Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Hatvanhárom


Aranyosi Ervin: Hatvanhárom

– Kilenc szer hét? Hatvanhárom!
– tanította a tanárom.
– Ugyanannyi hét szer kilenc!
Ha megérem, akkor mi lesz?
Hát megértem, és itt vagyok,
életemben nyomot hagyok,
utam mentén versek nőnek,
írok férfinak, s nőknek,
gyerekeknek, a Világnak,
akik ma még versre vágynak.

Mérföldkövek, szálló évek,
életútról szóló ének,
mint a madár száll felettem.
Úgy indult, hogy megszülettem.
Növekedtem, cseperedtem,
ami vagyok, azzá lettem.
Úgy, mint a kő csiszolódtam,
tiszta szívvel, ember voltam.

Tán hatottam a világra,
lelkemet megnyitva tágra,
tapasztaljak és megéljek,
az utókornak meséljek.
Van még bennem annyi minden,
úgy földi, mint égi szinten.
Fújom hát a saját dalom,
napi versem fogadalom!

Ajándék, mit fentről kapok,
mit másoknak tovább adok.
Járom tovább földi utam,
életvízzel telik kutam,
s ezt adom a szomjazóknak,
verseimet olvasóknak!
Várnak rám még dolgos évek,
szívből jövő számos ének.

Velem mind-mind verset irat,
megsúgom a titkaimat.
Tudok szavakkal szeretni,
s akarok boldognak lenni.
Élni a szeretet csodáját,
inni napsugár varázsát.
Ragyogni szemed tükrében,
szöszszonettek közelében.

Szállok fényes szavak szárnyán,
mintha a világot látnám.
Írok mesét, sokat, szépet,
amit elém hoz az élet.
Talán kicsit tanítgatok,
talán szép lelkekre hatok.
Nem csak könyveimben élek,
élőszóban is mesélek.

Kilencszer hét – hatvanhárom,
átlépek most egy határon!
Pont úgy, ahogy minden évben,
zord időben, napsütésben,
adom, amit tőlem vártok,
olvasóim, versbarátok!
S hiszem, így lesz, még sokáig,
s tán a világ jobbá válik,
majd a sok ember felébred,
s végre teljes létet élhet!

Aranyosi Ervin © 2021.10.04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A Nap a lelkemben ragyog

Aranyosi Ervin: A Nap a lelkemben ragyog

Mikor a Nap lelkemben felragyog,
a világommal végre egy vagyok.
Álmomtól nem térít senki el,
az utam járnom, s célba érni kell!
A lelkemben magam vagyok a fény,
egy isteni, egy életképes lény,
mely megéli mindazt, amit teremt,
a tű hegyén billegő végtelent.

A lelkem még homály borítja el,
tükörfalát megtisztítani kell,
hogy láthassam, ami majd vár reám,
a saját énem jobbik oldalán.
Tanulni jót, s szeretni jöttem én,
az életem ne legyen rossz regény,
hisz nem béníthat gyötrő félelem,
a csodám meg fog történni velem!

Mert a Napom magam ragyogtatom,
és rendeződik majd minden atom,
a rendezettség lassan összeáll,
s majd bennem Isten szép rendet talál!
Majd felépítem saját váramat,
jó érzés adja majd tégláimat,
és felnyitok majd csukott szemeket,
mert jövőnk nyitja csak a szeretet!

Ha Napom fénye bentről kiragyog,
ha megértem, mért jöttem, ki vagyok,
ha belőlem majd ki árad a fény,
másban is feléled a remény!
Mert mindannyian fénylények vagyunk,
és akkor élünk, ha világítunk,
ha általunk az árnyék megszűnik,
s a félelem is véle eltűnik.

Hát jöjjetek, ragyogjatok velem,
az örömöm tibennetek terem,
ha arcotokon mosoly-fény ragyog,
mit nem lopnak el önző tolvajok!
Ha láthatom, hogy végre értitek,
ha képesek szeretni a szívek,
ha élő álmokat kergethetünk,
s a világ végre gazdag lesz velünk!

Aranyosi Ervin © 2021-08-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Dallamot szőttem…


Aranyosi Ervin: Dallamot szőttem…

Dallamot szőttem az életedbe,
belenevetve a szép szemedbe.
Lelkedbe láttam, s örömmé váltam,
a szárnyam lettél, általad szálltam.

Szavad vízével oltottam szomjam,
szívdobbanásodra én válaszoltam,
körül öleltem gyönyörűséged,
örökre szívembe zártalak téged.

Refrén 1:
Te rólad álmodtam
korábban én,
hogy jöttél felém
a lét reggelén.
Te rólad álmodtam,
s jöttél felém,
mert te vagy a fény,
az örök remény.

Álmokat szőttem, valóra válót,
érzéssel élőt, felhőkön szállót.
te tettél azzá, ki ma is vagyok,
mert a lelkedben ma is felolvadok.

Refrén2:
Te rólad álmodtam,
érted éltem,
rád kellett lelnem,
a szívedhez értem,
erőt merítve
viszonzást kaptam,
eggyé olvadva
egy szép pillanatban.

Azóta te vagy a valóm, s az álmom,
sikerült önmagam is megtalálnom,
te tettél azzá, akivé váltam,
utamra általad már rátaláltam.

Dallamot szövök az életedbe,
mosolygok ma is a szép szemedbe.
lelkedbe látok, örömmé válok,
megleltem benned a csodás világot!

Aranyosi Ervin © 2021-05-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem adom soha fel!


Aranyosi Ervin: Nem adom soha fel!

Elmennék, elfutnék,
föld alá elbújnék,
hazuggal, csalóval
egy követ nem fújnék!

Nem adnám lelkemet,
szabad világomat,
nem adnám soha fel,
szívbéli álmomat!

Refrén:
A természet éli a szép életét,
hadd öntsek új reményt, hitet beléd!
Hadd legyek éltető lélek kutad,
mely szomjat olt,
s léptednek utat mutat!

Felnyitnék szemeket,
hogy végre lássanak,
gyógyítnék beteget,
hogy sírt ne ássanak!

Gondoznám lelketek,
s életem virágát,
jobbítva emberek
meggyötört világát.

Refrén:
A természet éli a szép életét,
hadd öntsek új reményt, hitet beléd!
Hadd legyek éltető lélek kutad,
mely szomjat olt,
s léptednek utat mutat!

Járom az utamat,
nem adom soha fel,
hiszem, hogy a lelkem,
bármit megérdemel!

Járom az utamat,
jöjj velem, kísérj el,
meggyötört lelkekhez,
szíveddel így érj el!

Refrén2.
A természet éli a szép életét,
mindenét kiteszi élőn eléd!
Forrásod szomjat olt, álmokat ad,
élvezd az életed,
s maradj szabad!

Aranyosi Ervin © 2021-05-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Óév búcsúztató – újév váró


Aranyosi Ervin: Óév búcsúztató, újév váró

Ismét egy év véget ért,
tovaszállt!
Hálás vagyok mindenért,
ami volt, ami várt!

Tanultam új dolgokat,
eleget,
voltam búsabb – boldogabb,
ami épp lehetett!

Ebből áll az életem,
s folytatom,
vágyaimat éltetem,
fel soha nem adom!

Nem mondok le semmiről,
ami szép,
a lemondás álmot öl,
a szívem tépi szét.

Utamon tovább megyek,
bármi vár,
közben szívvel szeretek,
s örömöm rám talál!

Vidítok bús lelkeket,
s nevetek,
s jobbá válok veletek,
amikor szeretek.

Jön az új év, s fogadom,
ami vár,
járjunk a jó oldalon,
s tűnjön el a sivár!

Jövőre is veletek
legyen szép!
Kívánok jó emberek
jobb sorsot, szerencsét!

Aranyosi Ervin © 2019-12-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A mában élve


Aranyosi Ervin: A mában élve

Ami eddig történt velem,
az ma már történelem.
Csak múlt, ami meghatároz,
de nem láncol önmagához!

Ha akarom segíthet múltam,
mit belőle megtanultam,
de szűrőn kell átszitálnom,
hogy belőle mivé kell válnom!

A sérelmeket letettem,.
nem uralkodhat felettem,
ami fájt, megbocsájtom,
mert szabaddá kellene válnom.

Nem szenvedem végig újra,
mert bántana lelkembe bújva,
s átélném fájdalmát ismét,
s nem jöhetne az, ami nincs még!

Inkább az utamat nézem,
önmagam is megigézem,
újabb csodákat teremtek,
s ura vagyok az életemnek!

Ezért a mában élek,
nem dühöngök és nem félek,
csak élvezem azt, ami vár rám,
és mindennap másképp csinálnám!

Nem izgat, mi jön majd holnap,
csak élvezem sütnivalómat,
a jelenre koncentrálok,
hisz naponta abban járok.

A holnap majd eljön magától,
ha kétségem épp meg nem gátol,
akkor az életem szép lesz,
s elvisz az örökléthez.

Aranyosi Ervin © 2018-02-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Járd az utamat!


Aranyosi Ervin: Járd az utamat!

Mély álomból ébredtem,
Testet öltött fény lettem,
lelkemből kifénylettem,
szeretet láng kélt bennem.

Álmodoztam, játszottam,
kisded voltam jászolban,
szívemen át rád szóltam,
hitem, álmom rád szórtam.

Kevesebb és több voltam,
mint, mit bárki hitt rólam,
sötétből kiragyogtam,
egy szebb létről álmodtam.

Álmodoztam, szerettem,
cipeltem a keresztem,
igaz hitet szereztem,
fogódzóm nem eresztem.

Lépj nyomomba hát, ha tudsz!
Mikor nem látsz, orra buksz!
Bármit teszek, nem tanulsz,
ha nem szárnyalsz, porba hullsz!

Ma sem tudod ki vagyok,
lelkedbe nézz, mi ragyog?
Járd az utamat gyalog,
kísérjenek angyalok!

Aranyosi Ervin © 2017-12-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Járom az utam


Aranyosi Ervin: Járom az utam…

Földre szálltam, ember lettem.
Jó pár év elszállt felettem.
Teszem dolgom, hisz itt vagyok,
ahol járok, nyomot hagyok!

Angyal szárnyam összetépték,
e világban nem nagy érték.
Megszülettem, földre szálltam,
esendő emberré váltam.

Egy a dolgom a világon:
– Megtalálni boldogságom.
Szeretetem széjjel osztva,
bámulni a csillagokba!

Talán többet is tehetnék,
mást is jobbá szerethetnék.
Reményt, csodát hitet adnék,
s közben jó ember maradnék.

Teszem dolgom, adok-kapok,
nem zavar, hogy gyarló vagyok.
Hibáim nem érdekelnek,
segítek az embereknek!

Gondolatokkal tanítok,
lélek-tűzzel világítok.
Szeretet hitét terjesztem,
ha már egyszer költő lettem.

Földre szálltam, megszülettem,
anyám egykor megszült engem.
Járom utam, jöjj utánam,
én az Istent megtaláltam…

Aranyosi Ervin © 2017-10-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nézd, mit kaptam!


Aranyosi Ervin: Nézd, mit kaptam!

Nézd, mit kaptam kora reggel!
Kaptam egy újabb napot!
Ma életem tovább élem,
s érte hálát adhatok!

Szeretetem szerte árad,
a mosolyom egyre nő!
Életre kelnek a vágyak,
s elhárul pár bökkenő!

Csodálom a külvilágot,
belsőm titkát élvezem,
ellazulok, megbékélek,
egyszerűen létezem.

Nem keresem létem célját,
járom csak az utamat,
nem kötnek gúzsba a vágyak,
élvezem, amíg szabad.

Hálás vagyok a világnak,
örülök, hogy itt vagyok.
Magam után, ahol járok,
apró nyomokat hagyok.

Ha tetszene, ahogy élek,
lépj nyomomba, s láss csodát,
tekerd te is élvezettel
fel a lét bűvös madzagát!

Nap végén majd megköszönöm,
ezt a csodaszép napot,
terheimet elengedem,
súlytalanul alhatok…

Aranyosi Ervin © 2017-05-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vedd fel a cipőmet…

vedd fel a cipőmet
Aranyosi Ervin: Vedd fel a cipőmet…

Vedd fel a cipőmet, s járd az utam végig,
mert bár a hegycsúcsok felérnek az égig,
én is lent indultam, s dédelgettem álmom,
lent határoztam úgy, hogy végig csinálom!

Megkínlódtam én is szembefújó széllel,
gyakran úgy alakult, mennem kellett éjjel.
Minden félelmemet legyőztem én bátram,
s tettem a dolgomat, másra sose vártam.

Feljutottam végül és lent irigyelnek,
mutogatnak, szidnak, bántóan figyelnek.
Ám hiába, babért ott lent nem aratnak,
s míg én elől járok, mögöttem maradnak.

Csak aki elől jár, az ér ki a fényre,
árnyéka rávetül a lemaradt lényre,
kinek az ereje haragból virágzik,
akinek a lelke bús méregben ázik.

Ám, aki velem tart, felérhet a csúcsra,
s másokat vezethet, ha már megtanulta,
egy helyben topogva célba sosem érhet,
az árnyékban járva nem látja a szépet.

Vedd fel a cipőmet, indulj fel a hegyre,
gondolatod járjon célod körül egyre!
Bocsáss meg azoknak, kik árnyékban élnek,
nem érzik vonzását az éltető fénynek.

Aranyosi Ervin © 2016-08-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva