Aranyosi Ervin: Ébredjetek fel emberek!

Aranyosi Ervin: Ébredjetek fel emberek!
Elbújtam néma hallgatásban,
rágódva, saját sírom ástam,
a rettegésben elmerültem,
az élet elől menekültem.
Felébredtem. Mi ez az álom,
hol saját magam nem találom,
hol agyon nyom a hatalom?
Nekem nem kell, nem akarom
mások által írt sorsom élni,
földhöz ragadtan folyton félni!
Emeljetek fel emberek!
Ébredjen végre lelketek!
Legyetek mától szabadok,
találjátok meg magatok!
Szabad léleknek születtetek,
isteni láng ég bennetek,
teremtő lélek, mely szabad,
istentől áldott akarat!
Mindenünk van, hogy jobb legyen,
csak boldoggá kell, hogy tegyen,
s meg kell élnünk a vágyaink,
nőjenek angyalszárnyaink!
Nem kell fegyver, nem kell a harc,
a veszteség, a sok kudarc,
nem kell a verseny, a siker!
A bátor az, ki élni mer!
Élni, világot jobbá tenni,
tanulni mindenkit szeretni!
Tanítani, utat mutatva,
szíveknek élő reményt adva!
Nézzük világunk szeretettel,
lehessen boldog minden ember!
Egymásért tegyük napi dolgunk,
segítsen Isten boldogulnunk!
Kezemet nyújtom most felétek,
költözzön béke már belétek,
lelketek öröm járja át!
Nyissunk egy szeretet iskolát!
Legyünk tanulók és tanárok,
tanulhassak, amerre járok,
és emelhessem a tudást,
egymás lelkéhez eljutást!
Tegyétek ti is dolgotok,
s legyünk egymástól boldogok!
Aranyosi Ervin © 2023-08-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva
Legutóbbi hozzászólások