Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

jún
25

By

Aranyosi Ervin: Adj egy mosolyt

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Adj egy mosolyt

Adj egy mosolyt fűnek, fának,
adj egy mosolyt a világnak!
Szórd reájuk tiszta fényed,
mosolyodtól remény ébred!

Remény ébred, hit sugárzik,
a szív szeretetben ázik,
belőle az öröm sarjad,
a jót tenni így akarjad!

Légy tükre más mosolyának,
hadd tűnjön el minden bánat!
Segítsd a szíveket élni,
tanítsd őket, nem kell félni!

A Nap fényét öltsd arcodra,
hadd ömöljön az másokra,
adj egy mosolyt minden lénynek,
légy adója tiszta fénynek!

Adj egy mosolyt fűnek, fának,
adj egy mosolyt a világnak!
A Nap benne tükröződjön,
arcodon hadd tündököljön!

Aranyosi Ervin © 2026-06-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
6

By

Aranyosi Ervin: Kávé a Pöttyös kávézóban

Category: Esemény Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Kávé a Pöttyös kávézóban

Kávépöttyös lett az ingem,
ha megnézed, jól mutat,
vajon ez a pár kávécsepp,
hogy talált hozzám utat?
Á, csak cseppet nem figyeltem,
és a kávé menekült,
lecsöpögött a csészémről
és az ingemre került.
Lehet, csak nem tudott várni,
míg ettem a süteményt,
azt hitte, hogy ő már nem kell,
és feladta a reményt…
Így aztán „szép emlék” marad,
mutatja, hol jártam én,
mert a Pöttyös kávézóban
várt rám kávé, sütemény!

Aranyosi Ervin © 2026-05-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
23

By

Aranyosi Ervin: Egy út vezet…

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Egy út vezet…

Egy út vezet a fény felé,
s ha nem találsz rá, elveszel.
Ám, ha járod, megtalálod,
biztos boldogabb leszel!
Figyeld csak, szíved súgja néked,
s mindig a fény felé vezet,
mert szíved tudja a megoldást,
s csak akkor boldog, ha szeret!

Te vagy a saját akadályod,
ha nem nyitod meg szép szíved,
ha önmagad kevésnek látod,
s a valótlant is elhiszed.
Szeretni jöttünk, jól szeretni,
álmodni ébren álmokat,
a világunkat jobbá tenni,
hogy sose bántsunk másokat.

Tanuld meg magad értékelni,
különleges vagy, egyedi,
ha már te látod, a jóságod,
akkor majd más is megleli!
Adj hát értékest önmagadból,
világodat jobbá tegyed!
Kiküldött fényed, ragyogásod,
maga az élő szeretet!

Próbálj megértőn cselekedni,
másokban találd meg a jót,
keresd a boldogító választ,
a jobbító, dicsérő szót!
Figyeld csak meg, amit kiküldesz,
hozzád örömmel visszatér,
s fokozhatod a jó érzésed,
mert hálás lehetsz mindenért!

Ha megtanulunk jól szeretni,
eltűnhet végre a gonosz,
mert nem tud szeretet-fényben lenni,
csak árnyékban hathat a rossz!
Ám, amíg alszunk, más uralhat,
eltakarhatja a Napot,
a szeretet mi reményt adhat,
és tudd: Teremtő lény vagyok!

Aranyosi Ervin © 2026-05-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
6

By

Aranyosi Ervin: Légy újra az!

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Légy újra az!

Amikor úgy érzed, hogy ennyi volt a lét,
mikor a lélek már csak hálni jár beléd,
mikor a percek súlya nyomja válladat,
amikor ritkaság az öröm-pillanat.
Akkor állj csak meg, és csendesedj csak el,
hiszen a szíved él és még dobogni mer,
s ha visszanézel, fogódzót találsz,
talán az emlékekben újra élni vágysz.

Amikor úgy érzed, hogy semmid sem maradt,
mikor a világod melletted elszaladt,
amikor kútba hulltak kedves álmaid,
mikor az éj sötétje végleg elvakít!
Hát akkor tudnod kell, hogy ébredezni kell,
egy szebb világot itt fedezni fel,
a régmúltban találsz kapaszkodót,
de ne játszd tovább a panaszkodót!

Hát legyél újra az, ki egykor voltál,
aki egy értelmes célt végre újra szolgál,
aki a szívét képes megmutatni másnak,
és nem szolgája hamis elmúlásnak!

Amikor úgy érzed, hogy vár még rád az élet,
amikor megjelennek hívogató fények,
mikor az élet súlyát már ledobhatod,
s az élő reményt visszakaphatod!
Akkor állj csak meg és nyisd meg szívedet,
hiszen a világ ma is gazdagabb veled,
csak indulj el és járd be utadat,
amit megélsz lelkedben megmarad!

Hát legyél újra az, ki egykor voltál,
aki egy értelmes célt végre újra szolgál,
aki a szívét képes megmutatni másnak,
és nem szolgája hamis elmúlásnak!

Aranyosi Ervin © 2026-04-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
4

By

Aranyosi Ervin: Talán azért…

Category: A nap gondolata Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Talán azért…

Talán azért jöttem,
hogy hitet, reményt adjak,
szemeket felnyissak,
jó ember maradjak!
Hogy ne is törődjek
az árnyékvilággal,
inkább csak a fényből
kinövő virággal!

Talán azért lettem,
hogy utat mutassak,
jó szó erejével
más lelkekre hassak!
Kimondjam, leírjam,
mit elhinni nem mer,
hogy lássa világát
a megtévesztett ember.

Talán azért vagyok,
hogy hírnöke legyek
a szeretet fénynek,
melynek útján megyek.
Meggyújtsam másokban
a már kihűlt lángot,
s jobbá varázsoljam
a feldúlt világot!

Talán azért érzem,
hogy van feladatom,
hogy a napi munkám
abba nem hagyhatom,
mert a remény él még,
s van, aki hisz benne,
anélkül világunk
kopár, üres lenne.

Talán azért is kell
mást is felemelnem,
mert a jövő magja
itt csírázik bennem!
Ha én nem öntözöm,
elszárad és kihal.
Mi lesz így az ember
mesés álmaival?

Talán azért élek,
hogy ébresztgesselek,
magasba emelőd,
bátorítód legyek.
Megmutassam, szívvel
hogy kell jobbá válni,
s elhitessem azt,
hogy meg tudod csinálni!

Aranyosi Ervin © 2026-03-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
2

By

Aranyosi Ervin: Írni, vagy nem írni?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Írni, vagy nem írni?

Hiába a szépség?
Hiba a jóság?
Verssel tanítani
hiábavalóság?
Célba jut-e a vers,
hozzáér-e szívhez?
Vagy csak üres lapot,
feketével színez?
Megérti-e vajon az,
akinek szánom?
Eljut a címzetthez
a lelkivilágom?
A puszta szavaknál
tud-e többet adni?
Képes még másokat
elgondolkodtatni?

Lehet, verseimet
csak magamnak írom,
s másban nem hagy nyomot,
csupán a papíron?
Van-e még értelme
szemet nyitogatni,
elvakult lelkeknek
hitet, reményt adni?
Vagy csak elolvassák,
s nem kérnek belőle,
esetleg kiütést,
sérvet kapnak tőle?
Micsoda dilemma,
tegyem még a dolgom,
ha nem is figyel rá,
kiért morgolódom?

Írni, vagy nem írni,
lenni, vagy nem lenni?
Lehet-e világunk
értelmessé tenni?
Vagy csak nézzem végig
ahogyan elmúlik,
kínja, szenvedése,
mily hosszúra nyúlik?
Tegyem ki a pontot?
Ennyi, Itt a vége?
Vagy csak zsörtölődni
magamban, elég-e?
Hiszen nem is látja az,
akinek én szánom!
Így veszti értelmét
alkotói álmom?

Aranyosi Ervin © 2026-03-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
19

By

Aranyosi Ervin: Őseink nyomában

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Őseink nyomában

Ősi föld, hol csend beszél,
mely a lelkünkben benne él!
Ahol a múltunk szól reánk,
sebzett szívekben éled a láng.
Már nem tör meg minket semmi rég,
magyarnak lenni gyönyörű szép!
Talpra kell állni, és menni kell,
múltunkból semmit sem feledni el!

Bár sok jó ősünk a porba hullt,
tőlük lett példás, s erős a múlt.
Sorsuk ma is él, és egy velünk,
hogy magyar nemzetként létezünk.
Hallgassuk fülünkbe, mit súg a szél,
őseink nyelvén, miről mesél,
messzi időkből atyák dala szól,
dobban a szívünk, nekik válaszol!

Refrén:
Dobban a föld, dobban szívünk,
nem halhat ki a mi nemzetünk!
Nem hal, míg érzünk és hiszünk,
amíg magyarként létezünk!
Amíg erünkben lüktet a vér,
amíg a dalunk az égig ér!
Atyáink álma végig kísér,
s bennünk a múlt majd nyugodni tér!

Ébred a nemzet, éled a fény,
szívünkben újra él a remény,
nem tört meg minket semmi vihar,
él még a nemzet, és élni akar!
Túl múlton, időn, és túl tűzön,
az égi jel fentről reánk köszön!
Közös a léptünk, akaratunk,
magyarok voltunk, s azok vagyunk!

Álljunk fel egyként, hisz tenni kell,
mában a jövőnket dönteni el!
Indulni, menni száz tűzön át,
égig emelni a magyar hazát!
Újjá születve élni e kort,
lerázni lábat, mely eltiport!
Hogy újra népünkön áldás legyen,
Istentől szálljon ránk szép kegyelem!

Refrén:
Dobban a föld, dobban szívünk,
nem halhat ki a mi nemzetünk!
Nem hal, míg érzünk és hiszünk,
amíg magyarként létezünk!
Amíg erünkben lüktet a vér,
amíg a dalunk az égig ér!
Atyáink álma végig kísér,
s bennünk a múlt majd nyugodni tér!

Aranyosi Ervin © 2025-12-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
16

By

Aranyosi Ervin: Szajkó és a dió

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Szajkó és a dió

Mátyásmadár szállt az ágra,
s lesi a lehullt diót,
mért szórta szét a diófa,
a sok jó ennivalót?

Aztán megjött a szarka is,
egy nagy diót felkapott,
alig fért el a csőrében,
hát nem emelt kalapot.

A dióval tovarepült,
és a szajkó csak lesi,
tán a téli betevőjét
a diók közt keresi.

Földre röppen és válogat,
szerencsére van miből,
s lám a legszebb, és legnagyobb,
még a földön tündököl.

Csőrbe kapja, „csőbe húzza”,
s hipp-hopp fenn van már a fán,
kopogtatja kemény héját:
– Ki kell, hogy nyílj, kiskomám!

Ám a dió dacos jószág,
nem adja könnyen magát,
kiugrik a szorításból,
menti finom vagyonát.

A Szajkó meg száll utána,
szem elöl nem vesztheti,
s azt gondolja, majd fészkében,
könnyebben feltörheti.

Mátyásmadár száll a földre,
felkapja a szökevényt,
viszi haza a fészkébe,
s nem adja fel a reményt!

Aranyosi Ervin © 2025-10-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
13

By

Aranyosi Ervin Hitet adok

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin Hitet adok

Belefáradtam a világ zajába,
vágyom a csendre, békés önmagamra.
Olykor látok a félhomályban,
de vajon ki hallgat szavamra?

Valahol ott a lelked mélyén
te is érzed, nem jó ez így!
Az ember feléli világát,
s nincs fogódzó, amiben higgy!

De én hiszem, hogy okkal jöttünk,
és értelme kell, hogy legyen!
Változzon hát a világ köröttünk,
mert kell, hogy boldoggá tegyen!

Nem hagyhatom, hogy fázzon a lélek,
nyári forróság közepén!
Mert hinnem kell, hogy okkal élek,
nem magányos bennem az ÉN!

Egy teljességnek vagyok része,
amely most épp árnyékban van,
de nem múlhat el az egésze,
mert sötéten látom magam!

Kell, hogy legyen rá jó megoldás,
igaz, élő és emberi,
a holnap még lehet attól más,
hogy lelkem végre megleli!

Meg kell hát újulnom a létben,
s felrázni végre másokat!
Nem élhetünk bűzlő szemétben,
mert akkor lelkünk fáj sokat!

Keressük hát az igazságot,
találjunk hozzá jó utat,
ne fogadjuk el a gazságot,
mely ijedt elménkben kutat!

Szeretni kell és jobbá válni,
s jobbá szeretni másokat,
s eltüntetni a Föld színéről
azt, ki sírokat ásogat!

Kell, hogy a fényünk világítson,
s értelmet nyerjen itt a lét!
Egy új világra ajtót nyisson,
s azt nem más rakja le eléd!

Teremts a szabad akarattal,
s gyűjtsd köréd mindazt, ki igaz,
légy újra eggyé önmagaddal,
és nem fog többé elveszni az!

Reménytől kapok új erőre,
és újra él bennem a hit,
mindennap merítek belőle,
s hiszem az Isten megsegít!

Aranyosi Ervin © 2025-07-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
25

By

Aranyosi Ervin: Szeretni mindig van okod!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Szeretni mindig van okod!

Hálával telik meg a lelkem,
elkezdtem egy újabb napot!
Szebbé tenni a kis világom,
ma újabb esélyt kaphatok.

Ünneplő mosolyt öltök magamra,
hogy külsőm is jobbá tegyem,
s ragyogtassam a külvilágra,
a gyógyító tekintetem.

Remélem, ami ma énbennem
bontogatja szirmait,
reményként, másba is átmentem,
boldoggá téve valakit.

Ha csak egy napot teszek jobbá,
ha csak egy szív szebben dobog,
tudom, hogy ma sem mentek kárba,
a széjjel küldött mosolyok!

Ezért hát hiszek holnapomban,
mert tudok gyújtani tiszta fényt,
fáradt szívekben fellobogva,
életben tartom a reményt.

S míg a remény apró kis lángja
másokban új életre kel,
addig hiszünk egy szebb világban,
hogy holnap is szeretni kell!

Segíts te is, gyújts mosolyoddal,
apró lángot más arcokon,
dobbanjon szívünkben az új dal,
s ne vedd az életet zokon!

Mert hinnünk kell a szeretetben,
ez adhat éltető jövőt,
legyen neked is életedben,
egy cseppnyi láng,mely nagyra nőtt!

Ragyogjon hát, és melegítsen
mindennap csodás mosolyod,
s hagyd, hogy ez máson is segítsen,
szeretni mindig van okod!

Aranyosi Ervin © 2025-04-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

« Older Posts