Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Nyugodjunk békében?

Aranyosi Ervin: Nyugodjunk békében?

Mától nyugodjon békében!
Azt jelenti: Nincs tovább?
Elvesztette az életét,
ezt a megkapott csodát?
De a lélek halhatatlan,
csak a test lett levetett,
él tovább egy másik síkon,
s álmunkban küld levelet!

Aztán, újra földre szállva,
egy új testbe költözik,
s járja újabb iskoláját,
s újra él a Földön, itt!
Te meg hiszed, földben nyugszik,
örök álmát alussza?
Nem száll már fel soha többé,
veled együtt a buszra…

Akkor miről szól az élet,
ha csak lelkes test vagyunk?
Ha éppen szeretteinknek,
csupán fájdalmat hagyunk?
Minek tesszük a dolgunkat?
Mért van életfeladat?
Ha mindenünk elporlódik,
s belőlünk mi sem marad?

Mert a lélek halhatatlan,
minden élet új kaland!
Csak az anyagi világot
takarja be az a hant!
Tanulni vagyunk a Földön,
s csak úgy léphetünk tovább,
ha lélekként elvégeztük,
s kijártuk az iskolát,

Ha megbuktunk, jövünk újra,
s megtanuljuk, amit kell,
szeretettel, emberséggel
lelkünk másokra figyel.
Ami bánt, azt megbocsájtjuk,
lelkünkkel felemelünk,
s kifejezzük a hálánkat,
hogy élünk, hogy szeretünk!

Aranyosi Ervin © 2026-11-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Életfa

Aranyosi Éva színeivel

Aranyosi Ervin: Életfa

Az életfa szimbóluma élő hidat képez,
hogy a földi birodalom eljusson az éghez!
Világokat kapcsol össze, körforgást jelképez,
hogy az élet forrásából földi létbe léphetsz.
Körforgásba visszatérünk és részt veszünk benne,
nélkülünk a világ, bizony, hogy szegényebb lenne!
Gyökereink mélyből jövő anyaggal táplálnak,
így merítünk bölcsességet, mik javunkra válnak.
Ágaink az égbolt felé törekednek egyre,
tudást és a túlvilági létet gyúrva egybe.

Családfa, az életfája, igen terebélyes,
őseinket, rokonokat felmutatni képes.
Azokat, kik kellettek, hogy mi élővé váljunk,
akik nekünk formálták meg az élő világunk.
A családfa elágazó, s gyökerekre épült,
akiknek a keze nyomán ez a világ szépült.
Növekedés és az erő benne lüktet élőn,
megújulást, ismétlődést, életet ígérőn.
Hisz a lelkünk halhatatlan, vissza-visszatérünk,
részt veszünk a körforgásban, jövünk, megyünk, élünk!

Az életfa szimbólum, az örök élet része,
nyomot hagyunk, örökség lesz a világ egésze!
Bár a test elhasználódik, s elhagyja a lélek,
de a tanult élet-csodák mind lelkünkben élnek.
Újra jövünk, s újat hozunk, szeretet szívünkben,
s osztozhat a világunk, velünk az örömünkben.
Pihenés és harmónia szívünkben virágzik,
békességet hoz a földnek, lelkünk erre vágyik!
Ellentétek: Fent és a lent, kívül-belül minden,
fény-sötétség, ész és a szív osztozik e kincsen!

Aranyosi Ervin © 2024-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva