vendég | Aranyosi Ervin versei

nov
22

Aranyosi Ervin: Öltözz fel hóember!

Category: dalszöveg Tags: Aranyosi Ervin, hideg, hó, hóruha, kabát, kezed, Öltözz fel hóember!, reggel, Télapó, vendég, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Öltözz fel hóember!

Öltözz fel hóember,
hideg ma a reggel,
dacolj a hideggel,
a rosszkedv kinek kell?

Öltözz fel hóember,
sáladat tekerd fel,
seprűd ne ereszd el,
integess a kezeddel!

Amikor hull a hó,
az élet szép,
az öreg télapó
kedves vendég.

Öltözz fel hóember,
vastagabb kabát kell,
lapogatlak kezemmel,
hizlallak a szememmel.

Nagyra nő a ruhád,
vastag hó borul rád,
nagyra nő a ruhád,
nem ismer rád anyukád!

Aranyosi Ervin © 2024-11-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

márc
12

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Meghívó a pápai író-olvasó találkozóra

Category: Esemény Tags: Aranyosi Ervin, bemutató, esemény, költő, lelkek, Meghívó a pápai író-olvasó találkozóra, olvasok, vendég, vers, verseim, verseskötet Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Meghívó a pápai író-olvasó találkozóra

Egy új esemény jön napjaim sorába,
utazom a héten Pápa városába.
Ott találkozom majd, a kedves olvasókkal,
talán nem kevéssel, sőt, remélem, sokkal!

Verseimből tartok egy kis bemutatót,
ne kérj orvosodtól, ehhez beutalót!
Gyógyszerre nincs szükség az én verseimhez,
recept nélkül juthatsz, néhány kedves rímhez!

Ha arra felé laksz, gyere, légy vendégem,
dolgom, a lelkeket megetetve, végzem.
Egy közös délutánt, jókedvűn eltöltünk,
egymásra figyelve, arcra, mosolyt öltünk!

Szeretettel meghívunk minden versbarátot, a pápai Jókai Mór
könyvtárba, Aranyosi Ervin költő író-olvasó találkozójára.
Időpont: 2024.március 13. 16 óra
Cím: Jókai Mór Városi Könyvtár
8500 Pápa, Fapiac tér 14.
A helyszínen a költő verseskötetei megvásárolhatók, amit ő örömmel dedikál.

Aranyosi Ervin © 2024-03-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

ápr
11

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Költészet napja alkalmából

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: Aranyosi Ervin, József Attila, Költészet napja alkalmából, költő, Lélek, népem, őrült világ, szívemen, születésnap, vendég, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Költészet napja alkalmából

(József Attila születésnapján)

Nem kell a versem már? Hiába lettem?
Pedig költőként újjászülettem!
Nem kell a versem már, hiába írom,
volt még egy kis hely a gyűrött papíron…
Költészet napja van, hát ünnepeljünk,
akár a papír, oly gyűrött a lelkünk.
Elmúlt a húsvét, s már megfeszítettek,
méretes kő mögé síromba tettek,
senki sem emlékszik rá, mit is mondtam,
csak motyogtam versemben, s álmaitokban.
Nem hisz a lelkem a feltámadásban,
hogy másokban, verseim értelmét lássam.

De írnom kell, költőként nem hagy a lélek,
bár könnyektől elázva, nevetve élek,
és adom csak önmagam, s emelek mást is,
szavakból vesz körül bűvös palást is.
Formálom szellemed, mert ez a dolgom,
s népemnek fájdalmát szívemen hordom.
Ez az én keresztem, s cipelem bátran,
jó szóval élek egy őrült világban!
Lelkemből szeretet sorokban árad,
s ha érdekel, ott vagyok vendégként, nálad!

Aranyosi Ervin © 2023-04-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

okt
24

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Őszapó látogatása

Category: Madarak Tags: ágon, apróság, Aranyosi Ervin, megcsodál, Őszapó látogatása, szakáll, toll, vendég, vers, zakó Leave a Comment

Fényképezte: Mészáros Kata

Aranyosi Ervin: Őszapó látogatása

Pihe-puha, szinte toll csak.
Miért hívják Őszapónak?
Rá a választ nem lelem,
ám ha itt jár, meglesem!
Apróságát megcsodálom,
ahogy visszanéz az ágon,
mintha eleséget kérne,
s lesné, mit kaphat ebédre?
Ősz a haja, s nincs szakálla,
fekete a csőre, szája,
rőt-barna a kis zakója,
fekete csíkosan hordja.
Az ember csak megcsodálja,
kis vendégként visszavárja!

Aranyosi Ervin © 2022-10-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

okt
2

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Író-olvasó találkozó Nagytótfaluban

Category: Esemény Tags: Aranyosi Ervin, Baranya, dedikál, Író-olvasó találkozó Nagytótfaluban, könyvem, öröm, plakát, szívem, vasárnap, vendég, vers, verseim Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Író-olvasó találkozó Nagytótfaluban

Baranya megyében,
Siklós közelében,
október hetében,
lesz egy jelenésem.

Nagytótfalu vár rám,
s Olvasóim várnám,
a kedvükben járván,
szívemet kitárnám.

Kedvüket emelném,
versből szemezgetvén,
szeretettel lesném,
mit hoz a szerencsém.

Olvasnám sok versem,
kitenném a lelkem,
s elvinném sok könyvem,
s megvehetnék könnyen.

Kérdésed van, látom.
Nem is egy? Tán három?
A helyszín, a dátum,
ott van a plakáton!

Ott laksz a környéken,
gyere el, ezt kérem,
vasárnap hevében,
légy értő vendégem!

Aranyosi Ervin © 2022-10-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

okt
1

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Meghívó Maglódra

Category: Esemény Tags: Aranyosi Ervin, dedikál, dedikálás, helyszín, időpont, Író-olvasó, könyveim, Meghívó Maglódra, találkozó, vendég, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Meghívó Maglódra
– író-olvasó találkozóra

Október első hetében,
könyvtár-napok keretében,
verselni Maglódra várnak.
Akik jönnek ott találnak.

Felolvasom verseim,
– benne ritmus, benne rím –
találkozhatsz énvelem,
hetedikén, pénteken!

Légy vendégünk, gyere el,
ha a szép vers érdekel,
s ott lesznek a könyveim,
s dedikálom szív szerint.

Szeretettel hívlak téged,
te is hozhatsz ám vendéget!
Tekintsd hát meg a plakátot,
helyszín és időpont vár ott!

Aranyosi Ervin © 2022-10-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

júl
8

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Bizalommal élni

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: alkotás, Aranyosi Ervin, bizalmatlan, Bizalommal élni!, érték, kincs, szállni, szeretet, tanulok, vendég, vers, világ 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Bizalommal élni

Lepke szállt a kézfejemre,
csoda történt vélem.
Igazol, mert napjaimat,
tiszta szívvel élem.

Bizalommal van irántam,
biztos, jót lát bennem!
Nem zárom a tenyerembe,
s nem kell elengednem.

Nálam Ő egy kedves vendég,
szabadon elszállhat.
A szabadság mindenkinek
előnyére válhat!

Jó lenne, ha minden ember,
pont így gondolkodna,
s a többiek életében
örömöt okozna!

Nem kellene megfelelni
képzelt elvárásnak,
a valódi önmagunkat
adnánk a világnak!

Nem zárnánk be élő lelket,
hagynánk fennen szállni,
megmutatni képességét,
önmagává válni!

Nem tennénk a kirakatba,
álságos értéket,
a valódi alkotásnak
sosem vetnénk véget!

Lepke szállt a kézfejemre,
kívülről csodálom,
aztán hagyom elrepülni,
becsülöm világom!

Egyszer én is vendég leszek,
s ha szívesen látnak,
megértem az értelmét is
ennek a világnak.

Csak az ember bizalmatlan,
s őrzi szerzett kincsét,
ám a lopott értékekben,
valójában nincs lét!

Tanulok hát a lepkétől
bizalommal élni,
mert ha bennem szeretet él,
nincsen mitől félni!

Aranyosi Ervin © 2022-07-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

máj
10

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A karvaly ebédje

Category: Állatok, természet Tags: A karvaly ebédje, Aranyosi Ervin, egér, megebédel, mezőn, pocok, repül, szándék, vajon, vendég, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: A karvaly ebédje

Nem látni egy karvalyon,
mit is akarhat vajon?
Jól titkolja a szándékát,
de a mezőn hosszan szét lát,
s könnyen rálel az ebédre,
egy pocokra, vagy egérre.
Aztán repülni tanítja,
jó szándékát bizonyítja.
Fészkében vendégül látja,
és a csőrét nagyra tátja,
kényelmesen megebédel,
s jól is lakik a vendéggel!

Aranyosi Ervin © 2020-05-10
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
14

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 47. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: A könyv tündére 47. rész, Aranyosi Ervin, gazda, kutya, mágus, szegény ember, szeretette, varázsasztal, varázsló, vendég, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 47. rész

Kinyitottam könyvem,
hol is hagytuk abba,
hát sietnem kellett,
gyorsan, nagy iramban.

Nehogy lemaradjak
a mai meséről,
kezdhetném elölről,
a legelejéről.

Na de ilyet bizony
nem fogok megtenni!
Varázsló várába
kellett visszamenni.

Siettünk hát gyorsan
be a palotába,
ahol a varázsló
már jöttünket várta.

Már mindenkit ismert,
de a szegény embert,
csak mesében látta,
– kit az átok megvert.

Most meg vidám arccal,
jókedvvel érkezett,
és a varázslónak
nyújtott rögtön kezet.

Varázsló kutyája
is odasomfordált,
gazdája kezéhez
odanyomta orrát.

Az megsimogatta,
magához ölelte,
látszott, hogy kutyáját
mennyire szerette.

Ám egy jó időre
csak lemondott róla,
de a szeretetét
semmi nem pótolta.

A mágus mindenkit
jól vendégül látott,
bőséggel telt asztal,
sok jóval megáldott,

étel, ital, amit
csak el tudsz képzelni,
azon az asztalon
meg lehetett lelni.

Mert varázsasztal volt,
elég rágondolni,
s azonnal ott termett
minden finom holmi.

Pont olyan ízesen,
ahogyan szerették.
Nagyon elégedett
volt hát minden vendég.

Aztán mindenkit
egy palackba varázsolt,
megfogtuk a dugót,
aztán pukkanás volt.

Mi meg a dugóval
messzire repültünk,
majd ejtőernyővel
a földre kerültünk.

Tündér palotának
csoda szép kertjében,
ott találtam magam,
mikor földet értem.

Jöttek a többiek,
egymás után sorban,
ki pázsiton landolt,
ki jázmin bokorban.

Aztán összegyűltünk,
s vártunk a csodára,
csak előkerül az,
kinek ez a vára.

Jöttek is rohanvást,
örömmel, vidáman.
Annyi kedves vendég
volt most ott a várban.

Csak eddig megírtak
több ezer levelet,
meghívtak mindenkit,
akit csak lehetett.

A lakodalomból
nagy ügyet csináltak,
minden kedves embert
szeretettel vártak.

Aztán elérkezett
az esküvő napja,
sürgött tündérország
apraja és nagyja.

Mindenki örömmel
végezte a dolgát,
mind maguk csinálták,
nem tartottak szolgát.

Folyt a sütés-főzés,
s persze a varázslat,
megadták a módját,
a jó mindent áthat.

Hát én alig győztem,
figyelni már rájuk,
a többit úgy hiszem,
majd holnap meglátjuk.

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
30

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Sanci, a sündisznó

Category: Állatok, természet Tags: a sündisznó, Aranyosi Ervin, csámcsog, egyenes, eleség, röfög, rövidebb, Sanci, út, vendég, vers 2 hozzászólás

Fotó és versötlet: Somogyvári Zsóka

Aranyosi Ervin: Sanci, a sündisznó

Sanci tudja, az egyenes,
rövidebb út máshoz,
s látható, hogy ragaszkodik
eme állításhoz.

Egyenesen közlekedik,
a kerítés mentén,
– „ha levágnám a sarkokat,
biztos rosszul tenném”.

Sanci furcsán viselkedik,
a szokások rabja,
bár a vendég eleséget
kistányérban kapja.

Nem esik jól a tányérból,
kiszórja a földre,
finomsággal, eledellel
veszi magát körbe.

Evés közben csámcsog, röfög,
– sündisznó a lelkem –
s nem távozik az „asztaltól”,
csak degeszre telten.

Aranyosi Ervin © 2019-03-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Öltözz fel hóember!

Öltözz fel hóember, hideg ma a reggel, dacolj a hideggel, a rosszkedv kinek kell?

Öltözz fel hóember, sáladat tekerd fel, seprűd ne ereszd el, integess a kezeddel!

Amikor hull a hó, az élet szép, az öreg télapó kedves vendég.

Öltözz fel hóember, vastagabb kabát kell, lapogatlak kezemmel, hizlallak a szememmel.

Nagyra nő a ruhád, vastag hó borul rád, nagyra nő a ruhád, nem ismer rád anyukád!

Aranyosi Ervin © 2024-11-22. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Meghívó a pápai író-olvasó találkozóra

Egy új esemény jön napjaim sorába, utazom a héten Pápa városába. Ott találkozom majd, a kedves olvasókkal, talán nem kevéssel, sőt, remélem, sokkal!

Verseimből tartok egy kis bemutatót, ne kérj orvosodtól, ehhez beutalót! Gyógyszerre nincs szükség az én verseimhez, recept nélkül juthatsz, néhány kedves rímhez!

Aranyosi Ervin: Költészet napja alkalmából

(József Attila születésnapján)

Aranyosi Ervin: Őszapó látogatása

Aranyosi Ervin: Író-olvasó találkozó Nagytótfaluban

Baranya megyében, Siklós közelében, október hetében, lesz egy jelenésem.

Nagytótfalu vár rám, s Olvasóim várnám, a kedvükben járván, szívemet kitárnám.

Kedvüket emelném, versből szemezgetvén, szeretettel lesném, mit hoz a szerencsém.

Olvasnám sok versem, kitenném a lelkem, s elvinném sok könyvem, s megvehetnék könnyen.

Kérdésed van, látom. Nem is egy? Tán három? A helyszín, a dátum, ott van a plakáton!

Ott laksz a környéken, gyere el, ezt kérem, vasárnap hevében, légy értő vendégem!

Aranyosi Ervin: Meghívó Maglódra – író-olvasó találkozóra

Október első hetében, könyvtár-napok keretében, verselni Maglódra várnak. Akik jönnek ott találnak.

Felolvasom verseim, – benne ritmus, benne rím – találkozhatsz énvelem, hetedikén, pénteken!

Légy vendégünk, gyere el, ha a szép vers érdekel, s ott lesznek a könyveim, s dedikálom szív szerint.

Szeretettel hívlak téged, te is hozhatsz ám vendéget! Tekintsd hát meg a plakátot, helyszín és időpont vár ott!

Aranyosi Ervin: Bizalommal élni

Lepke szállt a kézfejemre, csoda történt vélem. Igazol, mert napjaimat, tiszta szívvel élem.

Bizalommal van irántam, biztos, jót lát bennem! Nem zárom a tenyerembe, s nem kell elengednem.

Nálam Ő egy kedves vendég, szabadon elszállhat. A szabadság mindenkinek előnyére válhat!

Jó lenne, ha minden ember, pont így gondolkodna, s a többiek életében örömöt okozna!

Nem kellene megfelelni képzelt elvárásnak, a valódi önmagunkat adnánk a világnak!

Nem zárnánk be élő lelket, hagynánk fennen szállni, megmutatni képességét, önmagává válni!

Nem tennénk a kirakatba, álságos értéket, a valódi alkotásnak sosem vetnénk véget!

Lepke szállt a kézfejemre, kívülről csodálom, aztán hagyom elrepülni, becsülöm világom!

Egyszer én is vendég leszek, s ha szívesen látnak, megértem az értelmét is ennek a világnak.

Csak az ember bizalmatlan, s őrzi szerzett kincsét, ám a lopott értékekben, valójában nincs lét!

Tanulok hát a lepkétől bizalommal élni, mert ha bennem szeretet él, nincsen mitől félni!

Aranyosi Ervin: A karvaly ebédje

Aranyosi Ervin © 2020-05-10 A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 47. rész

Kinyitottam könyvem, hol is hagytuk abba, hát sietnem kellett, gyorsan, nagy iramban.

Nehogy lemaradjak a mai meséről, kezdhetném elölről, a legelejéről.

Na de ilyet bizony nem fogok megtenni! Varázsló várába kellett visszamenni.

Siettünk hát gyorsan be a palotába, ahol a varázsló már jöttünket várta.

Már mindenkit ismert, de a szegény embert, csak mesében látta, – kit az átok megvert.

Most meg vidám arccal, jókedvvel érkezett, és a varázslónak nyújtott rögtön kezet.

Varázsló kutyája is odasomfordált, gazdája kezéhez odanyomta orrát.

Az megsimogatta, magához ölelte, látszott, hogy kutyáját mennyire szerette.

Ám egy jó időre csak lemondott róla, de a szeretetét semmi nem pótolta.

A mágus mindenkit jól vendégül látott, bőséggel telt asztal, sok jóval megáldott,

étel, ital, amit csak el tudsz képzelni, azon az asztalon meg lehetett lelni.

Mert varázsasztal volt, elég rágondolni, s azonnal ott termett minden finom holmi.

Pont olyan ízesen, ahogyan szerették. Nagyon elégedett volt hát minden vendég.

Aztán mindenkit egy palackba varázsolt, megfogtuk a dugót, aztán pukkanás volt.

Mi meg a dugóval messzire repültünk, majd ejtőernyővel a földre kerültünk.

Tündér palotának csoda szép kertjében, ott találtam magam, mikor földet értem.

Jöttek a többiek, egymás után sorban, ki pázsiton landolt, ki jázmin bokorban.

Aztán összegyűltünk, s vártunk a csodára, csak előkerül az, kinek ez a vára.

Jöttek is rohanvást, örömmel, vidáman. Annyi kedves vendég volt most ott a várban.

Csak eddig megírtak több ezer levelet, meghívtak mindenkit, akit csak lehetett.

A lakodalomból nagy ügyet csináltak, minden kedves embert szeretettel vártak.

Aztán elérkezett az esküvő napja, sürgött tündérország apraja és nagyja.

Mindenki örömmel végezte a dolgát, mind maguk csinálták, nem tartottak szolgát.

Folyt a sütés-főzés, s persze a varázslat, megadták a módját, a jó mindent áthat.

Hát én alig győztem, figyelni már rájuk, a többit úgy hiszem, majd holnap meglátjuk.

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-14. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Sanci, a sündisznó

Sanci tudja, az egyenes, rövidebb út máshoz, s látható, hogy ragaszkodik eme állításhoz.

Egyenesen közlekedik, a kerítés mentén, – „ha levágnám a sarkokat, biztos rosszul tenném”.

Sanci furcsán viselkedik, a szokások rabja, bár a vendég eleséget kistányérban kapja.

Nem esik jól a tányérból, kiszórja a földre, finomsággal, eledellel veszi magát körbe.

Evés közben csámcsog, röfög, – sündisznó a lelkem – s nem távozik az „asztaltól”, csak degeszre telten.

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Öltözz fel hóember,
hideg ma a reggel,
dacolj a hideggel,
a rosszkedv kinek kell?

Öltözz fel hóember,
sáladat tekerd fel,
seprűd ne ereszd el,
integess a kezeddel!

Amikor hull a hó,
az élet szép,
az öreg télapó
kedves vendég.

Öltözz fel hóember,
vastagabb kabát kell,
lapogatlak kezemmel,
hizlallak a szememmel.

Nagyra nő a ruhád,
vastag hó borul rád,
nagyra nő a ruhád,
nem ismer rád anyukád!

Aranyosi Ervin © 2024-11-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

Egy új esemény jön napjaim sorába,
utazom a héten Pápa városába.
Ott találkozom majd, a kedves olvasókkal,
talán nem kevéssel, sőt, remélem, sokkal!

Verseimből tartok egy kis bemutatót,
ne kérj orvosodtól, ehhez beutalót!
Gyógyszerre nincs szükség az én verseimhez,
recept nélkül juthatsz, néhány kedves rímhez!

Baranya megyében,
Siklós közelében,
október hetében,
lesz egy jelenésem.

Nagytótfalu vár rám,
s Olvasóim várnám,
a kedvükben járván,
szívemet kitárnám.

Kedvüket emelném,
versből szemezgetvén,
szeretettel lesném,
mit hoz a szerencsém.

Olvasnám sok versem,
kitenném a lelkem,
s elvinném sok könyvem,
s megvehetnék könnyen.

Kérdésed van, látom.
Nem is egy? Tán három?
A helyszín, a dátum,
ott van a plakáton!

Ott laksz a környéken,
gyere el, ezt kérem,
vasárnap hevében,
légy értő vendégem!

Aranyosi Ervin: Meghívó Maglódra
– író-olvasó találkozóra

Október első hetében,
könyvtár-napok keretében,
verselni Maglódra várnak.
Akik jönnek ott találnak.

Felolvasom verseim,
– benne ritmus, benne rím –
találkozhatsz énvelem,
hetedikén, pénteken!

Légy vendégünk, gyere el,
ha a szép vers érdekel,
s ott lesznek a könyveim,
s dedikálom szív szerint.

Szeretettel hívlak téged,
te is hozhatsz ám vendéget!
Tekintsd hát meg a plakátot,
helyszín és időpont vár ott!

Lepke szállt a kézfejemre,
csoda történt vélem.
Igazol, mert napjaimat,
tiszta szívvel élem.

Bizalommal van irántam,
biztos, jót lát bennem!
Nem zárom a tenyerembe,
s nem kell elengednem.

Nálam Ő egy kedves vendég,
szabadon elszállhat.
A szabadság mindenkinek
előnyére válhat!

Jó lenne, ha minden ember,
pont így gondolkodna,
s a többiek életében
örömöt okozna!

Nem kellene megfelelni
képzelt elvárásnak,
a valódi önmagunkat
adnánk a világnak!

Nem zárnánk be élő lelket,
hagynánk fennen szállni,
megmutatni képességét,
önmagává válni!

Nem tennénk a kirakatba,
álságos értéket,
a valódi alkotásnak
sosem vetnénk véget!

Lepke szállt a kézfejemre,
kívülről csodálom,
aztán hagyom elrepülni,
becsülöm világom!

Egyszer én is vendég leszek,
s ha szívesen látnak,
megértem az értelmét is
ennek a világnak.

Csak az ember bizalmatlan,
s őrzi szerzett kincsét,
ám a lopott értékekben,
valójában nincs lét!

Tanulok hát a lepkétől
bizalommal élni,
mert ha bennem szeretet él,
nincsen mitől félni!

Aranyosi Ervin © 2020-05-10
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Kinyitottam könyvem,
hol is hagytuk abba,
hát sietnem kellett,
gyorsan, nagy iramban.

Nehogy lemaradjak
a mai meséről,
kezdhetném elölről,
a legelejéről.

Na de ilyet bizony
nem fogok megtenni!
Varázsló várába
kellett visszamenni.

Siettünk hát gyorsan
be a palotába,
ahol a varázsló
már jöttünket várta.

Már mindenkit ismert,
de a szegény embert,
csak mesében látta,
– kit az átok megvert.

Most meg vidám arccal,
jókedvvel érkezett,
és a varázslónak
nyújtott rögtön kezet.

Varázsló kutyája
is odasomfordált,
gazdája kezéhez
odanyomta orrát.

Az megsimogatta,
magához ölelte,
látszott, hogy kutyáját
mennyire szerette.

Ám egy jó időre
csak lemondott róla,
de a szeretetét
semmi nem pótolta.

A mágus mindenkit
jól vendégül látott,
bőséggel telt asztal,
sok jóval megáldott,

étel, ital, amit
csak el tudsz képzelni,
azon az asztalon
meg lehetett lelni.

Mert varázsasztal volt,
elég rágondolni,
s azonnal ott termett
minden finom holmi.

Pont olyan ízesen,
ahogyan szerették.
Nagyon elégedett
volt hát minden vendég.

Aztán mindenkit
egy palackba varázsolt,
megfogtuk a dugót,
aztán pukkanás volt.

Mi meg a dugóval
messzire repültünk,
majd ejtőernyővel
a földre kerültünk.

Tündér palotának
csoda szép kertjében,
ott találtam magam,
mikor földet értem.

Jöttek a többiek,
egymás után sorban,
ki pázsiton landolt,
ki jázmin bokorban.

Aztán összegyűltünk,
s vártunk a csodára,
csak előkerül az,
kinek ez a vára.

Jöttek is rohanvást,
örömmel, vidáman.
Annyi kedves vendég
volt most ott a várban.

Csak eddig megírtak
több ezer levelet,
meghívtak mindenkit,
akit csak lehetett.

A lakodalomból
nagy ügyet csináltak,
minden kedves embert
szeretettel vártak.

Aztán elérkezett
az esküvő napja,
sürgött tündérország
apraja és nagyja.

Mindenki örömmel
végezte a dolgát,
mind maguk csinálták,
nem tartottak szolgát.

Folyt a sütés-főzés,
s persze a varázslat,
megadták a módját,
a jó mindent áthat.

Hát én alig győztem,
figyelni már rájuk,
a többit úgy hiszem,
majd holnap meglátjuk.

Aranyosi Ervin © 2019-08-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Sanci tudja, az egyenes,
rövidebb út máshoz,
s látható, hogy ragaszkodik
eme állításhoz.

Egyenesen közlekedik,
a kerítés mentén,
– „ha levágnám a sarkokat,
biztos rosszul tenném”.

Sanci furcsán viselkedik,
a szokások rabja,
bár a vendég eleséget
kistányérban kapja.

Nem esik jól a tányérból,
kiszórja a földre,
finomsággal, eledellel
veszi magát körbe.

Evés közben csámcsog, röfög,
– sündisznó a lelkem –
s nem távozik az „asztaltól”,
csak degeszre telten.