Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szabadság sejtek


Aranyosi Ervin: Szabadság sejtek

Szabadság sejtek – apró kis csoportok –
olyanok, mint az elvetett magok,
hol újjáépülhet a szép világunk,
hol újra érzem, hogy szabad vagyok!

Hol tőlem, s tőlünk függ a jövő léte,
hol mi teremtünk békés holnapot,
és nem várunk rá, elmegyünk elébe,
mert teremtők vagyunk, s MAGyarok!

Alulról építünk egy új világot,
egy támogatót, egységbe hívót,
és begyógyítjuk, min a féreg rágott,
és nem rágódunk azon, ami volt!

De összefogva sejteket szövetté,
hogy épülhessen élő szerv veled,
hogy sok kis csoport váljon egy nemzetté,
mely úgy épül fel, mint a szervezet.

Tán azt hitted, mindent az agy vezérel,
de tévedés, hisz programozva van,
s ha külső erő az észhez nem ér el,
a lélek nyelvén szólhat boldogan.

Ne adj erőt a ma hatalmasoknak,
hogy ne uralhassák a lelkedet!
Fordíts hátat a rabszolga tanoknak,
s legyen a lét gazdagabb veled!

Legyél egy csepp a jövő-óceánban,
egy pohár víz, mely szomjúságot olt,
s a sok pohár víz képes folyni bátran,
békés mederben, alkotva folyót.

Egy új világot építsünk, de szebbet,
hol egyenlők és boldogok vagyunk,
borítsuk fel a reánk váró trendet,
és minket szolgáljon a bölcs agyunk!

Legyen kiskert, családi gazdaságok,
kis közösségek, összetartozók,
akikre nem tud lesújtani az átok,
mert teremtésre használják a szót!

Ősi tudással felvértezve végre,
együtt, egymásért lépünk és teszünk,
és közösségben felírjuk az égre,
jövőnk bölcsője lesz a nemzetünk!

Aranyosi Ervin © 2022.03.25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Magyar legény…


Aranyosi Ervin: Magyar legény…

Magyar vagyok, ha rám nézel,
láthatod, hogy ki vagyok!
Ha magyar vagy, te is érzed,
magyar lelkünk kiragyog!
Minden este ezt tükrözik
odafenn a csillagok.
Kételkedni nemzetemben,
senki fiát, nem hagyok!

Magyar vagyok, magyar földön
eszem magyar kenyeret,
barátsággal köszöntelek,
nyújtsd ide a tenyered!
Nemzeti szín szalagom van,
az díszíti kalapom,
de a lelkem is színmagyar,
senkinek el nem adom!

Magyar vagyok, tiszta szívvel,
őrzöm magyarságomat!
Testvéreim lakják körben,
megnyirbált országomat!
Testvéreink veszik körbe,
s a magyar nyelv összeköt,
egykor egy hazában éltünk,
magyar szívünk összenőtt!

Hej, de jó lenne, ha újra
egy nép lenne a magyar,
s az történne a hazánkban,
amit a nemzet akar!
Békességben mind megférnénk,
mint égen a csillagok,
mindig büszkén mondhatnám el:
– Én is egy magyar vagyok!

Magyar legény, igaz hitű,
magyar anya gyermeke,
s nem is az lenne a fontos,
hogy a sok pénz felvet-e?
Sokkal inkább, hogy a magyar
összefogva boldogul,
mert lelkébe a bátorság,
s nem a félelem szorul.

Magyar vagyok, tiszta lélek,
magyar nyelvem éltetem.
Gondolataim teremtik,
nap, mint nap az életem!
Szavaimmal teremtem meg
jövőmet és sorsomat,
nem vagyok az, ki gonosznak,
alázattal szót fogad!

Magyar vagyok, s ha rám nézel,
ha magyar vagy büszke vagy!
Van okunk a büszkeségre,
történelmünk tükre nagy!
Csak a homály eltakarja,
mert más, irigy nemzetek
foga fáj kies hazánkra,
s várja mikor nem leszek.

Ha magyar vagy fordíts sorsot,
emeld fel a népedet,
szép hazánkban élhessünk már
boldog, békés életet!
Az, aki nem minket szolgál,
hagyja el e szép hazát,
a magyarság hadd élje meg
békéjét és igazát!

Aranyosi Ervin © 2022.03.22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Magyar fohász


Aranyosi Ervin: Magyar fohász

Áldj meg a békéddel, drága jó Istenem,
engedd, hogy világom, legyen jobb hely velem!
Engedd hogy az ember tiszta létét élje,
hazugság mocsarát, fényedre cserélje.
Áldd meg a világot a szereteteddel,
tetteinek súlyát cipelje az ember!
Ki terhet magának sohasem teremtett,
hadd élje békéjét, az isteni rendet!

Nagyboldog asszonyunk hozzád szól fohászom,
segítsd meg népedet, gödréből kimásszon!
Segíts rendbe tenni édes jó hazánkat,
kerülje hajlékunk büntető gyalázat!
Add vissza a reményt hitetlen szívünkbe,
s hadd legyen szép hazánk tiszta lelked tükre!
Gyújtsd meg a lelkünkben a szereteted lángját,
hogy a magyarok mind, csak egymást szolgálják!

Drága jó Istenem, küldd le angyalaid,
mind, ki világunkon, vágyad szerint javít!
Segítsd gyermekeid, kiket teremtettél,
kiket felruháztál, fiaiddá szerettél!
Küldj békét hazánkra, felemelő létet,
összetartozásról szólhasson az élet!
Tanítsd őket élni, jóságot teremtve,
éljenek egymással testvérként szeretve!

Nagyboldog asszonyunk, életünk adója,
engedd, hogy a lelkünk hálánkat lerója!
Védelmezd nemzetünk, ahogy mindig tetted,
fiaid bőséggel, jósággal etetted.
Adj termékenységet földnek és nemzetnek,
áldott fiaidnak, összes gyermekednek!
Elvetett magunkat engedd, hogy kikeljen,
bőséget, aratást népünk újra leljen!

Legyen újra nemzet, emeld fel a népünk,
őseink nyomában, helyes útra lépjünk!
Hadd váljunk igazzá, újra tisztán lássunk,
saját Istenünkhöz most visszataláljunk!
Áldj meg a békéddel, drága jó Istenünk,
s érezzük, hogy te is, újra egy vagy velünk!
Emeld fel népedet, tedd jóvá a magyart,
kérünk, világunkat jobbá tenni akard!

Aranyosi Ervin © 2022.03.20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Képzeld el, higgy benne!


Aranyosi Ervin: Képzeld el, higgy benne!

Képzelj el egy nagy családot,
amely szeretettel áldott,
kik egymásért mind kiállnak
és mindent együtt csinálnak.
Mindent együtt és egymásért,
szebb jövőért, egy csodásért!
Lehetne ilyen egy nemzet,
kik múltjukból építkeznek!
Szép hagyományt újra élnek,
kikben eggyé lesz a lélek!
Együtt mennek, egy irányba,
szeretettől kapnak szárnyra,
teszik nap, mint nap a dolguk!
MAGuk teremtik a sorsuk!

Pártatlanul kéne élnünk,
egymással szépen beszélnünk,
segítséget, jó szót adva
olvadnánk a pillanatba!
Képzeld el és hátha látod,
az országnyi nagy családot,
akik végre összefognak,
boldogulnak, nem nyafognak.
Magyar nyelven, szép hazában,
élnek ősök igazában.
A magyarok Istenével,
mellyel hatalom nem ér fel!
Kiknek szóból épül képe,
MÁGusoknak ősi népe!

Jó lenne, ha hinnél benne,
s népünk újra naggyá lenne!
Itt az idő, tegyünk érte,
s többé ne omoljunk térdre!
Emelt fővel büszkén álljunk,
s miben hiszünk, azzá váljunk!
Lassan össze kéne gyűlni,
magyar nemzetgyűlést ülni!
Felemelnünk a koronát,
s rendeznünk az ország jogát!
Visszahozni ősi törvényt,
ami minket a bűntől véd!
Ezt adnánk az utókornak,
legyen boldogabb a holnap!

Aranyosi Ervin © 2021.12.06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jövőt érő tennivalónk


Aranyosi Ervin: Jövőt érő tennivalónk

Együtt és egymásért, egy közös jövőért,
felemelkedésért, éltető erőért,
szeretet bélelte tiszta létbe lépve,
félelem nélküli életre ítélve.
Valódi tudásért, haszonlesés nélkül,
amitől az ember boldogulhat végül!
Egymást kézen fogva, Napba felemelve,
szeretet melegét érzőn ünnepelve!
Teremtő erőnkkel a jövőt szolgálva,
világ színe elé emelt fővel állva.

Ez lenne a dolgunk, egymást támogatva,
a lét küzdelméhez elég erőt adva.
Hadd váljon valóra őseinknek álma,
álljunk a sarkunkra végre-valahára!
Igazság és béke legyen jog alapja,
boldoguljon népünk apraja és nagyja!
Vegyük vissza jussunk, amit eloroztak,
s töröljük a törvényt, mit ellenünk hoztak!
Adjuk a hazánkat népének kezébe,
s ne engedjünk tolvajt többé közelébe!

Szentkoronánk legyen életünk alapja,
az alkotmányunkat a nép szava adja!
Idegen uralom ne legyen e földön,
ne lehessen hazánk, nemzetének börtön.
Tűnjenek pokolra a megosztó pártok,
múljon el honunkról az ezer éves átok,
a világ népének így mutatva példát,
aranykor küszöbét kézen fogva lépd át!
Legyen szép hazánk egy új világ bölcsője,
büszke utódoknak élhető jövője!

Aranyosi Ervin © 2021.11.03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Emlékezés az aradi vértanúkra

Festmény: Thorma János: Aradi vértanúk

Aranyosi Ervin: Emlékezés az aradi vértanúkra

Hiába hullt a hősök vére,
s hiába lett sírjuk Arad!
A hazafiak szép szívében
az emlékük örök marad!
De értelmetlen volt haláluk,
velük halt érték, becsület,
mert itt a mában nem találunk,
ki méltón ejtse nevüket.

A szabadság csak hiú álom,
s mindaz ki jót, szebbet akar,
nem győzhet itt, semmilyen áron,
elátkozott nép a magyar!
Meghaltak értünk, szebb jövőnkért,
ami talán sosem jön el,
meghaltak ők a szabadságért,
amit egy nemzet érdemel.

De hol vagyon a nép hatalma,
hol a szabadság? Nem tudom!
Idegenek uralma van ma,
s mi megrekedtünk félúton.
De a nemzet ma már nem lázad,
saját hazában küszködik,
s teszi a dolgát, hajtott fővel,
és tengődik, míg engedik.

Elvesztek már a régi álmok,
s nem látjuk, ki van ellenünk.
Megrendülten, s rémülten állok,
hisz nincsenek már itt velünk.
Kevés a méltó, igaz ember,
ki megóvhatná a hazát,
a legtöbb, ma már szólni sem mer,
nemhogy megvédje igazát.

Október hat, az égre rólak,
örök mementó vagy nekünk,
a hatalmasok összefogtak,
akkor és most is ellenünk.
Némán, merengve fejet hajtok,
bennük még égett büszkeség,
de bezárultak sorsnyi ajtók,
s hazánk a múltnak tükre rég.

Aradon ők, ott, tizenhárman,
értünk haltak hősi halált.
Hittek egy élhetőbb világban,
és mind a jó oldalra állt!
Az életüket adták érte,
hogy ez a világ szebb legyen,
nem szolgáltak rá a kötélre,
de vállalták a szent helyen.

Emlékezz rájuk magyar nemzet!
Nem is voltak mind magyarok!
Ne feledjük a hősi tettet,
mert ettől lettek szabadok!
A jövőnkért mutattak példát,
hogy ne bénítson félelem!
Hogy szabadságod élőn éld át,
és szép hazánk magyar legyen!

Aranyosi Ervin © 2021.10.06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyere haza!


Aranyosi Ervin: Gyere haza!

Gyere haza és itt nyisd ki a szádat,
itthon legyél és támogasd hazádat,
ne kintről mondd meg, mi lenne jobb nékünk,
ne oktass ki, mert mi e honban élünk!
Te lehetsz jó, távolba szakadt gyermek,
kit odakint vastagon megfizetnek,
ki messziről, csak kapott hírből tudja,
hogy mi van itt, ahogy a média hazudja.

Gyere haza és lásd az igazságot,
érezd a terhet, a honi valóságot,
itt élve kell kimondani a fájót,
s megélni létet, magyar szívünkbe vájót!
Jó lenne végre szabad magyarnak lenni,
magyar hazát, szabadon ünnepelni,
s hétköznapokban menni, s tenni érte,
büszke legyen megáldott nemzetére!

Gyere haza, mi tárt karokkal várunk,
megosztjuk veled kivívott szabadságunk,
csak el ne vedd hitünket, ami éltet,
élj itt velünk, most haza hívunk téged!
Hej magyarok, most szükség van reátok,
rajtatok is múlik szabad hazátok,
ez az a Föld, mely gazdag, s adni képes,
csak elfogyunk, magyarságunk nem népes!

Gyere haza és fogjunk össze együtt,
mutassuk meg, hogy hazánkat szeretjük,
mutassuk meg, hogy él a magyar nemzet,
mely Istenével egy új jövőt teremthet.
Az tűnjön el, ki miatt messze mentél,
legyen velünk egy felemelő, szent cél,
mely követi az ősök régi útját,
s az utódok, azt a tudást tanulják!

Gyere haza és segíts tisztán élni,
a magyar nyelvet használva, beszélni!
Felvirágoztatni szép magyar hazánkat,
s magyarnak lenni, úgy, ahogy az ránk hat!
Nem kell a pénzed, más gazdagságra vágyunk,
mindent megad a szeretett országunk,
csak vissza kéne őseinkhez térnünk,
s a tudásukban, igaz magyarként élnünk!

Aranyosi Ervin © 2021-06-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mit is kéne tennünk?


Aranyosi Ervin: Mit is kéne tennünk?

Mit is kéne tennünk, hogy életben maradjunk,
hogy gyermekeinknek élő jövőt adjunk?
Megtanítsuk őket őszintén szeretni,
s itt a földi létben jóemberré lenni!

Értéket teremtve járni a világban,
örömünket lelni élő fűben, fában,
megtartani mindazt, mit őseinktől kaptunk,
s büszkék lenni arra, hogy emberek maradtunk!

Hogy tovább adhassunk méltó emberséget,
hogy élő világunk ne érhessen véget,
ne fulladjunk bele a hétköznapokba,
s ne legyen hazugság létromboló bomba.

Újra kéne élnünk őseinknek álmát,
gondolkodva, vajon ők hogyan csinálták,
hogy egymás oldalán magyarként kiálltak
és utódaiknak is élhetőt kínáltak.

Együtt és egymásért, szeretettel, hittel,
jósággal megtöltött, jót akaró szívvel.
Hogy a magyar újra nagy nemzetté váljon,
s ősei útjára még visszataláljon.

Keresd a megoldást, ott él lelked mélyén,
ne vesszünk el a lét gáncsos meredélyén,
adjunk újra esélyt, hogy feltámadhassunk,
és a holnapunkra szándékosan hassunk!

Ne hagyjuk, hogy mások sorsunkat megírják,
ne menjünk utunkon, mint megvezetett birkák,
hiszen a magyar nép sokkal többre képes,
tegyük hát a dolgunk, ami esedékes!

Ébredezni kéne, múljon ez az álom,
s legyen végre béke ezen a világon!
Mit is kéne tenni, keresd a megoldást,
akarj jobbá válni, hogy jövődet jól lásd,
emeld fel a fejed, s használd büszkén nyelved,
ez segít majd téged önmagadra lelned!

Aranyosi Ervin © 2021-06-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lesújtó látomás


Aranyosi Ervin: Lesújtó látomás

Ott lenn a mélyben csend honol,
örök álom legyőzte tán?
A hét vezér még kóborol,
vonul ősei nyomdokán.
Mert visszavár az ősi rög,
és sok itt hagyott népcsoport,
de lelkük mégis nyögve nyög,
látják a népre váró kórt.

Nem gyilkos ellen győzi le,
nem veszít el döntő csatát,
csupán csak elfogy szép hite,
s hagyja veszni az őshazát.
Nem csak betegség tizedel,
mert erős itt a nép fia,
csak árulók közt vezekel,
s hazát kéne feladnia.

De tűr a nép! Tán tűrni kell!
Cipelni mázsás terheket,
s hiszi bűnéért vezekel,
s felállni többé nem lehet?
Miért volt hát megannyi kín,
miért nemzetnyi szenvedés?
Nyüvek rágnak ős csontjain,
és hős sincs már, vagy csak kevés?

Isten is más oldalra állt,
s az egykék népe most kihal,
míg mások jele zöldre vált,
csak integet karjaival.
Talán egy nemzet süllyed el,
vagy lent keresi őseit?
Nincs vezető ki útra lel,
s az Isten is máshol lakik?

És bandukol a hét vezér,
hazátlan már és néptelen,
a történet végére ér,
s a mélybe zuhan a jelen.
Csak néma csend, örök sötét,
hát ennyi volt, nincs már tovább?
Végig járta fájón körét,
s nem vár holnapot, új csodát!

Aranyosi Ervin © 2020-08-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A Pozsonyi csata emlékére (907.)

Aranyosi Ervin: A Pozsonyi csata emlékére (907.)

Volt egyszer egy csata,
a Magyarok ellen.
Soká nem találtuk
a történelemben.
Nem dicsőítették,
rútul elhallgatták,
száműzték előlünk
népuraló “gazdák”!

Épp hogy hazatértünk
ősi, szép hazánkba,
s elakartak űzni,
vissza Ázsiába,
vagy épp kiirtani
tán a teljes népet,
hisz ez volt kiróva,
ez volt az ítélet.

Ám hőseink mellett
a jó Isten állott,
és a büszke népünk
hősökkel megáldott,
kik a túlerővel
bátran szembeszálltak,
s hozzá elmés tervet,
csellel fabrikáltak.

Ezért van még hazánk,
s benne büszke népünk,
s lehet történetünk
méltó büszkeségünk.
Emlékezzünk rájuk,
nagy harcosainkra,
kiknek nevét Urunk
a szívünkbe írta.

Hiszen legyőzték ők,
a nagy frank sereget,
tőlük tanulhatunk
szép honszeretetet!
Többszörös túlerő,
vízen, szárazföldön
zúdult nemzetünkre,
hogy derékba törjön.

Ám, mi mégis győztünk,
vállalva nagy árat,
az utókor előtt
méltó példa állhat.
Igaz vezetőink
életüket adták,
vitézségben hűen
az ellent meghaladták!

Emlékezzünk rájuk,
drága őseinkre,
vérük büszkeséggel
ömlött földjeinkre.
S mutatták a magyar
mi mindenre képes,
túlerő ellen is
győzni lehetséges.

Árpád három fia
életét vesztette
-Tarhos, Üllő, s Jutas-
mondj imát felette.
Megvédték honunkat,
éltették reményünk,
büszkeséggel nézzen
rájuk vissza népünk!

Mert ma is él hazánk,
benne él a nemzet,
Kárpát-medencében
gyökeret eresztett.
Ám, sose feledjük
őseinknek tettét,
kik jövőnknek magját
egykor elvetették!

Aranyosi Ervin © 2020-07-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva