedvét mutatja,
csak több vizet tud felszívni, amikor akarja.
Ha látod, hogy oldalra lép, jobbra-balra táncol,
próbáld követni a ritmust, legjobb ha szambázol.
Nagy fülekkel van megáldva, legyezők is egyben,
vagyis legyet hessegetnek el a nagy melegben!
Agyarait használhatja fadöntögetésre,
jobb mintha a szép szívedbe emlékeket vésne!
Négy toronyláb emeli fel földről a magasba,
nem csúszik úgy mint a kígyó, vágva magát hasra!
Ha elindul döng a föld is, nem járkál titokban,
az elefánt dübörgéstől a Föld szíve dobban.

Aranyosi Ervin © 2017-09-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Állj ki magadért!


Aranyosi Ervin: Állj ki magadért!

Mekkora állat vagy,
és mégis vezetnek!
Mért nem adod magad
át az élvezetnek?
Mért nem indulsz magad
álmaid nyomába?
Mért hagyod, hogy azok
vesszenek homályba?

Vajon mért engeded
magad megvezetni,
hogy mire vagy képes,
nem mondta el senki?
Más útját követve
szolga lesz a lelked,
itt lenne az idő
önmagadra lelned!

Nagyobb vagy, erősebb,
ügyesebb is másnál,
mi lenne, ha végre
saját lábra állnál?
Nem hinnél azoknak,
akik már becsaptak,
ellopott munkádért
alamizsnát adtak!

Vedd már észre magad,
és ne hagyd becsapni!
Ne akarj másoknak
szolgája maradni!
Becsüld önmagadat,
bátran állj ki érted!
Akkor látni fogod,
célodat elérted!

Aranyosi Ervin © 2017-09-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva