Aranyosi Ervin: Szándékosan vakok

Aranyosi Ervin: Szándékosan vakok

A megvezetett lelkek szemét nem lehet felnyitni,
mert szörnyű hittel, szándékosan vakok.
A világot eltakarják előlük
sötétre mázolt, árnyék ablakok.
Hiába tudunk, s akarunk igazat itt mi!

Pogánynak hívnak, és istentelennek,
s mert látunk, inkább kiszúrnák szemünk.
A kínzóeszközt mutatják nekünk,
jelképét templomuknak, s minket pokolra vetnek!

Papolnak naphoszt, az átírt bibliából,
s imával bántják a saját Istenük,
s eladják Ámennel, Ámonnak a lelkük,
s mit sem értenek a lét igazából!

Egy gyilkos népnek rabszolgái mind-mind,
nem rosszak ők, csupán tudatlanok,
s míg hiszik, hogy közülük vagyok,
addig szavam magukénak tekintik.

De ha szólók, majd kést döfnek szívembe,
s megölnek úgy, mint Isten másik fiát,
s idézgetik a hazug bibliát,
s nem baj, hogy önmagukat köpik szembe!

De érdemes a szolgát menteni?
(Ki úgy hiszi, hogy csak jót tesz naponta,
ahogy a rőzsét máglyához összehordta.)
A pusztító tűz nekik Isteni!

Aranyosi Ervin © 2026-10-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva