Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

jan
18

By

Aranyosi Ervin: Felnőtt mondóka

Category: AgyRímek Tags: , , , , , , , , , , , , , 6 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Felnőtt mondóka

Ecc-pecc,
ki lehetsz?
Ha ezt mondom, kinevetsz?
Bele látsz-e a lelkembe, egyedül?
Ha bennem a szeretet-szél hegedül!
Ha bennem a szeretet,
csak röpke szél,
és zenél,
ám, ha hagyom, s erősítem,
bennem él!
Bennem él!

Ecc-pecc ki mehetsz,
ki lehetsz?
Ha bánatom nem érzed át,
kinevetsz?
Elkülönülsz, kétségbe vonsz,
minek ez?
Ha a szíved,
örökké semmibe vesz!
Nem érint meg sem a karom,
se zeném,
sem az, amit neked súgok!
Érzem én!
Értem én!

Ecc-pecc,
kitehetsz!
A főnök, ha azt akarod,
te lehetsz,
aki mérget, gúnyt, fájdalmat
beletesz,
csak nem értem,
miért is jó neked ez?
Lehetne egy életen át játszanunk,
mondókákat töltene meg a szavunk,
s kedveskednénk egymásért egy keveset,
felemelne, éltetne a szeretet.
A szeretet!

Aranyosi Ervin © 2024-01-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

nov
4

By

Aranyosi Ervin: Kis vándorLÓ

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Kis vándorLÓ

Anyukám hátára mászok,
mert Ő gyorsabb, mint a szél.
Amíg ilyen kicsi vagyok,
mindenhová elkísér.
Igyekszem majd nagyra nőni,
– várnak rétek és hegyek.
Bejárhassam a világot,
s nagy-nagy vándor-LÓ legyek!

Aranyosi Ervin © 2023-11-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

szept
4

By

Aranyosi Ervin: Itt van az ősz megint

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Itt van az ősz megint

Mint lusta madár
úgy száll az idő.
A nyár oda már,
és az ősz hava jő!
Átfesti életünk
víg napjait,
színekbe révedünk.
Nap se vakít!

Álmodni hív, ma a
szép és a jó!
Levélből válhat ma
álomhajó!
Patakvíz tükrén fut
szalad tovább,
szép, ahogy látjuk
e földi csodát.

Barna levélben
a múló idő,
alszik a vízben
kavics, meg a kő.
Ácsorog,
őrzi a tegnapokat,
itt csak a víz csorog,
s meglapogat.

Levelek zizegnek,
elszállt a nyár,
ágyazni hidegnek,
ideje már!
Borongva, sóhajtva
jár-kel a szél,
álmokat óhajtva,
nyárról mesél.

Elszáll az idő,
elfut a patak,
szállnak a költőző
vadmadarak.
Múlik az élet,
megőszül a táj,
várni egy szép telet
szinte muszáj.

Képzelet szárnyára
felvesz a szél,
az ősz festőállványa
életre kél.
Bölcsesség bújik meg
színek mögött,
életet újít meg,
s vetít ködöt.

Itt van az ősz megint,
száll az idő,
az avarszőnyeg, mint
gomba, kinő!
Ritkul a lomb,
gyengén ragyog a Nap,
búsul az ősz nagyon,
s lelkekre hat.

Aranyosi Ervin © 2023-09-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

máj
17

By

Aranyosi Ervin: Ne sírj felhő!

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Ne sírj felhő!

Ne sírj felhő, nincs rá okod,
elég, hogy a szívem zokog,
szerelemtől nyert rá jogot,
jobban fáj már, mint az szokott!

Ne sírj felhő, én sem sírok,
pedig élni alig bírok!
Alig élek, fáj a szívem,
cserben hagyták már egészen.

Ne sírj felhő, nincs rá okod,
elég, hogy a szívem zokog!
Elhagyott, akiért dobog!
Fúj a szél, s az eső kopog.

Ne sírj felhő, majd el múlik,
vagy elkísér, léten túlig!
Vissza nem jön ki elhagyott,
aki nélkül árva vagyok.

Ne sírj felhő, ki süt a Nap,
bánatommal a szél szalad,
csak ne égne, csak ne fájna,
bárcsak lelkem köddé válna!

Ne sírj felhő, ne sírj felhő,
talán majd a holnap eljő,
kisüt a Nap fejem felett,
megtalálom szerelmemet!
Újra kezdem életemet…

Aranyosi Ervin © 2023-05-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

márc
19

By

Aranyosi Ervin: Virág nyílik

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Virág nyílik

Virág nyílik kertek alatt,
madarak dalolnak,
a világ is ébredezik
érkezik a holnap.
Bíznunk kell,
hogy jobb lesz, szebb lesz,
megtelünk reménnyel,
hajladozik fű, fa, bokor,
táncra kél a széllel.

Virág nyílik, ne borongjunk,
gyönyörű tavasz van,
árad a víz, csörgedezve
szalad a patakban.
Bíznunk kell,
hogy jobb lesz, szebb lesz,
megtelik a lélek.
Ébredezve példát mutat
nekünk a természet.

Virág nyílik és rügy fakad,
emelkedik kedvünk,
ébredezünk, álmodozunk,
újra kell szeretnünk!
Bíznunk kell,
hogy jobb lesz, szebb lesz,
megújul világunk,
életre kel a szerelem,
szebb napokat látunk!

Aranyosi Ervin © 2023-03-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jan
23

By

Aranyosi Ervin: Ébred a reggel

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , , , , , 10 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Ébred a reggel

Álmokat kerget a hajnal,
tegnapról suttog a szél,
ébred a lelkünk a Nappal,
a világunk életre kél.

Madarak víg dala szálldos,
fény tölti ki a teret,
morcosan ébred a város,
egy újabb nap elérkezett!

Refrén 1.:
Nézz körül kérlek,
a lelked is ébred,
keresd a mában az égi jelet!
Lásd meg a szépet,
a földi igézet,
szívedbe markol és itt van veled!

Éled a reggel a Nappal,
hallgasd mit susog a szél,
fogadd be azt kitárt karral,
a holnap ma életre kél!

Ébredjen lelked a Nappal,
szívedben lüktet a vér,
dalolj a víg madarakkal,
s örüljön mind, aki él!

Refrén 2.:
Nézz körül kérlek,
a lelked is ébred,
átlép egy új nap szép kapuján.
Lásd meg a szépet,
a földi igézet,
ígéri lesz holnap, s holnapután!

Aranyosi Ervin © 2023-01-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

okt
24

By

Aranyosi Ervin: Reggeli ámulat – ablakon át

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , , , 8 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Reggeli ámulat – ablakon át

Ablakon kinézve gyönyörködöm,
áttört a napfény a gyönge ködön,
csillogtatja a fák levelét,
színeknek játéka gyönyörű szép!
Élénken pompázó álomvilág,
az érzi csodának, ki szívével lát,
ki látja az időnek múló nyomát,
ki látja a tegnapot, s éli a mát!

Szívedet átjárja a szeretet,
ámulva rányitod két szemedet,
látod és érzed a földi csodát,
meghatva lesed az ősz mosolyát.
Lelkedben elárad ez a mosoly,
hisz ez az elmúlás nem is komoly,
szépséggel tölti meg a lelkedet.
Szél-úrfi táncba hív száz levelet!

Nézem a természet, hogyan mulat,
arcomra mosolyt csal az ámulat.
Ősz szórja kincseit, s viszi a szél,
szárnyat bont, s repül az őszi levél.
Nem félnek, nem fájnak, nincs rá okuk,
táplálni világot, saját joguk.
Leszületőknek átadni helyük,
emléket őriz a porhüvelyük.

Az élet körforgás, nincs is mese,
nem kérdés számomra, értelmes-e?
Tudja a dolgát a gondviselés,
Isteni varázslat, csodatevés!
Az élet elmúlik, s átalakul,
az, aki megélte a porba hull,
s átadja az újnak saját helyét,
kezdődjön elölről újra a lét!

Aranyosi Ervin © 2022-10-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

szept
30

By

Aranyosi Ervin: Tele van a szívem

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , , , , , 4 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Tele van a szívem

Tele van a szívem szeretettel,
ezt kedves olvasóim, tőletek kapom!
Szavaitokkal indul minden reggel,
s ez teszi szebbé az egész napom!

Ez ad erőt, hogy minden napon újra,
beindítsam a varázsszőnyegem.
Mert általatok szívem megtanulja,
hogy mi a dolga, s ti jöttök én velem!

És szállhatunk a fényes szavak szárnyán,
és fentről mindig többet láthatunk,
ha nem borongunk a tegnapok árnyán,
s egy boldog létre nyitottak vagyunk.

A szeretet az életünk motorja,
a szívünket, azt nem kímélni kell,
úgy jó, ha fényét forrón szélbe szórja,
s a szeretetlent ezzel éri el!

Szeressük hát jobbá a világot,
a szív melegét hittel adva át,
dacoljunk az ősz hideg szelével,
melegedjen tőlünk a világ!

Aranyosi Ervin © 2022-09-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

szept
22

By

Aranyosi Ervin: Őszi borongás

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Őszi borongás

Magára húzta zord felhőit
a vénné fáradt őszi Nap.
Sugarai – pók szőtte szálként –
a Földre nyúlva játszanak.

A melegét is visszavonta,
tartalékol a télre tán,
álmosan telik, elmerengve,
a szeptemberi délután.

A tájon méla nyugalom van,
csak a szél dúdol némi dalt,
falevelek, zizegve várják,
a mérget, mit nekik kavart.

Ünnepre várnak, karneválra,
színes ruhákat öltenek,
nyelvet nyújtanak a halálra,
miközben szívük megremeg.

Kívülről nincs a félelemnek
semmilyen látható nyoma,
örömre lelnek még az őszben,
legyen az bármily mostoha.

Mert hisznek újjászületésben,
jönnek majd újra játszani,
s amíg remény élhet szívükben,
minek borúsnak látszani?

A távolodó Nap is tudja,
hogy lesz még ő is közelebb,
áraszt még több fényt a világra,
fog adni újra meleget!

A sok levél, bár porba hullik,
éltető humuszt komponál,
táplál jövőt és újraélőt,
amely majd élelemre vár.

E körforgás majd megtörténik,
akár velünk, vagy nélkülünk,
csak az ember nem látja sorsát,
korán megyünk, vagy vénülünk?

Talán, jó lenne végig élni,
s kiélvezni minden napot,
és mindegyre hálásnak lenni,
hogy itt vagyok, s még maradok!

Ha célom van, vár rám egy új nap,
hát reggel újra felkelek,
a természettől ezt tanultam,
hogy bízzak, és nyitott legyek!

Fog még a Napunk felragyogni,
lesz még tavasz, nyílik virág,
s egyszer talán majd észhez térhet,
a pénzért eladott világ!

Aranyosi Ervin © 2022-09-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

aug
15

By

Aranyosi Ervin: Fát növesztek

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Fát növesztek

Kicsi vagyok és fát növesztek,
jószívvel gyökeret eresztek,
megerősítem törzsemet,
ágaim büszkén nőjenek!

Ha kell akár az égbe nyúlva,
a többiektől jót tanulva,
szép felhőkbe kapaszkodom,
s az élethez ragaszkodom.

Egyszerre sok-sok lábon állok,
kincsekhez jutni megpróbálok,
magamba szívni a tudást,
az értelembe ájulást!

Gyökereim a múltba nyúlnak,
ősöktől értelmet tanulnak,
szívom a magyar nyelv vízét,
s kiélvezem mesés ízét!

Én nem csak élni akarok,
ágaim nem csupán karok!
Ők adakozó szép kezek,
viselnek szép levélzetet.

Alkotok tudás-levegőt,
s bátorítom a remegőt,
hogy ágaim közt merjen élni,
védelmezem, ne kelljen félni!

Adok reményt, adok hitet,
mert lelkük csak így érti meg,
hogy ők is mind céllal születtek,
s az egésznek részei lettek.

Nem félhetek, hogy majd kivágnak!
Hisz kellek az élő-világnak,
tőlünk lehet csak zöld e bolygó,
csak így van víz, a szomjat oltó.

S tudom, az ember, ezt megérti,
s mikor a boldogságát félti,
talán hiszi, hogy nélkülem,
üres lenne a végtelen.

Üres lenne, kopár, halálos,
kongna a kőből épült város,
madár helyett csak szél dalolna,
utat mutatva a pokolba.

Aranyosi Ervin © 2022-08-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

« Older Posts