Aranyosi Ervin: Csikós legény leszek

Aranyosi Ervin: Csikós legény leszek

Ha egyszer megnövök,
csikós lesz belőlem,
egy ló sem fog soha
elfutni előlem.
Mind a barátom lesz,
s én majd tanítgatom,
az alföld pusztáit,
hátukról uralom.

S tudom a lovaim,
mind kedvesek lesznek,
barátként fogadnak,
tenyeremből esznek.
Vizet húzok nekik
gémeskút mélyéből,
jóllaknak abrakból,
friss széna ízétől.

Megmutatom nekik,
milyen a szabadság,
élvezzék a létet,
s nem kell ahhoz vadság!
Szilaj jókedvüket,
vágtában kiéljék,
föld felett suhanva,
a távot kimérjék.

Paták dobbanása
legyen szép zenéjük,
furulyán kísérve,
dalt játszom beléjük.
Ha jön az éjszaka,
szép legyen az álmuk,
szép életre vágyva,
teljesüljön vágyuk.

Most még gyerek vagyok,
még egy csikóm sincsen,
a jó pásztorkutyám
az egyetlen kincsem.
Rajta tanulom még,
hogy kell lovagolni,
egy kedves, jó szívhez
közelebb hajolni.

Felülök hátára,
jól megkapaszkodom,
töri a fenekem,
de nem panaszkodom.
Ö sem mondja nekem,
hogy töröm a hátát,
vállalja a futást,
a terhet, a vágtát.

Ilyen a barátság,
s jó meglovagolni,
szívből adott szépség,
mesebeli holmi.
Úgy szép, ha kölcsönös,
ha segítjük egymást,
barátod szívében,
mindig a jót meglásd!

Egyszer csikós leszek,
ma még kutyagolok,
kutyán lovagolni,
kicsit fura dolog.
De minekünk tetszik,
és csakis ez számít,
ahogyan a szívünk
egy baráttal bánik!

Aranyosi Ervin © 2022-08-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!