Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A Gatyás ölyv nadrágja

Paráda Zsolt fotója

Aranyosi Ervin: A Gatyás ölyv nadrágja

Az ölyvnek fázott a lába,
szüksége volt hát gatyára.
Elrepült tehát a tóhoz,
az ott lakó rák-szabóhoz!
Ám a ráknak nem volt vászna,
a raktárba hátra mászna,
de ott nem lelne csak selymet,
az meg pont a sasnak kellett!

Szólt az ölyvnek, hozzon vásznat,
mert különben tovább fázhat.
nem lesz nadrágja, gatyája,
és lefagyhat a bokája.
Hej, az ölyv csak bosszankodott,
de fogta a vándorbotot,
s nekivágott a világnak,
hogy elhozza azt a vásznat!

Ahogyan szállt fenn az égen,
lent egy embert látott éppen,
vagyis, olyan emberformát,
ki szél ellen tette dolgát!
Oda is szállt a vállára,
amit takart színes sálja.
A nyakában az lobogott,
s madarakat riogatott!

Ő volt a madárijesztő,
kitárt karja is volt kettő,
fején, mint a csőszön, kalap,
ami e szakmában alap.
Hát így szólt az ölyv a bábhoz,
így kezdett alkudozáshoz.
Minek ez a csúf sál neked,
ha süt a Nap, nincs meleged?

Mi lenne, ha nekem adnád,
tudod, kéne egy szép nadrág,
és a Rák azt meg is varrná
– már ha túlélni akarná,
mert ha nem, hát úgy felbosszant,
csipkedni fogom naphosszat!
Ha varr, kaphat fizetséget,
fizetek egy jó ebédet!

Szóval, adod azt a sálat,
vagy átszabjam az orcádat,
minden egyes szalmaszálad,
külön-külön széllel szállhat!
Ám a bábu csendben maradt,
felbosszantva a madarat!
Ha nem adod önként nekem,
a nyakadról letekerem!

Elkezdte a sálat húzni,
a bábuval háborúzni.
Az meg veszni hagyta kincsét,
inkább, mint, hogy leterítsék.
És az ölyv, sok karma között,
a sállal párat körözött,
majd felszállt az égbe vele.
Oda is volt útlevele.

Aztán megint ment a tóhoz,
az ott hagyott rák-szabókoz.
Megvan nadrághoz az anyaga,
s ha a szabó nem lesz hanyag,
akkor végre elkészülhet,
az ölyvre nadrág kerülhet!
Így lett hát az ölyvből gatyás,
jobban is fest, mi-tagadás!

Aranyosi Ervin © 2024.05.23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Költőtoll


Aranyosi Ervin: Költőtoll

Van nekem egy költőtollam,
amivel írom verseim.
A gondolat, a lélek ott van,
belőle éled fel a rím!
Ha megfogom, és elmélázok,
valami mindig felmerül,
s amikor elolvassák mások,
azt mondják: – Írt ez emberül!

Nincs szárnyam, mint a madárnak,
fészkem van, mert hazavárnak,
szép szívekben ott lakom,
s írok, ha van alkalom.
Szavak szárnyán száll a versem,
lelkeket kell felemelnem,
hogy meglássák a Napot,
na, ilyen költő vagyok.

Segítek a Napba nézni,
boldogságot felidézni,
ébren is szép álmot látni,
élet kapuját kitárni!
Nem kell sokat tudni rólam,
használom a költőtollam,
melegítem lelkedet,
szebbnek lásd az életet!

Egy költőtollam van nékem,
az ég színe a festékem,
naponta megtöltöm szépen,
s írok, ha már megígértem.
Magyar tollban, magyar tinta,
színezi a szellemem.
Magyar őstől, magyar minta,
hogy a világ szebb legyen!

Aranyosi Ervin © 2024.05.07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Világvége


Aranyosi Ervin: Világvége
(Skeeter Davis: The end of the world dalának magyarítása)

Mért ragyog úgy még a Nap?
Mondd, mért rohan úgy a folyó?
Nem tudják még, hogy a világ véget ért?
Ha nem szeretsz, már semmi se jó!

Mért dalol úgy a sok madár?
Mért ragyognak a csillagok?
Nem tudják még, hogy a világ véget ért?
Ha nem szeretsz, már nem vagyok!

Tűnődéssel indulnak a reggelek.
Már semmi sem az, amilyen még volt veled!
Én nem is értem, nem értem, hogy lehet.
én nem élem az életet!

Vajon minek dobog a szívem tovább?
A két szememből a könny miért csordogál?
Nem tudják, hogy a világom véget ért?
Viszlát mondtad, ennyit ért!

Aranyosi Ervin © 2023-09-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha nem sírsz


Aranyosi Ervin: Ha nem sírsz

(Goombay Dance Band – Seven Tears dalának dallamára)

Ha nem sírsz, a lelked nem is érez,
ha nem sírsz, sosem fájt a szíved!
A harag az, mi mindent összevérez,
csak a bánat lehet a tied!

Itt állunk,
jót várunk,
minden könny felszárad valahol,
ha a szívünk kedves dala szól.

Ébredj fel,
jó kedvvel,
és a bánat látod messze száll,
mint egy messze szálló szép madár.

Ha nem sírsz, a lelked nem is érez,
ha nem bírsz, a lelked nem szabad,
sose érsz a mások szép szívéhez,
sosem érzed élőnek magad!

Ha nem sírsz, a lelked nem is érez,
minden könny a lelkedben marad,
de ha sírsz az élet könnyebbé lesz,
és nyomában új mosoly fakad!

Próza:
Itt állunk,
s csak jót várunk,
minden könny felszárad valahol,
ha a szívünk kedves dala szól.

Ébredj fel,
jó kedvvel,
és a bánat látod messze száll,
mint egy szálló szép madár.

Ezt a végén 2x:
Ha nem sírsz, a lelked nem is érez,
minden könny a lelkedben marad,
de ha sírsz az élet könnyebbé lesz,
és nyomában új mosoly fakad!

De ha sírsz, s a lelked végre ébred,
fennen száll és végtelen szabad,
örömmel jutalmaz meg az élet,
hagyd hát szállni lélek-madarad!

Hét könnycsepp hullott a nagy folyóba,
hét csepp úszott a tenger felé.
Ha elérnek hozzád szépen sorban,
tudnod kell, te érted sírtam én!

Aranyosi Ervin © 2023-09-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Itt van az ősz megint


Aranyosi Ervin: Itt van az ősz megint

Mint lusta madár
úgy száll az idő.
A nyár oda már,
és az ősz hava jő!
Átfesti életünk
víg napjait,
színekbe révedünk.
Nap se vakít!

Álmodni hív, ma a
szép és a jó!
Levélből válhat ma
álomhajó!
Patakvíz tükrén fut
szalad tovább,
szép, ahogy látjuk
e földi csodát.

Barna levélben
a múló idő,
alszik a vízben
kavics, meg a kő.
Ácsorog,
őrzi a tegnapokat,
itt csak a víz csorog,
s meglapogat.

Levelek zizegnek,
elszállt a nyár,
ágyazni hidegnek,
ideje már!
Borongva, sóhajtva
jár-kel a szél,
álmokat óhajtva,
nyárról mesél.

Elszáll az idő,
elfut a patak,
szállnak a költőző
vadmadarak.
Múlik az élet,
megőszül a táj,
várni egy szép telet
szinte muszáj.

Képzelet szárnyára
felvesz a szél,
az ősz festőállványa
életre kél.
Bölcsesség bújik meg
színek mögött,
életet újít meg,
s vetít ködöt.

Itt van az ősz megint,
száll az idő,
az avarszőnyeg, mint
gomba, kinő!
Ritkul a lomb,
gyengén ragyog a Nap,
búsul az ősz nagyon,
s lelkekre hat.

Aranyosi Ervin © 2023-09-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nagy tojásfestés


Aranyosi Ervin: Nagy tojásfestés

Mikor a szemüveg nagyít,
van, ki tojásfestést tanít.
Meghívták gyorsan a Nagyit,
mert e móka fiatalít!

Felfrissülhet tőle lelke,
ha a tojást körbekente,
ha szépséggel rakott mázat,
díszítse a községházat!

Húsvét hétfőn, ha majd tetszik,
jó nagy locsolkodás lesz itt!
Hogy a Nagyi szép maradjon,
s locsolóknak tojást adjon!

Óriás madár nagy tojása
úgy megszépül, nem lesz mása!
messzi földre viszik hírét,
Nagyi tojást hoz a Húsvét!

Aranyosi Ervin © 2023-04-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Akkor legszebb az ünnep!


Aranyosi Ervin: Akkor legszebb az ünnep!

Akkor legszebb a karácsony,
ha odakint hó esik,
ha a szívünk kacagással,
s örömökkel megtelik!
Ha a napot együtt töltjük,
beszélgetünk, nevetünk,
s végre együtt, vidám kedvvel
a családdal lehetünk.

Odakint már feldíszített
a Jézuska minden fát,
minden ágon hó szikrázik,
mutogatja paplanát.
Nézd, a madáretetőben
mennyi kedves kis madár,
különböznek, s együtt esznek,
rájuk sok mag, s faggyú vár!

Akkor legszebb a karácsony,
ha szívünkben béke van,
ha megáll az idő sodra,
a közös perc nem rohan.
Képesek vagyunk figyelni,
s osztozni az örömben,
ha a szeretet tanyázik
a családi körökben.

Karácsonyfa a szobában,
ő is díszbe öltözött,
a szeretet melegsége
a szívünkbe költözött.
Együtt játszunk, társasozunk,
s eszünk finom süteményt…
Bárcsak mindig így maradna,
ne adjuk fel a reményt!

Aranyosi Ervin © 2022-12-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Végtelen szabad vagyok


Aranyosi Ervin: Végtelen szabad vagyok

Mit akarsz tőlem? Nincsen semmim!
Hát vedd csak el, tiéd lehet!
Semmiből építs fellegvárat,
s legyen csak abból több neked!
Mit érdekel, ha pénzben dúskálsz,
s közben napodat mérgezed.
Tiéd a világ gazdagsága,
enyém az élő képzelet!

Leigázhatsz, börtönbe zárhatsz,
s amim van, úgyis megmarad!
Nem tudod kalitkába zárni,
a bennem élő madarat.
Képzeletem az égben szárnyal,
övé a fénylő végtelen,
s ha akarom, hát visz magával,
bárhová elrepül velem.

Mit ér a te nagy gazdagságod,
a sok vagyon, a drága kincs?
Önző lelkeddel meg nem látod,
hogy az a legnagyobb bilincs!
A szívedet fagyasztja jéggé,
míg én bennem a Nap ragyog,
önmagad börtönödbe zártad,
s én végtelen szabad vagyok!

Aranyosi Ervin © 2022-08-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Fát növesztek


Aranyosi Ervin: Fát növesztek

Kicsi vagyok és fát növesztek,
jószívvel gyökeret eresztek,
megerősítem törzsemet,
ágaim büszkén nőjenek!

Ha kell akár az égbe nyúlva,
a többiektől jót tanulva,
szép felhőkbe kapaszkodom,
s az élethez ragaszkodom.

Egyszerre sok-sok lábon állok,
kincsekhez jutni megpróbálok,
magamba szívni a tudást,
az értelembe ájulást!

Gyökereim a múltba nyúlnak,
ősöktől értelmet tanulnak,
szívom a magyar nyelv vízét,
s kiélvezem mesés ízét!

Én nem csak élni akarok,
ágaim nem csupán karok!
Ők adakozó szép kezek,
viselnek szép levélzetet.

Alkotok tudás-levegőt,
s bátorítom a remegőt,
hogy ágaim közt merjen élni,
védelmezem, ne kelljen félni!

Adok reményt, adok hitet,
mert lelkük csak így érti meg,
hogy ők is mind céllal születtek,
s az egésznek részei lettek.

Nem félhetek, hogy majd kivágnak!
Hisz kellek az élő-világnak,
tőlünk lehet csak zöld e bolygó,
csak így van víz, a szomjat oltó.

S tudom, az ember, ezt megérti,
s mikor a boldogságát félti,
talán hiszi, hogy nélkülem,
üres lenne a végtelen.

Üres lenne, kopár, halálos,
kongna a kőből épült város,
madár helyett csak szél dalolna,
utat mutatva a pokolba.

Aranyosi Ervin © 2022-08-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Rózi emlékére


Aranyosi Ervin: Rózi emlékére

(Kozma Andrea nevében)

Embertelen lények, jókedvükben ölnek,
árnyék szellemükkel koromba merülnek.
Érző, szép lelkekre őrült halált hoznak,
szerető szíveknek fájdalmat okoznak.
Rózi csak egy kedves, puhaszőrű lény volt,
csodálatos, kitől ragyogott az égbolt.
Egy kiváncsi-fáncsi, s őrülten szerettem,
s hiszem, hogy általa jobb ember lehettem.

Aztán jött valaki, aki nem is ember,
kihűlt, fagyott szívvel, üres értelemmel,
kegyetlenül elbánt drága kismacskámmal,
csak szórakozásból belerúgott lábbal…
Akkorát, kiszakadt szegény rekeszizma,
el kellett altatni azt, ki bennünk bízna.
Kártékony bűnöző csodát vett el tőlem,
lelkem egyik fele, szakadt ki belőlem!

Milyen is volt Rózi? Maga volt a csoda,
igaz barátságát adta nekem oda.
Befogadtuk és már szívünkhöz tartozott,
a mi életünkbe kedvességet hozott.
Együtt nézegettünk egeres filmeket,
cin-cin-nek neveztem én az egereket,
és ő tudta mi az, s izgatottan nézte,
vadászösztönt a film, benne felidézte.

Madarak is éppúgy felkeltették vágyát,
csip-csip-nek neveztem, én a sok madárkát.
Rózi a mókust is könnyen felismerte,
nézni a mozgókat, annyira szerette.
Olykor fogott gyíkot, s nekünk hazahozta,
az egész napomat így bearanyozta.
Tudta, mi a husi, s nem ment el emellett,
oly nagyon szerette a nyers csirkemellet.

Nagyon kíváncsi volt, olykor virslit lopott
a konyhaasztalról – huncutkodni szokott!
A mosogatónál folyó vízzel játszott,
és a mosógépbe gyakran belemászott.
Amikor fürödtünk, a kád szélén sétált,
kád-dugókat lopott, s eldugva megtréfált,
azokat, azóta mi meg sem találtuk.
Szerettük Rózinkat, így hát nem is bántuk.

Kijáró cica volt, nem zártuk börtönbe,
úgy sem maradt volna, másra vágyott, többre!
Imádott kint lenni, menni, felfedezni,
sokat csavarogni, az életet szeretni!
Most nagyon hiányzik, fáj az elvesztése,
űrt hagyott szívünkben drága, kedves lénye.
Reméljük, a macskák mennyországa várja,
ahol szabad útját megbékélve járja…

Aranyosi Ervin © 2022-07-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!