Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

ápr
15

By

Aranyosi Ervin: Vers a szülőföldről

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Vers a szülőföldről

Szeretnék a szülőföldről írni,
és bemutatni drága, szép hazám!
A természetet élőn szóra bírni,
egy mesés nyelven, mit tanított anyám!
Mert büszke vagyok itt én minden tájra,
az Alföldre, mit szép hegylánc övez,
s ha köztük járok, miért vágynék másra,
ez kötődésem, s oly egyszerű ez!

Csak csodálom az élet gazdagságát,
mit nem pusztíthat el az oktalan,
s ha kerülöm a versenyek világát,
tudom, nem leszek boldogtalan!
És szembe merek nézni én a Nappal,
s a fényét őrzöm, lelkemben ragyog,
és gazdagodom minden egyes nappal,
ha ráébredek arra, ki vagyok.

Csodálom a hömpölygő folyókat,
mik hordozzák az éltető vizet,
a magyar tengerben lubickolókat,
hol a nyár sok élménnyel fizet.
A mezőket, a zöldellő erdőket,
ahol békésen élnének vadak,
hol fűrész marta sudár fák kidőlnek,
hol dallal sírnak ma a madarak.

Ó bárcsak lenne jó gazda az ember,
s nem érdek mentén pusztulna e föld,
ha rájönnénk, hogy betondzsungel nem kell,
a természet itt élőn tündökölt!
Én csodálom a képzelet dús elmét,
mert naggyá tették ezt a szép hazát.
a nyelvünk nélkül szegényebbek lennénk,
hát ezért írom versbe szép szavát.

A természetben ott a tiszta válasz,
a kérdésekre mind meglelhető!
A lépésekkel erősebbé válhatsz,
s a kihívás, a mélység, s hegytető!
Az érzések, mind támaszok lehetnek,
és megmutatják a helyes utat,
mert boldogok, kik világot szeretnek,
ha lélek hajt, és szolgál a tudat!

Hát szeretnék a szülőföldről írni,
nincs más ország, mely ennél gazdagabb,
elrablott részeit kell visszasírni,
mert az magában is magyar marad!
Én itt születtem és idekötődöm,
ha utazom is, visszatérek én,
mert szép hazámtól újra feltöltődöm,
mert itt ragyog rám legszebben a fény.

Aranyosi Ervin © 2024.04.15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
28

By

Aranyosi Ervin: Az Aranykor hajnalára

Category: mantra Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Az Aranykor hajnalára

Tiszta lappal kezdjünk végre együtt új életet!
Szolgálja a teremtésünk éltető képzelet!
Ehhez most a fontos bolygók éppen együtt állnak,
szeretet és béke kell a meggyötört világnak!

Váltsuk végre valóra az emberiség álmát!
Együtt, egymást támogatva, dobja le a jármát!
Kapja vissza szabadságát, éljen emelt fővel,
számoljon egy megújuló, boldogabb jövővel!

Óvjuk meg a természetet, éljünk együtt véle,
adjunk esélyt az életnek, földi mennybe lépve!
Az Aranykor Napja végre szálljon fel az égre,
a szeretet találjon az emberek szívére!

Éltessük a szeretetet, hagyjuk hogy segítsen,
lássuk szebbnek a világot, szívet melegítsen!
Ébresszük fel alvó bolygónk, legyünk vele eggyé,
hadd váljon az emberiség jóvá, szeretetté!

Aranyosi Ervin © 2024-02-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

okt
17

By

Aranyosi Ervin: „Kezdetben vala”…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: „Kezdetben vala”…

„Kezdetben vala az ige”,
teremtő szó, a gondolat.
Újat kell teremtenie,
mely létrehoz új dolgokat,
amely szolgál és gazdagít,
mely ad valódi életet,
nem porhüvelyt, nem anyagit,
s megmutatja a lényeget.

Amire épült a világ,
ami nekünk teremtetett,
amitől boldog aki lát,
mely táplál testet, szellemet!
Vannak félők, kik nem hiszik,
hogy egy csak a Mindenható,
s csak sajátjukként ismerik,
s hogy vallással imádható.

Istenre nem hajaz a test,
a lelke volt a mintakép,
hogy minden testvéred szeresd,
ezért öntött lelket beléd!
Értelmet adott, éltetőt,
s varázs igét mely kifejez,
dolgodhoz jó lelkierőt,
amit eredményed jelez.

Isten maga a nagyvilág,
körötted, s egyben benned él,
s a gondolat teremt imát,
mit lerombol, ki élni fél.
Amíg anyagba süppedünk,
a lelkünket súly húzza le,
addig nem teljes életünk,
s csak ebbe halhatunk bele.

Csupán használnunk kéne már,
a jobbat teremtő igét,
s akkor lelkünk utat talál,
s kivirágzik a földi lét!
Legyünk hát éber gyermekek,
kiket szülője felruház,
kikben élő a szeretet,
a reánk fényt hozó varázs!

Mert kezdetben volt az ige,
használnunk kéne végre már,
itt a teremtés ideje,
az emberiség jelre vár!
Nem új megváltó kell nekünk,
s nem kell fájdalmas áldozat,
elég, ha mind felébredünk!
A félelem a kárhozat!

A természet része vagyunk,
ha elpusztítjuk, elveszünk,
világunkkal együtt halunk,
vagy örökké rabok leszünk!
Másokat nem legyőzni kell,
nem eltaposni, bántani!
Inkább egymást emelni fel,
a jót tenni, s nem ártani!

Aranyosi Ervin © 2023-10-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

okt
4

By

Aranyosi Ervin: Új élet kezdődik

Category: Születésnap, névnap, esküvő, Valentin-nap, nőnap, anyák napja Tags: , , , , , , , , , , , , 13 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Új élet kezdődik

Betöltöttem! Nyugdíjas lennék!
Jutalmam annyi kedves emlék,
amit mára szívvel megéltem.
Megkaptam azt, amit reméltem!

De most új távlat nyílt előttem,
maradhatok még jó erőben,
s elérhetem, akár a százat,
ha van bennem kellő alázat,
s kellő kitartás azt megélni,
egy újabb korszakot remélni!

Van már időm, van szabadságom,
szebbé tehetem a világom,
s ha szerencsém van, talán jobbá!
Nem kell válnom egy vén bolonddá!

Megélhetem, amire vágyom,
nem fetrengek halálos ágyon,
nekem mától lett sok a dolgom,
s lesz rá időm, tudom, megoldom!

Mától a magam ura lettem,
s nem dönthet senki más felettem!
Teszem a dolgom bármi áron,
megélem napi boldogságom,
megélem minden öröm-percem,
amit eddig még nem volt merszem!

Mi változott? Nyugdíjas lettem,
saját sorsom kezembe vettem,
s nem hordom testem javítgatni,
megvagyok benne, jó itt lakni!

Nem kell az orvos, élni lettem,
ne őrködjön senki felettem!
Teljes vagyok és egészséges,
vegyszerekkel senki se mérgez.

Még jól mozog kezem, s a lábam.
A nők már nem futnak utánam,
előlük már én sem futok,
de álmaimhoz eljutok!

Megnyílt az út, a bűvös ösvény,
s napom vezet, feltündökölvén,
élvezhetem az életet,
járva a szép természetet,
amely a szépséghez vezet,
s hidd el, ez is nagy élvezet!

S tudod mit, van, ki elkísérjen,
naponta szép szívemhez érjen,
van nekem egy örökös párom,
ki kedvesem és jóbarátom!

Mi így megyünk csak kézenfogva,
örömködve, vagy civakodva,
de egymást őszintén szeretve,
az öröklétben reménykedve.

Eljött a nyugdíj, kapum kitárom,
s pendül a húr a vén gitáron,
s immár szép, új dalokba kezdek,
ez nem a vég, ez itt a kezdet!
Ez itt a startkő induláshoz,
s hiszem a holnap, jobbat, s mást hoz!

Aranyosi Ervin © 2023-10-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

aug
24

By

Aranyosi Ervin: Hiszek egy…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , 7 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Hiszek egy…

Hiszek egy Istenben,
nem hiszek vallásban,
hiszek az emberben,
az ősi tudásban!

Hiszek a világban,
minden földi jóban,
hiszek szeretetben,
simogató szóban!

Hiszek természetben
és részeként élek,
szeretetem küldöm,
szebb jövőt remélek!

Tudom, egyek vagyunk,
s emiatt belátom,
amikor mást bántok,
önmagamat bántom!

Haragom és dühöm
számomra mind méreg,
megbocsájtok inkább,
tiszta szívvel élek!

Pont azt, amit adok,
azt is kapom vissza,
s tudom a békének,
szeretet a nyitja!

Ha bennem béke van,
világom megbékül,
élet-nyomot hagyok
végső örökségül!

Amit ha követnek,
világunk megszépül,
szeretet-alapra,
igaz jövő épül!

Hiszek egy Istenben,
támogatom tervét,
leveszem válláról
az ember keservét.

Hiszek teremtőmnek
összes gyermekében,
kinek a szeretet
ott él a lelkében!

Hiszek önmagamban,
s ha elhiszed, benned,
hiszem szeretettel
jövőnket teremted!

Mutatom az utat
embertársaimnak,
hiszen a szeretet
jövő-bölcsőt ringat!

Aranyosi Ervin © 2023-08-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

júl
30

By

Aranyosi Ervin: Hogyan kéne szebbé tenni a világot?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Hogyan kéne szebbé tenni a világot?

Hogyan kéne szebbé tenni a világot,
közösen dúdolni egy gyönyörű dalt?
Hogyan kéne élővé tenni az álmot,
célokkal ellátni minden fiatalt?

Hogy lehetne adni a szeretet nevében,
egymást felemelve élni életünk?
Hogyan kéne szebbé tenni a világot,
hogy a létezésünk több legyen velünk?

Hogy lehetne erre jó receptet írni,
mindenki megértse, van út, s járható?
Ne legyen több oka, senkinek se sírni,
hogy szeretet vágyunk valóra váltható!

Hogyan kéne szívből szeretetet adni,
emelni a rezgést, a frekvenciát?
Hogy tudna az ember, jó ember maradni,
és az utódoknak csak jót adni át!

Természettel együtt, hogyan kéne élni,
megbecsülni azt, mit Isten alkotott,
mit kellene tennünk, hogy ne kelljen félni,
jó útra találva, tudni az okot!

Tudni, miért jöttünk erre a világra,
hogy leszületéskor, mit vállaltunk fel!
Nem csak álldogálni, a csodára várva,
de tenni a dolgunk, amit tenni kell!

Hogyan kéne szebbé tenni a világot,
felébresztve alvót, ki nem lát utat,
lebontani szóból épült rossz karámot,
amit a szabadság vágyunk megmutat?

Hogyan kéne alvó lelkeket emelni,
lássák a valóság, csak illúzió,
hogyan lehetne egy jobb világra lelni,
amelyikben élni és dolgozni jó?

Ha az ember végre újra gondolkodna,
de szívén át látna, jó szándékúan,
ha a Földdel együtt békésen forogna,
s tudná, hogy jövője a kezében van!

Meg kéne tanulni látni, és szeretni,
kézen fogva egymást, mindent közösen,
a holnapunk magját el kellene vetni,
öntözni hitünkkel, hogy jövőnk legyen!

Aranyosi Ervin © 2023-07-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

jún
25

By

Aranyosi Ervin: Az élet rólunk szól!

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Az élet rólunk szól!

Tudnál-e hinni nekem?
Mi teremtünk életet,
ha akarjuk szép lehet,
ha akarjuk rólunk szól!
Mert az élet rólunk szól!

Csodát mutatnék neked!
Védve az életet,
mesés természetet,
ha a dolgunk tennénk jól.
Csak a dolgunk tennénk jól!

Refrén:
Alkossunk szebb világot,
együtt mind,
valóra váltva álmaink!
Emeljük lelkünket,
az égbe fel,
s a világ velünk ünnepel.
Hidd el, jobb lenne,
ha lenne értelme,
ha a dolgunk tennénk jól.
hisz az élet rólunk szól!

Jönnél-e tenni velem,
védenénk az életet,
a csodás természetet,
csak a dolgunk tennénk jól,
hisz az élet erről szól!

Refrén2:
Teremtsünk szebb világot,
állandót,
óvjunk meg minden földlakót!
védjük az életet,
ébredni kell,
a világ nem pusztulhat el!
Hidd el, jobb lenne,
ha lenne értelme,
ha a dolgunk tennénk jól.
Hisz az élet rólunk szól!

Aranyosi Ervin © 2023-06-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jún
4

By

Aranyosi Ervin: Telhetetlen emberiség

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , 15 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Telhetetlen emberiség

Be kellene érnünk azzal a kevéssel,
amivel az élet megjutalmazott!
Nem kéne bajlódnunk istenverte pénzzel,
ami az embernek csak nyomort hozott!
Sikerorientált, rút világban élünk,
ahol versenyszellem az uralkodó,
a mókuskerékből kimaradni félünk,
s nem látja jövőjét az ébren álmodó!

Egymást letaposva habzsoljuk a létet,
miközben a szívünk szépre szomjazik,
gyermekként, örökül kapjuk az egészet,
aztán lelkünk kincsét tőlünk elveszik.
Együtt kéne élnünk, egymást támogatva,
örömöt szerezve egy életen át,
szeretetet adva, s mástól elfogadva,
s nem kapnánk el többé semmi nyavalyát!

Ha megértenénk, hogy minden egy a Földön,
a teljes egésznek részei vagyunk,
s hagyni kéne, hogy a lelkünk feltöltődjön,
hogy ha nem uralna bolondos agyunk.
Ám az ember mindig, egyre többre vágyik,
s bármit, ha elérne, sohasem elég!
Ezért küzd nap, mint nap, egészen halálig,
mert a legfőbb célja a csillagos ég!

Pedig kék bolygónkat ajándékba kaptuk,
s lám, telhetetlenség pusztítja majd el,
oly hatalmas kincsét, mind-mind lezsaroljuk,
hiszen a gazdagság csúf hatalma kell!
Az életünk végén látjuk csak, mit tettünk,
halódó világot hagyunk itt bután.
Kiforgatott földbe pénzmagot vetettünk,
s nem marad majd élő, az ember után!

Mennyi felesleges, furcsa dolgot gyártunk,
s szinte vásárlásból áll az életünk,
miközben a saját, szép bolygónknak ártunk,
és közben aggódunk, hogy mi lesz velünk!
Feléljük a bolygónk összes rejtett kincsét,
pusztítjuk világunk szép természetét,
s megalkotunk olyat, ami eddig nincs még,
s legyártjuk a holnap gyilkos szemetét.

Aranyosi Ervin © 2023-06-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

máj
23

By

Aranyosi Ervin: Nem az én életem!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Nem az én életem!

Szomorú szakítás volt versembe írva,
de elárulom, hogy nem fakadtam sírva,
nem éltem át a szörnyű nagy csalódást,
csak tükröztem egy szívbéli halódást!

Van úgy, hogy játszik velünk a képzelet,
meséltem én már sok mesét neked,
s volt amelyikben benne voltam én,
száz életen át, az volt az én mesém?

Mondd, mire jó a nagy fantázia,
csak hogy elképzelje azt anyám fia?
A színész sem hal a darabbal meg,
s nekem sem kell, hogy magányos legyek!

Ha akarom, bárkivé válhatok,
szavalhatok, csendben maradhatok!
Lehetek főhős, játszva szerepem,
szíven szúrhat a fájó szerelem!

Lehetek férfi, s nő, egy versben én,
hajótörött, az élet tengerén,
vagy világsztár, kit irigyel szíved,
lehetek koldus, ha te elhiszed!

Mit kigondolok, azzá válhatok,
a barátaim, sokszor az állatok,
s a természet csodás virágai,
vagy vízesések zsongó hangjai.

Ha kell, helyedbe képzelem magam,
s a tegnapról, úgy írok, hogy ma van!
A jövő útját eléd vetítem,
s nem tudhatod, hogy mért fáj a szívem!

Álmodhatok kedvem szerint nagyot,
elképzelhetem, hogy éppen ki vagyok,
és holnap majd lírámban más leszek,
és rám figyelnek majd irigy szemek!

Ha kész a vers, annak címet adok,
és aki voltam, épp az maradok!
Ember, ki ma is egy a sok közül,
kinek szívén nem béklyó-közöny ül.

Ezért nem írok bulvár verseket,
az életem nem írom meg neked,
az az enyém, s csak az enyém marad,
ha tükörként is látod benn’ magad!

Szólhatna rólad, s milliónyi másról,
egy egyszemélyes, belső kis világról,
vagy arról, mi minket vesz körül,
ami bosszant, mitől szívünk örül!

Persze, a lelkem mindig benne van,
de nem az ember, ne hidd naivan!
Hanem minden! Az Isten adta lét,
mit összegyűjtök, s leteszek eléd!

Aranyosi Ervin © 2023-05-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

máj
8

By

Aranyosi Ervin: Ne cipeld a terheimet!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Ne cipeld a terheimet!

Átérzed a fájdalmamat – Nem hiszem!
Napjaimat vállaimon én viszem!
Azok súlyát nem akasztom nyakadba,
ne vedd hát a bánatomat magadra!
Nem kell engem megváltani – jól vagyok!
Van, amikor az én lelkem sem ragyog!
Ám nem húzlak le a mélybe magammal,
ne gondolj rám szigorúan, haraggal!

Cipelem a zsákomban a köveket,
csak a szépet mutogatom teneked,
abból rakom ki eléd az utadat,
s szeretném, ha jól éreznéd magadat!
Szeretném, ha szeretnének oly sokan,
könyveimet olvasgatnák boldogan.
Tanításom mutatna új világot,
nevelgetném a szeretet-virágot!

Úgy hiszem, hogy vidámabban szebb a lét,
mosolyomat versekben teszem eléd!
Mosolyt csalok az arcodra, ha lehet,
a szívedet hadd fürössze szeretet!
Ha kicsit tán, megszépítem napodat,
a Jóisten engem hátba lapogat,
az arcomon tükröződik mosolya,
felszárad a fájóérzés-pocsolya.

Verseimmel gyógyítgatom lelkedet,
legyél mától vidám és emelkedett,
mosolyoddal te is gyógyíts másokat,
szeretetre te is áldozz jó sokat!
Nem kell az én fájdalmammal törődnöd,
azt majd úgyis elviszi a kisördög!
Tőle kaptam, visszaadom egészben,
nincs hát szükségem társakra e vészben!

Érezd inkább örömömet vidáman,
szeretettel osztozz az én imámban!
Mosolyogva nézz a Napba barátom,
én nekem is jobb a kedvem, ha látom!
Annyi szépség van szerte a világban,
csoda nyílik a szeretet-virágban!
Mutatom, és szeretném, ha meglátnád,
ablakod a természetre kitárnád!

Élveznénk a földi létnek csodáját,
megcsodálnánk a természet ruháját!
Észrevennénk, értünk lett ily csodaszép,
virágoktól borul színbe most a rét!
Talán csak mást kellene, hogy meglássunk,
magunk alatt nem kellene, hogy ássunk!
Inkább emelhetnénk egymást magasra,
hogy arcunkat vidám szél simogassa!

Ne érezd át fájdalmamat, higgy nekem,
ha megértem okát, útnak engedem!
A világban úgyis okkal van minden,
engedd, hogy a vers jókedvre derítsen!
Mosolyogva ássuk el a gondokat,
s ne borongjunk, repítsen a gondolat!
Légy hát boldog, elégedett és vidám,
tedd le az én terheimet cimborám!

Aranyosi Ervin © 2023-05-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

« Older Posts