Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Képviselő?

Aranyosi Ervin: Képviselő?

Mért hívjuk képviselőnek,
ki csak pártot képvisel,
négy éven át hátat fordít,
gondot reánk nem visel?
Nem érdekli hogyan élünk,
de ő tömi a zsebét,
törvényeket hitelesít,
világunkat tépve szét.

Nem kéri ki véleményed,
ő mondja meg mit szabad,
tönkreteszi a hazánkat,
úgy, hogy közben nincs szavad!
Országházban gombot nyomkod,
alszik és unatkozik,
jó előre megírt módon,
valótlant nyilatkozik.

Mind elárulta hazádat,
s nem szolgálja népedet,
jó magasról lesajnálja,
hogy éled az életed!
A háttérhatalom által,
ha kell visszahívható,
minden hájjal megkent,
ezért könnyen megzsarolható.

Te csak négy évente látod,
kunyerálja voksodat,
ígérget egy jobb világot,
miből nem láthatsz sokat.
Fizetése és nyugdíja
tízszer nagyobb, mint tiéd,
te meg ezután sem érted,
mért nehéz a földi lét?

Erkölcstelen, rossz bűnözők
vezetik az országod,
te pedig napi munkáddal
főleg őket szolgálod.
Azt hiszed, hogy bármelyik jobb?
Ezért választani mész?
Meg sem kérdem, mit vársz ettől,
mit diktál a józan ész?

Miből telik a kampányra,
miből van a sok plakát?
Nem látod a hazug hírek,
jól átverő oldalát?
Egyik sem jobb, vedd már észre,
csak kihasznál, s megvezet,
de te nagyon hinni akarsz,
s félreteszed az eszed!

A nyugatnak átjátszották
minden kincsünk, iparunk,
csak felvevő piac lettünk,
rossz irányba haladunk.
Éléskamra volt országunk,
kifosztotta a nyugat,
nem kéne már számon kérni,
a láncos kutya mért ugat?

Vajon attól képviselő,
mert hazug képet visel?
Keveset hoz a hazának,
ám annál többet visz el!
Sokszor a törvény felett áll,
rá az nem vonatkozik,
ezért aztán büntetlenül
lop, csal és hazudozik!

Külföldről megválaszthatja,
ki nem él idehaza,
ő akaszthatja nyakunkba,
mert a választás laza.
Amikor már lázad lelked,
mikor nem bírod tovább,
jön egy másik hazudozó,
s hiszed, ő tesz majd csodát!

Nem látod az ő pórázát,
neki is van, és ugat,
s ugyanaz pénzeli őt is,
mint a rút háborúkat!
Valójában háború ez,
ellenem és ellened,
választásokkal osztják meg,
az elvakult nemzetet.

Aranyosi Ervin © 2026-03-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy választópolgár monológja

Aranyosi Ervin: Egy választópolgár monológja

Választópolgár vagyok,
de mégsem tudok hatni!
Nem tudok az igazságnak
méltón hangot adni!
Sok rossz között választhatok,
de azok mind pártok,
csak árulók választhatók,
a nemzetnek ártók.

Nincs választás,
hatalmasok döntenek felettünk,
megvakított, lebutított
szolganéppé lettünk!
Négy évente elhisszük
a sok-sok hazugságot,
és „látszólag” választunk
egy nekünk tetsző pártot.

Országunkat kirabolták,
s külföldnek eladták,
a mirajtunk élősködő,
hazug, rablóbandák.
Hazájukat elárulták,
mégis esélyt kapnak,
nem csoda, hogy felkopik
az álla a magyarnak.

Ők jól élnek, színészkednek,
színházat csinálnak,
kufárok, kik a templomba
kereskedni járnak.
Államvagyon, nemzeti kincs
elporlik kezükben,
zsebtolvajként ott a kezük
folyton a zsebünkben.

Bűnözők, kik a nép ellen
törvényeket hoznak,
nincs is köztük feddhetetlen,
mind elkárhozottak.
Mindegyik csak aranyborjú,
s ha imádod őket,
elherdálják birtokodat,
édes anyafölded!

Egy sem az, akinek látszik,
csupán rusnya bábok,
akik eltapsolják nyíltan
szép Magyarországot.
Csatlósok és zsoldosok,
kik tőled voksod várják,
aztán az önrendelkezést
előled elzárják.

A választás, érdek mentén,
már rég el van döntve,
s minden egyes szereplőnek
zsebe meg van tömve.
Analfabétának néznek,
iksszel írod neved,
mert a látszólagos döntést
hitelesítheted.

Országházban képviselők
élik jó világuk,
hogy a gombokat nyomkodják,
nagy szükség van rájuk.
Párton belül ki van adva,
melyiket kell nyomni,
felelősség terhe alatt
nem kell nyomorogni.

A magyar nép, mint egykoron,
hisz még a mesében,
szavazattal díjazza azt,
ki megszólítja szépen.
Habár már sokszor becsapták,
mégis képes hinni,
ezért könnyű, mint a barmot,
vágóhídra vinni.

A választópolgárságról
szívesen lemondok,
választással nem oldódnak
többé meg a gondok!
Amíg nem lesz újra nemzet,
egységes a népünk,
míg megosztva széjjelhúzunk,
nem egyszerre lépünk.

Míg idegen írja sorsunk,
míg szolgáljuk őket,
míg pártok közt választgatunk,
csak a gondunk nőhet!
Hazugsággal megvakított
magyar népünk alszik,
s felettünk a jövő-szélnek
gyászdala hallatszik.

Aranyosi Ervin © 2026-02-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva