Aranyosi Ervin: Jézus mai üzenete

Festmény: Reiss Ilona – Jézus

Aranyosi Ervin: Jézus mai üzenete

Nem tüskekoronám,
nem a szögek fájtak,
amik a kereszten
tenyerembe vájtak.
Nem, ami gyötörte
a húst, a még élőt!
Az, hogy látnom kellett
a sok „istenfélőt”!

Akkor értettem meg,
hogy minden hiába,
hazugság kerül majd
a szent bibliába!
Hisz elfelejtitek,
amit tanítottam,
s írást olvastok majd,
de átjavítottan.

Azt meg azok írták,
kik uralnak mindent,
kalmárok, kufárok,
s nem tisztelik Istent.
Ám az ő nevében
uralják a lelket,
gyomjaik magjának
termőföldre leltek!

Nevemben hazudnak,
Atyám sem tisztelik!
Hatalmat akarnak,
pénzük erre telik.
Júdások szolgálnak,
s ti mindent elhisztek,
mannát, tömjént, mirhát
eleikbe visztek.

Csak a ti lelketek,
az marad így szegény,
szeretetlen lelkek,
bennetek hittem én!
Mutattam csodával,
szívvel, szeretettel,
mi mindenre képes
minden élő ember.

Isten gyermekei,
testvéreim vagytok.
Míg csodára vártok,
anyagba ragadtok!
Nem ismeritek még
lelketek hatalmát,
sorskönyvében hisztek,
tagadva a karmát.

Nem álltok a hithez
tisztán és nyitottan,
elfelejtettétek,
amit tanítottam.
Szeretetről ma már
fogalmatok sincsen,
Atyám elhagytátok,
ma már pénz az isten!

Kétezer éve már
alusztok egy álmot…
Igaz teremtőkké
vajon mikor váltok?
Mindent megmutattam,
ami tőlem tellett,
mégsem találjátok
meg a földi mennyet.

Féltek a haláltól,
ami nem létezik,
hiszen minden lélek
sokszor leszületik.
Mind tanulni jövünk,
létet tapasztalni,
s hogy újra jöhessünk,
ahhoz kell meghalni.

Ledobjuk magunkról
a lélekruhánkat.
Újra, s újra járjuk
lélekiskolánkat.
Meg kéne tanulni
szeretni és élni,
s nem kéne az istent
rettegni, vagy félni!

Váljatok emberré,
tanuljatok adni,
s próbáljatok tiszták,
s bűntelen maradni.
Mindazt adni másnak,
amire ti vágytok,
erről szóltam én is,
és tanít Atyátok!

Isten nem ver bottal,
semmiképpen sem ver,
csak a saját tettét
kapja minden ember.
Tévedsz, ha azt hiszed,
hogy az adja vissza,
aki a mérgedet
poharadból issza.

De, hogy visszakapod,
abban biztos lehetsz.
Ha valakit bántasz,
vagy ha szívből szeretsz.
Tetteid egy napon
hozzád visszatérnek…
Nem állsz bírád elé
és el sem ítélnek!

Hogyha mást bántottál,
áldozat is leszel,
s pont oly fájdalmas lesz,
mint az, amit teszel.
Ám, ha jó lelkűen
tudsz másoknak adni,
mindaz visszaszáll rád,
vissza fogod kapni!

Egyetlen egy fának
vagyunk az ágai,
ezért nem kellene
egymást megbántani!
Ám, ha egymás létét
élhetőbbé tennénk,
mi is felvidulnánk,
boldogabbak lennénk!

Láthatatlan tüskék
szúrják fejeteket,
gondolat szilánkok
bánnak el veletek.
Szemeitek csukva,
a csodára vártok,
s nem múlik a vakság,
az ősrégi átok.

Keresztet cipeltek?
Engem utánoztok?
Gazdagság oltárán
áldozatot hoztok.
Kínban, keservesen
élitek a létet…
Születés – halál közt
hiányzik az élet?!

Tanuljatok végre
őszintén szeretni!
Szívetekből adva
boldogokká lenni!
Tudni, egyek vagyunk
Teremtő Atyánkkal,
jót kellene tennünk
az egész világgal!

Természeti törvény,
mit Isten teremtett,
aszerint kell élni,
így teremtve rendet!
Hisz, amit kiküldesz,
az tér hozzád vissza,
s így az élet vizét
hívő lelkünk issza!

Eszközöd is van rá:
gondolatod teremt,
ám nem kell uralnod
vele a végtelent!
Csak ezt a világot
jobbá kéne tenni!
Meg kéne tanulnod
őszintén szeretni!

Útjelződ is akad,
fordítsd rá figyelmed,
érzéseid súgnak,
mit üzen a lelked?
Hangját azonban
a belső csendben leled,
mikor eggyé válik
a lelked teveled.

A zúgó világban
nem találhatsz választ,
jobb lesz, ha a lelked
belső utat választ.
Önmagadba nézz hát,
s a bölcsesség kútja,
a kérdéseidre
a jó választ nyújtja.

Imádkozz énhozzám,
Atyámhoz, magadhoz,
s lelked majd felemel,
közel érsz a Naphoz!
A tudója leszel
minden bölcsességnek,
ismerője Földnek,
világmindenségnek.

Megismered azt is,
ki lakozik benned.
S rájössz soha nem kell
más emberré lenned.
Atyánk tökéletest
alkotott lényedben,
csak annyi a fontos,
hogy biztos légy ebben.

Légy hát erre büszke,
akármilyen fura!
Légy az egész része
és a magad ura!
Tanuld a teremtést,
s érezd jól önmagad,
hisz a legnagyobb kincs,
a bölcs tapasztalat!

Ha a belsőd szépül,
megszépül világod,
kívül végül te is
lelked tükrét látod.
Ha minden teremtmény
hasonlóan érez,
visszatalál végre
a jó Istenéhez!

Akkor, s csupán akkor,
nyer értelmet létem,
mindaz, amit tettem,
amiről beszéltem.
Nem vész a pusztába
tanító szép szavam,
ha  eljut lelkedhez,
nem lesz visszhangtalan.

Nyisd hát meg a lelked,
teljesítsd be álmod,
mutasd meg, teremtőd
szívedből imádod!
Hiszen belőle vagy,
magából teremtett,
hozd el a világnak
az isteni rendet!

Aranyosi Ervin © 2019-01-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva