Aranyosi Ervin: A vén csavargó dala

Aranyosi Ervin: A vén csavargó dala

Hej, nem értem, nem értem,
annyi mindent megéltem!
Több is volt, mint reméltem,
érted tettem, meg értem!
Hej, hogy is volt, nem tudom,
jártam jó és rossz úton,
jártam könnyedén, lazán,
bejártam én szép hazám!

Megbecsültem népemet,
sejtettem, hogy mért szeret,
hittem benne szép lehet,
ha élvezem az életet!
Jártam utam csendesen,
volt szeretőm, kedvesem,
megtiszteltem kedvesen,
s vártam, boldoggá tegyen!

Kósza vándor lettem én,
földönfutó vénlegény,
álmot láttam, s elhittem,
más szívekhez elvittem!
Hogy szabad lesz országom,
lesz majd házam, jószágom,
lesz majd földem, bevetem,
Isten útját követem!

Hej, nem értem, nem értem,
nem tudhatom egészen,
mért nem volt benne részem,
csak a rosszra emlékszem!
Éltetem még e hazát,
magyar népem igazát,
nincsen kincsem énnekem,
tengetem az életem!

Annyi föld csak az enyém,
pont, amennyit érek én,
ami elfed, betakar,
ennyit ér csak a magyar!
Visszaadom lelkemet,
nem bánt lelkiismeret,
rosszat sosem tettem én,
csalogat az égi fény!

Hej, csillagok, csillagok,
fertály órát itt vagyok,
s elindulok felétek,
nem kell bú már, sem étek!
Nem iszok már, nem eszek,
holnap angyallá leszek,
szívem megáll, nem dobban,
elbúcsúzom titokban.

Aranyosi Ervin © 2024-01-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva