Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A kígyó és a fűrész

Aranyosi Ervin: A kígyó és a fűrész

A kígyó átbújt a szellős kerítésen,
aztán meg átcsúszott egy kézifűrészen.
A fűrész fogai a kígyóba martak,
anélkül, hogy bármi rosszat is akartak.
A kígyó mérges lett – bár nem volt mérges kígyó,
úgy gondolta, ez már támadás, s ez így jó!
Szép, erős testével a fűrész körbe fonta,
s préselte, ahogy az áldozatát szokta!

Minden szorításnál több fájdalmat érzett,
és az sem zavarta, hogy több sebből vérzett.
Nem hagyhatta azt, hogy a fűrész legyőzze,
hogy a fájdalmait végképp betetőzze!
Harag, düh dúlt benne, ahogy szorította,
satuját, ha fájt is, meg mégsem nyitotta.
Bosszú vezérelte, s életét vesztette,
a reá mért idő így eljárt felette!
A csökönyös kígyó végül belepusztult,
így lett a halála, a fájdalmon túl rút.
Végtelen dühében az életét adta,
mígnem bele is halt a nagy feladatba.

Persze, van ennek is méltó tanulsága,
ha nem háborúzol, azért nem vagy gyáva!
Mérlegelj, mielőtt dühös harcba kezdesz,
van-e hasznod abból, ha levet eresztesz!
Nem mindegyik csatát érdemes megvívnod,
tudnod kell, elég-e önmagadban bíznod!
Az elengedésnek is lehet nagy haszna,
sokszor jobb, ha harcod, el lehet halasztva!
Uralkodj dühödön, tanulj tovább lépni,
elvakultan nem tudsz boldogulni, élni!
Gondolkodj el inkább, vajon miért kaptad,
mit tanít ez neked, s talán pont miattad
jött ez az akadály, hogy dühöd kezeljed!
Lépj tovább, s a létben örömödet leljed!

Aranyosi Ervin © 2024.06.07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha elment a kedves…


Aranyosi Ervin: Ha elment a kedves…

Ki szívedben él, nem lehet halott,
mert látod nyomát itt is, meg amott.
Őt képtelenség kiszakítani,
és hangját véled olykor hallani!
És arca álmaidban feldereng,
aztán a lelked némán elmereng…
Majd őrzi kincsként, bár múlik az idő,
és fáj, hogy meg nem ismételhető.
Hisz olyan nem lesz többé a világ,
de odaát fog addig várni rád,
míg léted súlyát te is leteszed,
s az öröklétbe is majd követed!

Ő élő marad, míg csak benned él,
és szeretete végig elkísér!
A lelked mélyén beszélhetsz vele,
ezért nem hal a te lelked bele.
A szerető szív soha nem felejt,
a szem, mely látta, fájó könnyet ejt!
Pár kedves emlék reád mosolyog,
s ha rágondolsz, ne szégyelld mosolyod!
Hiszen szerette, arcod dísze volt,
s az övé is a szívedig hatolt.
Mert mosolygott, és szívből nevetett,
és boldog volt, mert veled lehetett!

Ne szégyelld hát, ha fáj érte szíved,
ha életed most teherként viszed,
ha szíved húzza mélybe fájdalom,
mert nincs melletted minden hajnalon.
Engedd, hogy rád hulljon most a gyász,
de tudd, hogy fentről figyel és vigyáz!
Érzi és látja szép érzéseid,
és gyöngyként hordja fájó könnyeid.
Most is árad feléd a szeretet,
és sok jó érzést küld le teneked.
Még álmaidban meg-meglátogat,
s gyógyít, hogy szíved ne fájjon sokat!

Aranyosi Ervin © 2024.04.16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vigadás


Aranyosi Ervin: Vigadás

Azt hiszed borongok,
akár a bolondok?
Jókedvről lemondok?
Nincs az a bolond ok!

Bezárom lelkemet,
nem vigad, nem nevet,
rossz kedvem eltemet?
Így látsz te engemet?

Azért sem búsulok,
bánaton túljutok,
vígsághoz fordulok,
kacagok, vidulok!

Kövesd hát példámat,
élem a szép mámat,
a jókedv énrám hat,
s mindenből szép válhat!

Szeressünk, nevessünk,
boldogok lehessünk,
rosszkedvet temessünk,
víg legyen a kedvünk!

Mosolyom rád adom,
tűnjön a fájdalom,
hadd hasson rád dalom,
azt is bevállalom!

Küldöm hát levelem,
légy vidám te velem,
lelkedet nevelem,
az élet szerelem!

Nevess hát vidáman,
járj-kelj a világban,
az ajtót kitártam,
merj élni, csak bátran!

Aranyosi Ervin © 2024-01-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Halál-félelem


Aranyosi Ervin: Halál-félelem

Vallásos vagy, mégis félsz a haláltól?
Félelmedet eloszlatni, mi gátol?
Ha túl leszel, megoldódik magától,
átléphetsz az öröklétbe, a mából!

A fájdalom játszadozik tevéled.
Minél jobban közeledik, úgy érzed,
egyre jobban megkeserít az élet,
szinte már csak gondod akad, temérdek!

Megsemmisül minden, ami te voltál,
megkopsz lassan, nincsen miért ragyognál?
Úgy gondolod, a föld mélye nagyon vár,
nem boldogít a világi vagyon már?

Elveszted a kapcsolatod a léttel,
éjszakánként megbékélsz a sötéttel.
Nem ízlik már sem a lét, sem az étel!
bántó a nap, s ez alól nincs kivétel!

Aztán eljön rég rettegett halálod,
nem siet az, még akkor sem, ha várod,
odaát vár milliónyi barátod,
kiktől boldog lesz a lelked, ha látod.

Csak hát, mikor leszületünk, felejtünk,
tudat fölé zsugorodik a lelkünk,
tanulással fel kellene emelnünk,
és az embert földi mennybe terelnünk!

A szélvédőnk hazugságtól homályos,
hitrendszerünk butaságtól dagályos!
A lét célja oly sokáig homályos,
a valóság, őrülettel határos!

Mert mi van, ha létezik a túlvilág,
ahova csak a lélek tud jutni át,
s mi van, ha pont azok fognak várni rád,
kik szerettek, de előtted léptek át?

Vajon mért félsz a haláltól annyira,
hisz feltámad mindaz, ki Isten fia!
Lelkednek lesz aztán is hol laknia,
csak a testnek kell földhöz ragadnia.

Aranyosi Ervin © 2024-01-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Halottainkra emlékezünk


Aranyosi Ervin: Halottainkra emlékezünk

Sírkerteknek mélyén hideg kövek állnak,
emlékeztetői egy letűnt világnak.
Hűlt helye azoknak, akik köztünk éltek,
akik boldogságot, s örömöt reméltek.

A lelkük útra kelt, csak a testük maradt,
másik síkra lépve, létük tovább haladt.
Bennünk hagytak űrt csak, sok kedves emléket,
mi pedig őrizzük a sok közös szépet!

Kőváros szívében, nincs ott, kit szerettünk,
ám nem él közöttünk, szegényebbek lettünk!
Hiánya fájdalom, érthetetlen, s kínzó,
amit nem enyhíthet sem idő, sem szép szó.

Mécsest, gyertyát gyújtunk, visszaemlékezünk,
felidézzük mennyi jót is tett ő velünk.
Megbocsájtjuk azt is, mivel olykor bántott,
visszasírunk most egy elveszett világot.

Hiszen tanítónk volt, része életünknek,
s lelke bennünk is él, innen el nem tűnhet!
Tanított szeretni, ahogy tellett tőle,
és ha megértettük, okultunk belőle.

Aranyosi Ervin © 2023-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bukott angyal


Aranyosi Ervin: Bukott angyal

Nem mutatom neked,
akárhogy fájok!
Nem mutatom neked,
sírni utálok!
Nem mutatom neked,
álarcom hordom.
Nem mutatom inkább,
csak morgolódom!

Nem mutatom, hogy fáj,
fejemre léptél,
késéles gúnyoddal
szívemből téptél.
Nem vagyok senki sem,
ülök a porban,
megtépett lélekkel,
összetiportan.

Refrén:
Mért mutatnám,
mért mutatnám,
a fájdalmam,
mért tudatnám!
Nem érdekel,
s nem érlek el,
se szavakkal,
se érvekkel!

Nem mutatom neked,
ha fáj a szívem,
mosolyom vicsorít,
jobb képem nincsen.
Életem kirakat,
eladó lelkem,
még nemrég érkeztem,
s tovább kell mennem!

Nem mutatom neked,
akárhogy fájok.
Angyallá váltak
a régi barátok.
Nekik még elmondtam,
szívükhöz értem,
de arról az útról már
régen letértem.

Refrén:
Mért mutatnám,
mért mutatnám,
a fájdalmam,
mért tudatnám?
Nem érdekel,
s nem érlek el,
nem nézel rám,
s nem kérdezel!

Mért mutatnám,
mért mutatnám,
a fájdalmam
csak mutatvány!
Vigyort adok,
feltámadok,
földre hullott
angyal vagyok!

Aranyosi Ervin © 2023-09-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne cipeld a terheimet!


Aranyosi Ervin: Ne cipeld a terheimet!

Átérzed a fájdalmamat – Nem hiszem!
Napjaimat vállaimon én viszem!
Azok súlyát nem akasztom nyakadba,
ne vedd hát a bánatomat magadra!
Nem kell engem megváltani – jól vagyok!
Van, amikor az én lelkem sem ragyog!
Ám nem húzlak le a mélybe magammal,
ne gondolj rám szigorúan, haraggal!

Cipelem a zsákomban a köveket,
csak a szépet mutogatom teneked,
abból rakom ki eléd az utadat,
s szeretném, ha jól éreznéd magadat!
Szeretném, ha szeretnének oly sokan,
könyveimet olvasgatnák boldogan.
Tanításom mutatna új világot,
nevelgetném a szeretet-virágot!

Úgy hiszem, hogy vidámabban szebb a lét,
mosolyomat versekben teszem eléd!
Mosolyt csalok az arcodra, ha lehet,
a szívedet hadd fürössze szeretet!
Ha kicsit tán, megszépítem napodat,
a Jóisten engem hátba lapogat,
az arcomon tükröződik mosolya,
felszárad a fájóérzés-pocsolya.

Verseimmel gyógyítgatom lelkedet,
legyél mától vidám és emelkedett,
mosolyoddal te is gyógyíts másokat,
szeretetre te is áldozz jó sokat!
Nem kell az én fájdalmammal törődnöd,
azt majd úgyis elviszi a kisördög!
Tőle kaptam, visszaadom egészben,
nincs hát szükségem társakra e vészben!

Érezd inkább örömömet vidáman,
szeretettel osztozz az én imámban!
Mosolyogva nézz a Napba barátom,
én nekem is jobb a kedvem, ha látom!
Annyi szépség van szerte a világban,
csoda nyílik a szeretet-virágban!
Mutatom, és szeretném, ha meglátnád,
ablakod a természetre kitárnád!

Élveznénk a földi létnek csodáját,
megcsodálnánk a természet ruháját!
Észrevennénk, értünk lett ily csodaszép,
virágoktól borul színbe most a rét!
Talán csak mást kellene, hogy meglássunk,
magunk alatt nem kellene, hogy ássunk!
Inkább emelhetnénk egymást magasra,
hogy arcunkat vidám szél simogassa!

Ne érezd át fájdalmamat, higgy nekem,
ha megértem okát, útnak engedem!
A világban úgyis okkal van minden,
engedd, hogy a vers jókedvre derítsen!
Mosolyogva ássuk el a gondokat,
s ne borongjunk, repítsen a gondolat!
Légy hát boldog, elégedett és vidám,
tedd le az én terheimet cimborám!

Aranyosi Ervin © 2023-05-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Jó utáni vágy


Aranyosi Ervin: Jó utáni vágy

De jó lenne, ha olvasnánk a világ könyvében,
s észrevennénk a fájdalmat, a mások lelkében!
Nem csak a borítót látnánk, ami szépen csillog,
olvasnánk a sorok között, megfejtve a titkot!

Nem a gyarló mutatná meg, hogyan kéne élni,
hazug létet egy igazra kellene cserélni!
Nem az lenne a legelső, kit érdek vezérel,
hanem, aki adni képes mind a két kezével!

Jó lenne, ha végre látnánk valós igazságot,
s a szeretet emelhetné mennybe a világot!
De jó lenne világunkat újra széppé tenni,
szép szavakkal, jóérzéssel, földi mennybe menni!

Aranyosi Ervin © 2022-11-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Szabadíts meg a félelemtől!


Aranyosi Ervin: Szabadíts meg a félelemtől!

(Mantra a Forrásomhoz)

Szabadíts meg a félelemtől,
emeld fel, kérlek, a lelkemet,
életem végre szebbé válhat,
ha már a szívem jól szeret!

Szabadíts meg a félelemtől,
az igazságban béke van,
erőt merítek a végtelenből,
s élem a létem boldogan!

Szabadíts meg a félelemtől,
nincs rá szükségem, nincs okom,
nem az enyém a félelem bennem,
nincs rá szükségem, eldobom!

Szabadíts meg a félelemtől,
betegség, szenvedés elkerül,
gyógyulás száll rám a végtelenből,
itt van a válasz rá legbelül.

Szabadíts meg a félelemtől,
lelkemben végre béke van,
a fájdalom múlik az életemből,
s bennem az egészség megfogan.

Aranyosi Ervin © 2022-08-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Kinek játszol, minek látszol?


Aranyosi Ervin: Kinek játszol, minek látszol?

Kinek akarsz erősnek látszani?
Miért kell mindig a hőst játszani?
Miért fojtod el a lelket mosó könnyet?
Ki kinevet, hidd el, annak se könnyebb!

Sírj hát nyugodtan és vállald önmagad!
Felszabadítja lelked, igazad!
Ha megkönnyebbülsz és nincs már szenvedés,
a könny helyét vegye át nevetés!

Ne mutass mást, mint ami a valós,
a kényszer-mosoly sosem mutatós,
rajta látszik a dac, a fájdalom,
a súly mely ott ül közben válladon!

Kinek játszod a színlelt szerepet,
kinek segít, ha nem jó teneked?
Színész lennél és színház a világ,
s a nézők miatt viselsz maskarát?

Ez a szerep, hidd el, megbetegít,
hiába játszod, rajtad nem segít!
Megéri-e másabbnak látszani,
síró lélekkel örömöt játszani?

Jobb lenne tán, ha vállalnád magad,
s azt élnéd meg, aki valóban vagy,
s lehetnél hős, nem játszva szerepet,
s áradna rád a jóság, szeretet.

Az együttérzés, sosem szánalom,
mutasd csak ki bátran, ha fáj nagyon!
Ne rejtegesd szívednek rejtekén,
könny mossa el, s legyen öröm helyén!

Sok erős szív hal látszatba bele,
mert képtelen megbirkózni vele,
de tetteti, hazudja szerepét,
és elrohan mellette csak a lét.

Sírj hát, mutasd ki az érzéseid,
a könny tisztítsa vörös szemeid,
hogy aztán tisztán, csak igazat láss,
hadd jöjjön el a szív-feloldozás!

Sírd ki magad és tedd le terheid,
súlytalanul élvezhesd perceid,
meríts erőt és legyél, aki vagy,
tiszta lélek, ki olykor sírni hagy!

Aranyosi Ervin © 2022-05-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva