Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Üres bögre


Aranyosi Ervin: Üres bögre

Átkutattam sorban,
már az összes helyet,
sehol sem találtam
a reggeli tejet.
Már csak reád várok,
talán felkelsz végre,
s öntesz egy kis tejcsit
az üres bögrémbe.
Ám, ahogy elnézlek,
én hiába várom,
nem hagy felébredni
egy csodaszép álom.
Ezért hagyod
pici pocimat korogni,
hát most jövök hozzád,
szépen dorombolni…

Aranyosi Ervin © 2022-11-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: A Nap a lelkemben ragyog

Aranyosi Ervin: A Nap a lelkemben ragyog

Mikor a Nap lelkemben felragyog,
a világommal végre egy vagyok.
Álmomtól nem térít senki el,
az utam járnom, s célba érni kell!
A lelkemben magam vagyok a fény,
egy isteni, egy életképes lény,
mely megéli mindazt, amit teremt,
a tű hegyén billegő végtelent.

A lelkem még homály borítja el,
tükörfalát megtisztítani kell,
hogy láthassam, ami majd vár reám,
a saját énem jobbik oldalán.
Tanulni jót, s szeretni jöttem én,
az életem ne legyen rossz regény,
hisz nem béníthat gyötrő félelem,
a csodám meg fog történni velem!

Mert a Napom magam ragyogtatom,
és rendeződik majd minden atom,
a rendezettség lassan összeáll,
s majd bennem Isten szép rendet talál!
Majd felépítem saját váramat,
jó érzés adja majd tégláimat,
és felnyitok majd csukott szemeket,
mert jövőnk nyitja csak a szeretet!

Ha Napom fénye bentről kiragyog,
ha megértem, mért jöttem, ki vagyok,
ha belőlem majd ki árad a fény,
másban is feléled a remény!
Mert mindannyian fénylények vagyunk,
és akkor élünk, ha világítunk,
ha általunk az árnyék megszűnik,
s a félelem is véle eltűnik.

Hát jöjjetek, ragyogjatok velem,
az örömöm tibennetek terem,
ha arcotokon mosoly-fény ragyog,
mit nem lopnak el önző tolvajok!
Ha láthatom, hogy végre értitek,
ha képesek szeretni a szívek,
ha élő álmokat kergethetünk,
s a világ végre gazdag lesz velünk!

Aranyosi Ervin © 2021-08-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szállj csak sólyom


Aranyosi Ervin: Szállj csak sólyom

Szállj csak sólyom, repülj el messzire,
vidd el a szívemnek hívószavát!
Jöjjön el véled, ha visszatérsz majd ide,
mindaz ki magyarnak érzi magát!

Szállj csak sólyom, hozd vissza népemet,
szárnyaddal óvd meg a magyar hazát!
Adj reményt és hitet, élhető életet,
védd meg a népednek szép igazát!

Szállj csak sólyom,
szabad madár,
utánad lelkem is
szaladna már!
Zöldüljön újra
a magyar határ,
Szállj csak sólyom
néped haza vár!

Szállj csak sólyom, kapd fel a lelkemet!
Szabadság vágyamat égig emeld!
Adj reményt és hitet, emeld fel nemzeted,
ki várja a megváltó égi jelet!

Szállj csak sólyom, tárd ki a szárnyaid,
add vissza népednek régi hitét!
Szállj csak sólyom, add vissza álmait,
hadd legyen boldog itt a földi lét!

Szállj csak sólyom,
szabad madár,
utánad lelkem is
szaladna már!
Zöldüljön újra
a magyar határ,
Szállj csak sólyom
néped haza vár!

Aranyosi Ervin © 2020-11-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 38. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 38. rész

Ahogy eltelt napom,
varázsolni kezdtem,
legyek a sas hátán,
most azonnal, menten.

A fiú már várt rám,
hiszen ő már szállna,
tündér szerelmére
végre rátalálna.

Akkor hát induljunk,
varázsigét szórtam:
– ZEHRÉDNÜTAJLÜPER –
induljunk hát nyomban!

S lám, a sasmadarunk
egyből szárnyra kapott,
talán ő is örült,
hogy fenn szárnyalhatott.

Fent a Napkorongot
épp csak megkerültük,
forró kemencéjét
közelebbről tűrtük.

Aztán Földre szálltunk
a kerek erdőben,
csupán a fiú volt
izgatottabb tőlem.

Alig szállt le a sas,
ugrott le a földre,
a szíve lámpája
pont most váltott zöldre.

Szaladt a tündérhez,
ki már nagyon várta,
csoda szép kedvesét
karjaiba zárta.

Én le se ugrottam,
sas hátán maradtam,
csendben várakoztam,
csak úgy egymagamban.

Tudtam, a szerelem
két szívre tartozik,
és az enyém nyugodt,
épp nem sóhajtozik.

Órák teltek? Napok?
Én észre sem vettem,
az idő, mint felhő,
repült el felettem.

Ők egymás karjában
beszélgettek szépen,
s minden csudaszép volt,
pont mint egy mesében…

Később megjelentek,
– kézen fogva jártak –
A sasom hátára
könnyedén felmásztak.

Aztán biztonságban,
jól elhelyezkedtek,
szépen mosolyogtak,
egymásra nevettek.

A szemükön látszott,
a szívük mit érez,
amint közeledtek
egymás szép szívéhez.

Jó volt rájuk nézni,
fényesen ragyogtak,
tükörképei a
fénylő csillagoknak.

Jól megkapaszkodtunk,
sasmadaram hátán,
s máris fellibbentünk
magas fák határán.

Szépen körbe-körbe,
spirál mentén szálltunk,
Messzire látókká,
csodálókká váltunk.

Aztán a magasban
elértünk egy felhőt,
ami utunk során,
épp előttünk megnőtt.

Ott utaztunk tovább,
bent a belsejében,
nincsenek rá szavak,
hogy ezt elmeséljem.

Szívárványhidak közt,
repültünk csak tovább,
hét szín festette meg
előttünk a csodát.

Majd süllyedni kezdtünk,
ahogy egy nagy kádban,
folyik a víz körben,
spirál-karikában.

A sas kitárt szárnnyal
lassan vitorlázott,
s megláttuk alattunk
a megnövő világot.

A varázsló vára
hívogatott minket,
tornyokat csodált ott,
a megbűvölt tekintet.

Majdnem földet értünk,
mikor elaludtam,
de majd holnap este
folytatódik. Tudtam!

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 35. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 35. rész

Tegnap elaludtam,
elnyomott az álom,
segíts drága tündér
most visszatalálnom.

Kinyitottam szemem,
s a sas hátán ültem,
tudom, varázslat volt,
hogy ide kerültem.

Ide csak magamtól
nem tudnék feljutni,
ezért a világot
kéne körbefutni.

De ott ültem megint
csodás sasom hátán,
kissé elképedve
a vártornyok láttán.

A varázsló vára
itt volt, pont alattunk,
s kitágult a tér is
amerre haladtunk.

Egy nagy piactéren
landolt a madaram,
hátáról lecsúszva
földre rúgtam magam.

Talpraesett voltam,
hisz arra érkeztem,
a hatalmas téren
körül is nézhettem.

Majd a sasmadaram
újra szárnyat bontott,
maga mögött hagyta
a kerek porondot.

Követtem szememmel
csodás szárnyalását,
élveztem magamban
a mese varázsát.

A varázsló várban
még hajnal lehetett,
nem láttam felnőttet,
sem apró gyereket.

Oly kihalt volt minden,
s olyan titokzatos.
Árnyak hajoltak földig,
s mind oly alázatos.

Mintha csak az utat
próbálnák mutatni,
elmesélve nekem,
merre kell haladni.

A palota felé
vezetett az ösvény,
virággal díszítve,
cseppet sem volt fösvény.

Színek kavalkádja
mutatta az utat,
majd lépteim sora,
hamar oda juttat.

Díszes boltív várta,
hogy rajta belépjek,
ott még ébredeztek
az ott élő népek.

Fenn a magas tornyon
kakas kukorékolt,
szivárványszín tolla
jaj, de nagyon szép volt.

Álmos szemű lányka
futott épp elébem,
mintha álmodozna,
nyitott szemmel, ébren.

Köszöntött kedvesen,
s tessékelt befelé,
még az én arcom is
felragyogott belé.

Belül a palotát
mennyi dísz színezte,
szeretet érzéssel
volt csodásra festve.

Szép faragott ajtó
magától kitárult,
és a látogató
nyitott szemmel ámult.

Hatalmas teremben
találhattam magam,
s számoltam hogy körben
mennyi ajtaja van.

Tizenkét nagy ajtó,
mindegyiken címer,
csodásan kifestve,
ezer fénylő színnel.

Ott az ajtók között,
felnyúlva az égig,
könyvespolcok voltak
végestelen végig.

Középen asztal állt,
szépen kifaragott,
a sok varázskellék
azon sorban lakott.

Megálltam mellettük,
mindet megcsodáltam,
amíg a nagy csendben
a varázslót vártam.

De nem a Mágus jött,
hanem csak az álom,
s hiszem, hogy magam majd
újra itt találom.

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 31. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 31. rész

Elmúlnak a napok,
ha zajlik az élet.
A tovatűnt időm
ma is semmivé lett.

Csalogatott vissza
a tündér meséje,
s mivel nem jöhetett,
én mentem eléje.

A tündér már várt rám,
derűs, kedves arccal.
S mert a valóságban
semmi sem marasztal,

mentem én boldogan,
s a sámlira ültem,
s hallgattam meséjét,
szinte megkövülten.

A víz megrázkódott
a varázsedényben,
majd kitisztult a kép
az alkonyi fényben.

A varázsló várát
láttam benne újra,
és a folytatásnak
lehettem tanúja.

A varázsló sok-sok
mágiát mutatott,
s ami nem sikerült,
azon jót mulatott,

s megmutatta újra,
a fortélyt, a leckét,
tanítványának ő
nem szegte a kedvét.

S lám, az ifjú tanult,
keményen dolgozott,
s nem csak utánozta,
hanem gondolkozott.

Hisz tudni akarta
mindnek az értelmét,
szívét is használta,
és az okos elmét.

Egyik alkalommal
vadállatok jöttek,
rémként vicsorogtak,
folyvást üvöltöttek,

ám a varázsló csak
elaltatta őket,
mély alvásuk közben
más álmokat szőttek.

Mindegyik varázslat
szelíd volt, nem ártó,
s minden megoldódott
a szív jóságától.

Hisz a szeretetnek
oly hatalma vagyon,
mit nem győz le erő,
vagy földi hatalom.

Hiszen, aki harcol,
azt egyszer legyőzik,
s bár néha a csúcson
boldogan időzik.

Eljön az az idő,
mikor alul marad,
s felette egy másik
nagy győzelmet arat.

Meg kell hát keresni,
hogy mit lehet tenni,
a harcos világot
békéssé szeretni.

A sok szép varázslat
csakis ezt szolgálta,
és a gonosz útját
könnyedén elállta.

Akit a szeretet
titka elvarázsolt,
rögtön hálás is lett,
ez ilyen varázs volt.

És a fiú látta
a szeretet hasznát,
hát elvarázsolta
a sok-sok mihasznát.

Ettől csoda történt
és jobbakká váltak,
és a szeretnek
oldalára álltak.

Vitték a világba,
s szórták szét, mint kincset,
leszedve sok szívről
a harag-bilincset.

Menekült a gonosz,
nem tudott mit tenni,
mert a szolgalelkek
tanultak szeretni.

Jó érzéssel hagytam
félbe a mesémet,
becsuktam a könyvem
és az álmom szép lett.

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-07-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 29. rész

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 29. rész

Ahogy elszállt a nap,
úgy jött el az este,
a kíváncsi lelkem
a tündért kereste.

Siettem én hozzá,
folytatásra vágytam,
futottam és porzott
az út is utánam.

Ott várt a varázstál,
megtöltve már vízzel,
s tündérem már főzött
mesét hozó ízzel.

Látszott már a kunyhó,
s az asszony a kertben,
dolgozott serényen,
szívvel, hála telten.

Mellette a fia
szintén serénykedett,
nem játszott házőrzőt,
vagy épp lusta ebet.

Azt csak négyen tudták,
hogy ő csak hasonmás,
hiszen a varázslat
épp ettől lett pompás.

Persze, nem tudhatták,
hogy a tündér látta,
mikor a varázsló
elment hajnal tájban.

Hogy fel ne ismerjék,
a fiúra rászórt
egy kutyává tevő
valódi varázsport.

Pont úgy néztek ki hát,
mint a jött vendégek,
kutyával kóborló,
szegény koldus népek.

Aztán kint a mezőn
nagy forgószél támadt,
fel is kapta őket,
vitte a varázslat.

Varázsló várának
udvarán landoltak,
s újra a megszokott
gúnyájukban voltak.

A mágus a fiút
körbe is vezette,
e varázsos lakot
rögtön megszerette.

Valahogy mindenből
a szeretet áradt,
jókedv és vidámság
járta át a várat.

Minden apró zuga
olyan, mintha élne.
Senkiről sem látszott,
hogy cseppet is félne.

Mert hát a varázsló
nem egyedül lakott,
nem tett ajtajára
vár védő lakatot.

De csak a jó lélek
tehette be lábát,
a rossz elkerülte
a varázsló várát.

– Na fiam, holnaptól
kösd fel a gatyádat,
komoly feladatok,
varázsdolgok várnak.

Minden tudományom
neked megtanítom,
mindent amit lehet
égi, földi síkon.

Néhány fontos szabályt
meg kell most tanulnod,
nem szabad a harag
csapdájába hullnod.

Ne hagyd gondolatod,
tévútra vezetni,
tanulj meg a rosszon
szívedből nevetni.

Csak a jó érzések
visznek majd előre,
sok mindent tapasztalsz,
tanulj hát belőle.

A szívedre hallgass,
eszed támogasson,
s engedd, szereteted
a másikra hasson!

Sose vívjál harcot,
az nem vezet jóra,
hallgass a lelkedből
súgott tiszta szóra.

Lám a mai mesém
pont itt félbeszakadt,
én észre sem vettem,
s az időm elszaladt.

Hát búcsút intettem,
kedves tündéremnek,
kellett a pihenés
megfáradt fejemnek.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2019-07-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Randevú a homokozóban


Aranyosi Ervin: Randevú a homokozóban

Ó, te drága konyhatündér,
homokból szép tortát sütöttél,
mely csinos volt, s kívánatos,
mely férfiszívet lázba hoz.
Kedves voltál és megkínáltál,
tudom, hogy dicséretet vártál,
hát én úgy tettem mintha ennék,
s te felragyogtál…Ez kedves emlék!

Hát megdicsértem, hogy finom,
s homokszem volt a nózimon.
Kínáltál kávéval, teával,
a homok csésze tartalmával,
s én ittam azt, s a mosolyod…
Azóta jobb kedvű vagyok!
A mosolyod arcomra adtad,
és mosolygok, de csak miattad!

Én közben építettem váram,
gondolkodtam, ki lenne társam,
kivel laknék szívesen itt,
aki vidám, kedves, szelíd?
Kiből lehetne szép királylány,
kit menthetnék, ha jön a sárkány?
Kinek lovagja én lehetnék,
s addig ha süt, hát jókat ennék.

Én rád gondolok már azóta,
s kereslek a homokozóban!
Ha ott lellek, szép a napom,
mert kedvességed megkapom.
Milyen csodás játék az élet,
elképzellek, mint feleséget,
talán egyszer, ha nagy leszek,
neked majd szép gyűrűt veszek…
Addig tán látlak hébe-hóba,
mikor lejössz a homokozóba!

Aranyosi Ervin © 2018-08-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szia Csíkos

Aranyosi Ervin: Szia Csíkos

Szia Csíkos, merre jártál?
De jó, hogy hazataláltál.
Hiányoztál, már vártalak.
Vár rád néhány finom falat.
Vár rád néhány puha párna,
pici cicák vidám álma…
Ha elalszol, s végignézed,
csupa szépben lesz ma részed…

Aranyosi Ervin © 2013-09-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: A füledbe nevetek


Aranyosi Ervin: A füledbe nevetek

Ne búslakodj kis barátom,
a füledbe nevetek!
Legyen végre jobb a kedved,
– örülök, hogy lehetek!
Rád ragasztom örömömet,
legyél te is vidám már!
Így üdvözlöm én a napot,
s mindazt, ami ma rám vár!

Aranyosi Ervin © 2013.04.28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva