Aranyosi Ervin: A folyó
A folyó nem vitatkozik,
csobogva fut, szalad tovább!
Nem állja útját sziklatömb,
nem kényszeríti puszta gát.
Vitára, harcra nincs oka,
kitér, átfolyik, megkerül,
habjai között él hite:
tudja, hogy bármi sikerül!
Mert hajtja útján a remény,
Kitűzött célja, a mágnese!
Hisz magában, s nem kérdezi,
– hogy eljut-e, hogy képes-e?
Nem küzd, és nem is adja fel,
tudja, a harc, az nem segít!
Nem akar győzni más felett,
„legyűrni ellenségeit”.
Inkább éli az életét,
játékosan szalad tovább,
végig simítva partjait.
megélve annyi szép csodát.
S az út végén, ha visszanéz,
emléke játékos kaland.
Megannyi emlék-csobbanás,
amerre folyva elhaladt.
S nem kérdezi megérte-e,
megbánni semmit nincs oka!
Tengernyi célja várja már,
s boldogan érkezik oda…
Aranyosi Ervin © 2014-08-24.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
Legutóbbi hozzászólások