Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Hatvanhárom


Aranyosi Ervin: Hatvanhárom

– Kilenc szer hét? Hatvanhárom!
– tanította a tanárom.
– Ugyanannyi hét szer kilenc!
Ha megérem, akkor mi lesz?
Hát megértem, és itt vagyok,
életemben nyomot hagyok,
utam mentén versek nőnek,
írok férfinak, s nőknek,
gyerekeknek, a Világnak,
akik ma még versre vágynak.

Mérföldkövek, szálló évek,
életútról szóló ének,
mint a madár száll felettem.
Úgy indult, hogy megszülettem.
Növekedtem, cseperedtem,
ami vagyok, azzá lettem.
Úgy, mint a kő csiszolódtam,
tiszta szívvel, ember voltam.

Tán hatottam a világra,
lelkemet megnyitva tágra,
tapasztaljak és megéljek,
az utókornak meséljek.
Van még bennem annyi minden,
úgy földi, mint égi szinten.
Fújom hát a saját dalom,
napi versem fogadalom!

Ajándék, mit fentről kapok,
mit másoknak tovább adok.
Járom tovább földi utam,
életvízzel telik kutam,
s ezt adom a szomjazóknak,
verseimet olvasóknak!
Várnak rám még dolgos évek,
szívből jövő számos ének.

Velem mind-mind verset irat,
megsúgom a titkaimat.
Tudok szavakkal szeretni,
s akarok boldognak lenni.
Élni a szeretet csodáját,
inni napsugár varázsát.
Ragyogni szemed tükrében,
szöszszonettek közelében.

Szállok fényes szavak szárnyán,
mintha a világot látnám.
Írok mesét, sokat, szépet,
amit elém hoz az élet.
Talán kicsit tanítgatok,
talán szép lelkekre hatok.
Nem csak könyveimben élek,
élőszóban is mesélek.

Kilencszer hét – hatvanhárom,
átlépek most egy határon!
Pont úgy, ahogy minden évben,
zord időben, napsütésben,
adom, amit tőlem vártok,
olvasóim, versbarátok!
S hiszem, így lesz, még sokáig,
s tán a világ jobbá válik,
majd a sok ember felébred,
s végre teljes létet élhet!

Aranyosi Ervin © 2021.10.04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nyughatatlan lélek

Aranyosi Ervin: Nyughatatlan lélek

Aranyosi Ervin: Nyughatatlan lélek

Itt van a vége, nincs tovább,
kijártam minden iskolát.
Megtanultam, mit tudhatok,
hát menekülhetek, futhatok.

Megtanultam, amit lehet,
amit nem látnak az emberek.
Szemeket nyitnék, szíveket,
mutathatnám, mit a szív tehet.

Hiába mindaz, amit tudok,
attól még mennybe nem jutok,
Hisz nem hisznek bennem és semmiben,
ezért a lelkem nem pihen.

Refrén:
Hallgasd, te érted szól a dalom,
ez nem egy forradalom,
de rég nem az a világ,
mit a szemed tükre lát!
Hallgasd, rólad is szól ez a dal,
szárnyakat adni akar,
csak igaz szókat hadar,
megérint álmaival.

Itt állok szótlan, mert nincs tovább,
nem nyitok újabb iskolát,
csak szavaim szórom szerteszét,
nem kenyerem kínos szent beszéd.

Az én igazam nem értheted,
értetlen nézlek, hogy mért teszed?
Ha ugyanúgy élsz, s nem változol,
ha nem lépsz előre, s nem álmodol.

Hiába teszem a dolgomat,
ha nem lesz a világom boldogabb.
Mit is tehetnék még te érted,
ha azt, amit mondok nem érted.

Refrén:
Hallgasd, te érted szól a dalom,
ez nem egy forradalom,
de rég nem az a világ,
mit a szemed tükre lát!
Hallgasd, rólad is szól ez a dal,
szárnyakat adni akar,
csak igaz szókat hadar,
megérint álmaival.

Az ember bevégzi itt korát,
bezárnak majd minden iskolát,
nem él majd többé boldogan,
s nem érzi már hogy dolga van.

Kiáltom még az igazamat,
ébreszteném az igazakat.
Szemeket nyitnék szíveken át,
s kitárnám a világ szép ajtaját.

Az alagút végén egy gyertya ég,
de csonkká olvadt a gyertyavég.
Ha nem érünk oda, míg ég a láng,
sötétbe borulhat a világ.

Refrén2:
Hallgasd, te érted szól a dalom,
én most a jót akarom,
de rég nem az a világ,
lelkünkbe félelem rág!
Hallgasd, rólad is szól ez a dal,
égbe emelni akar,
lelkekbe még belemar,
haldokló álmaival.

Bennem egy nyughatatlan lélek,
csak álmaimban élek,
egy szebb korról mesélek,
és várom, hogy végre jöjjön el!

Aranyosi Ervin © 2019-10-06.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
!