Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Útravaló tanároknak – tanévkezdéshez

Aranyosi Ervin:
Útravaló tanároknak – tanévkezdéshez

Szeretettel, jó szándékkal, fordulj felé, kérlek,
jó szíved és biztatásod sokkal többet érhet!
Ne emelj ki kedvenceket soha az osztályból,
a jó tanár, rossz hátterű lelkeket is ápol!

Inkább mindegyikben keresd meg a jót, a szépet,
minden lélek hordoz magán emberi értéket!
Mindegyik jó valamiben, nincs ostoba gyermek,
csak olyan, kit nem értenek, kire nem figyelnek!

Találd meg az utat hozzá, az értelmes részét,
keresd meg, hogy mi kelti fel az érdeklődését!
Dicsérni kell, támogatni, jobbra ösztönözni,
sosem szabad megalázni, lelkét gúzsba kötni!

Hiszen, ma van sok gyereknél rossz családi háttér,
mutass neki helyes utat, előbb-utóbb rátér!
Tudd, hogy neki az iskola az egyetlen esélye,
tőled kaphat támogatást, hogy álmait megélje!

Ne törd össze vágyát, hogy ő valakivé váljon,
hogy általad a jó útra, könnyen rátaláljon!
Osztályodból építs egy kis csapatot, s meglátod,
sokkal könnyebb lesz a dolgod, s lesz sok, kis barátod!

Mindegyikük értékeit tanítsd meg meglátni,
így vagy képes előttük majd példaképpé válni!
Tanulják meg megbecsülni, tisztán látni egymást,
így lesz osztályközösségük emberséges, meglásd!

Tanítsd meg, a tiszteletet, adják meg egymásnak,
elfogadás és kedvesség, kijár minden társnak!
Legyen mind-mind segítőkész, támogató lélek,
ha sikerül, látni fogod, hogy becsülnek téged!

Az, hogy neked sok a terhed, nem az ő hibájuk,
a sok adminisztrációd, ne terheld reájuk!
Hisz arról ők nem tehetnek, nem miattuk végzed,
s a munkádhoz hadd kívánjak erőt, egészséget!

Aranyosi Ervin © 2024-08-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hon utáni vágy


Aranyosi Ervin: Hon utáni vágy

Messze jöttem szép hazámból,
bánat száll az út porából,
bús szememre nem jön álom,
a helyem itt nem találom,
haza kéne térnem!

Meggyalázták szép hazámat,
eloroztak kertet, házat,
lelkembe mart a gyalázat,
ezért minden ellen lázad,
haza kéne térnem!

Messzi földön nem szeretnek,
panaszkodom Istenemnek,
de úgy tűnik nem jött velem,
idegenben őt sem lelem,
haza kéne térnem!

Elvesztettem minden pénzem,
magam sehogyan sem érzem,
szívem könnyel összevérzem,
nem változik semmi, mégsem,
haza kéne térnem!

Megyek, megyek, csak csavargok,
jó szót itt már sosem hallok,
a föld is kilök magából,
elég volt a szolgaságból,
haza kéne térnem!

Otthon talán mégis élnék,
a magyar nyelv ősi érték,
honfitársakkal beszélnék,
hagyományba visszatérnék,
haza kéne térnem!

Elüldöztek, menekültem,
szolgasorba így kerültem,
elvesztettem magyarságom,
nincsen helyem a világon,
haza kéne térnem!

Áldj meg Isten, csak még egyszer,
engedj haza, s ott eressz el!
Hazám földjén engedj élni,
hogy ne legyen okom félni,
haza kéne térnem!

Társaimmal összefogva,
nem élek majd nyomorogva,
teszem, amit lelkem diktál,
hadd ne legyek többé itt már,
haza kéne térnem!

Jó Istenem engedj haza,
hozzád száll lelkem panasza,
testvéreim haza várnak,
kellhetek még a hazámnak,
haza kéne térnem!

Tegyük szebbé szép hazánkat,
tűnjön inkább a falánk had,
ki a magyart elüldözi,
messzi földre elküldözi,
haza kéne térnem!

Ott születtem, érte éltem,
szívet-lelket nem cseréltem,
magyar voltam, az maradok,
szép jussomtól távol vagyok,
haza kéne térnem!

Isten, adjál jogot nékünk,
magyar legyen a törvényünk,
idegen nép ne uraljon,
a nemzetünk ki ne haljon,
haza kéne térnem!

Megvan bennünk az alázat,
Isten áldd meg szép hazánkat,
mutass utat a magyarnak,
ne legyünk idegen gyarmat,
haza kéne térnünk!

Együtt, végre összefogva,
ősi törvényt visszahozva,
hazugságot eltörölve,
magyar könnyet letörölve,
vissza kéne térnünk!

Ha magyar vagy, légy hát magyar,
ki teszi, mit népe akar!
Nem nyomorog átok alatt,
egy cél vezet, szent akarat,
ha tudjuk, mit érünk!

Aranyosi Ervin © 2023-01-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Bizalommal élni


Aranyosi Ervin: Bizalommal élni

Lepke szállt a kézfejemre,
csoda történt vélem.
Igazol, mert napjaimat,
tiszta szívvel élem.

Bizalommal van irántam,
biztos, jót lát bennem!
Nem zárom a tenyerembe,
s nem kell elengednem.

Nálam Ő egy kedves vendég,
szabadon elszállhat.
A szabadság mindenkinek
előnyére válhat!

Jó lenne, ha minden ember,
pont így gondolkodna,
s a többiek életében
örömöt okozna!

Nem kellene megfelelni
képzelt elvárásnak,
a valódi önmagunkat
adnánk a világnak!

Nem zárnánk be élő lelket,
hagynánk fennen szállni,
megmutatni képességét,
önmagává válni!

Nem tennénk a kirakatba,
álságos értéket,
a valódi alkotásnak
sosem vetnénk véget!

Lepke szállt a kézfejemre,
kívülről csodálom,
aztán hagyom elrepülni,
becsülöm világom!

Egyszer én is vendég leszek,
s ha szívesen látnak,
megértem az értelmét is
ennek a világnak.

Csak az ember bizalmatlan,
s őrzi szerzett kincsét,
ám a lopott értékekben,
valójában nincs lét!

Tanulok hát a lepkétől
bizalommal élni,
mert ha bennem szeretet él,
nincsen mitől félni!

Aranyosi Ervin © 2022-07-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Csapongás


Aranyosi Ervin: Csapongás

Csapongok én, ha célom nincsen.
S bár ott van a kezem a kilincsen,
jövőm ajtaja zárva marad,
s a világ mellettem elszalad.

Kéne egy cél, hogy hajtson vágyam,
hogy miért jöttem, megtaláljam!
Megleljem okát életemnek,
hiszen a lelkek célt keresnek.

Nem jöttem én sem üres kézzel,
felruháztak a hűvös ésszel,
ám közben mégis azt hiszem,
a választ rejti még szívem.

Tudom, hogy szívvel kell keresnem,
s fontos erősnek, igaznak lennem!
Átlátni minden hazugságon,
ami mérgezi még a világom.

Hiszek és látok, érzek, értek,
de amíg más az államérdek,
amíg félnek az emberek,
utat mutatni nem lehet!

Hogyan lehetnék fény a sötétben?
Nem jön sugallat, vagy én nem értem?
Hogy kéne szemeket felnyitnom,
mutatva: – Én a jót tanítom!

Keresem így hát, annak módját,
elmondjam, mit lát, aki jól lát!
Megmutassam az igazságot,
mert félrevezették ezt a világot!

Sötétség börtönében élünk,
alantasok mocskától félünk,
saját szemünknek sem hiszünk,
félelmektől fagyott szívünk.

Csak csendben várunk a csodára,
s közben épül a gonosz vára,
mi meg csak várunk, nem teszünk,
amíg a rabjaik leszünk.

Aranyosi Ervin © 2021-01-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jó tanácsok az útra

Aranyosi Ervin: Jó tanácsok az útra

Hosszú útra csomagoltál,
van millió csomagod,
de haladni csak akkor tudsz,
ha a múltad lerakod.

Nem cipelsz több nehézséget,
bánatot és haragot.
Ami nem kell, mi nem segít,
azt a tegnapban hagyod.

Megszabadulsz vérszívóktól,
amilyen a félelem!
Önbizalmadat megőrzöd,
kell mint fontos élelem!

Figyeled a belső hangod,
elmédet lehalkítod!
Amit lelked súg belülről,
hangosabbra állítod!

Merülj el a csend honában,
s ismerd fel, hozzád beszél,
s látod elméd fecsegését
széthordja a lenge szél.

Válogasd ki, hogy mi fontos,
mi segíthet teneked,
legjobb, ha a világodat
újra átértékeled.

Nyisd ki lelki szemeidet,
érezd élni önmagad!
Ne szorítsd a kezed össze,
akkor benne több marad.

Válogasd ki, mi az érték,
s mi szolgálja életed,
világod nem pénzben mérték,
a jóság értékesebb!

Hát próbálj meg többet adni,
ne várj semmit, mindig adj!
Szeress csak, elvárás nélkül,
s őszinte ember maradj!

Szabadítsd fel terhek alól,
szerethető lelkedet,
úgy hiszem, hogy boldogulni,
csak ilyen módon lehet.

Ha a lelkedben szegény vagy,
szomorúság nem nyomaszt,
szeretettel éld világod,
és én neked adom azt!

Aranyosi Ervin © 2020-04-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A kincs

Festmény: Czelédi Zoltán – A kincs

Aranyosi Ervin: A kincs

Kincseket lelni homokban is lehet.
Mert felfénylik, ha rányitod szemed!
Mitől lesz kincs? Mert annak képzeled,
azzá teszi benned a képzelet.
Attól lesz kincs, ki ekként nézi azt,
értéknek látja, s nyom rá pecsétviaszt,
hogy elismervény, vagy oklevél legyen,
vagy dísz csupán egy eldugott helyen…
A fösvény eldugja, ne lássa senki más!
A jótékonynak célja nem vitás,
megmutatni, adni mindenkinek,
hiszi, világát ezzel menti meg.
Az igazit, azt nem látják sokan,
pedig hiszem, mindőnkben rejtve van!
Ha osztogatnád, lennél gazdagabb,
ha nem kincsekkel mérnéd önmagad!

Aranyosi Ervin © 2019-05-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bárhová is mennél…


Aranyosi Ervin: Bárhová is mennél…

Bárhová is mennél, veled megy a lelked.
Ott is boldoggá kell tenned önmagad!
Bárhol a világban, utad meg kell lelned,
másra lehetőség, hidd el, nem marad!

Ha csupán a pénzért menekülsz hazádból,
kínozni fog mindig a lelkiismeret.
Aki hazát felejt, szép nyelvet nem ápol,
talán soha többé magyar nem lehet.

A gyökerét veszti, mindig hontalan lesz,
s érzi, minden érték csak látszat, hamis!
Lehet gazdagságod, az boldoggá nem tesz,
kiégetté válsz majd, egyszer magad is.

Hidd el, nem véletlen, hogy ide születtél,
neked itt van dolgod, nagy feladatod.
Hiszem, ha már egyszer igaz magyar lettél,
hazád szeretetét fel nem adhatod!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Enyém, tiéd, kié?


Aranyosi Ervin: Enyém, tiéd, kié?

Enyém, tiéd, kié?
Ezt a butaságot!
Hiszen ez mérgezi
meg a szép világot.

Mert mikor birtokolsz,
szinte semmid sincsen,
marakodsz másokkal
csak a földi kincsen.

Kacatokat gyűjtesz,
aranyat, gyémántot?
Magadat másoknál
tényleg többnek látod?

Tényleg több vagy másnál,
vagy más különb nálad?
Fákat jelölsz körbe,
pont úgy, mint egy állat?

De ő életterét
védi csupán mástól,
s nem akar nagyobbat!
Újat nem harácsol!

Csak annyit jelöl meg,
hogy ő s a családja,
élelmét naponta
újra megtalálja.

Csak, ha szűkölködik,
akkor keres tovább,
csak akkor veszi el
a másik vagyonát.

Csupán annyit akar,
hogy csendben megéljen,
nyugodtan alhasson
minden csendes éjen.

Te meg a kincsekért,
lelked is eladod,
mégis másnak halmoz
az elméd, a karod.

Lelked kincsestára
félelemmel telik.
Hisz a ma emberét,
pont erre nevelik.

Ám hiába csillog
kívülről egy kémény,
ha belseje kormos,
s nincsen benne élmény.

Mert az élet elszáll,
elfüstöl belőle,
s a végén elfárad,
s leginkább ledőlne.

Te csak ragaszkodol,
félsz másoknak adni.
Attól félsz, hogy neked
nem fog majd maradni.

Hisz az egész Földet
kilóra kimérték,
mind-mind valakié,
mindaz, ami érték.

Pedig a világunk
közös tulajdonunk,
ami itt történik
felelősek vagyunk.

Nem csak enyém, tiéd,
mindannyiunk része,
s közös felelősség
a világ egésze.

Aranyosi Ervin © 2018-06-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Szeretettel többre vinnénk!


Aranyosi Ervin: Szeretettel többre vinnénk!

Szeretettel többre vinnénk,
ha magunkban jobban hinnénk.
Nem úsznánk szembe az árral,
megbékélnénk a világgal.

Bennünk élő szép tudásunk,
szebbé tenné minden álmunk,
teremtenénk képzelettel,
s boldog lenne minden ember!

Álom, álom, édes álom,
létem célját hol találom?
Honnan fogok többet tudni,
s már a Földön mennybe jutni?

Lelkünk mélyén ott az érték,
pénzben, kincsben sosem mérték!
Amit adsz, azt kapod vissza,
lelked a jót mohón issza.

Legyél mással emberséges,
jobbá válni lehetséges!
Szeretettel többre vinnénk,
ha magunkban jobban hinnénk!

Tárd ki szíved, szeresd magad,
szép jövőt csak élő mag ad!
A szeretet benned éled,
ha világod szebben éled!

Aranyosi Ervin © 2017-07-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretet és kétség

Császár Tamás festménye

Császár Tamás festménye

Aranyosi Ervin: Szeretet és kétség

Látod ezt a képet? És milyennek látod?
Felfedezed rajta a nyílt boldogságot?
Vajon, a másik fél, a boldogság árnya,
ezt most megfejteni, az élet talánya?

Mert minden lélekben ott él e kettősség,
várva hogy a lelkek mind magukra öltsék.
Végül, hogy melyik győz, oly kevésen múlik,
– dilemma kísér el az életen túlig.

Tudod, minden ember szeretetre vágyna,
de hogyan kapja meg? Nincsen tudománya!
Mindenünket – mink van – mind-mind odaadnánk,
bármi is az ára, hadd vegyék el! Hagynánk!

S tudod, el is veszik, mert balga a lélek,
minden értékeset csupán pénzben mérnek!
Azt hiszed, a siker szeretetet hoz rád?
Vágyva megszereznéd, csak úgy eloroznád?

Pedig oly egyszerű, csak meglátnod kéne,
lelkedben ott ragyog a szeretet fénye.
Öltsed hát magadra, s kezd el adni, adni,
nem fog a világ sem sötétben maradni.

A szeretet a fény, lelked ragyogása,
s minden más élőben ott lakik a mása,
csak a lámpásokat kell felkapcsolgatni,
kezdj el a lelkedből szeretetet adni!

Figyeld, hogy fényétől menekül az árnyék,
nagy ám ez a világ, sok éhező vár még!
Koldusa a szívnek, szeretetnek, fénynek,
mert tudatlanságban, szeretetlen élnek.

Gyújtsunk végre gyertyát, apró, pici lángot,
melegítsünk szívet, szebbítsünk világot!
Meneküljön a fagy, lelkekből a kétség,
szeretet nyomában múljon a sötétség!

Aranyosi Ervin © 2017-01-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva