Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

okt
2

By

Aranyosi Ervin: Ki írja a jövőt?

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Ki írja a jövőt?

Ki fog itt magyarul róni megtanulni?
Mert a nemzet sorsa ezen is fog múlni!
Őseink nyelvünkbe rejtették a kódot,
amely a magyarok szívébe íródott!
Mágusok tudása nélküle mind elvész,
mi marad utánad, mikor innen elmész?
A Mag-népe kihal, Júdások maradnak,
haszonélvezői a rabszolga hadnak.

Előbb nyelvünk hal ki, aztán az országunk,
nem sokkal éli túl azt majd a világunk.
E civilizáció is a végét járja,
átcsap fejünk felett az özönvíz árja!
Bábel tornya ledől, nincs mit szépíteni,
s a primitív lélek nem tud építeni.
Elpusztítja magát, ahogy tette régen,
hogy a sötét kornak a végére érjen.

Közöttünk veszett el az Isten országa,
s lám az ember lett a legbutább jószága.
Szabad akaratát is bilincsbe verték,
szerencsejátékon mindenét elnyerték.
Kiadta kezéből a döntését másnak,
teret engedett a hazug árulásnak,
a sátán erői könnyen eluralták,
Mammon rút döntését a nyakába varrták.

Kiveszett a tudás, nem lett kőbe vésve,
s aki ébredezik, az is csak megkésve.
Hit, remény, szeretet lassan ködbe vesznek,
a világ urai az árulók lesznek?
Technika ördöge lép majd át felettünk,
mesés világunknak sírásói lettünk.
Az emberi érték megszűnik létezni,
nem tudjuk az ősi tudást megszerezni?

Ki írja a jövőt és ki fog diktálni,
s nem fog úgy a világ fejtetőre állni?
Nekünk kéne tudást adnunk utókornak,
maradjon értelem, ha eljön a holnap!
Ne az eszköz legyen okos, gondolkodó!
Lélekkel teremtsen, szívből az alkotó!
S bár a történelmet bőszen elhazudták,
őseink a világ folyását még tudták.

Fel kell hát ébresszük őseink tudását,
nyelvünkbe kódolták népünk tudományát,
s ahogy a búza szem képes kicsírázni,
a MAG-népe is tud szép nemzetté válni!
Hiszen bennünk a kód, csak tovább kell adnunk,
ez adja holnapunk, hogy mind fennmaradjunk!
Gyermekek, unokák vigyék a stafétát,
adjuk át őseink méltó hagyatékát!

Aranyosi Ervin © 2026-10-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
3

By

Aranyosi Ervin: Trianon után

Category: 1 kép 1 vers, Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Trianon után

Szétszakították hazánkat,
széttépve egy népet!
A folyamat folytatódik,
szomorú történet!
Bár lehetnénk újra nemzet,
együtt, egy hazában,
bárcsak hinnénk felébredve,
ősök igazában.

Elhazudott történelmünk,
meggyalázott nyelvünk,
politika által nyögött,
és megosztott lelkünk.
Szabadságunk hiú ábránd,
hitünket uralják,
szerteszórva a világban
elfogy a magyarság!

Ó, Istenünk ébreszd népünk,
nyisd fel szemeinket,
idegen nép, pénzhatalom,
ne uraljon minket!
Legyen meg az akaratunk,
közösen tevéled,
kapjon újra jó értelmet,
tartalmat az élet!

Hadd olvadjon újra eggyé,
őseink hazája!
Egymást segítse a Magyar,
add áldásod rája!
Önzetlenül tegyük dolgunk,
törődve egymással!
Legyünk újra felruházva
az ősi tudással!

Mert nyelvünket megőriztük,
s benne ott a kódunk!
Felismerve és megértve,
majd mindent megoldunk.
Földre lehozzuk országod,
földi mennyé tesszük,
a teremtett természetet,
testvérként szeretjük.

Ó, Istenünk ébreszd népünk,
nyisd fel szemeinket,
idegen nép, pénzhatalom,
ne uraljon minket!
Legyen meg az akaratunk,
közösen tevéled,
kapjon újra jó értelmet,
tartalmat az élet!

Égi Atyánk szereteted
költöztesd szívünkbe,
hadd ébredjünk, hadd lehessünk
szereteted tükre.
Jöjjön el a te országod,
s legyen Magyar végre,
hálás szívvel és boldogan
nézhessünk az égre!

Aranyosi Ervin © 2026-06-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
11

By

Aranyosi Ervin: Költészetnapi borongás

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Költészetnapi borongás

Költő vagyok.Nyugdíjba mentem.
Kit érdekel költészetem?
Igaz, csak a közösbe tettem,
és Isten adta a tudást nekem.
Tán másképp látom a világom,
s a versem ingyen is adom,
és dolgozom még itt a mában,
ezért nincs is szabadnapom.

Költészet napján ünnepelnék,
de nem hívott meg senki sem,
ha hívnának csak ingyen tennék,
pénzért nem számolnak velem.
Nem baj, mert másnap választhatnak,
olyat ki szebbet, jobbat ír,
kinek szavai jobban hatnak!
…és nem pirul el a papír!

Nem kell az igazság a népnek,
csak megvezetés, s kényelem,
úgy jó, ha parancsszóra lépnek,
mert a lelkük igénytelen…
Dobd csak szemétre azt, ki érted
tette a dolgát szüntelen,
az is igaz, hogy te nem kérted:
maradjon igaz, s bűntelen!

Nem akarnám letenni lantom,
de én is láncom csörgetem,
s nem jut már el hozzád a hangom,
bezárt kapudat döngetem!
Hát írass új verset magadnak,
van már rá program. Jól teszed!
Helyezd sírba, immár nyugodtan,
az érted szóló költészetet!

Aranyosi Ervin © 2026-04-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
28

By

Aranyosi Ervin: Saját hitrendszered

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Saját hitrendszered

Tanítottak, így tettél szert
saját hitrendszerre.
Volt hasznos, mi jó volt neked,
s volt hibás, egyszerre!

Szüleid és tanítóid
jó szándékkel adták,
egykor ők is ezt tanulták,
így tőlük ragadt rád.

Gyermekkorban, eleinte
tiszta lelked lázadt,
aztán lassan megtanultad
befogni a szádat.

Ha még ma is elfogadod
gondolkodás nélkül,
önmagadat megtagadva
éled léted végül.

Minden úgy jó, ahogy mondták?
Ezt kell tovább adnod?
Dogmák, hibás gondolatok
között kell maradnod?

Úgy tűnik, mintha az élet
kőbe lenne vésve,
s nem térhetnél le utadról,
s ezt nem vennéd észre!

Nem merül fel sosem benned,
miről szól az élet?
Nem érzed úgy egyszer sem,
hogy megvezettek téged?

Elfogadod azt is,
mindig más írja meg sorsod?
Hagyod, hogy az orrod alá,
más törhessen borsot?

Nem vizsgálod, mi az igaz,
mi az önző érdek?
Hazugságból áll a világ,
s abból van temérdek?

Keresd hát az igazságot,
hiszen okkal lettél,
vizsgáld csak meg hitrendszered,
hátha eltévedtél!

Találd meg az igaz utat,
ami téged szolgál,
olyat adj a gyermekednek,
amivel majd jól jár!

Ha keresel, a tudás is
reád fog találni,
sokat segít anyanyelved,
hasznodra fog válni!

Aranyosi Ervin © 2025-09-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
22

By

Aranyosi Ervin: Mutass példát!

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Mutass példát!

Nem tehetsz a világ ellen,
ha győzni fog a csordaszellem!
Hiába írsz új dalt nekik,
a fájót ismételgetik.

Nem lehetsz jó, hiába tudsz,
jósággal itt nem sokra jutsz!
Hiába szólsz, nem hallanak,
ők nem hisznek, csak vallanak!

Refrén:
Hát mutass példát őnekik,
hátha a fényt majd meglelik,
s azzá válnak, kinek születtek,
átélői a szeretetnek.

Csald hát őket a fény felé,
tegyél egy célt a nép elé!
Legyél tükör, mely jót mutat,
s találd meg így a jó utat!

Tudasd velük, szeretni kell!
A tudást nem temetni el!
Mutatni, adni szüntelen,
az ember lelke bűntelen!

Refrén:
Hát mutass példát őnekik,
hátha a fényt majd meglelik,
s azzá válnak, kinek születtek,
átélői a szeretetnek.

Aranyosi Ervin © 2025-08-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
30

By

Aranyosi Ervin: Magyar nyelv, a jövőnk alapja

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Magyar nyelv, a jövőnk alapja

Varázslatos nyelv a MAGYAR!
Sokan nem tudják mit takar.
Ősök rejtettek bele kincset,
csak az a tudás, sajnos, már nincs meg!
Hiszed, ha több nyelven beszélsz,
akkor már gazdagabban élsz?
Ha hagyod veszni a csodát,
hiába jársz sok iskolát!
A tudás nyelvünkben ott lakik,
használd, s világot alakít!
Ezért akarják elvenni azt!
Idegen szó nem nyújt vigaszt.

Kódolva van az életünk,
elmondja, jól, hogy élhetünk.
De nem tanítja senki sem,
s ha kódjait nem ismerem,
elvesztem történelmemet,
amit világom eltemet.
Az igazság hal itt bele,
pedig naggyá válnál vele!
Ki magyar, s mégsem úgy beszél,
szavát csak elfújja a szél,
Rajta csak idegen tapos,
mert szolgáló, s alázatos.

MAG-osok voltunk, és MÁGUSOK,
világunkról mindent tudók!
Tudós ember, életkovács,
saját írásunk a rovás.
Ma már az ember nem is ír,
nincsen már toll, és nincs papír,
s pálca sem őrzi meg nyomunk,
bölcsességet már nem rovunk!
Butítanak, vegyítenek,
szemünkbe rossz port hintenek,
Eltapos, megtör a világ,
mert félve tekint még miránk.

S mi hagyjuk veszni e csodát,
nem járjuk őseink nyomát,
a gyávák meg butítanak,
s nyelvünkben megkurtítanak.
Ha tőlünk ezt is elveszik,
sanyarú, bús világ lesz itt,
nem teremt nyelvünk, nemzetünk,
és gyökértelenek leszünk,
akiket szerte fúj a szél,
aki más börtönében él,
s ki szerteszórta kincseit,
fényezve a bilincseit!

De ne adjuk fel a reményt,
őrizzük meg a tiszta fényt,
ébredjen végre a Magyar,
s építsen jövőt, ha akar!
Nyelve adja az alapot,
mit egykor bölcs ős faragott,
a teremtés tervrajza az,
mely ősi tudásra hajaz!
Csak együtt fedezhetjük fel,
a nyelvünk lesz, mely felemel,
s visszahelyez az égbe majd,
hol égig érő fa ága hajt!

Aranyosi Ervin © 2024-10-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

szept
28

By

Aranyosi Ervin: Vár-e még az ÉDEN?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Vár-e még az ÉDEN?

Azt hiszem, hogy kár volt lejönni a fáról,
megfeledkezni egy élhető világról!
Hagytuk, hogy szép földünk rút pokollá váljon,
s kivágtuk a fát, hogy utunkba ne álljon!
Én úgy visszamásznék az égig érő fára,
hogy onnan nézek a pusztuló világra,
s aki még menthető, szívvel felemelném,
hogy a Mennyországban, hadd kerüljön mellém!

Persze, volt egy kígyó, ami megmérgezett,
tudatlanság mérgét itatta meg veled,
s velem is, hiszen mi mindig egyek voltunk,
s őseink fájától messze kóboroltunk.
Kiszáradt forrásunk, s nem tudjuk, hol eredt,
de nem is keressük már az eredetet.
Nincsen saját utunk, háttérből vezetnek
kígyóféle lények, s méreggel etetnek.

Temetjük földünket, ránk pénzcsizma tapos,
háttérben a kígyó, igencsak alapos.
Bábukat döntöget, terepasztalt játszik,
hazugság fegyverrel, igazra vadászik.
Médián át mérgez, élőt, s elmét rombol,
hogy menekülhetnénk ebből a pokolból?
Merre van őseink hatalmas tudása,
lesz-e még népünknek hajnal-hasadása?

Van-e még rá idő, fánkat megtalálni,
összekapaszkodva, tetejére mászni?
Vár-e még az ÉDEN, ott van-e az égben,
vagy maradjunk itt lent, talpig feketében?
Haldokolva élünk, és várjuk halálunk?
Világunkkal együtt örök porrá válunk,
mit a sátán keze gúnyosan elmorzsol?
Marad MAG utánunk, mely kikel a porból?

Aranyosi Ervin © 2024-09-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

szept
20

By

Aranyosi Ervin: Felnyitnám a szemedet

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Felnyitnám a szemedet

Felnyitnám a szemedet,
ha szeretnél már látni,
súgnék, hogyha akarnál
a sarkadra állni!
Tanítanám a tudást,
mit elvettek tőled,
tisztánlátó földi lény,
válhatna belőled!

Mondanám, ha értenéd,
megnyitnám a szíved,
szeretetet küldenék,
mely beléd magot ültet.
A magban ott a tudás,
a jövődnek terve,
locsolnám, mert kell, hogy láss,
létet ünnepelve!

Ébredj, nyisd ki szemedet,
úgy nézz a világra,
hangolódj az életre,
ne a hazugságra!
Tárd ki végre ablakod,
nyiss a tiszta fényre,
lásd tisztán a világod,
Napvilágra lépve!

Hagyd hátra az árnyékot,
engedd el a múltat,
vizsgáld csak meg hitedet,
a rosszul tanultat!
Keresd csak az igazat,
mert szabaddá az tesz,
az igazság gazdagít,
s benned új tavasz lesz!

Zárd le, mi nem működött,
adj esélyt a mának,
ne higgy többé hatalom
kétes „igazának”!
Le kell végre bontanunk
a hazugság várat,
hisz addig a javulás,
mint alvó mag, várat!

Aranyosi Ervin © 2024-09-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

aug
26

By

Aranyosi Ervin: Diákoknak – tanévkezdéshez

Category: A nap gondolata Tags: , , , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Diákoknak – tanévkezdéshez

Élvezzétek tiszta szívvel
az új dolgok tanulását,
ismerjétek meg az ember
eddig megszerzett tudását!
Mutassatok érdeklődést,
tekintsétek szép kalandnak,
szép szellemi tápláléknak,
amit a tanárok adnak!

Éhes szivacs az elmétek,
ha figyeltek meglátjátok,
kitágulhat ez a világ,
oly sok szépség vár még rátok!
Mennyi mindent képes az ész
– mikor nyitott – megjegyezni,
felnőttként majd milyen jó lesz,
ezt a tudást elővenni!

Jobb megértve, befogadva,
saját kincsetekké téve,
s amikor kell, az életben,
elmétekből elővéve.
Ne legyen hát nyűg tanulni,
hisz a tudás oly nagy kincsünk,
segít hogy a függöny mögé
kíváncsian betekintsünk!

Álljatok hát nagy örömmel,
s nyitottsággal minden napnak,
hiszen, akik nem küszködnek,
mindig sokkal többet kapnak!
Vidáman könnyebb az élet,
tanuld csak meg a „miért”-et,
hiszen sokkal többé válhatsz,
ha a világot megérted!

Örüljetek a társaknak,
kik nap mint nap körülvesznek,
ők is sokszor tanítanak,
s elfogadóbbá is tesznek!
Próbáljátok megérteni,
lelküket, mi motiválja,
nem kell velük versenyezni,
az iskola nem versenypálya!

Lássátok bennük a szépet,
mindegyikben ott az érték,
de nem mindenki mutatja,
és gyerekenként más a mérték!
Ki ebben jó, ki meg abban,
s van, ki álarcát mutatja,
nem nyílik meg ellenfélnek,
ki gyengeségét kutatja.

Ám a jó lélek segíthet,
elfogadás kell, s megértés,
maradjon ki irigykedés,
rossz akarat, s minden sértés!
Ismerd meg a társaidat,
próbáld szívvel elfogadni,
ami belőle hiányzik,
próbálj neki abból adni!

Mindenkinek van hibája,
s azon javíthat az ember,
de csak odafigyeléssel,
kedveskedő szeretettel.
Minden új nap tartogathat
valami jót számotokra,
jutnak hát belőle bőven,
mindig a hétköznapokra.

Aranyosi Ervin © 2024-08-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

júl
24

By

Aranyosi Ervin: 3. szem (homlok) csakra

Category: mantra Tags: , , , , , , , , , , Leave a Comment

A Mandala színeit Aranyosi Éva adta hozzá: – 3. szem (homlok) csakra

Aranyosi Ervin: 3. szem (homlok) csakra

Elemhez nem kapcsolódom, szellemi síkon vagyok,
a színe az indigókék, száma kettő, s fenn ragyog.
Ott az ösztönös megérzés, mélyre látás, megsejtés,
összekapcsol két világot, ha kell a felismerés!
Hozzáférés Akashához, s ott van már minden tudás,
spirituális életben, főbb szintekre eljutás.
Tudatosság, életünkért felelősségvállalás,
önvalónk megismerése, éber létben álmodás.
Céljaink felismerése, lelkünknek támogatás,
belelátás más lelkébe, telepatikus tudás.
Ez a léleknek csakrája, a tudásnak a szeme,
felébresztem önvalómat, ki vagyok? Emlékszem-e?

Aranyosi Ervin © 2024-07-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

« Older Posts