Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Engedjük szívünkbe a Nap sugarát!


Aranyosi Ervin: Engedjük szívünkbe a Nap sugarát!

Nagy a világ, csepp az ember,
vízcseppekből áll a tenger,
sokan vagyunk, mégis félünk,
bezárt falak között élünk.

Nem tudunk még jól szeretni,
társainkért tűzbe menni,
egy világot jobbá tenni,
elesettet felemelni.

Refrén:
Engedjük szívünkbe a Nap sugarát,
daloljuk el népünk ősi dalát,
szabad lélek előtt nincs soha gát,
találja meg lelkünk is végre magát!

Érjen el szívünkhöz a szép üzenet,
csodás ez az ország, itt élni lehet,
jó lenne a holnapot élni veled,
szívünket fürössze a szép szeretet!

Legyünk együtt, eggyé váljunk,
holnapunkra így találjunk,
ősök útját újra járjuk,
emlékezzünk szívvel rájuk!

Nem tudunk még jól szeretni,
társainkért tűzbe menni,
kupába nem csöppen vérünk,
nem él ősi szerződésünk.

Refrén:
Engedjük szívünkbe a Nap sugarát,
daloljuk el népünk ősi dalát,
szabad lélek előtt nincs soha gát,
találja meg lelkünk is végre magát!

Érjen el szívünkhöz a szép üzenet,
csodás ez az ország, itt élni lehet,
jó lenne a holnapot élni veled,
szívünket fürössze a szép szeretet!

Tegyünk csodát, hozzunk békét,
őseinknek szép emlékét,
őrizzük meg hagyományát,
lélekből vett nagy tudását.

Lássunk álmot, éljük is meg,
őrizzük az ősi kincset,
újra egy nemzetté váljunk,
mindig emelt fővel járjunk.

Refrén:
Engedjük szívünkbe a Nap sugarát,
hallassuk a nyelvünknek ősi szavát,
szabad lélek előtt nincs soha gát,
érezze büszkének a magyar magát!

Érjen el szívünkhöz a szép üzenet,
csodás ez az ország, itt élni lehet,
szívünket fürössze a szív-szeretet,
legyen a világod így teljes veled!

Aranyosi Ervin © 2024-02-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha nem sírsz


Aranyosi Ervin: Ha nem sírsz

(Goombay Dance Band – Seven Tears dalának dallamára)

Ha nem sírsz, a lelked nem is érez,
ha nem sírsz, sosem fájt a szíved!
A harag az, mi mindent összevérez,
csak a bánat lehet a tied!

Itt állunk,
jót várunk,
minden könny felszárad valahol,
ha a szívünk kedves dala szól.

Ébredj fel,
jó kedvvel,
és a bánat látod messze száll,
mint egy messze szálló szép madár.

Ha nem sírsz, a lelked nem is érez,
ha nem bírsz, a lelked nem szabad,
sose érsz a mások szép szívéhez,
sosem érzed élőnek magad!

Ha nem sírsz, a lelked nem is érez,
minden könny a lelkedben marad,
de ha sírsz az élet könnyebbé lesz,
és nyomában új mosoly fakad!

Próza:
Itt állunk,
s csak jót várunk,
minden könny felszárad valahol,
ha a szívünk kedves dala szól.

Ébredj fel,
jó kedvvel,
és a bánat látod messze száll,
mint egy szálló szép madár.

Ezt a végén 2x:
Ha nem sírsz, a lelked nem is érez,
minden könny a lelkedben marad,
de ha sírsz az élet könnyebbé lesz,
és nyomában új mosoly fakad!

De ha sírsz, s a lelked végre ébred,
fennen száll és végtelen szabad,
örömmel jutalmaz meg az élet,
hagyd hát szállni lélek-madarad!

Hét könnycsepp hullott a nagy folyóba,
hét csepp úszott a tenger felé.
Ha elérnek hozzád szépen sorban,
tudnod kell, te érted sírtam én!

Aranyosi Ervin © 2023-09-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem az én életem!


Aranyosi Ervin: Nem az én életem!

Szomorú szakítás volt versembe írva,
de elárulom, hogy nem fakadtam sírva,
nem éltem át a szörnyű nagy csalódást,
csak tükröztem egy szívbéli halódást!

Van úgy, hogy játszik velünk a képzelet,
meséltem én már sok mesét neked,
s volt amelyikben benne voltam én,
száz életen át, az volt az én mesém?

Mondd, mire jó a nagy fantázia,
csak hogy elképzelje azt anyám fia?
A színész sem hal a darabbal meg,
s nekem sem kell, hogy magányos legyek!

Ha akarom, bárkivé válhatok,
szavalhatok, csendben maradhatok!
Lehetek főhős, játszva szerepem,
szíven szúrhat a fájó szerelem!

Lehetek férfi, s nő, egy versben én,
hajótörött, az élet tengerén,
vagy világsztár, kit irigyel szíved,
lehetek koldus, ha te elhiszed!

Mit kigondolok, azzá válhatok,
a barátaim, sokszor az állatok,
s a természet csodás virágai,
vagy vízesések zsongó hangjai.

Ha kell, helyedbe képzelem magam,
s a tegnapról, úgy írok, hogy ma van!
A jövő útját eléd vetítem,
s nem tudhatod, hogy mért fáj a szívem!

Álmodhatok kedvem szerint nagyot,
elképzelhetem, hogy éppen ki vagyok,
és holnap majd lírámban más leszek,
és rám figyelnek majd irigy szemek!

Ha kész a vers, annak címet adok,
és aki voltam, épp az maradok!
Ember, ki ma is egy a sok közül,
kinek szívén nem béklyó-közöny ül.

Ezért nem írok bulvár verseket,
az életem nem írom meg neked,
az az enyém, s csak az enyém marad,
ha tükörként is látod benn’ magad!

Szólhatna rólad, s milliónyi másról,
egy egyszemélyes, belső kis világról,
vagy arról, mi minket vesz körül,
ami bosszant, mitől szívünk örül!

Persze, a lelkem mindig benne van,
de nem az ember, ne hidd naivan!
Hanem minden! Az Isten adta lét,
mit összegyűjtök, s leteszek eléd!

Aranyosi Ervin © 2023-05-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Éld át az élet csodáját!


Aranyosi Ervin: Éld át az élet csodáját!

Ma reggel ismét madárdalra keltem,
vidám dalocska ébresztgette lelkem.
A kelő Nap lomhán az égre kúszott,
s a nagy világ fénylő tengerben úszott.

Ahogy a Nap, úgy emelkedett kedvem,
s a madárdal is táncra perdült bennem,
azonnal szebbnek láttam a világot,
s éreztem létem, mily csodákkal áldott.

Az egyszerű nap ünneppé vált bennem,
és tudtam azt, hogy boldognak kell lennem,
hiszen az élet ma is megérintett,
lábam elé újabb csodákat hintett!

Derült az ég és bennem is eláradt,
s a kismadár dalolni el nem fáradt,
hirdette azt, hogy igen, szép az élet,
s ha hinni tud, hát megújul a lélek!

A természet ma is éli világát,
életre kelti millió virágát,
s lüktet a szív, mert madárdalra dobban,
és örömét nem tarthatja titokban.

Csakis a szépet kell a létben látni,
a lelkünket a világnak kitárni!
Természetben találva méltó példát,
hogy életed minden csodáját éld át!

Aranyosi Ervin © 2021-05-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Másnaposság

Aranyosi Ervin: Másnaposság

Fájdalmas a másnaposság,
szegény fejem megtapossák.
Az agyvíz meg lötyög benne,
mintha zúgó tenger lenne!
Ilyenkor én fogadkozom,
többet ennyit nem borozom!
Nem iszom, mert rossz a másnap,
át is adnám rögtön másnak.
Fájjon a feje miatta,
ha felszívta, mint a vatta.
Jaj, csak ezt most túlélhessem,
még egy életem lehessen.
Nem kell többé a bor-mámor,
fejemben mindent átrámol.
Fájdalmas a másnaposság,
szemeimet könnyek mossák!

Aranyosi Ervin © 2020-05-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Üzenet a Földlakóknak


Aranyosi Ervin: Üzenet a Földlakóknak

Üzenem a Földön mindenkinek:
Nem mindegy, a bolygónk ki menti meg!
Ne szórd hát a szemeted szerteszét,
hadd legyen a világunk újra szép!

Nem elég a szemetet felszedni egyszer,
ha folyóinkba ömlik a rengeteg vegyszer.
Fuldoklik a tenger, az élőhelyek,
s bármerre is nézel csak szeméthegyek!

Refrén:
Ébredj fel ember, jövőd a tét,
veszélybe került a földi lét!
Csak rajtad múlik, hogyan tovább,
ma tőlünk szenved az egész világ!
Ébredj velem együtt fel Földlakó,
maradjon a bolygónk még lakható!
Maradjon a világunk élhető,
a gondolkodásmódunk,  az cserélhető!

Ébredjetek végre fel emberek:
Közönyösen élni már nem lehet!
Beteg a világ, és tőlünk beteg,
tennivaló akad most rengeteg!

Üzenem a Földön mindenkinek:
Nem mindegy, a bolygónk ki menti meg!
Ne szórd hát a szemeted szerteszét,
hadd legyen a világunk újra szép!

Aranyosi Ervin © 2019-04-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lopott szabadság

Hőség – Técsi Ágnes festménye

Aranyosi Ervin: Lopott szabadság

Kedvem lenne egy órácskára elkötni ezt a csónakot,
evezni messze-messze innen, mint ahol éppen most vagyok!
Hullámok hátán ringatóznék, beszívva tenger illatát,
evezőm lassú ütemére dúdolnám az idők dalát.

Csobbanva, aztán hosszan húzva – s repülne büszkén csónakom –
s érezném létem, szabadságom, s kiélvezném nagyon-nagyon…
A napfény bőröm simogatná, cirógatna a lenge szél,
s érzéseimre hagyatkoznék, hiszen a tenger bennem él.

Egy órácskára kiszabadulnék, de érezném, hogy ez kevés,
kell nekem ez a bűvös álom, kell ez a szabad késztetés!
Csak elmélázom, s itt hagyom mind, magam mögött a gondokat,
csak csónak kell, elképzelt tenger, s repít máris a gondolat…

De most, csak itt, egy órácskára… Csónakodat most ellopom!
Ne üljön itt a tétlenségben, rabláncra verve, homokon!
Hát elviszem, s életre keltem, hiszen a képzelet szabad,
ha unod már a rab világot, szabadítsd fel te is magad!

Aranyosi Ervin © 2018-10-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fénylőn és sötéten


Aranyosi Ervin: Fénylőn és sötéten

Jó lenne tudni, miről szól az élet?
Mit hoz a holnap, mi vár még reánk?
Ha félnem kéne, már előre féljek?
Lelket rabolna az ördög, mely falánk?

De talán így könnyebb mindent végig élni,
hogy nem tudod utad majd hová vezet.
Így nem kell a szörnyű csapásoktól félni,
s olykor-olykor jut is némi élvezet.

Mint apró, szép kagylók, tenger homokjában,
mikor megcsodálod a szépségüket.
Csak közelről látszik, hogy hiba van a bájban,
ha egy szikla törte össze szélüket.

Ám maga az élmény fűszerezi létem,
s érdemes csodálni fénylőn és sötéten!

Aranyosi Ervin © 2018-02-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rólad dalol

Aranyosi Ervin: Rólad dalol

Rólad dalol, ha fúj a szél,
futó patak rólad mesél,
minden madár te rólad szól,
amelyik látott valahol…

Ha köztük jársz, fűszál simít,
út kényezteti talpaid,
lehajolnak hozzád a fák,
mindegyik boldog, hogyha lát.

Virág vonzza tekinteted,
örül neked, hogy itt lehet,
feléd fordítja szirmait,
s elárulja szép titkait.

Szívesen lát a nagy világ,
s nem akar kénnyel hatni rád,
lelkedből árad az erő,
minden szavad elismerő.

Felemel, szóval simogat,
megbecsülsz szépen másokat.
Szeretve éled napjaid,
benned egy jó tündér lakik!

Tenger simítja lábnyomod,
kincsként őrzi meg a homok.
Sós víz, amint körül ölel,
csillámló érzésekre lel.

Szellő öleli lényedet,
napfény tükrözi fényedet.
Fátyol felhő takarja el,
kérkedni véled ő se mer.

Este a Hold is megcsodál,
irigykedve fölédbe áll,
fénye sápad, ha rád tekint,
hisz szebbnek lát téged megint.

Tőled csodás minden tükör,
szépséged bennük tündököl,
de mind külsőd mutatja meg,
ezért lelked nem ismered.

Hadd legyek lelked tükre én,
s hadd legyek én is oly szerény,
s olyan sok szépséggel teli,
aki világát tiszteli.

Legyen bennem is szeretet,
adj lelkedből egy szeletet,
s cserébe én is azt adok,
s lelkedbe beleolvadok.

Rólad dalol minden nekem,
no lám, ilyen a szerelem?
Kerestem, merre, hol lakik,
s hittem, hogy egyszer elvakít.

Nem is látom, csak érzem én,
te rólad szól az én zeném.
Lelkem, ha tőled felragyog,
boldog, hisz melletted vagyok!

Aranyosi Ervin © 2018-01-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álldogáltam a tengerpartján…


Aranyosi Ervin: Álldogáltam a tengerpartján

Álldogáltam a tengerpartján,
hullámok rohantak felém.
Hallgattam bűvös morajlásuk,
s gondoltam: – Bárcsak érteném!

Távoli szélnek hozták hírét,
idegen föld üzenetét.
Talán teremtőm üzen vélük:
– Értsem, hogy mit üzen a lét.

Áradt a tenger őserővel,
felkapott mindent mi útjában állt.
Hiába küzdés, harc, erőszak,
elveszett mind, aki szembeszállt.

Azzal, mi árad szembemenni,
szembeszegülni nem érdemes,
éppoly hiba, mint nyugton ülni
mikor a szív a szépért repes.

Ne irigyeld hát, azt amid nincsen,
irigység rajtad nem segít.
Képzeld csak el, amire vágynál,
vetítsd vásznadra képeit.

Legyen a vágyad a vitorla,
legyen hajód a képzelet!
Képzeld el, mintha tiéd volna
s megérinthetné két kezed!

Sohase ússzál szembe árral,
sosem éred el vágyaid!
Vágyaid célja, árirányban,
mindig az út végén lakik.

Tiszteld meg magad, higgyél benne:
– Amire vágysz, mind jár neked!
Létezik már a végtelenben,
s csak arra vár, hogy elvegyed!

A világodban minden megillet,
minden, ami van érted él!
Legyen hát célod jó egészség,
engedd, hogy boldogabb legyél!

Ami csak van, mind téged szolgál,
kincs és öröm, mind jár neked!
Ha elhiszed, hogy rászolgáltál,
neked adja az Istened.

Másképpen nézz a nagyvilágra,
szeresd boldoggá önmagad,
árad a lét, mint tenger-hullám,
s újat hoz minden gondolat.

Azonosulj az áradással,
amely körül vesz, s átölel.
Higgyél magadban, megérdemled!
S eztán egy szebb jövő jön el.

Teremts magadnak egészséget,
boldog világot, életet!
Olyat, mit még csak lelked látott,
de hidd el, át is élheted.

Ez a világ nem ellened van,
érted jött létre, hogy tanulj:
– Örülni, élni, boldogulni!
saját hasznodra megjavulj.

Álldogáltam a tenger partján,
hullámok rohantak felém…
Hallgattam bűvös morajlásuk.
S lám, amit súgtak, értem én!

Aranyosi Ervin © 2017-07-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva