Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Varázsszavak – könyvajánló

Megvásárolható a webáruházban: https://shop.aranyosiervin.com

Aranyosi Ervin: Varázsszavak – könyvajánló

A lelkemmel varázsolok,
varázs szavakat mormolok,
verssé válik, dallá szépül,
olvasókhoz eljut végül.

Varázsszavak teremtenek,
beleírom a lelkemet,
beleírom gondolatom,
szeretettel neked adom!

A nyelvem is kész csodára,
jó szóval hat a világra,
a tiszta szó, energia,
így teremt az Ember fia!

Varázsszavak varázsolnak,
mind csak magyar nyelven szólnak.
Varázsolnak, teremtenek,
kikelnek, mint búzaszemek.

Kikelnek és nagyra nőnek,
esélyt adva a jövőnek.
Hitet, reményt, bátorságot,
szebbé téve a világot.

Varázsoljunk hát szavakkal,
indulhassunk tiszta lappal!
Szeretetnek erejével,
mivel semmi más nem ér fel!

A lelkemmel varázsolok,
tiédnek is adok okot,
teremts te is élő szóval,
s ne szövetkezz a pokollal!

Varázsoljunk szebb világot,
létrehozva egy nagy álmot,
és szerető szép szavakkal,
ébredjen a fény a Nappal!

Varázsszavak segítsetek,
új világba repítsetek,
hol a szeretet virágzik,
hol a lélek sosem fázik!

Aranyosi Ervin © 2022-11-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Imádkoznak a fák


Aranyosi Ervin: Imádkoznak a fák

Csupasz ágak merednek az égbe,
imádkoznak az útszéli fák.
Jövőt várnak a múltért cserébe,
hogy holnap is szép lesz a világ.

Öreg ágak, széltől meggyötörten,
fáradtan avarba hullanak.
Alant mint hősi csontok összetörten,
s felettük még kereszt sem marad.

Hideg, nyirkos köd nyalogat ma kérget,
s az elmúlástól fáj a pillanat!
Az idő folyton új tavaszt ígérget,
s így a remény örökre megmarad.

A föld nyáron kiszáradt torka tátong
és elnyeli a hűs esővizet,
ő nem búsul a néma elmúláson,
a közönyével, s csendjével fizet.

De jön-e majd a fagyos tél nyomában,
egy új tavasz? Lesz-e még kikelet?
A fák elfogynak lassanként a mában,
s betonná válik, hol élni lehet.

Csupasz ágak merednek az égbe,
imádkoznak az útszéli fák.
Nem néznek az emberek szemébe,
kik úgysem értik ezt a szép imát.

Aranyosi Ervin © 2022-11-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Őszbe merült álmok


Aranyosi Ervin: Őszbe merült álmok

Őszbe merültek a tegnapi álmok,
hallani vélem a régi zenét.
Többe kerülnek a napi sirámok,
küldi az ősz hűvös üzenetét.
Álmodozó ködbe bújik a holnap,
a tegnapok árnyain lépked tovább.
Megfejtjük álmaink? Ma miről szólnak,
elmúlást hoznak, vagy végre csodát?

Őszbe merültek a tegnapi álmok,
és ébred a lélek az álmok felett,
széthullnak vajon a reményszilánkok,
lehet, az út vége elérkezett?
Kihűl a világunk szeretet nélkül,
más pedig bennünket nem melegít,
győzhet a sötétség felettünk végül,
lehet e sarca az emberi hit?

Őszbe merültek a tegnapi álmok,
súgja-e bárki, hogy ébredni kell?
Átgázol rajtunk a hazug, az álnok,
s az életünk céljait így nyeli el?
Télbe befagynak a tétova lelkek,
maguk sem értik, miért lehet így!
Kattogó óráink lassan kitelnek,
ha már a szeretet sem melegít.

Őszbe merültek a tegnapi álmok,
csak bezárt lelkekben ragyog a Nap.
A külső lehűl, elizzó zsarátnok,
csalókán, nevetve küld fény-nyilat…

Fűteni kéne a szív erejével,
lángokat gyújtani szemünk tüzével,
szeretet oltárán áldozni újra,
míg tőlünk a bágyadt Nap újra tanulja!

Aranyosi Ervin © 2022-09-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Őszbe érve


Aranyosi Ervin: Őszbe érve

Az ősz hajamba szőtte színét,
fénylő, szép szálakat adott!
Évek múlását megmutatva,
én is már érettebb vagyok!
Adom a lelkem szép gyümölcsét,
ízleld meg, talán édesebb!
Benne a Napot gyűjtöm össze,
s így adom át a fényt neked!

Az őszben sem mindig borongok,
bennem nevet ma még a Nap,
vidámító színeket hordok,
s a nyár a szívemben marad!
Emlékét adom a világnak,
vetítem még a tiszta fényt,
s amíg engem vidámnak látnak,
megőrzöm másnak a reményt!

Mert jobb, ha az őszt megcsodálom.
mintha nyaramat siratom,
megélem ma is boldogságom,
örömöm szóróm, átadom!
Mosolyt kell csalnom arcotokra,
az élet még nem múlhat el,
az ősz a jövőnek megágyaz,
s puha avarpárnára lel.

Sosem hűlhet ki a világunk,
bennünk élet lángja lobog,
csak találjunk rá, mire vágyunk,
mi lelkünk mélyén mocorog!
Hát élvezzük a fáradó Nap
reánk lecsorgó melegét,
s ne csak hiányán zsörtölődjünk,
hogy ami marad, nem elég!

Élvezzük csak a lét gyümölcsét,
s szórjuk csak széjjel a magot!
Teremtsünk jövőt, szebb világot,
élhetőn boldog holnapot!
S higgyünk együtt a holnapunkban,
hogy tavasszal a mag kikel,
s óvjuk a reményt önmagunkban,
utunkon tovább menni kell!

Aranyosi Ervin © 2022-09-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Mosolygó világ


Aranyosi Ervin: Mosolygó világ

Mikor írom a versemet,
mosolyog a lelkem,
hisz sikerült más szívekhez,
egy jó útra lelnem.
Mikor jól végzem a dolgom,
mások mosolyognak,
ezért tartom feladatom
mindig komoly oknak.

Mikor mosolyog a lelkem,
egy szebb jövőt látok,
s az utamon elkísérnek
kedves, jó barátok.
Együtt vágyunk szebb világra,
vígan mosolygóra,
s talán, bizony miáltalunk
jön el az az óra!

Mikor versemet olvasod,
mosolyodj el, kérlek!
Próbáld meg az életedben
meglátni a szépet!
Ha a világ mosolyogna,
a ború eltűnne,
minden bántó, egy csapásra,
meglátnád, megszűnne!

Próbáljuk meg víg mosolyra
hívni a világot!
Ne lehessen szomorú az,
aki minket látott.
Mosolyogjunk, akár a Nap,
jókedvünk ragyogjon,
a remény, egy szebb világban,
soha el ne fogyjon!

Aranyosi Ervin © 2022-09-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Napot kell varázsolnom!


Aranyosi Ervin: Napot kell varázsolnom!

Ketrecét rángatja a lélek,
kilépni onnan mégse mer!
Megelégszik azzal, hogy élek,
ez alapjában fél siker.
Szeretnék, persze, jobban élni,
így vannak ezzel mások is,
mindig szebb holnapot remélni,
mert a bajokból már sok is!

Hogy adjak másnak boldogságot,
ha én magam borús vagyok?
Ha búsan nézem a világot,
s könyvébe könnycseppet hagyok.
Úgy hittem, lesz még szebb az élet,
úgy hittem, lesz még gazdagabb,
de ahogy napokat cserélek,
velük az álmom elszalad.

Másoknak írni, felelősség,
magamnak írni, meg minek?
Dicsérettel lelkem fürösszék,
de mégse kelljek senkinek?
Talán, nincs is beleszólásom,
rég mások írják sorsomat,
s minden sorral síromat ásom,
fa vagyok, s fejsze hasogat.

Nincsen, ágam, mi érte nyúljon,
elvegyem gyilkos fegyverét,
hagyom, hogy lombom földre hulljon,
s véget érjen e puszta lét.
Elvágtak élő gyökeremtől,
nincsen múltam, nem lesz jövőm,
üres szívem fáj egyre ettől,
s a mában sincs már örömöm.

Mivé lett annyi kedves álom,
porrá foszlottak vágyaim,
a helyes utat sem találom,
semmim sincs, nemhogy valamim.
Kivéreztették életkedvem,
a hangulat a sírba visz,
s jönnek utánam megszeppenten,
pokolra szállva mások is!

De nem lehet, hogy ezért jöttünk,
hogy csak elmúljunk csendesen!
Kik ítélkezhetnek fölöttünk?
Kell, hogy isteni rend legyen!
Ha pedig az valóra válna,
én nem lógatnám orromat,
futnék vígan a nagyvilágba,
s nem várnám búsan holtomat!

Én régen már a Napra várok,
hogy küldjön reménysugarat,
hogy újra írjuk a világot,
mert nem jó az, ha így marad!
Hát kell, hogy Napot varázsoljak,
s vele éltető tiszta fényt,
mert újra szépen kell, hogy szóljak,
így visszaadva a reményt!

Aranyosi Ervin © 2022-08-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Nyújtom kezem!


Aranyosi Ervin: Nyújtom kezem!

Refrén:
Mitől lesz szebb,
mitől lesz jobb,
talán, ha lelkemből adok!
Mitől lesz jobb,
mitől lesz szebb,
ha merem élni az életem!

Nyújtom kezem,
segítő kéz,
te is lehetsz,
segítőkész!
Majd mutatom,
hogyan lehet,
szeretve élni
az életet!

Nyújtom kezem,
kapaszkodj meg,
s ha nekem kell,
te nyújts kezet!
Külön-külön
kicsik vagyunk,
a másikról
alig tudunk!

Refrén:
Mitől lesz szebb,
mitől lesz jobb,
talán, ha lelkemből adok!
Mitől lesz jobb,
mitől lesz szebb,
ha merem élni az életem!

Nyújtom kezem,
meríts erőt,
segítsd a most
még ébredőt!
Mutass utat,
egy szebb jövőt,
egy vágyottat,
egy élhetőt!

Nyújtom kezem,
ne ereszd el,
a lelked így
emelem fel!
Ha hinni tudsz
lesz holnapod,
a reményt így,
tőlem kapod!

Refrén:
Mitől lesz szebb,
mitől lesz jobb,
talán, ha lelkemből adok!
Mitől lesz jobb,
mitől lesz szebb,
ha merem élni az életem!

Aranyosi Ervin © 2022-06-26..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Megjelentetése online, vagy nyomtatott formában,
csak
a szerzőtől kapott külön engedéllyel lehetséges!
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Úgy szeretném


Aranyosi Ervin: Úgy szeretném

Szeretném az életedet beragyogni én,
szeretném, hogy süssön rád a fény!
Szeretnélek ébreszteni egy új nap reggelén,
én lennék az éltető remény!

Szeretnék az öröm lenni szíved rejtekén,
szeretnélek felemelni én!
Szeretném, ha boldogulnál az élet tengerén,
szeretném, ha indulnál felém!

Refrén:
Úgy szeretném csillogtatni
fénylőn két szemed,
úgy szeretnék álmot adni
mindennap neked!
Úgy szeretném álmod adni,
álmaidban ott ragadni,
veled járni a világot,
mindig csak veled!

Szeretném az életedet jobbá tenni már,
lehetnék a fényszóró, az éltető sugár!
Szeretnélek elkísérni a napjaidon át,
veled együtt dúdolni a szerelem dalát!

Szeretnék az öröm lenni szíved rejtekén,
szeretnék a tükröd lenni én!
Megmutatni mi van benned, lelked tiszta fény,
szeretném, ha jönnél már felém!

Refrén:
Úgy szeretném csillogtatni
fénylőn két szemed,
úgy szeretnék álmot adni
mindennap neked!
Úgy szeretném álmod adni,
álmaidban ott ragadni,
veled járni a világot,
mindig csak veled!

Aranyosi Ervin © 2022-06-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szerelem szárnyán jöttem!


Aranyosi Ervin: Szerelem szárnyán jöttem!

Szerelem szárnyán jöttem,
ezüstös szél hozott.
A Nap járt fent, fölöttem,
– s Holdjáról álmodott…
Én meg csak rád gondoltam,
hevesen vert szívem,
csak te nyugtathatod meg,
így hát eléd viszem!
Szerelem szárnyán jöttem,
tán szívedbe fogadsz,
reményt egy szebb holnapba,
erőt és hitet adsz:
– Közös lehet világunk,
egymásért élhetünk,
s ha együtt jóra vágyunk,
boldog lesz életünk!

Aranyosi Ervin © 2022-06-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Talán másképpen kellene megélnem?


Aranyosi Ervin: Talán másképpen kellene megélnem?

Talán másképpen kellene megélnem,
s nem folyton szebb napot remélnem,
s azt adni másnak, mint egy kincset.
Csörgetni fájón a bilincset,
búskomorságba űzni annyi lelket,
s fájó nyomorról írni verset.

Talán másképpen kellene megélnem,
mert jót mutatni másoknak nem érdem,
szenvedni, félni, együtt haldokolni,
bizony, ma ez a kívánatos holmi,
kiszúrni látó szemeket,
kiket a fény még vezetett.

Talán másképpen kellene megélnem,
s bolond világom újra elmesélnem,
hogy te is értsd, hogy együtt fájok veled,
s halott világ a szabad képzelet!
Halott világ, melyben nem lelem dolgom,
és semmi másért, csak ezért morgolódom.

Talán másképpen kellene megélnem,
saját magamnak kellene zenélnem,
s magamról írva vérző sorokat,
hogy tudd, az én szívem is fáj sokat,
s ha téged is a mélybe lenyomnálak,
költője lennék a megvezetett mának.

Hiszem, hogy pont úgy kell a mát megélnem,
nem hagyva lábam, hogy utamról letérjen,
mert dolgom van, hiszen okkal születtem,
s akad, ki a jó magját meglátja bennem,
melyben a holnap még talán egy álom,
de én ma is, csak a reményt szolgálom!

Aranyosi Ervin © 2022-05-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva