Aranyosi Ervin: Gáborka kisegere – Cini

Aranyosi Ervin: Gáborka kisegere – Cini

Tudod, az egerek roppant érdekesek,
ahogy megfigyelem, néha jót nevetek,
vécépapír gurigákat sűrűn tekergetnek,
ez egy jó szokásuk a kisegereknek.
Szerettem volna hát ezt mindennap látni,
egy kis egérkének gazdájává válni.
Annyira vágytam egy picike egérre,
aki néha felül a mókuskerékre,
s hajtja, ahogy bírja, szalad körbe-körbe,
s néha látja magát futni a tükörben.
Szeretném őt látni, ahogy a szél fújja,
és leng csak a füle közben újra, s újra.
S lám, egyszer megláttam egy kereskedésben
és bele szerettem, a szívembe véstem.
Aztán a szüleim meg is vették nekem,
műanyag ketrecben haza is jött velem.
Figyelem ahogyan játszik, alszik, eszik,
mert ezt az egerek oly viccesen teszik.
Volt labirintusa, mitől először félt,
nem mert belemászni, ki tudja mit remélt,
ezért csak szaglászott kíváncsiságában,
nem mert belemenni, nem bízott magában.
Konnektor a cicánk, akart ismerkedni,
asztal tetejére is felakart menni.
Másnap Cincikénknek nagy ketrecet vettünk,
s mikor kipróbálta, vidámabbak lettünk,
mert ő kívülről is meg akarta nézni,
s a kíváncsiságát úgy tudta tetézni,
kimászott belőle, keresztül a rácson,
s a tetejére ült, hogy messzebbre lásson!
Úgy szeretem nézni, ahogyan nyújtózik,
ásít, s füvet cipel, a csőbe felkúszik.
Bevackol magának, csinál paplant, párnát,
hogy nagy kényelemben tölthesse az álmát.
Ő a Tarka cicánk újjá születése,
egér testbe bújva a visszatérése,
fehér-szürke színben, egy tündér kisegér,
akiről a gazdi oly boldogan mesél.

Aranyosi Ervin © 2020-06-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva