Aranyosi Ervin: Magyarnak maradni…

Aranyosi Ervin: Magyarnak maradni…

Elindulok, messze megyek,
várnak égbe nyúló hegyek,
magyar puszta, fényes égbolt,
amilyen a hazám rég volt!

Várnak hömpölygő patakok,
patak partján, jó magyarok,
nekem jó, ha velük vagyok,
várnak együtt dalolt dalok!

Nem hagyom el szép hazámat,
kívül megölne a bánat,
víg kedvem csak itt találom,
itt élem meg valóságom!
Magyar vagyok, s az maradok,
fentről néznek a csillagok,
eleinknek szeme ragyog,
amíg hűséges maradok!

Nem megyek idegen tájra,
máséra fogam nem fájna!
Ez a hazám, itt kell élnem,
e földet el nem cserélem!

Nem élhetek idegenben,
magyar szívem dobog bennem,
ideköt őseim vére,
s nincsen ami többet érne!

Nem hagyom el szép hazámat,
kívül megölne a bánat,
víg kedvem csak itt találom,
itt élem meg valóságom!
Magyar vagyok, s az maradok,
fentről néznek a csillagok,
eleinknek szeme ragyog,
amíg hűséges maradok!

Magyar vagyok, míg csak élek,
haláltól már rég nem félek!
Magyar vagyok, az maradok,
s az leszek, ha feltámadok!

Aranyosi Ervin © 2026-10-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva