Aranyosi Ervin: Nevetni taníts!

Aranyosi Ervin: Nevetni taníts!

Alkonyi órán néztem az eget.
Az aranyló nap bágyadtan ragyogott.
Szemem a horizont szélére tévedett,
s éreztem belül súlytalan vagyok.

Megihletett egy érzés, amit kaptam,
amit tanultam átjárta lelkemet.
Tovább kell adnom, éreztem és tudtam,
leültem hát, és írtam versemet:

Több milliárdan vagyunk itt a földön,
tanulni jöttünk, s adni is talán.
Az idő elszáll, s ha tartalmasan töltöm,
nem volt hiába, annyi iskolám.

Most rátaláltam egy újabb ösvényre,
mely minden lelket a boldogsághoz visz,
megtanít újra a boldog nevetésre,
s magához vonzza azt ki benne hisz.

Emlékszel? Régen oly sokat nevettél,
S jobb volt a kedved, – áldott a napod –
Tiszta szívből és őszintén szerettél.
(Tán ösztönösen, ahogy az állatok.)

Hallottad-e már:  a nevetés gyógyít,
s nem csak a lelket, ami felderül.
Egészséget és immunrendszert jobbít.
A legjobb masszőr, a testben legbelül!

Ingyen kapható, szuper kábítószer,
s legális, – törvény sem tilthatja meg.
Mellékhatások nélkül álló gyógyszer,
amit túlzásba vinni sem lehet.

Lelkedből bőven áradjon derű,
rajzolj mosolyt, arcokra nevetést!
Az öröm magját elvetni egyszerű.
Kövesse bőség a jókedvű vetést!

Aranyosi Ervin © 2008-11-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva