Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Rózi emlékére


Aranyosi Ervin: Rózi emlékére

(Kozma Andrea nevében)

Embertelen lények, jókedvükben ölnek,
árnyék szellemükkel koromba merülnek.
Érző, szép lelkekre őrült halált hoznak,
szerető szíveknek fájdalmat okoznak.
Rózi csak egy kedves, puhaszőrű lény volt,
csodálatos, kitől ragyogott az égbolt.
Egy kiváncsi-fáncsi, s őrülten szerettem,
s hiszem, hogy általa jobb ember lehettem.

Aztán jött valaki, aki nem is ember,
kihűlt, fagyott szívvel, üres értelemmel,
kegyetlenül elbánt drága kismacskámmal,
csak szórakozásból belerúgott lábbal…
Akkorát, kiszakadt szegény rekeszizma,
el kellett altatni azt, ki bennünk bízna.
Kártékony bűnöző csodát vett el tőlem,
lelkem egyik fele, szakadt ki belőlem!

Milyen is volt Rózi? Maga volt a csoda,
igaz barátságát adta nekem oda.
Befogadtuk és már szívünkhöz tartozott,
a mi életünkbe kedvességet hozott.
Együtt nézegettünk egeres filmeket,
cin-cin-nek neveztem én az egereket,
és ő tudta mi az, s izgatottan nézte,
vadászösztönt a film, benne felidézte.

Madarak is éppúgy felkeltették vágyát,
csip-csip-nek neveztem, én a sok madárkát.
Rózi a mókust is könnyen felismerte,
nézni a mozgókat, annyira szerette.
Olykor fogott gyíkot, s nekünk hazahozta,
az egész napomat így bearanyozta.
Tudta, mi a husi, s nem ment el emellett,
oly nagyon szerette a nyers csirkemellet.

Nagyon kíváncsi volt, olykor virslit lopott
a konyhaasztalról – huncutkodni szokott!
A mosogatónál folyó vízzel játszott,
és a mosógépbe gyakran belemászott.
Amikor fürödtünk, a kád szélén sétált,
kád-dugókat lopott, s eldugva megtréfált,
azokat, azóta mi meg sem találtuk.
Szerettük Rózinkat, így hát nem is bántuk.

Kijáró cica volt, nem zártuk börtönbe,
úgy sem maradt volna, másra vágyott, többre!
Imádott kint lenni, menni, felfedezni,
sokat csavarogni, az életet szeretni!
Most nagyon hiányzik, fáj az elvesztése,
űrt hagyott szívünkben drága, kedves lénye.
Reméljük, a macskák mennyországa várja,
ahol szabad útját megbékélve járja…

Aranyosi Ervin © 2022-07-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Egy borongós dal


Aranyosi Ervin: Egy borongós dal

Mikor elvesztettél
minden álmot,
semmid sem maradt,
bezárták kalitkába
szabadság-madarad.
Elrabolták, ami szép volt,
minden elveszett,
s úgy érzed, Teremtőd
sem fogja már kezed.

Refrén:
Porrá zúzták a világod,
agyonnyomnak a napok,
felőröl a puszta kétség:
– Mire lettem, s mért vagyok?

Mikor nem bízol már senkiben,
mert átvertek sokan,
s látod, hogy a birkanép is
a halálba rohan.
Megpróbáltál mást mutatni:
– létet,  élhetőt,
körülötted az üresség
mégis egyre nőtt.

Refrén:
Porrá zúzták minden álmod,
agyonnyomnak a napok,
felőröl a puszta kétség:
– Mire lettem, s mért vagyok?

Mikor elpattan az utolsó húr,
s elhallgat dalod,
megélni ezt a létet
már nem is akarod.
Elvonulsz, hogy ne is lássad,
hogy pusztul a világ,
sajnálni sem vagy képes,
nem tud hatni rád!

Refrén 2:
Porrá zúzták ami áldott,
agyonnyomtak a napok,
felőröl a puszta kétség:
– Mire lettem, s mért vagyok?

Lehet vége a világnak,
köddé válnak a napok,
elszáll mindenféle kétség,
és a lélek kiragyog…

Aranyosi Ervin © 2022-07-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Jó kedvem van


Aranyosi Ervin: Jó kedvem van

Ma is huncut, jó kedvem van,
nem férek a bőrömbe!
Szabad vagyok, mint a madár,
nem zárhatnak börtönbe.
Én uralom a világot,
nem a világ engemet.
Nem bénítják rút szabályok
széllel szálló lelkemet…

Aranyosi Ervin © 2022.03.22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hatvanhárom


Aranyosi Ervin: Hatvanhárom

– Kilenc szer hét? Hatvanhárom!
– tanította a tanárom.
– Ugyanannyi hét szer kilenc!
Ha megérem, akkor mi lesz?
Hát megértem, és itt vagyok,
életemben nyomot hagyok,
utam mentén versek nőnek,
írok férfinak, s nőknek,
gyerekeknek, a Világnak,
akik ma még versre vágynak.

Mérföldkövek, szálló évek,
életútról szóló ének,
mint a madár száll felettem.
Úgy indult, hogy megszülettem.
Növekedtem, cseperedtem,
ami vagyok, azzá lettem.
Úgy, mint a kő csiszolódtam,
tiszta szívvel, ember voltam.

Tán hatottam a világra,
lelkemet megnyitva tágra,
tapasztaljak és megéljek,
az utókornak meséljek.
Van még bennem annyi minden,
úgy földi, mint égi szinten.
Fújom hát a saját dalom,
napi versem fogadalom!

Ajándék, mit fentről kapok,
mit másoknak tovább adok.
Járom tovább földi utam,
életvízzel telik kutam,
s ezt adom a szomjazóknak,
verseimet olvasóknak!
Várnak rám még dolgos évek,
szívből jövő számos ének.

Velem mind-mind verset irat,
megsúgom a titkaimat.
Tudok szavakkal szeretni,
s akarok boldognak lenni.
Élni a szeretet csodáját,
inni napsugár varázsát.
Ragyogni szemed tükrében,
szöszszonettek közelében.

Szállok fényes szavak szárnyán,
mintha a világot látnám.
Írok mesét, sokat, szépet,
amit elém hoz az élet.
Talán kicsit tanítgatok,
talán szép lelkekre hatok.
Nem csak könyveimben élek,
élőszóban is mesélek.

Kilencszer hét – hatvanhárom,
átlépek most egy határon!
Pont úgy, ahogy minden évben,
zord időben, napsütésben,
adom, amit tőlem vártok,
olvasóim, versbarátok!
S hiszem, így lesz, még sokáig,
s tán a világ jobbá válik,
majd a sok ember felébred,
s végre teljes létet élhet!

Aranyosi Ervin © 2021.10.04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Pávaszemes egerészölyv

Fotó: Körmendy Zizi

Aranyosi Ervin: Pávaszemes egerészölyv

Lepkének álcázom – mint látod – magamat.
Tán észre sem veszed bennem a madarat.
Akkor jó az álca, ha más sem vesz észre,
s meglepve őt, szállok pocokra, egérre.
Kiterítem tollam, nyílt lapokkal játszom,
így lehetek nyerő, amikor vadászom.
Neked takartam ki, hogy gyönyörködj benne,
mit szólnál, ha ilyen szép pillangód lenne?

Aranyosi Ervin © 2020-01-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Adakozó varjú

Fotó: Pap Zsuzsanna

Aranyosi Ervin: Adakozó varjú

Kínálgatom fűnek, fának,
a keksz nem kell senkinek.
Adakoznék, méltóságom
vajon így ki menti meg?

Oly jó szívvel adom,
pedig nekem is csak ennyi van,
épp csak egy csipetnyit ettem,
csak egy csőrnyi híja van.

Aki éhes, kérje tőlem,
– a finnyás éhen marad –
úgy sem láthatsz nagyon gyakran
adakozó madarat!

Aranyosi Ervin © 2019-12-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 34. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 34. rész

Az ég aljára ér
fénylő Napunk menten,
indulok utamra,
jóra éhezetten.

Ám most úti célom
nem a kerek erdő,
nem a mesemondó,
könyv tündérét rejtő.

Hanem a varázsló
ifjút rejtő vára,
jót szeretnék tenni
végre, valahára!

Olyan hálás vagyok,
szeretnék hát tenni,
nem csak meghallgatni,
s csendben ünnepelni,

hanem segíteni,
jöjjön el az óra,
a tündérem álma,
hadd váljon valóra!

Tegnap este engem
szépen felruházott
és minden teendőt
jól elmagyarázott.

Most már csak követem
az útmutatását,
s hiszem elhozhatom
neki méltó társát.

Mentem hát az úton,
vígan fütyörészve,
az idő múlását
nem is vettem észre.

Mintha megállt volna,
végtelennek tetszett…
Előttem egy nagy fa
gyökeret eresztett.

A fán volt egy ajtó,
azon át beléptem,
belül csigalépcső
vezette a léptem.

Enyhe félhomályban
mentem egyre feljebb,
hogy odafönt újabb,
nagy ajtóra leljek.

Az ajtót kinyitva,
fent jártam egy ágon,
ám nem csodálkoztam
e magas világon.

Tudod, jó tündérem
felkészített engem,
ezért nem érhetett
semmi meglepetten.

Amint épp sétáltam
a faágán végig,
kerestem a sasom,
mely felvisz az égig.

Mert a sas madárnak,
éppen itt volt fészke,
kellett hát bátorság,
és nem is kevéske.

Megláttam a fészket,
a madár benne ült,
farktolla és háta
pont én elém került.

Jaj, de hatalmas volt,
s fel kellett rá másznom,
hátára felülve
jó helyet találnom.

Ki kellett mondanom,
a repítő varázst,
hogy érezze bennem
a szállni akarást.

Hát azt kiáltottam:
– ABRÁVALEFJLÜPER –
S vártam, hogy a sasom,
vajon hogy repül el?

Szárnyát kibontotta,
csapott kettőt vele,
majd elrúgta magát
és így kezdett bele

a nagy repülésbe,
könnyű szárnyalásba,
én meg kapaszkodtam
tollas szép nyakába.

Felszálltunk magasra,
a világ kicsiny lett,
de messzebbre láttam,
s csodálhattam mindent.

Aztán beleszálltunk
egy fodros felhőbe,
s várhattam, hogy mikor
érünk ki belőle.

Repültünk, s a felhő
megritkulni kezdett,
eső lett belőle,
sok levet eresztett.

Aztán, mintha a Föld
közelebb jött volna,
látszani kezdett egy
hatalmas vár tornya.

Ám itt elaludtam,
rám talált az álmom,
folytatni utamat
holnap megpróbálom.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2019-08-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Visszatérünk e világba

Fotó: Somogyvári Zsóka

Aranyosi Ervin: Visszatérünk e világba

Elszállt az élet, a rigó maradt…
Nézi a lélek az élő madarat.
– Mi is voltunk e világban lakók,
jegyeink már nem visszaválthatók…
De jövünk még, hisz a lélek szabad,
csodálunk még élőn szép madarat,
vagy talán épp majd madarak leszünk,
ha lelkünkre egy új gúnyát veszünk…

Aranyosi Ervin © 2019-04-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: De jó nekem!


Aranyosi Ervin: De jó nekem!

De jó nekem, hiszen nem kell
korán reggel kelnem!
Álmodhatom álmaimat,
senki nem hajt engem!
Szabad vagyok, mint a madár,
mosolygok is, látod?
Nem akarom megváltani
még a nagyvilágot!
Nincsen semmi kötelező,
örülnek, hogy élek,
babusgatnak, dédelgetnek,
így hát sosem félek.
Lesik minden kívánságom,
mi kell egy babának!
Vágyaim mind teljesülnek,
s boldog percek várnak.
Nekem csupán egy a dolgom,
szüleim szeretni,
és amikor rám nevetnek,
csak visszanevetni!

Aranyosi Ervin © 2018-12-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kerestelek Istenem


Aranyosi Ervin: Kerestelek Istenem

ÉN:
Kerestelek fenn az égben, szép felhők fölött
Kutattalak lenn a földön, az emberek között.
Nem leltelek meg sehol, a mások szemében,
nem voltál te látható a szellem tüzében.
Nem őriztek templom tornyok, ódon, vár falak,
a régi írásokba nézve, ott sem láttalak.
A tudomány énelőlem mélyen eldugott,
elleplezve, eltitkolva, azt amit tudott!

Nem voltál a szenvedésben, fájó könnyekben,
sem a vidám nevetésben, a boldog örömben.
Csillagok között se szálltál, nem mutattad magad,
hiába is faggattam daloló madarat.
Nem voltál a természetben, a fák lombjai közt,
az ősrégi szent tudásban, mely lelkeket füröszt.
Mestereknek bölcs szavában, ott sem láttalak,
eldugtak és eltakartak ősi szent szavak.

Néha-néha elhittem, már megtaláltalak,
de felbukkanó árnyékképed csupán köd maradt,
Mégis tudtam, hogy létezel, vársz rám, engem hívsz.
Attól féltem, megjelenni előttem nem bírsz.
Ám, amikor békés csendben elmerültem én,
felbukkantál, megjelentél, indultál felém.
Megtaláltalak magamban, itt voltál velem,
szívem mélyén bennem éltél mindig Istenem.

ISTEN:
Én vagyok a hang tebenned, mely tudja ki vagy
én vagyok a szellem, lélek, ami élni hagy.
Szívedbe írt Örök Törvény, az is én vagyok,
Én vagyok a csend, s a dal mikor megszólalok.
Én vagyok a Bölcsesség, a Béke, s Szeretet,
vártam rád és véges-végig Itt voltam veled!
Ösvény vagyok a lelkedhez, ott találhatsz rám,
bárhova is indulj el, majd visszatérsz hozzám.

ÉN:
Most már látlak Földön, Égen, megtaláltalak,
észreveszlek fűben-fában, látlak és hallak.
Visszaköszönsz szép dalokból, folyton rám találsz,
szép madarak énekével a fülembe szállsz.
Felismerlek templomokban, könyvek lapjain,
fényességgel beragyogod hétköznapjaim.
Kiragyogsz a tudományból, szép utat mutatsz,
velem együtt egy szebb jövőhöz új ösvényt kutatsz.
Mások szemében csillogva megtalállak én,
áldás vagy az életemben, élő, tiszta fény!

KÖVETKEZTETÉS:
Ott vagy szerte a világban,
ott vagy kőben, élő ágban,
te vagy minden körülöttem,
előttem vagy és mögöttem,
testemben, a lelkem mélyén,
lelkem kibomló szegélyén.
Végre, végre reád leltem,
mert te veled egy a lelkem!

MÁSOKNAK:
Míg kívül keresed, eltűnik előled,
míg ha önmagadban, előlép belőled,
kitárul az élet, megnyílik előtted,
s rájössz, sohasem volt távol, messze tőled!

Aranyosi Ervin © 2018-09-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva