Aranyosi Ervin: Szajkó és a dió
Aranyosi Ervin: Szajkó és a dió
Mátyásmadár szállt az ágra,
s lesi a lehullt diót,
mért szórta szét a diófa,
a sok jó ennivalót?
Aztán megjött a szarka is,
egy nagy diót felkapott,
alig fért el a csőrében,
hát nem emelt kalapot.
A dióval tovarepült,
és a szajkó csak lesi,
tán a téli betevőjét
a diók közt keresi.
Földre röppen és válogat,
szerencsére van miből,
s lám a legszebb, és legnagyobb,
még a földön tündököl.
Csőrbe kapja, „csőbe húzza”,
s hipp-hopp fenn van már a fán,
kopogtatja kemény héját:
– Ki kell, hogy nyílj, kiskomám!
Ám a dió dacos jószág,
nem adja könnyen magát,
kiugrik a szorításból,
menti finom vagyonát.
A Szajkó meg száll utána,
szem elöl nem vesztheti,
s azt gondolja, majd fészkében,
könnyebben feltörheti.
Mátyásmadár száll a földre,
felkapja a szökevényt,
viszi haza a fészkébe,
s nem adja fel a reményt!
Aranyosi Ervin © 2025-10-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
Legutóbbi hozzászólások