Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Derült égből…


Aranyosi Ervin: Derült égből…

Derült égből, váratlanul
zúdulnak rád a bajok?
Félelmeiddel teremted,
– így öltenek alakot!
Ám ha szíved boldogsággal
szép reménnyel élteted,
a rezgésed emelkedik,
s boldog lehet életed…

Rajtad áll, hogy gondolatod
milyen holnapot teremt,
rezgéseid megmozgatják
a teremtő végtelent.
Figyelmeddel önmagadhoz
vonzhatsz gondot, vagy csodát.
szeretettel érezheted
a jó Isten mosolyát.

Félelemeid mélybe húznak,
így lehetsz boldogtalan,
a végtelen Univerzum
nem marad dologtalan.
A félelmek rút vasmacskák,
lebéklyózzák lelkedet,
s olyankor a vágyott dolgot
észrevenni sem lehet.

Ne mutogass hát a sorsra,
csak figyeld érzéseid!
Járd be lelkedben az utat,
s figyeld meg, hogy merre vitt!
Érzéseid megmutatják,
helyes út-e, amin jársz?
Felemelnek-e az égbe?
Bennük válaszra találsz!

Merülj hát el, csendesedj le,
s figyeld meg a lelkedet!
Teremteni jót, vagy rosszat,
hidd el, egyformán lehet!
Hagyd, hogy szeretet vezessen,
s izzó vágy célod felé,
az elérés útját, módját
majd az Isten meglelé!

Tudnod kell, miért születtél,
tanulni jöttél ide!
Érezni és tapasztalni,
hogy mit teremt az ige!
A teremtés ajándékunk,
ha tudjuk, s akkor, ha nem!
A változás nem kintről jön,
lelkünk magjából terem!

Rajtunk áll, hogy milyet vonzunk,
érzéssel mit éltetünk,
mikor szeretet vezérel,
boldogabban élhetünk!
Félelmeid elengedni,
ez lenne a feladat,
szeretettel, jó rezgéssel
szabadítsd fel magadat!

Légy hát sorsod teremtője,
csak hála kell, s szeretet,
indulj felfedező útra,
barangold be a lelkedet!
Legyél te az irányító,
segítsen a gondolat,
érzésekkel erősítve,
legyőzve a gondokat!

Aranyosi Ervin © 2021.10.25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem verseny az élet!


Aranyosi Ervin: Nem verseny az élet!

Az élet nem verseny, nem is kell hát nyernünk,
nem kell megharcolnunk, nem kell megfelelnünk!
Nem kell az élettel folyton szembeszállnunk,
nem kell ellenkeznünk, mindig ellenállnunk!

Nem kell félned attól, hogy valaha veszíthetsz,
jobb, ha az utadra rózsaszirmot hintesz!
A rettegés helyett, élvezz minden percet!
Játszd az életedet, legyél boldog gyermek!

Nincsen ellenfeled, mindenki egy véled,
ha ezt elfogadod, s világod így éled,
ha képessé válsz a világod csodálni,
akkor leszel képes jó emberré válni!

Ne harcolj hát többé, hadd legyen már béke!
Ébredj rossz álmodból, legyen végre vége!
Álmodj meg helyette élhetőbb világot,
amely teremtődnek fényétől megáldott!

Bocsásd meg a fájót, engedd el a rosszat,
vedd el figyelmedet arról, ami bosszant!
Irányítsd a szépre, a teremtő jóra,
válts egy szebb világot, szebb álmot valóra!

A figyelem rezgés, erősít, támogat,
mire irányítod, az teremt álmokat.
Félelem, düh, harag élteti a rosszat,
az energiád hát a jó felé osszad!

Ne harcolj, ne győzz le, inkább segíts máson,
sose járjon eszed a háborúzáson!
Emelj fel másokat, adj reményt és hitet,
mert ezt a világot a szeretet menti meg!

Gondolatod mindig fókuszáld a jóra,
legyen gondod másra, igaz, tiszta szóra!
Merülj el békédben, ott, a lelked mélyén,
tanulj és változtass önmagad személyén!

Válj igazzá, jóvá, alkoss új világot,
amire a lelked kisgyermekként vágyott!
Nem szenvedni, félni születtél a Földre,
állítsd a boldogság lámpáját ma zöldre!

Tudd, hogy rajtad múlik, sosem múlhat máson,
ezért ne gondolkozz szörnyű elmúláson!
Halál nem létezik, nincs hát mitől félned,
csak tanulószoba neked ez az élet.

Ha időd itt lejár, elmész honnan jöttél,
mert leszületéskor, szerződést kötöttél.
Tanulás a célja egész életednek,
és nem tud figyelni, aki végig retteg!

Élvezd ki a létet, változtasd meg sorsod,
a teremtés kulcsát a szívedben hordod!
Válassz egy szebb utat, élvezd szeretettel,
legyél önmagadért, jót teremtő ember!

Aranyosi Ervin © 2017-07-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem félek

Aranyosi Ervin: Nem félek

Aranyosi Ervin: Nem félek

Ne hidd azt, hogy gyáva vagyok,
nem ijedtem én meg.
Szeretek itt ácsorogni,
ez itt most a lényeg!

Hogy a cicák megtámadtak?
Ááá, tőlük nem félek!
Láthatod, hogy rezgésszinten,
magasabban élek.

Azt mondod, hogy ez nem rezgés,
remegésnek mondják?
Na igen, de a hidegtől!
– Terítsünk rá spongyát!

Aranyosi Ervin © 2015-10-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a vers előtt a szerző nevével
és a vers címével, valamint a versszakok
megtartásával együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva
!