Aranyosi Ervin: Bukott angyal

Aranyosi Ervin: Bukott angyal
Nem mutatom neked,
akárhogy fájok!
Nem mutatom neked,
sírni utálok!
Nem mutatom neked,
álarcom hordom.
Nem mutatom inkább,
csak morgolódom!
Nem mutatom, hogy fáj,
fejemre léptél,
késéles gúnyoddal
szívemből téptél.
Nem vagyok senki sem,
ülök a porban,
megtépett lélekkel,
összetiportan.
Refrén:
Mért mutatnám,
mért mutatnám,
a fájdalmam,
mért tudatnám!
Nem érdekel,
s nem érlek el,
se szavakkal,
se érvekkel!
Nem mutatom neked,
ha fáj a szívem,
mosolyom vicsorít,
jobb képem nincsen.
Életem kirakat,
eladó lelkem,
még nemrég érkeztem,
s tovább kell mennem!
Nem mutatom neked,
akárhogy fájok.
Angyallá váltak
a régi barátok.
Nekik még elmondtam,
szívükhöz értem,
de arról az útról már
régen letértem.
Refrén:
Mért mutatnám,
mért mutatnám,
a fájdalmam,
mért tudatnám?
Nem érdekel,
s nem érlek el,
nem nézel rám,
s nem kérdezel!
Mért mutatnám,
mért mutatnám,
a fájdalmam
csak mutatvány!
Vigyort adok,
feltámadok,
földre hullott
angyal vagyok!
Aranyosi Ervin © 2023-09-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva
Legutóbbi hozzászólások