Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Nem az én életem!


Aranyosi Ervin: Nem az én életem!

Szomorú szakítás volt versembe írva,
de elárulom, hogy nem fakadtam sírva,
nem éltem át a szörnyű nagy csalódást,
csak tükröztem egy szívbéli halódást!

Van úgy, hogy játszik velünk a képzelet,
meséltem én már sok mesét neked,
s volt amelyikben benne voltam én,
száz életen át, az volt az én mesém?

Mondd, mire jó a nagy fantázia,
csak hogy elképzelje azt anyám fia?
A színész sem hal a darabbal meg,
s nekem sem kell, hogy magányos legyek!

Ha akarom, bárkivé válhatok,
szavalhatok, csendben maradhatok!
Lehetek főhős, játszva szerepem,
szíven szúrhat a fájó szerelem!

Lehetek férfi, s nő, egy versben én,
hajótörött, az élet tengerén,
vagy világsztár, kit irigyel szíved,
lehetek koldus, ha te elhiszed!

Mit kigondolok, azzá válhatok,
a barátaim, sokszor az állatok,
s a természet csodás virágai,
vagy vízesések zsongó hangjai.

Ha kell, helyedbe képzelem magam,
s a tegnapról, úgy írok, hogy ma van!
A jövő útját eléd vetítem,
s nem tudhatod, hogy mért fáj a szívem!

Álmodhatok kedvem szerint nagyot,
elképzelhetem, hogy éppen ki vagyok,
és holnap majd lírámban más leszek,
és rám figyelnek majd irigy szemek!

Ha kész a vers, annak címet adok,
és aki voltam, épp az maradok!
Ember, ki ma is egy a sok közül,
kinek szívén nem béklyó-közöny ül.

Ezért nem írok bulvár verseket,
az életem nem írom meg neked,
az az enyém, s csak az enyém marad,
ha tükörként is látod benn’ magad!

Szólhatna rólad, s milliónyi másról,
egy egyszemélyes, belső kis világról,
vagy arról, mi minket vesz körül,
ami bosszant, mitől szívünk örül!

Persze, a lelkem mindig benne van,
de nem az ember, ne hidd naivan!
Hanem minden! Az Isten adta lét,
mit összegyűjtök, s leteszek eléd!

Aranyosi Ervin © 2023-05-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Mókás mókus


Aranyosi Ervin: Mókás mókus

Nézd a mókust, milyen mókás,
ideült a fejemre!
Mosolyt csalt az arcocskámra,
szájamra és szememre.
Ő már tudja, nem kell félni,
– én nem fogom bántani!
Nem tudnék a növényeknek,
s állatoknak ártani!
Nézd a mókust milyen bátor!
Vagy csak tudhat valamit?
Tudja, hogy az én szívemben
csupa szeretet lakik!
Attól bizony nem kell félni,
mert az éltető erő!
Nem csoda hát, hogy a mókus,
ilyen bátran jött elő!

Aranyosi Ervin © 2022.02.15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mesekönyv ajánló

Aranyosi Ervin: Mesekönyv ajánló

Közeledik a gyereknap,
mesekönyveim ajánlom,
meseszépen teljesüljön,
néhány kedves gyermek álom.

A mese egy közös program,
közös séta, messzi tájon,
s együtt várjuk, hogy a jóság,
kicsi szívekre találjon.

A mesék szép hitet adnak,
szabaddá válik a lélek,
a jók győzelmet aratnak,
mert mindennap hittel élnek.

Találkozhatsz jó hősökkel,
kik a gonoszt is legyőzik,
varázslattal és csodával,
melyben szeretet időzik.

Az állatok is beszélnek,
hozzád ember nyelven szólnak,
üzenetet küldenek az
ébredező Föld-lakóknak.

Mesékkel jó megpihenni,
s ha már ránk talál az álom,
a meséknek folytatását
álmaimban megtalálom.

Megmutatja, hogyan kéne,
napról napra szebben élni,
az igazat megkeresve,
a gonosztól sosem félni!

Öt könyvemből válogatva,
hangos meselemez készült,
Török Tünde szép hangjával,
az élmény még kiegészült.

Legyen hát könyv az ajándék,
legyen boldog minden gyermek,
s érezze, hogy szerettei,
a szívükkel rá figyelnek!

Aranyosi Ervin © 2021-05-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Értünk morgolódom


Aranyosi Ervin: Értünk morgolódom

Hiszem, az állatok éppúgy élő lelkek,
kikbe születéskor életet leheltek.
Reánk bízták őket, mint gondos gazdára,
csak az emberlélek korcsosult el mára.

Az állattartásból kínzó nagyüzem lett,
s azt is tudom, e vers életet nem menthet.
Nincs is egyéb célom, csak gondolkodtatni,
szemellenzősökre úgysem tudok hatni.

Pedig a sok kínzás, helyhiány, félelem,
önzőn, pénzsóváran adagolt élelem,
lelki betegségre beadott gyógyszerek,
halálfélelemmel bennük keveredett.

Lám, ezt feldolgozva adják, s mi zabálunk,
s amiket megeszünk, mi is azzá válunk.
A vadonélőket hobbiból pusztítják,
és vadászat néven tömegesen irtják.

Nem szükséglet, éhség, kényszer hajtja őket,
– sportból lövöldöző férfiakat, s nőket.
Ész nem is kell hozzá, pénzért mindent kapnak,
jó kis szórakozás – de nem a vadaknak.

Hogy a sok állatot meg tudják etetni,
esőerdő pusztul, mert szóját kell vetni.
Igaz a bolygónak elfogy levegője,
szója lesz majd elég, szippanthatsz belőle!

Növényvédő szerek, a rovarok ellen,
falvak felé szálló méreg-fellegekben.
Madarak pusztulnak, kihalnak a méhek,
kevés gyümölcs terem, s talán ez a lényeg!

Folyók, tavak felett ködös szúnyogirtás,
persze ezekről már cikkeket is írt más.
Romlik az ivóvíz, halállomány pusztul,
telepítik máshol, akár csapatostul.

Azokat gyógyszeres trágyával etetik,
horgászok horgásszák, de jó is lesz nekik!
Tengerből halászott hal tele van fémmel,
ami nem fér össze a jó egészséggel.

Ki nagy termést akar, a szeme se rebben,
műtrágyák, vegyszerek vannak főszerepben.
Antibiotikum, növekedés hormon,
táplálékban, vízben – ezért morgolódom!

Pusztul, ami élő, állatok, növények,
pestisként aratnak a népbetegségek.
A gyógynövényeket gyommá nyilvánítják,
és mint kártevőket tűzzel-vassal irtják.

Helyettük vegyszerrel gyógyítják az embert,
műanyag vitamin, mit az orvos rendelt,
azt szed a félvilág, bár semmit sem érnek,
viszont szaporodnak a nagy nyereségek.

A dolgozó embert stresszel nyomorítják,
tudatlan vezetők sarokba szorítják.
De vajon a sok pénzt hogy lehet megenni?
Vagy tudunk belőle majd új bolygót venni?

A halál, mint méreg, úgy jut beleinkbe,
nem is vesszük észre ha fáj eleinte.
Gondolkodó lelkek vegánokká válnak,
s hiába üzennek a még vak világnak.

Egyre több az ember, van már sok halandó,
és a Föld IQ-ja, az bizony állandó.
Szét oszlik a Földre leszületők között,
ne gondolkodjon az, ki ide költözött!

Termelő zabálás – erről szól az élet?
Nézd az emberi faj már megint mivé lett!
Ha ezt így folytatjuk, mi lesz majd a vége,
a lélek temploma, mint Notre Dame, elég-e?

Földrésznyi szigetek majd tengerbe hullnak,
mikor a jéghegyek vízzé alakulnak.
Nem jött el az idő, gondolkodni, tenni?
Felgyülemlett szemét fog majd eltemetni!

Aranyosi Ervin © 2019-04-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hogyan lett a fiúból állatorvos?

Aranyosi Ervin: Hogyan lett a fiúból állatorvos?

A faluban élt egy fiú,
nem volt undok, nem volt hiú,
csak nem tudott nyugton ülni,
tanulásban elmerülni.

Inkább csavarogni vágyott,
felfedezni a világot,
új dolgokat megismerni,
a falun túlt felfedezni.

Néha bizony vitte lába,
s nem mindig az iskolába,
hanem ki a természetbe,
az útját másfelé vette.

Gyakran ment ki az erdőbe,
sokkal vidámabb lett tőle,
ezért el is szökött párszor,
messze ment az iskolától.

Erdőt, mezőt mind bejárta,
de szülője hazavárta,
ezért haza is tért este,
lakóhelyét megkereste.

Olykor, olykor megbüntették,
de ő nem bánta meg tettét,
ment, amerre szíve vitte,
– ez a dolga – ő ezt hitte.

Megismerni a világot,
amit addig még nem látott.
Mindennek okára lelni,
mit, miért kell elviselni?

Hogyan működik az élet,
miből eredt és mivé lett?
Kérdésekre választ kapni,
kihívásra választ adni.

Írni, olvasni már tudott,
számoláson is túljutott,
a többi meg neki nem kell,
hisz örömöt bennük nem lel.

Képzelete másfelé szállt,
a világnak más felén járt,
ő csak követni akarta,
az iskola csak zavarta.

Kis tudós akart ő lenni,
saját feje után menni,
tapasztalni ezer csodát.
Hát otthagyta az iskolát.

Figyelte a természetet,
az éledő szép életet.
Rügyfakadást, fű növését,
a világnak élő részét.

Hol rovart, hol gombát nézett,
s megjegyezte az egészet,
egy füzetbe mind leírta,
ahogy tollal írni bírta.

Madarak hangját hallgatta,
ő is dalt dúdolt alatta.
Néha fészkekhez felmászott,
de bele nem kotorászott.

Fiókák életét leste,
amíg el nem jött az este,
akkor haza vitte lába,
s másnap sem ment iskolába.

Figyelt nyulat, lesett őzet,
de ha útjába állt kőzet,
azt is mind, mind megcsodálta,
mindet fontosnak találta.

Történt aztán egyik este,
mikor az útját kereste,
hazafelé indult éppen,
és megállt a faluszélen.

Ott egy kedves kis ház állott,
körülötte udvart látott,
arrébb volt egy veteményes,
s látszott gazdája erényes.

Szépen művelt kicsi kert volt,
és a növényekkel telt sort,
karók jelölték meg sorban,
zöldségekkel dús csoportban.

Az udvarban Anyót látott,
ki etetett pár jószágot.
Tyúkok, csibék ott lebzseltek,
szórt magokat szedegettek.

Kacsák, pulykák, és gyöngytyúkok,
liba, de galamb is volt ott,
mind, mind együtt vacsoráztak,
nénével kukoricáztak.

Senki nem maradt ott éhen,
volt élelem nyáron, s télen.
A fiú figyelte őket,
a kicsiket, a szülőket.

Kutya, macska, disznó, tehén,
nem tolongott egymás fején,
mindnek ki jutott a jóból,
ételből és kedves szóból.

A fiú csak nézte, nézte,
amit látott, megigézte,
hisz az anyó olyan boldog,
örömmel végzi a dolgot.

Ez aztán a csodás élet,
nincs megbántás, nincs ítélet,
csak kedvesség, s harmónia,
s nincs is miért aggódnia.

De ez sajnos másképp nem megy,
ehhez tudást kell szerezned,
ki kell járnod iskoládat,
kiélni a tudásvágyad.

Ott a tudás összegyűjtve,
s ha jól figyelsz a betűkre,
mire felnősz mindent tudhatsz,
vágyaiddal messze juthatsz!

Belőled még lehet orvos,
aki gyógytudományt hordoz,
aki gyógyít, aki szeretet,
aki másokkal jót tehet.

S lehetsz állatok doktora,
akit megbecsül a kora,
aki segít, ahol baj van,
kiben jóra ott a hajlam!

Így is tett hát ez a legény,
hajtotta a cél, a remény.
Büszkén járt az iskolába,
nem pont úgy mint kiskorában.

Tanítás után meg persze,
kijárt ő a természetbe,
s mindent leírt, amit látott,
könyvbe véste a világot.

Az anyóhoz gyakran elment,
segített neki, ha kellett,
meg ismert ott sok állatot,
orvosukká így válhatott.

Végül egyetemet végzett.
Kezeléshez mindhez értett,
mert, mit kellett megtanulta,
naphosszat a könyvet bújta.

Állatorvos lett belőle,
csupa jót hallunk felőle.
Valóra vált minden álma,
s jó hogy járt az iskolába!

Aranyosi Ervin © 2019.02.20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Karácsonyi lakoma


Aranyosi Ervin: Karácsonyi lakoma

Hulló csillag száll az égen
a havas erdő felett.
Hulló csillag jelzi méltón,
Jézuska megérkezett!
Erdő mélyén, nagy tisztáson,
egy kicsi ház álldogál,
nincs kéménye, nem száll füstje,
s nem tudni, hogy kire vár?

A ház olyan pajta-féle,
nincs ablaka, ajtaja,
mégis kedves, mégis csendes,
nem bántja világ zaja.
Kicsi a ház, fala sincsen,
csak hófogó fedele.
Mégis nagy, mert mennyi jóság
és szeretet fér bele!

Nézzünk csak be mit is takar,
mit is véd meg a tető?
Van itt minden, ami kínál,
de üres az etető.
A házikó közepében
óriás fenyőfa áll.
Vajon, mit gondol magában?
Az üres ház mire vár?

Aztán indul a varázslat,
száncsengőnek hangja kél,
lovasszánkón jön a csoda,
hamarosan ideér.
Két ló húzza, kipp-kopp, kipp-kopp,
zenél a nyolc lópata.
Fenn a szánon egy szakállas
ember ül és csapata.

Ahogy jönnek, énekelnek,
nagy pelyhekben hull a hó,
csodaváró kedves nóta,
vidám dallam hallható.
Megérkeznek a kis házhoz,
a két ló, s a szán megáll,
ha nem is a mennyországból,
de tíz angyal földre száll!

Lám csak, sürögnek, forognak,
nem várhatnak reggelig,
kezük nyomán szépen sorban
a házikó megtelik!
Széna kerül a rácsokba,
tálba nedves eleség,
káposzta az ágvillákra,
s szánon van a fele még.

Madaraknak maggal telnek
meg a madáretetők,
eresz alatt, s lenn a földön
könnyedén elérhetők.
És mi lesz a szép fenyővel,
mi lesz az ő szerepe.
Az ágait gyümölcsökkel,
jóval aggatják tele.

Van közöttük dió, alma,
mókusoknak mogyoró,
zsiradéknak a faggyúból
elkészített kis golyó.
Minden, ami jól lakathat,
éhes szájat megetet:
szarvast, őzet és vaddisznót,
fácánt, foglyot, verebet.

Egy kis só, hogy jobban essen,
van vízzel telt itató,
amikor azt teleöntik
folyékony és iható.
Karácsonyfa feldíszítve,
éhes senki nem marad,
szeretet vár vendégségbe
négylábút és madarat.

Az erdőnek rejtekéből
lesik már az állatok,
mit rejthet a kicsi kuckó,
és rájuk mi várhat ott?
Ahogy elmegy – csengőszóra –
távolodni kezd a szán.
Lassan elő merészkednek,
jól lakhatnak itt talán.

Ott senki sem tolakodik,
egyikben sincs rossz szándék,
ámuldozva megcsodálják,
lám csak mennyi ajándék.
Széna illat csalogatón
betölti a kis teret.
Jönnek is a látogatók,
mindannyian éhesek.

A szeretet jóllakatja,
minden bendő megtelik,
s az állatok jönnek sorban,
egymás után reggelig.
A jóságtól átmelegszik
mindegyiknek a szíve.
Hálás szívvel mennek tovább,
viszik a hírt messzire!

Erdő mélyén, kicsi házban,
karácsony van, állatok!
Gyertek gyorsan, ha Jézuska
eddig nem járt nálatok!
Öltözzetek ünneplőbe,
téli bundát vegyetek,
amíg akad jótét lélek,
boldogabbak legyetek!

Ha teheted, vendégeld meg
te is az állatokat!
Segíts nekik átvészelni
komoly téli fagyokat.
Adjon esélyt túlélésre
szívedben a szeretet,
hisz jó érzés, ha a szíved
más szíveket megetet!

Legyél angyal! Mások előtt
jó példával járj elöl!
Segíts mikor mások körül
a világ is összedől.
A karácsony legyen tényleg
a szeretet ünnepe!
Váljon végre valósággá,
ne maradjon csak mese!

Aranyosi Ervin © 2018-12-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Süni az úton


Aranyosi Ervin: Süni az úton

Baktatok az országúton,
talán eltévedtem?
Száguldoznak fémdobozok,
elmennek felettem.
Átérek a túlsó partra,
megúszom a sétát?
Remélem az autósok
nem bennem látnak prédát!
Vezessetek óvatosan,
mert én gyalog járok,
tőletek egy kis figyelmet
és megértést várok!
Ez itt régen erdő volt még,
hol állatok éltek.
Az utat az erdőnkön át
ti építettétek!
Legyetek ránk tekintettel,
hiszen mi is élünk,
átjutni a túloldalra muszáj,
de mi félünk!

Aranyosi Ervin © 2018-11-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bútorfaragó cica


Aranyosi Ervin: Bútorfaragó cica

Szép bútort készítek, apró fogaimmal,
ebben egyeztünk meg tegnap a gazdimmal!
Átlagos dobozból, jókorát kirágok,
így elférnek benne állatok, virágok.

Most egy cicaággyal leptem meg magamat,
kényelmes világos! Annyi anyag marad,
ami keretet ad szép művészetemnek,
ki is nevezem hát rögtön műteremnek!

Kicsit elfáradtam, alszom egy jót benne,
egy kiadós alvás biztosan jót tenne!
Mikor felébredek, másik doboz vár rám,
bútorrá faragni, azt is megpróbálnám!

Aranyosi Ervin © 2018-01-21
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A bagoly bölcsessége

Szitár Éva festménye

Aranyosi Ervin: A bagoly bölcsessége

Volt egyszer egy bagoly,
s gondolt egy merészet:
– éjjel inkább aludt
és nem egerészett.
Tudós ébrenlétét
napközbenre hagyta,
mert az éj sötétje
őt már nem izgatta.

Nem akart már senkit
ijesztgetni éjjel,
inkább tudományát
kezdte szórni széjjel.
Bölcs volt, ha már egyszer
bagolynak született,
hát az ész osztásban
nem tartott szünetet.

Bár okos tanácsát
szívesen osztotta,
a tisztánlátástól
a Nap megfosztotta.
Okosságainak
az árát megkérte,
az állatok mégis
jártak hozzá érte.

Tágas odújában
volt az irodája,
ez volt a nagy erdő
legodvasabb fája.
Ott rendelt a fának
alsó, ágas szintjén,
a bejárat lent volt
a tölgyfa földszintjén.

Az állatok hozzá
csigalépcsőn jártak,
az ajtaja előtt
órákat is vártak.
Ám, mert bölcs bagoly volt
messze ment a híre,
jöttek jó tanácsra,
(s néha reggelire).

Kérdéssel kereste
őt fel minden állat,
persze, munka közben
megevett egy párat.
Egér, hörcsög, ürge
ritkán jött ki tőle,
működött az üzlet,
s jól megélt belőle.

Közben ügyfelei
szép lassacskán fogytak,
de a bölcs bagolyra
mégsem gyanakodtak.
Legtöbb jó tanácsa
igen csak működött,
könnyen eloszlatott
szemtakaró ködöt.

Dolgát napról-napra
nagyszerűen tette,
ám ha megéhezett
ügyfelét megette.
Többé ez az ügyfél
nem okozott gondot,
és miközben ette,
még tanácsot mondott.

Tanulsága is van
ennek a mesének:
– Elmúlna a gondod,
hogyha megennének…
Én nem vagyok bagoly,
te meg figyelj rája:
– Ne te légy a bagoly
mai vacsorája!

Aranyosi Ervin © 2017-11-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szereted?


Aranyosi Ervin: Szereted?

Ha szereted a virágot,
nem kéne letépni,
csak megnézni, megszagolni,
hagyni tovább élni!

Szereted az állatokat?
Nem kéne húst enned,
mert haláluk csak megmérgez,
rosszra fordul benned.

Ha azt mondod: – Szeretsz engem –
én is kezdjek félni?
Ha nem tudod, hogy mit jelent,
hagyni fogsz-e élni?

Tanuljunk meg jól szeretni,
állatot, virágot,
tegyük végre élhetővé
az egész világot!

Aranyosi Ervin © 2017-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva