Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Öltözz fel hóember!

Aranyosi Ervin: Öltözz fel hóember!

Öltözz fel hóember,
hideg ma a reggel,
dacolj a hideggel,
a rosszkedv kinek kell?

Öltözz fel hóember,
sáladat tekerd fel,
seprűd ne ereszd el,
integess a kezeddel!

Amikor hull a hó,
az élet szép,
az öreg télapó
kedves vendég.

Öltözz fel hóember,
vastagabb kabát kell,
lapogatlak kezemmel,
hizlallak a szememmel.

Nagyra nő a ruhád,
vastag hó borul rád,
nagyra nő a ruhád,
nem ismer rád anyukád!

Aranyosi Ervin © 2024-11-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Közös lakás

Kép: Leonardo Ai

Aranyosi Ervin: Közös lakás

Milyen lesz az új lakásunk?
Róka-lyuk, vagy borz-alom?
Csoda szép lesz, hogyha kész lesz?
Vagy félő, hogy borzalom?
Csinosítjuk persze ketten,
s megtölti a szeretet,
hogy kibírja tél hidegét
és a nyári meleget!

Aranyosi Ervin © 2023-12-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jót akaró takaró


Aranyosi Ervin: Jót akaró takaró

No lám, ez itt egy igaz takaró,
egy jót tevő, vagyis jót akaró,
olyan meleg, szívet melengető,
s ha fázna szíved, majd melenget ő!
Jó takaró, vagy jobban mondva pléd,
és jó érzés költözik majd beléd,
hát használd bátran, adjon meleget,
ha a hideg kívülről fenyeget!

E takaró teljesen betakar,
csak jó szándékkal védeni akar.
Megnyugtatni fázós lelkedet,
ha épp kihűlt benned a szeretet.
Átmelegít, lágyan körül ölel,
és meg is véd, biztonságot növel,
s ha védve vagy, hát álmodozni jó,
csak kell egy jót akaró takaró!

Aranyosi Ervin © 2022-04-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Január

Aranyosi Ervin: Január

Ebben az évben is ez az első hónap,
sosem áll a sorban, a legutolsónak.
Új év születése a születésnapja,
mindig ő az első, s ez hidegen hagyja!
Harmincegy napot él rövid életében,
ám újra születik minden egyes évben.
Nevét a kapukról, átjárókról kapta,
ünnepléssel indul el az Istenadta!
Lassan alakulgat ilyenkor az élet,
tőle várunk mindig jól kezdődő évet.
Ő a leghidegebb hónapunk az évben,
ilyenkor bízhatunk egy kis hóesésben.
Újévkor reményt ad, s új kapukat kitár,
reménnyel kecsegtet minket a Január!

Aranyosi Ervin © 2020-01-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vörös-bögyös

Fotó: Borsné Katalin

Aranyosi Ervin: Vörös-bögyös

Ő kérem a Vörös-bögyös,
vagyis hát a Vörösbegy.
Jól felkészült ő a télre,
mert tudja, az hogy is megy?

Zsírpárnával kibélelte,
bőre alatt a testét,
így nyugodtan várhatja már
a hidegen jött estét.

Pocakja, mint felfújt lufi,
igen formás, kerekded,
kitart talán a tartalék,
míg az idő felenged.

Aranyosi Ervin © 2019-12-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Decemberi reggel


Aranyosi Ervin: Decemberi reggel

Decemberi reggel, – a tél ideért –
bundát ad a Földre, csillogón fehért!
Fent a szürke égben felhőt tologat,
díszíti a fákat és a bokrokat.

Ő már ünnepelne, csillog a világ,
hófehér lepelben mutatja magát.
Csak a Hold világít, alszik tán a Nap?
Ráér felébredni, ágyában marad.

Hófelhők takarják, függönyözik el,
lámpást fenn az égen csak a Hold cipel.
Ő szórja csak fényét fagyos hidegen,
távoli világból átjött idegen.

Ideért a tél hát, s alszik a világ,
ébredj, hisz e szépség hatni fog reád,
lenyűgöz, elámít, habár jéghideg,
szeretet-ünnepre készíti szíved.

Aranyosi Ervin © 2019-12-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Úgy izgulok

Fotó: Borsné Katalin

Aranyosi Ervin: Úgy izgulok

Úgy izgulok, hogy mi lesz most!
Rágom hát a körmömet!
Ha beköszönt majd a hideg tél,
miben lelek örömet?
Eleséget hol találok?
– Tudom, a bolt nyitva van!. –
Ám mi nekünk nincsen pénzünk,
éhezünk hát annyian.
Vajon lesz-e, aki segít
átvészelni a telet?
Létezik-e együttérzés,
könyörület, szeretet?
Úgy izgulok és szeretném
megélni az új tavaszt,
megélni a kikeletet,
mely jégből vizet fakaszt!
Úgy szeretném túlélni
a világ nehéz teleit,
Akad jóság a világban,
mely megetet, s melegít?

Aranyosi Ervin © 2019-11-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A gondolat teremt


Aranyosi Ervin: A gondolat teremt

Szívünkben tél van, ordító hideg,
nincs benne hit, nem lobban benne láng!
A világot, ugyan, ki menti meg?
Kinek lesz gondja mostantól reánk?

Úgy érzed, néha elhagy Istened?
Tengernyi gondod föléd magasul.
Amit elvártál, többé nem is lehet,
nem hiszel benne most már makacsul?

Benned a kulcs, csak keresd önmagadban,
zárd be a régit, ha megviselt a múlt!
Tudnod kell azt, hogy teremtő szavad van,
vizsgáld meg hát, a lelked mit tanult!

Meríts erőt a tegnapból, s a mából,
a gondolat jövőt teremt és ápol!

Aranyosi Ervin © 2019-01-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Akár a természet


Aranyosi Ervin: Akár a természet

Hófehér ruhába öltöztek a fák,
mindent elfed a hólepel.
Hidegtől tisztul a didergő világ,
a természet fehérben ünnepel.

Eltűnnek mind a tegnap árnyai.
A hó most mindent jósággal eltakar.
Mit is akar lelkünknek mondani?
A Földanyánk megtisztulni akar!

Talán a lelkünk így tisztulna meg,
hótakaró fedné a régi dolgokat?
Minden fájót megmarna a hideg,
s hitünk lenne: – Lehetnénk boldogabb!

Élnénk a mában, élvezve a telet,
s hinnénk, egyszer a tavasz visszatér.
Szívünkben érne egy újabb kikelet,
mi hitet adva, jövőnkbe elkísér!

Aranyosi Ervin © 2019-01-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Őrizzük a fényt!


Aranyosi Ervin: Őrizzük a fényt!

Nem a hó,
nem a hideg,
ami bántja a szívet,
a sorra kihűlt lelkeket,
ma mond ki menti meg?

Nem a fagy,
nem a sötét,
nem a kínnal teli lét,
az álmainkat nem a tegnap
árnya tépi szét!

Refrén:
Hát őrizzük a fényt,
és álmodjunk nagyot,
éltessük reményeinkkel
az élő holnapot!
A hófelhők mögött,
a napunk ott ragyog,
nem hűlhet ki a végtelen,
legyünk bátran nagyok!

Hadd hulljon a hó,
hadd fújjon csak a szél,
a vándor addig képes menni,
amíg csak remél.

De kell, hogy felemelj,
egy mélyben csüggedőt,
ne adjuk fel a vágyainkat
céljaink előtt!

Refrén:
Hát őrizzük a fényt,
és álmodjunk nagyot,
éltessük reményeinkkel
az élő holnapot!
A hófelhők mögött,
a napunk ott ragyog,
nem hűlhet ki a végtelen,
legyünk bátran nagyok!

Hát őrizzük a fényt,
legyen végre szebb világ!
De tudnod kell, hogy egyek vagyunk
szükségünk van rád!
Hát őrizzük a fényt,
a reménynek élni kell!
Hát fogjunk össze
és világunk új életre kel!

Aranyosi Ervin © 2018-12-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva