Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Nevetős est visszhangja


Aranyosi Ervin: Nevetős est visszhangja

Tegnap este, de sokat nevettem,
örülök, hogy veletek lehettem!
De jó is volt, hogy mind ott voltatok,
s a lelkemben jókedvet hagytatok!
Ma is hiszem, hogy jót nevetni kell!
Mert testünk-lelkünk többet érdemel!
Hisz szép az élet, búslakodni kár,
s a szerető szív, a legjobb tanár!
Hát nevessünk még, együtt is sokat,
és bírjunk erre rá még másokat!
Nevessetek, velem, vagy nélkülem,
a fontos az, hogy jókedvünk legyen!
Tegyük szebbé saját világunkat,
a szívünk rá, meglátod, nem unhat!
Bár lenne rá, gyakrabban alkalom,
hogy szebbé tennétek az én napom!
Vidámabbá a közös esteket!
Köszönöm én, oly jó volt veletek!

Aranyosi Ervin © 2024-02-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Halál-félelem


Aranyosi Ervin: Halál-félelem

Vallásos vagy, mégis félsz a haláltól?
Félelmedet eloszlatni, mi gátol?
Ha túl leszel, megoldódik magától,
átléphetsz az öröklétbe, a mából!

A fájdalom játszadozik tevéled.
Minél jobban közeledik, úgy érzed,
egyre jobban megkeserít az élet,
szinte már csak gondod akad, temérdek!

Megsemmisül minden, ami te voltál,
megkopsz lassan, nincsen miért ragyognál?
Úgy gondolod, a föld mélye nagyon vár,
nem boldogít a világi vagyon már?

Elveszted a kapcsolatod a léttel,
éjszakánként megbékélsz a sötéttel.
Nem ízlik már sem a lét, sem az étel!
bántó a nap, s ez alól nincs kivétel!

Aztán eljön rég rettegett halálod,
nem siet az, még akkor sem, ha várod,
odaát vár milliónyi barátod,
kiktől boldog lesz a lelked, ha látod.

Csak hát, mikor leszületünk, felejtünk,
tudat fölé zsugorodik a lelkünk,
tanulással fel kellene emelnünk,
és az embert földi mennybe terelnünk!

A szélvédőnk hazugságtól homályos,
hitrendszerünk butaságtól dagályos!
A lét célja oly sokáig homályos,
a valóság, őrülettel határos!

Mert mi van, ha létezik a túlvilág,
ahova csak a lélek tud jutni át,
s mi van, ha pont azok fognak várni rád,
kik szerettek, de előtted léptek át?

Vajon mért félsz a haláltól annyira,
hisz feltámad mindaz, ki Isten fia!
Lelkednek lesz aztán is hol laknia,
csak a testnek kell földhöz ragadnia.

Aranyosi Ervin © 2024-01-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az élet halála


Aranyosi Ervin: Az élet halála

A halál után boldog a lélek,
mert felüdül és megpihen.
Boldogító közegben lépdel,
nem bántja többé senki sem!
Odaát várják lélektársak,
és boldogan veszik körül,
elveszettnek hitt ismerősök
ott vannak, s lám, mind örül.

Akkor jössz rá, amitől féltél,
az örök vég, nem létezik,
korábban már te is itt éltél,
és boldog volt a lelked itt!
De újra, újra leszülettél,
tanulni és tanítani,
a földi poklot mennyé tenni,
az életen javítani.

De kisgyerekként kijavítják,
mindent tudó hitrendszerünk,
amit tanultak, azt tanítják,
és senki sem hisz még nekünk!
Elveszik mind a hozott kincset,
s adnak helyébe lim-lomot,
meggyőznek, bűnösnek születtél,
s amit hoztál, az mind lopott!

Rossz kufárok váltják be pénzed,
elveszik összes aranyad,
értéktelent adnak cserébe,
ne tudj, s ne ismerd magadat!
Megzsarolnak a szeretettel,
ha nem leszel jó, nem jut neked,
s a szeretetért vívott harcról
szól onnantól az életed!

Olyan zsarol, ki képtelen rá,
ki szeretni sosem tudott,
ki maga is sóvárgón várta,
és úgy érzi, kevés jutott!
Mikor fordul meg a világunk?
Szeretet nem így működik!
Versengve, háborúkat játszunk,
s a gonosz könnyen ügyködik.

Nem vagy bűnös, szeretni jöttél,
s jobbá szeretni másokat,
élhetővé átformálni
kifordított világodat.
A valós hitet visszaadni,
az élet szép, s nincs is halál!
Nem kéne félőn nyomorogni,
míg itt létünk megint lejár.

Meg kéne lelnünk önmagunkban,
az istenit, szerethetőt,
s nem rettegni oly izgatottan
a testre váró temetőt!
Az elmúlás, a test halála,
ezt jó lenne megértenünk,
a félelem, az ördög vára,
s nem árthat, amíg szeretünk!

Testünket nem visszük magunkkal,
más szívekben élünk tovább!
Készülődünk a túlvilágon,
hátha tudunk tenni csodát!
Jó lenne ezt a csodás bolygót
szeretettel megtölteni,
az emberiség csak így tudna
isteni gúnyát ölteni!

Ez itt, most lent, a lét halála,
ahol az ember haldokol,
ahol a földi menny helyére
költözik ördög és pokol.
Haláltól fél, bár élni sem mer,
testbe a lélek halni jár,
így él sok milliárdnyi ember,
ebből kéne ébredni már!

Aranyosi Ervin © 2024-01-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az Isten-ember kora


Aranyosi Ervin: Az Isten-ember kora

Eddig tiltakoztunk, harcoltunk ellene,
s abban reménykedtünk, hogy nem haluk bele!
Tudtuk, hogy a sötét rend áll hátterében,
s árnyékában voltunk, nem a tiszta fényben.
Ki kell lépnünk onnan, feladva a harcot,
hisz ki háborúzik, az vallhat kudarcot,
de mi teremtőnknek gyermekei vagyunk,
szeretet és béke a mi feladatunk!

Hagyjuk a hatalmast, csak tegye a dolgát,
a saját világod tedd jobbá, hangold át!
Hiszen a teremtőd saját képre formált,
de nem az anyagban végezte a dolgát!
Nem az ember teste, lett így hasonmása,
lelke vált csodává, azt kéne, hogy lássa!
Eszköz a gondolat, teremteni képes,
általa lesz méltó ember Istenéhez!

A test csak a templom, bennünk él az Isten,
így, aki legyőzhet, olyan erő nincsen!
A hit erejével el kéne fogadnunk,
mind istenek vagyunk, s erről hitet adnunk.
MIND EGY! Ezt kellene megértenünk végre,
s talán nem hiába hullott Jézus vére!
Ha az ősi bölcsek tudása feltámad,
megtalálod Istent, s megleled hazádat!

Hiszen Isten vagy te, ha nem is tudsz róla,
amikor teremtesz, ő belőled szóla,
s gondolatod rezgés, úgy hat a világra,
mint a szélfuvallat a gyenge virágra!
Mert, ha rossz a szándék, abba belepusztul,
ám teremtő lehet termékeny magostól.
Gondolat erejét meg kell tapasztalnunk,
teremtő csodánkba nem kell belehalnunk.

Ha elég ember lesz, ki erre ráébred,
új világ épülhet, éltető természet,
ahol a törvények életet szolgálnak,
békét teremtenek, a javunkra válnak!
Hol a lélek végre, a helyére kerül,
s a jót cselekedni nap mint nap sikerül.
Békesség és öröm, költözik majd belénk,
az Isten-embernek kora tárul elénk!

Aranyosi Ervin © 2023-10-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az élet lépcsőjén


Aranyosi Ervin: Az élet lépcsőjén

A test megöregszik,
benne nem a lélek,
hiszem, hogy én ma is
ifjú szívvel élek!
Éppolyan lelkesen
járom a világom,
s amíg lelkes vagyok,
gyönyörűnek látom!

Nem hagyom lelkemet
öreggé facsarni,
mint a lombtalan fát,
fűrész által marni!
Keresem a szépet
a hétköznapokban,
létemet csodálom,
a kikelő magokban!

Hiszen mindig van új,
amit még nem láttam,
napjaim földjében
csillogó gyémánt van!
Szeretet tüzéből
sok erőt merítek,
életem vásznára
új filmet vetítek.

Öregszik a testem,
de nem vagyok beteg,
gyógyít a világom,
s benne a szeretet.
Belőlem is árad,
mást is boldogítva,
mások fáradt lelkét
szépen gazdagítva.

Keresem a szépet,
minden egyes napban,
s meglátom, átérzem
mesés pillanatban.
Fényes tükröt tartok,
te is lásd a szépet,
ne tegyen koldussá
téged sem enyészet!

Minden egyes új nap,
meglépendő lépcső,
egyre feljebb vivő,
szinte égbe érő.
Amikor lenézek,
tegnapomat látom,
emelkedj hát velem
te is, jóbarátom!

Ma is lét-lépcsőmön
jutok egyre feljebb,
s kapok ezer okot,
hogy veled ünnepeljek!
A szebbik oldalát
keresem a létnek,
s akarom, hogy te is
lásd életed szépnek!

Találj okot mindig,
eggyel feljebb lépni,
folytonos haldoklást
életre cserélni!
Keresd meg a módját,
hogy szépítsd világod,
s ha megleled, attól
gyönyörűbbnek látod!

Aranyosi Ervin © 2023-09-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A változás mantrája


Aranyosi Ervin: A változás mantrája

Elengedem sérelmeim,
mert csak engem bánthat,
megbocsátok mindenkinek,
az egész világnak!
Megbocsátok önmagamnak,
megbocsátok másnak,
így láthatom önmagamat
nap, mint nap csodásnak!

Testileg is lelkileg is
egészségben élek.
Szellemileg is ép vagyok,
él bennem a lélek.
Szerethető, s boldog vagyok,
csodálatos ember,
felruházva érző szívvel,
értő szeretettel.

Nincsenek már sérelmeim,
mind megbocsátottam,
elmúltak a félelmeim.
élhetek nyugodtan!
Hiszem azt, ha a világom
lelkemben megszépül,
odakint is megváltozik,
s gyönyörű lesz végül…

Aranyosi Ervin © 2022-08-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Hallgasd meg a lelkét!


Aranyosi Ervin: Hallgasd meg a lelkét!

Próbálj tiszta szívvel, a másikra figyelni!
Hadd érezze végre fontosnak magát!
Ezáltal tud szíve megnyugvásra lelni.
s felszakadhat ettől lelkében a gát.
Elláthatod olykor néhány jó tanáccsal,
jó, ha képzelt útján „végig vezeted”.
Megtanítod Őt is, hogyan bánjon mással,
hogyan vezérelje szívét szeretet!

Próbáld meghallgatni, mit lelkébe zárva
őriz, mert szégyenli azt megosztani!
Úgy érzi magányos, megtagadott, árva,
de hiszi képes lesz tán megoldani!
Így szerez magának lelki betegséget,
amiből egy testi változás fakad,
darálja magában, de sosem ér véget,
mert malomkereke benne elakad.

Talán hallottad már, a kimondott szónak,
mélyebb, lelki síkon komoly súlya van.
Ezért kell letenni, ne bánthasson holnap,
hadd legyen a lélek végre súlytalan.
Mondja ki és halld meg, ami lelkét nyomja,
ne maradjon benne, nem lehet titok!
Ne bánthassa lelkét, hadd jöjjön ki gondja,
legyen az a lélek a világra nyitott!

Sértések, kudarcok, megélt sérülések,
megannyi fájdalmas megbetegítő!
Mind-mind a lélekbe fájó sebet vésnek…
Mindaz, ami kínoz, hadd bukjon elő!
Meggyógyul a lélek, ha leteszi terhét,
ha a tüske többé nem szúr legbelül,
ha elcsendesíted a csapongó elmét,
ha minden kis darab a helyére kerül.

Aranyosi Ervin © 2022.01.10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jövünk – megyünk


Aranyosi Ervin: Jövünk – megyünk

Jövünk, megyünk.
Hát ez az élet!
A régit új korra cseréled.
Újat tanulsz,
vagy tanítasz másnak,
s nem adsz hitelt az elmúlásnak!
Mindig apró lélekként kezded,
s amit hozol, mind elfelejted,
mert azt lelkedben kicserélik,
akik hiszik, a létet élik.
Pedig ők csupán csak haldokolnak,
s nekik halált hoz csak a holnap,
s nem értik meg, ha te nem félnél,
hát magáért a létért élnél.

Jövünk, megyünk,
mert ez a dolgunk,
de másképp kéne boldogulnunk,
és egymást is boldoggá téve,
megmártóznánk a lét vizében.
De sosem tanulunk meg élni!
Nincsen halál, hát nem kell félni!
Csak levetjük lélekruhánkat,
de majd a létbe visszavárnak,
hogy szebbé tegyük a világot,
hogy álmodjunk egy boldog álmot,
hogy jók legyünk, s csináljuk végig!
Hogy tanítsunk, míg meg nem értik!

Jövünk, megyünk,
sokadszor, s újra…
Amíg a lelkünk megtanulja,
amit csak odaát tudunk.
Hová vezet hát szép utunk?
Leszületni, mégis kihívás,
másképpen élni, nem pont úgy, mint más!
Nehéz korban is jóvá válni,
s a nagy küldetést végig csinálni!
Véghez vinni és hinni benne,
hogy a világ, tán még szebb lenne,
ha megértenénk, miért is lettünk,
ha igazolna számos tettünk!

Jövünk, megyünk,
s nem számít semmi!
Itt kell nekünk boldoggá lenni!
Boldoggá válni és szeretni,
s nem önmagunkat eltemetni!
Tenni azért, hogy más is értse,
hogy létünk más lelkét ne sértse!
Ám magunktól kell felismernünk,
miért is bújt egy testbe lelkünk?
Mi célból születtünk e Földre?
Mi dolgot terveztünk e körre?
S mikor a lét célját megértjük,
végre saját sorsunkat éljük!

Aranyosi Ervin © 2021-01-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyógyító érintés

Aranyosi Ervin: Gyógyító érintés

Az ölelés nélkül mind, mind megbetegszünk,
s minden érintéssel gyógyulhat a testünk.
Nem a kórokozók betegítenek meg,
a betegségekről a bántások tehetnek!
Egyetlen gyógy-szerrel élhetsz sok-sok évig,
ha szeretet kísér életeden végig.
Amikor képes vagy naponta ölelni,
amikor meg tudod önmagadat lelni.
Szeretet, ölelés gyógyítja a lelket,
s annak gyógyulását követi a tested.

Ettől a csodától nem szabad elzárni,
isteni valónktól nem szabad elválni!
Naponta szükség van az érintkezésre,
ölelésre, csókra és kedves beszédre!
Akitől megvonják, nélküle elsorvad,
lelked a vezérlő, nem csak anyagból vagy!
Ám a szeretetet nem elég csak adni,
akkor lehetsz élő, ha képes vagy fogadni!
Önzés, nagyravágyás, a szeretet hiánya,
– rossz a hajtóerő és az út iránya!

Mind a hatalmasok pont ettől szenvednek,
nem járják az útját az isteni rendnek.
Nekünk ezért nem kell a nyomukban járni,
tőlük útmutatást, a gyógyulást várni!
A megoldás ott van mindenki kezében,
szeretet vizében, boldog ölelésben,
az érintkezésben, a kapcsolatokban,
csak rá kéne lelnünk, hogy élhetnénk jobban!
Nem attól vagy ember, hogy két lábra álltál,
hanem hogy van lelked, és érzővé váltál!

Hiszem, a gondolat felépít sok falat,
és ameddig köztünk ez a fal megmarad,
amíg nem bontjuk le és szív nélkül élünk,
folyton megbetegszünk, sorvadozik énünk!
S hiszem, szeretnünk kell újra megtanulni,
ebbe a csodába gyakran ellazulni!
Be engedni a fényt, hagyni kiragyogni,
szeretet erejét a felszínre hozni!
Ez képes mozgatni az egész világot,
s csak akkor működik, ha szeretettel áldott!

Aranyosi Ervin © 2020-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Útravaló az élethez


Aranyosi Ervin: Útravaló az élethez

Nem ok nélkül jöttél erre a világra.
Célja van a létnek, hát okkal vagy itt!
Teremtő erő jut, minden egyes vágyra,
s minden embertársad valamit tanít.

Céltalanul élni, senki sincs e Földön,
teremtő célt szolgál mindaz, aki él.
A test, a léleknek nem csupán egy börtön,
csak rá kell még jönnünk, mi velünk a cél?

Hogyan lennénk képes segíteni máson?
Mit kellene tenni, hogy létünk szebb legyen.
Nem csak siránkozni néma elmúláson,
végig hánykolódni az élet-tengeren.

Keresd hát az utad, soha nincsen késő!
Mi végből születtél, miért is vagy itt?
Kerüljön kezedbe toll, ecset, vagy véső,
szebbítsd a világod hétköznapjait!

Tedd csupán a dolgod, azt, amihez értesz,
s tegyen boldogabbá ez a ténykedés!
Tegyél mindig hozzá mások életéhez,
nem sok az elvárás, és nem is kevés!

De nem az elvárás neked a kihívás,
nem kell megfelelned, ha lelked szabad!
Élvezd ki napjaid, légy ezerszer hálás,
s másokat dicsérni is használd szavad!

Találd meg életed valódi értelmét,
és ha jó úton jársz, jól érzed magad!
Fordulj önmagadba, csendesítsd le elméd,
s megkapod a léthez a varázsszavakat.

Mikor már élvezed az élet varázsát,
mikor örömmel kelsz, s hálás a szíved,
akkor meglelted a lényed tisztaságát,
s mint jó útravalót magaddal viszed.

Aranyosi Ervin © 2019-09-03
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva