tavasz | Aranyosi Ervin versei

márc
21

Aranyosi Ervin: Ébredező világ

Category: Állatok, természet Tags: Aranyosi Ervin, békeüzenet, Ébredező világ, élet, ember, magány, menny, pokol, remény, szerelem, tavasz, télűző, varázs, vers, virág Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Ébredező világ

Tavasz ezer virága pompáját öntse rád,
színes, tarka ruhája, megújult ifjúság!
Szerelem koszorúja, az fonja át szíved,
szomjat oltó varázsa, az éltető vized!
Télűző tudománya, gyújtson hát végre fényt!
A magányos szívekbe, öntsön most új reményt!
Annak, aki még fázik, olvadjon lelke fel,
a magány pokla helyet, a mennyet érje el!

Nyíljanak bimbók, szirmok, csodálkozó szemek,
érjen el szép szívekhez éltető üzenet!
Az élet szépségében időzzön el szívünk,
álmodjunk szebb világot, amelyben mind hiszünk!
Legyen az ember azzá, aminek született,
járja a Földet körbe a békeüzenet!
Tavasz van, ébredezz hát, tárd ki szíved, szemed,
áradjon a világra éltető szeretet!

Aranyosi Ervin © 2024-03-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

febr
2

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Már a Maci sem tudja

Category: Állatok, természet Tags: Aranyosi Ervin, árnyékm Nap, ember, felhő, gyárt, gyerek, Már a Maci sem tudja, naptár, Nyár, régi tél, tavasz, vers, visszasír 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Már a Maci sem tudja

Ejnye Maci, mi lett veled,
nem találod régi helyed?
Kijönnél, vagy benn maradnál,
nem ébreszt fel már a naptár?

Árnyékodat nem találod,
vagy visszacsal téli álmod?
Nem is állsz szóba a Nappal,
nem bírsz el a feladattal?

Nem vállalsz már időjóslást,
nem hagyják, hogy Napod jól lásd!
A felhőket ember gyártja,
csíkos fent az égi pálya?

A sok gyerek válaszra vár,
hisz várnak a tavaszra már!
De már te sem tudod lesz-e,
közel van-e, avagy messze?

Lesz-e tavasz, – nézel bután –
vagy nyár jön már a tél után?
Ejnye Maci mi lett veled,
visszasírsz sok régi telet?

Aranyosi Ervin © 2024-02-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

okt
27

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Őszbe öltöznek a fák

Category: Állatok, természet Tags: álpm, Aranyosi Ervin, elmúlás, fák, felhő, megújúlás, nap, Nyár, Őszbe öltöznek a fák, reggel, remény, ruha, tavasz, vers, vigasz Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Őszi kép

Aranyosi Ervin: Őszbe öltöznek a fák

Színpompás ruhát öltenek
az őszi fák, az ég alatt.
Ünnepi díszük csodaszép.
Tavasz, s a nyár már elszaladt.

A földre hullott sok levél,
puha vánkosként elterül,
megfáradt Napunk bús feje,
rajtuk álomba szenderül.

Álomra készül a világ,
sötét felhőt sodor a szél.
Az elmúlás lehelete,
dermeszti azt, ki szívvel él.

Ám a remény, nem halhat el,
kit hite éltet, érzi azt,
hogy eljön a megújulás,
addig e hit nyújthat vigaszt.

Most őszbe öltöznek a fák,
viselve színpompás ruhát,
majd ruhájukat levetik,
a tavaszt hozó reggelig!

Aranyosi Ervin © 2023-10-27.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

okt
14

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Őszi bú

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, csupasz, él, fák, föld, halott, hull, léttelen, levél, Nyár, örök, Őszi bú, remél, szeretet, szív, tavasz, vers 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Őszi bú

Hull a fákról a sok levél,
már mind halott, már egy sem él,
és mégis őrzik a nyarat,
emléke így örök marad!
Befogadja őket a föld,
s mi nyáron zölden tündökölt,
most rozsda ette, léttelen,
és földre hullni kénytelen!

Hol fenn, hol lent, a lét forog,
és változnak az évszakok,
mi is tán velük változunk,
jó, vagy épp rossz kedvet hozunk!
Ágainkról, mint levelek,
szívünk reménye lepereg.

bennünk is csupasz ág marad,
s nem vár dalolni madarat.

Hull a fákról a sok levél,
tavasz, a nyár még bennem él!
Azért is hinni akarok!
Beérhetnek még a magok,
beérhet még a szeretet,
amit megosztok teveled,
s talán tavaszba átviszed,
ha jövőt remél szép szíved!

Aranyosi Ervin © 2023-10-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

okt
10

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Az ősz csak híd

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, Az ősz csak híd, bőség, elmúlás, emlék, föld, gyümölcs, hangol, jövő, múló, Nyár, szív, tavasz, tél, vers 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Az ősz csak híd

Az ősz csak híd, nyárból a télbe,
a lassú elmúlást megélve,
s élvezve a gyümölcseit,
mely napmeleggel megtelik.
Olykor bőség, terített asztal,
mely feltölt és kicsit marasztal,
hogy ne szaladj a semmibe,
hiszen lassul a Föld szíve.

De jaj, ne félj, nem halni készül,
csal fényét veszti csendesen,
erőt gyűjt, ami szép reményt szül,
hogy aztán új tavasz legyen!

Az ősz csak híd, mely átvezet,
s ha örömeit élvezed,
rögtön nem hangol mélyen le,
ne halj hát szép emlékekbe!
Élvezd a percet, bármi áron,
annyi a szépség a világon,
csak éld meg ezt is és csodáld!
Erre vártál egy nyáron át!

Menj át e hídon boldogan,
s élvezd a múló perceket!
A jövő méhében fogan,
s tél után tavaszt hoz neked!

Aranyosi Ervin © 2023-10-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

febr
2

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Az időjós medve

Category: Állatok, természet Tags: Állatkert, Aranyosi Ervin, árnyék, Az időjós medve, bújkál, ébred, emberek, fény, méz, nap, tavasz, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Az időjós medve

Állatkertben ácsorogtunk,
figyeltük a medvét:
– Előjön a barlangjából?
– Én biztos kijönnék!
Érdekelne, süt-e a Nap,
vagy sír-e a felhő,
bujkál-e a fény előlem,
a „semmirekellő”?

Láthatom az árnyékomat?
Akkor hosszú tél lesz!
Visszamennék még aludni,
s nem nyúlnék a mézhez!
Ám, ha borús lenne az ég,
nem feküdnék vissza,
akkor közeleg a tavasz,
s vágyaimat issza.

Mikor ébred majd a világ,
ébren muszáj lennem,
be kell járnom a birtokom,
és friss ételt ennem!
Ha én bizony medve volnék,
időjós is lennék,
jó lenne, ha az emberek,
ezt komolyan vennék!

Aranyosi Ervin © 2023-02-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

máj
9

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Jó reggelt kívánok!

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, arcod, ébredj, fa, illatos, Jó reggelt kívánok, kávé, kívánok, mosoly, szép, tavasz, vers, virág Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok,
kávé illatosat!
Mosoly fürössze meg,
kedves, szép arcodat!
Ébredjen a szíved,
tárd ki a világnak!
Küldj mosolygós tavaszt,
fának és virágnak!

Aranyosi Ervin © 2022-05-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
9

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Forog-e tovább?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, borong, EKG, Forog-e tovább?, kikelet, Nyár, Ősz, tavasz, tél, tisztán látó, vers 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Forog-e tovább?

Borongok én, akár az ősz
és jobb időkre várok,
s látom miként szélesedik
emberek közt az árok.
Világunk arctalanná,
látom, hogyan válik,
s bólogatva ballag
egy régen várt halálig.

Hideg telet érzek,
csontjaimba marva,
terelhetővé vált
az ember, mint a marha.
Mind beáll a sorba,
vagy végleg eltapossák?
A tisztán látókat is
a vászonról lemossák!

Hiába jön új tavasz,
nem lesz már kikelet?
Nincsen már értelme
szót váltani veled?
Hiszen rémhírekkel
végleg vakítottak,
s a jót akarókkal
szembefordítottak?

Vajon lesz nyarunk is,
hihetünk még benne?
Számunkra még gyümölcs
idén is teremne?
Életünk kereke
forog-e még körbe?
Vagy kisimul végleg
az EKG-n a görbe?

Aranyosi Ervin © 2021-04-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
21

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Úgy izgulok

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, átvészel, eleség, hideg, körmöm, rágom, szeretet, tavasz, tél, Úgy izgulok, vers, világ Leave a Comment

Fotó: Borsné Katalin

Aranyosi Ervin: Úgy izgulok

Úgy izgulok, hogy mi lesz most!
Rágom hát a körmömet!
Ha beköszönt majd a hideg tél,
miben lelek örömet?
Eleséget hol találok?
– Tudom, a bolt nyitva van!. –
Ám mi nekünk nincsen pénzünk,
éhezünk hát annyian.
Vajon lesz-e, aki segít
átvészelni a telet?
Létezik-e együttérzés,
könyörület, szeretet?
Úgy izgulok és szeretném
megélni az új tavaszt,
megélni a kikeletet,
mely jégből vizet fakaszt!
Úgy szeretném túlélni
a világ nehéz teleit,
Akad jóság a világban,
mely megetet, s melegít?

Aranyosi Ervin © 2019-11-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
13

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szerelemben, szépben

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, dal, élet, hit, Nyár, Ősz, szem, szép, szerelem, szív, tavasz, tél, tükör, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: Ébredező világ

Aranyosi Ervin: Már a Maci sem tudja

Ejnye Maci, mi lett veled, nem találod régi helyed? Kijönnél, vagy benn maradnál, nem ébreszt fel már a naptár?

Árnyékodat nem találod, vagy visszacsal téli álmod? Nem is állsz szóba a Nappal, nem bírsz el a feladattal?

Nem vállalsz már időjóslást, nem hagyják, hogy Napod jól lásd! A felhőket ember gyártja, csíkos fent az égi pálya?

A sok gyerek válaszra vár, hisz várnak a tavaszra már! De már te sem tudod lesz-e, közel van-e, avagy messze?

Lesz-e tavasz, – nézel bután – vagy nyár jön már a tél után? Ejnye Maci mi lett veled, visszasírsz sok régi telet?

Aranyosi Ervin: Őszbe öltöznek a fák

Színpompás ruhát öltenek az őszi fák, az ég alatt. Ünnepi díszük csodaszép. Tavasz, s a nyár már elszaladt.

A földre hullott sok levél, puha vánkosként elterül, megfáradt Napunk bús feje, rajtuk álomba szenderül.

Álomra készül a világ, sötét felhőt sodor a szél. Az elmúlás lehelete, dermeszti azt, ki szívvel él.

Ám a remény, nem halhat el, kit hite éltet, érzi azt, hogy eljön a megújulás, addig e hit nyújthat vigaszt.

Most őszbe öltöznek a fák, viselve színpompás ruhát, majd ruhájukat levetik, a tavaszt hozó reggelig!

Aranyosi Ervin: Őszi bú

Hull a fákról a sok levél, már mind halott, már egy sem él, és mégis őrzik a nyarat, emléke így örök marad! Befogadja őket a föld, s mi nyáron zölden tündökölt, most rozsda ette, léttelen, és földre hullni kénytelen!

Hol fenn, hol lent, a lét forog, és változnak az évszakok, mi is tán velük változunk, jó, vagy épp rossz kedvet hozunk! Ágainkról, mint levelek, szívünk reménye lepereg.

bennünk is csupasz ág marad, s nem vár dalolni madarat.

Hull a fákról a sok levél, tavasz, a nyár még bennem él! Azért is hinni akarok! Beérhetnek még a magok, beérhet még a szeretet, amit megosztok teveled, s talán tavaszba átviszed, ha jövőt remél szép szíved!

Aranyosi Ervin: Az ősz csak híd

Az ősz csak híd, nyárból a télbe, a lassú elmúlást megélve, s élvezve a gyümölcseit, mely napmeleggel megtelik. Olykor bőség, terített asztal, mely feltölt és kicsit marasztal, hogy ne szaladj a semmibe, hiszen lassul a Föld szíve.

De jaj, ne félj, nem halni készül, csal fényét veszti csendesen, erőt gyűjt, ami szép reményt szül, hogy aztán új tavasz legyen!

Az ősz csak híd, mely átvezet, s ha örömeit élvezed, rögtön nem hangol mélyen le, ne halj hát szép emlékekbe! Élvezd a percet, bármi áron, annyi a szépség a világon, csak éld meg ezt is és csodáld! Erre vártál egy nyáron át!

Menj át e hídon boldogan, s élvezd a múló perceket! A jövő méhében fogan, s tél után tavaszt hoz neked!

Aranyosi Ervin: Az időjós medve

Állatkertben ácsorogtunk, figyeltük a medvét: – Előjön a barlangjából? – Én biztos kijönnék! Érdekelne, süt-e a Nap, vagy sír-e a felhő, bujkál-e a fény előlem, a „semmirekellő”?

Láthatom az árnyékomat? Akkor hosszú tél lesz! Visszamennék még aludni, s nem nyúlnék a mézhez! Ám, ha borús lenne az ég, nem feküdnék vissza, akkor közeleg a tavasz, s vágyaimat issza.

Mikor ébred majd a világ, ébren muszáj lennem, be kell járnom a birtokom, és friss ételt ennem! Ha én bizony medve volnék, időjós is lennék, jó lenne, ha az emberek, ezt komolyan vennék!

Aranyosi Ervin: Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok, kávé illatosat! Mosoly fürössze meg, kedves, szép arcodat! Ébredjen a szíved, tárd ki a világnak! Küldj mosolygós tavaszt, fának és virágnak!

Aranyosi Ervin © 2022-05-09. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Forog-e tovább?

Borongok én, akár az ősz és jobb időkre várok, s látom miként szélesedik emberek közt az árok. Világunk arctalanná, látom, hogyan válik, s bólogatva ballag egy régen várt halálig.

Hideg telet érzek, csontjaimba marva, terelhetővé vált az ember, mint a marha. Mind beáll a sorba, vagy végleg eltapossák? A tisztán látókat is a vászonról lemossák!

Hiába jön új tavasz, nem lesz már kikelet? Nincsen már értelme szót váltani veled? Hiszen rémhírekkel végleg vakítottak, s a jót akarókkal szembefordítottak?

Vajon lesz nyarunk is, hihetünk még benne? Számunkra még gyümölcs idén is teremne? Életünk kereke forog-e még körbe? Vagy kisimul végleg az EKG-n a görbe?

Aranyosi Ervin © 2021-04-09. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Úgy izgulok

Aranyosi Ervin © 2019-11-21. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Szerelemben, szépben

Szerelemben, nyárban, szemed sugarában, szíved pitvarában, magam megtaláltam.

Szerelemben, őszben, hosszasan időztem, szemedben, tükörben, fénylőn tündököltem.

Szerelemben, télben, szíved közepében, megtaláltam fészkem, a szív melegében.

Szerelem tavaszban, hitem visszakaptam, minden pillanatban kaphattam és adtam.

Szerelemben, szépben, körbejártam, éltem, szép szívedhez értem, hónapokban, évben.

Aranyosi Ervin © 2019-11-13. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Ejnye Maci, mi lett veled,
nem találod régi helyed?
Kijönnél, vagy benn maradnál,
nem ébreszt fel már a naptár?

Árnyékodat nem találod,
vagy visszacsal téli álmod?
Nem is állsz szóba a Nappal,
nem bírsz el a feladattal?

Nem vállalsz már időjóslást,
nem hagyják, hogy Napod jól lásd!
A felhőket ember gyártja,
csíkos fent az égi pálya?

A sok gyerek válaszra vár,
hisz várnak a tavaszra már!
De már te sem tudod lesz-e,
közel van-e, avagy messze?

Lesz-e tavasz, – nézel bután –
vagy nyár jön már a tél után?
Ejnye Maci mi lett veled,
visszasírsz sok régi telet?

Színpompás ruhát öltenek
az őszi fák, az ég alatt.
Ünnepi díszük csodaszép.
Tavasz, s a nyár már elszaladt.

A földre hullott sok levél,
puha vánkosként elterül,
megfáradt Napunk bús feje,
rajtuk álomba szenderül.

Álomra készül a világ,
sötét felhőt sodor a szél.
Az elmúlás lehelete,
dermeszti azt, ki szívvel él.

Ám a remény, nem halhat el,
kit hite éltet, érzi azt,
hogy eljön a megújulás,
addig e hit nyújthat vigaszt.

Most őszbe öltöznek a fák,
viselve színpompás ruhát,
majd ruhájukat levetik,
a tavaszt hozó reggelig!

Hull a fákról a sok levél,
már mind halott, már egy sem él,
és mégis őrzik a nyarat,
emléke így örök marad!
Befogadja őket a föld,
s mi nyáron zölden tündökölt,
most rozsda ette, léttelen,
és földre hullni kénytelen!

Hol fenn, hol lent, a lét forog,
és változnak az évszakok,
mi is tán velük változunk,
jó, vagy épp rossz kedvet hozunk!
Ágainkról, mint levelek,
szívünk reménye lepereg.

bennünk is csupasz ág marad,
s nem vár dalolni madarat.

Hull a fákról a sok levél,
tavasz, a nyár még bennem él!
Azért is hinni akarok!
Beérhetnek még a magok,
beérhet még a szeretet,
amit megosztok teveled,
s talán tavaszba átviszed,
ha jövőt remél szép szíved!

Az ősz csak híd, nyárból a télbe,
a lassú elmúlást megélve,
s élvezve a gyümölcseit,
mely napmeleggel megtelik.
Olykor bőség, terített asztal,
mely feltölt és kicsit marasztal,
hogy ne szaladj a semmibe,
hiszen lassul a Föld szíve.

De jaj, ne félj, nem halni készül,
csal fényét veszti csendesen,
erőt gyűjt, ami szép reményt szül,
hogy aztán új tavasz legyen!

Az ősz csak híd, mely átvezet,
s ha örömeit élvezed,
rögtön nem hangol mélyen le,
ne halj hát szép emlékekbe!
Élvezd a percet, bármi áron,
annyi a szépség a világon,
csak éld meg ezt is és csodáld!
Erre vártál egy nyáron át!

Menj át e hídon boldogan,
s élvezd a múló perceket!
A jövő méhében fogan,
s tél után tavaszt hoz neked!

Állatkertben ácsorogtunk,
figyeltük a medvét:
– Előjön a barlangjából?
– Én biztos kijönnék!
Érdekelne, süt-e a Nap,
vagy sír-e a felhő,
bujkál-e a fény előlem,
a „semmirekellő”?

Láthatom az árnyékomat?
Akkor hosszú tél lesz!
Visszamennék még aludni,
s nem nyúlnék a mézhez!
Ám, ha borús lenne az ég,
nem feküdnék vissza,
akkor közeleg a tavasz,
s vágyaimat issza.

Mikor ébred majd a világ,
ébren muszáj lennem,
be kell járnom a birtokom,
és friss ételt ennem!
Ha én bizony medve volnék,
időjós is lennék,
jó lenne, ha az emberek,
ezt komolyan vennék!

Jó reggelt kívánok,
kávé illatosat!
Mosoly fürössze meg,
kedves, szép arcodat!
Ébredjen a szíved,
tárd ki a világnak!
Küldj mosolygós tavaszt,
fának és virágnak!

Aranyosi Ervin © 2022-05-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Borongok én, akár az ősz
és jobb időkre várok,
s látom miként szélesedik
emberek közt az árok.
Világunk arctalanná,
látom, hogyan válik,
s bólogatva ballag
egy régen várt halálig.

Hideg telet érzek,
csontjaimba marva,
terelhetővé vált
az ember, mint a marha.
Mind beáll a sorba,
vagy végleg eltapossák?
A tisztán látókat is
a vászonról lemossák!

Hiába jön új tavasz,
nem lesz már kikelet?
Nincsen már értelme
szót váltani veled?
Hiszen rémhírekkel
végleg vakítottak,
s a jót akarókkal
szembefordítottak?

Vajon lesz nyarunk is,
hihetünk még benne?
Számunkra még gyümölcs
idén is teremne?
Életünk kereke
forog-e még körbe?
Vagy kisimul végleg
az EKG-n a görbe?

Aranyosi Ervin © 2021-04-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2019-11-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Szerelemben, nyárban,
szemed sugarában,
szíved pitvarában,
magam megtaláltam.

Szerelemben, őszben,
hosszasan időztem,
szemedben, tükörben,
fénylőn tündököltem.

Szerelemben, télben,
szíved közepében,
megtaláltam fészkem,
a szív melegében.

Szerelem tavaszban,
hitem visszakaptam,
minden pillanatban
kaphattam és adtam.

Szerelemben, szépben,
körbejártam, éltem,
szép szívedhez értem,
hónapokban, évben.

Aranyosi Ervin © 2019-11-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva