Aranyosi Ervin: Az Isten-ember kora
Aranyosi Ervin: Az Isten-ember kora
Eddig tiltakoztunk, harcoltunk ellene,
s abban reménykedtünk, hogy nem haluk bele!
Tudtuk, hogy a sötét rend áll hátterében,
s árnyékában voltunk, nem a tiszta fényben.
Ki kell lépnünk onnan, feladva a harcot,
hisz ki háborúzik, az vallhat kudarcot,
de mi teremtőnknek gyermekei vagyunk,
szeretet és béke a mi feladatunk!
Hagyjuk a hatalmast, csak tegye a dolgát,
a saját világod tedd jobbá, hangold át!
Hiszen a teremtőd saját képre formált,
de nem az anyagban végezte a dolgát!
Nem az ember teste, lett így hasonmása,
lelke vált csodává, azt kéne, hogy lássa!
Eszköz a gondolat, teremteni képes,
általa lesz méltó ember Istenéhez!
A test csak a templom, bennünk él az Isten,
így, aki legyőzhet, olyan erő nincsen!
A hit erejével el kéne fogadnunk,
mind istenek vagyunk, s erről hitet adnunk.
MIND EGY! Ezt kellene megértenünk végre,
s talán nem hiába hullott Jézus vére!
Ha az ősi bölcsek tudása feltámad,
megtalálod Istent, s megleled hazádat!
Hiszen Isten vagy te, ha nem is tudsz róla,
amikor teremtesz, ő belőled szóla,
s gondolatod rezgés, úgy hat a világra,
mint a szélfuvallat a gyenge virágra!
Mert, ha rossz a szándék, abba belepusztul,
ám teremtő lehet termékeny magostól.
Gondolat erejét meg kell tapasztalnunk,
teremtő csodánkba nem kell belehalnunk.
Ha elég ember lesz, ki erre ráébred,
új világ épülhet, éltető természet,
ahol a törvények életet szolgálnak,
békét teremtenek, a javunkra válnak!
Hol a lélek végre, a helyére kerül,
s a jót cselekedni nap mint nap sikerül.
Békesség és öröm, költözik majd belénk,
az Isten-embernek kora tárul elénk!
Aranyosi Ervin © 2023-10-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva
Legutóbbi hozzászólások