Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Akkor legszebb az ünnep!


Aranyosi Ervin: Akkor legszebb az ünnep!

Akkor legszebb a karácsony,
ha odakint hó esik,
ha a szívünk kacagással,
s örömökkel megtelik!
Ha a napot együtt töltjük,
beszélgetünk, nevetünk,
s végre együtt, vidám kedvvel
a családdal lehetünk.

Odakint már feldíszített
a Jézuska minden fát,
minden ágon hó szikrázik,
mutogatja paplanát.
Nézd, a madáretetőben
mennyi kedves kis madár,
különböznek, s együtt esznek,
rájuk sok mag, s faggyú vár!

Akkor legszebb a karácsony,
ha szívünkben béke van,
ha megáll az idő sodra,
a közös perc nem rohan.
Képesek vagyunk figyelni,
s osztozni az örömben,
ha a szeretet tanyázik
a családi körökben.

Karácsonyfa a szobában,
ő is díszbe öltözött,
a szeretet melegsége
a szívünkbe költözött.
Együtt játszunk, társasozunk,
s eszünk finom süteményt…
Bárcsak mindig így maradna,
ne adjuk fel a reményt!

Aranyosi Ervin © 2022-12-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Végtelen szabad vagyok


Aranyosi Ervin: Végtelen szabad vagyok

Mit akarsz tőlem? Nincsen semmim!
Hát vedd csak el, tiéd lehet!
Semmiből építs fellegvárat,
s legyen csak abból több neked!
Mit érdekel, ha pénzben dúskálsz,
s közben napodat mérgezed.
Tiéd a világ gazdagsága,
enyém az élő képzelet!

Leigázhatsz, börtönbe zárhatsz,
s amim van, úgyis megmarad!
Nem tudod kalitkába zárni,
a bennem élő madarat.
Képzeletem az égben szárnyal,
övé a fénylő végtelen,
s ha akarom, hát visz magával,
bárhová elrepül velem.

Mit ér a te nagy gazdagságod,
a sok vagyon, a drága kincs?
Önző lelkeddel meg nem látod,
hogy az a legnagyobb bilincs!
A szívedet fagyasztja jéggé,
míg én bennem a Nap ragyog,
önmagad börtönödbe zártad,
s én végtelen szabad vagyok!

Aranyosi Ervin © 2022-08-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Fát növesztek


Aranyosi Ervin: Fát növesztek

Kicsi vagyok és fát növesztek,
jószívvel gyökeret eresztek,
megerősítem törzsemet,
ágaim büszkén nőjenek!

Ha kell akár az égbe nyúlva,
a többiektől jót tanulva,
szép felhőkbe kapaszkodom,
s az élethez ragaszkodom.

Egyszerre sok-sok lábon állok,
kincsekhez jutni megpróbálok,
magamba szívni a tudást,
az értelembe ájulást!

Gyökereim a múltba nyúlnak,
ősöktől értelmet tanulnak,
szívom a magyar nyelv vízét,
s kiélvezem mesés ízét!

Én nem csak élni akarok,
ágaim nem csupán karok!
Ők adakozó szép kezek,
viselnek szép levélzetet.

Alkotok tudás-levegőt,
s bátorítom a remegőt,
hogy ágaim közt merjen élni,
védelmezem, ne kelljen félni!

Adok reményt, adok hitet,
mert lelkük csak így érti meg,
hogy ők is mind céllal születtek,
s az egésznek részei lettek.

Nem félhetek, hogy majd kivágnak!
Hisz kellek az élő-világnak,
tőlünk lehet csak zöld e bolygó,
csak így van víz, a szomjat oltó.

S tudom, az ember, ezt megérti,
s mikor a boldogságát félti,
talán hiszi, hogy nélkülem,
üres lenne a végtelen.

Üres lenne, kopár, halálos,
kongna a kőből épült város,
madár helyett csak szél dalolna,
utat mutatva a pokolba.

Aranyosi Ervin © 2022-08-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Rózi emlékére


Aranyosi Ervin: Rózi emlékére

(Kozma Andrea nevében)

Embertelen lények, jókedvükben ölnek,
árnyék szellemükkel koromba merülnek.
Érző, szép lelkekre őrült halált hoznak,
szerető szíveknek fájdalmat okoznak.
Rózi csak egy kedves, puhaszőrű lény volt,
csodálatos, kitől ragyogott az égbolt.
Egy kiváncsi-fáncsi, s őrülten szerettem,
s hiszem, hogy általa jobb ember lehettem.

Aztán jött valaki, aki nem is ember,
kihűlt, fagyott szívvel, üres értelemmel,
kegyetlenül elbánt drága kismacskámmal,
csak szórakozásból belerúgott lábbal…
Akkorát, kiszakadt szegény rekeszizma,
el kellett altatni azt, ki bennünk bízna.
Kártékony bűnöző csodát vett el tőlem,
lelkem egyik fele, szakadt ki belőlem!

Milyen is volt Rózi? Maga volt a csoda,
igaz barátságát adta nekem oda.
Befogadtuk és már szívünkhöz tartozott,
a mi életünkbe kedvességet hozott.
Együtt nézegettünk egeres filmeket,
cin-cin-nek neveztem én az egereket,
és ő tudta mi az, s izgatottan nézte,
vadászösztönt a film, benne felidézte.

Madarak is éppúgy felkeltették vágyát,
csip-csip-nek neveztem, én a sok madárkát.
Rózi a mókust is könnyen felismerte,
nézni a mozgókat, annyira szerette.
Olykor fogott gyíkot, s nekünk hazahozta,
az egész napomat így bearanyozta.
Tudta, mi a husi, s nem ment el emellett,
oly nagyon szerette a nyers csirkemellet.

Nagyon kíváncsi volt, olykor virslit lopott
a konyhaasztalról – huncutkodni szokott!
A mosogatónál folyó vízzel játszott,
és a mosógépbe gyakran belemászott.
Amikor fürödtünk, a kád szélén sétált,
kád-dugókat lopott, s eldugva megtréfált,
azokat, azóta mi meg sem találtuk.
Szerettük Rózinkat, így hát nem is bántuk.

Kijáró cica volt, nem zártuk börtönbe,
úgy sem maradt volna, másra vágyott, többre!
Imádott kint lenni, menni, felfedezni,
sokat csavarogni, az életet szeretni!
Most nagyon hiányzik, fáj az elvesztése,
űrt hagyott szívünkben drága, kedves lénye.
Reméljük, a macskák mennyországa várja,
ahol szabad útját megbékélve járja…

Aranyosi Ervin © 2022-07-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Egy borongós dal


Aranyosi Ervin: Egy borongós dal

Mikor elvesztettél
minden álmot,
semmid sem maradt,
bezárták kalitkába
szabadság-madarad.
Elrabolták, ami szép volt,
minden elveszett,
s úgy érzed, Teremtőd
sem fogja már kezed.

Refrén:
Porrá zúzták a világod,
agyonnyomnak a napok,
felőröl a puszta kétség:
– Mire lettem, s mért vagyok?

Mikor nem bízol már senkiben,
mert átvertek sokan,
s látod, hogy a birkanép is
a halálba rohan.
Megpróbáltál mást mutatni:
– létet,  élhetőt,
körülötted az üresség
mégis egyre nőtt.

Refrén:
Porrá zúzták minden álmod,
agyonnyomnak a napok,
felőröl a puszta kétség:
– Mire lettem, s mért vagyok?

Mikor elpattan az utolsó húr,
s elhallgat dalod,
megélni ezt a létet
már nem is akarod.
Elvonulsz, hogy ne is lássad,
hogy pusztul a világ,
sajnálni sem vagy képes,
nem tud hatni rád!

Refrén 2:
Porrá zúzták ami áldott,
agyonnyomtak a napok,
felőröl a puszta kétség:
– Mire lettem, s mért vagyok?

Lehet vége a világnak,
köddé válnak a napok,
elszáll mindenféle kétség,
és a lélek kiragyog…

Aranyosi Ervin © 2022-07-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Jó kedvem van


Aranyosi Ervin: Jó kedvem van

Ma is huncut, jó kedvem van,
nem férek a bőrömbe!
Szabad vagyok, mint a madár,
nem zárhatnak börtönbe.
Én uralom a világot,
nem a világ engemet.
Nem bénítják rút szabályok
széllel szálló lelkemet…

Aranyosi Ervin © 2022.03.22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hatvanhárom


Aranyosi Ervin: Hatvanhárom

– Kilenc szer hét? Hatvanhárom!
– tanította a tanárom.
– Ugyanannyi hét szer kilenc!
Ha megérem, akkor mi lesz?
Hát megértem, és itt vagyok,
életemben nyomot hagyok,
utam mentén versek nőnek,
írok férfinak, s nőknek,
gyerekeknek, a Világnak,
akik ma még versre vágynak.

Mérföldkövek, szálló évek,
életútról szóló ének,
mint a madár száll felettem.
Úgy indult, hogy megszülettem.
Növekedtem, cseperedtem,
ami vagyok, azzá lettem.
Úgy, mint a kő csiszolódtam,
tiszta szívvel, ember voltam.

Tán hatottam a világra,
lelkemet megnyitva tágra,
tapasztaljak és megéljek,
az utókornak meséljek.
Van még bennem annyi minden,
úgy földi, mint égi szinten.
Fújom hát a saját dalom,
napi versem fogadalom!

Ajándék, mit fentről kapok,
mit másoknak tovább adok.
Járom tovább földi utam,
életvízzel telik kutam,
s ezt adom a szomjazóknak,
verseimet olvasóknak!
Várnak rám még dolgos évek,
szívből jövő számos ének.

Velem mind-mind verset irat,
megsúgom a titkaimat.
Tudok szavakkal szeretni,
s akarok boldognak lenni.
Élni a szeretet csodáját,
inni napsugár varázsát.
Ragyogni szemed tükrében,
szöszszonettek közelében.

Szállok fényes szavak szárnyán,
mintha a világot látnám.
Írok mesét, sokat, szépet,
amit elém hoz az élet.
Talán kicsit tanítgatok,
talán szép lelkekre hatok.
Nem csak könyveimben élek,
élőszóban is mesélek.

Kilencszer hét – hatvanhárom,
átlépek most egy határon!
Pont úgy, ahogy minden évben,
zord időben, napsütésben,
adom, amit tőlem vártok,
olvasóim, versbarátok!
S hiszem, így lesz, még sokáig,
s tán a világ jobbá válik,
majd a sok ember felébred,
s végre teljes létet élhet!

Aranyosi Ervin © 2021.10.04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Pávaszemes egerészölyv

Fotó: Körmendy Zizi

Aranyosi Ervin: Pávaszemes egerészölyv

Lepkének álcázom – mint látod – magamat.
Tán észre sem veszed bennem a madarat.
Akkor jó az álca, ha más sem vesz észre,
s meglepve őt, szállok pocokra, egérre.
Kiterítem tollam, nyílt lapokkal játszom,
így lehetek nyerő, amikor vadászom.
Neked takartam ki, hogy gyönyörködj benne,
mit szólnál, ha ilyen szép pillangód lenne?

Aranyosi Ervin © 2020-01-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Adakozó varjú

Fotó: Pap Zsuzsanna

Aranyosi Ervin: Adakozó varjú

Kínálgatom fűnek, fának,
a keksz nem kell senkinek.
Adakoznék, méltóságom
vajon így ki menti meg?

Oly jó szívvel adom,
pedig nekem is csak ennyi van,
épp csak egy csipetnyit ettem,
csak egy csőrnyi híja van.

Aki éhes, kérje tőlem,
– a finnyás éhen marad –
úgy sem láthatsz nagyon gyakran
adakozó madarat!

Aranyosi Ervin © 2019-12-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 34. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 34. rész

Az ég aljára ér
fénylő Napunk menten,
indulok utamra,
jóra éhezetten.

Ám most úti célom
nem a kerek erdő,
nem a mesemondó,
könyv tündérét rejtő.

Hanem a varázsló
ifjút rejtő vára,
jót szeretnék tenni
végre, valahára!

Olyan hálás vagyok,
szeretnék hát tenni,
nem csak meghallgatni,
s csendben ünnepelni,

hanem segíteni,
jöjjön el az óra,
a tündérem álma,
hadd váljon valóra!

Tegnap este engem
szépen felruházott
és minden teendőt
jól elmagyarázott.

Most már csak követem
az útmutatását,
s hiszem elhozhatom
neki méltó társát.

Mentem hát az úton,
vígan fütyörészve,
az idő múlását
nem is vettem észre.

Mintha megállt volna,
végtelennek tetszett…
Előttem egy nagy fa
gyökeret eresztett.

A fán volt egy ajtó,
azon át beléptem,
belül csigalépcső
vezette a léptem.

Enyhe félhomályban
mentem egyre feljebb,
hogy odafönt újabb,
nagy ajtóra leljek.

Az ajtót kinyitva,
fent jártam egy ágon,
ám nem csodálkoztam
e magas világon.

Tudod, jó tündérem
felkészített engem,
ezért nem érhetett
semmi meglepetten.

Amint épp sétáltam
a faágán végig,
kerestem a sasom,
mely felvisz az égig.

Mert a sas madárnak,
éppen itt volt fészke,
kellett hát bátorság,
és nem is kevéske.

Megláttam a fészket,
a madár benne ült,
farktolla és háta
pont én elém került.

Jaj, de hatalmas volt,
s fel kellett rá másznom,
hátára felülve
jó helyet találnom.

Ki kellett mondanom,
a repítő varázst,
hogy érezze bennem
a szállni akarást.

Hát azt kiáltottam:
– ABRÁVALEFJLÜPER –
S vártam, hogy a sasom,
vajon hogy repül el?

Szárnyát kibontotta,
csapott kettőt vele,
majd elrúgta magát
és így kezdett bele

a nagy repülésbe,
könnyű szárnyalásba,
én meg kapaszkodtam
tollas szép nyakába.

Felszálltunk magasra,
a világ kicsiny lett,
de messzebbre láttam,
s csodálhattam mindent.

Aztán beleszálltunk
egy fodros felhőbe,
s várhattam, hogy mikor
érünk ki belőle.

Repültünk, s a felhő
megritkulni kezdett,
eső lett belőle,
sok levet eresztett.

Aztán, mintha a Föld
közelebb jött volna,
látszani kezdett egy
hatalmas vár tornya.

Ám itt elaludtam,
rám talált az álmom,
folytatni utamat
holnap megpróbálom.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2019-08-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva