Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

febr
27

By

Aranyosi Ervin: Egy választópolgár monológja

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: , , , , , , , , , , , , , , , 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Egy választópolgár monológja

Választópolgár vagyok,
de mégsem tudok hatni!
Nem tudok az igazságnak
méltón hangot adni!
Sok rossz között választhatok,
de azok mind pártok,
csak árulók választhatók,
a nemzetnek ártók.

Nincs választás,
hatalmasok döntenek felettünk,
megvakított, lebutított
szolganéppé lettünk!
Négy évente elhisszük
a sok-sok hazugságot,
és „látszólag” választunk
egy nekünk tetsző pártot.

Országunkat kirabolták,
s külföldnek eladták,
a mirajtunk élősködő,
hazug, rablóbandák.
Hazájukat elárulták,
mégis esélyt kapnak,
nem csoda, hogy felkopik
az álla a magyarnak.

Ők jól élnek, színészkednek,
színházat csinálnak,
kufárok, kik a templomba
kereskedni járnak.
Államvagyon, nemzeti kincs
elporlik kezükben,
zsebtolvajként ott a kezük
folyton a zsebünkben.

Bűnözők, kik a nép ellen
törvényeket hoznak,
nincs is köztük feddhetetlen,
mind elkárhozottak.
Mindegyik csak aranyborjú,
s ha imádod őket,
elherdálják birtokodat,
édes anyafölded!

Egy sem az, akinek látszik,
csupán rusnya bábok,
akik eltapsolják nyíltan
szép Magyarországot.
Csatlósok és zsoldosok,
kik tőled voksod várják,
aztán az önrendelkezést
előled elzárják.

A választás, érdek mentén,
már rég el van döntve,
s minden egyes szereplőnek
zsebe meg van tömve.
Analfabétának néznek,
iksszel írod neved,
mert a látszólagos döntést
hitelesítheted.

Országházban képviselők
élik jó világuk,
hogy a gombokat nyomkodják,
nagy szükség van rájuk.
Párton belül ki van adva,
melyiket kell nyomni,
felelősség terhe alatt
nem kell nyomorogni.

A magyar nép, mint egykoron,
hisz még a mesében,
szavazattal díjazza azt,
ki megszólítja szépen.
Habár már sokszor becsapták,
mégis képes hinni,
ezért könnyű, mint a barmot,
vágóhídra vinni.

A választópolgárságról
szívesen lemondok,
választással nem oldódnak
többé meg a gondok!
Amíg nem lesz újra nemzet,
egységes a népünk,
míg megosztva széjjelhúzunk,
nem egyszerre lépünk.

Míg idegen írja sorsunk,
míg szolgáljuk őket,
míg pártok közt választgatunk,
csak a gondunk nőhet!
Hazugsággal megvakított
magyar népünk alszik,
s felettünk a jövő-szélnek
gyászdala hallatszik.

Aranyosi Ervin © 2026-02-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
28

By

Aranyosi Ervin: A Földi lét foglyai

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: A Földi lét foglyai

Börtönbolygó a világunk,
s mi mind rabnak születünk,
látszólag szabadon járunk,
s visszük a feszületünk.
Kínzóeszköz a jelképünk,
a megfeszítő kereszt,
ezért félelemben élünk,
szóbilincsünk nem ereszt.

Félelemből építenek
körénk börtönfalakat,
a kulcs, a mi kezünkben van,
úgy, mint szabad akarat.
Kitárhatnánk börtönajtónk,
melynek rácsa félelem,
de mi inkább birkanyájként
megyünk át az életen.

Fogva tart a hitrendszerünk,
s kínzó, bűnös hatalom,
marakodunk szép sikerekért,
megdicsérő szavakon.
Másoknak kell megfelelnünk
egy egész életen át,
s lehurrogjuk a tudókat,
mindazt, aki közben lát.

Mit fog szólni környezetünk,
mi kell, hogy jobbak legyünk?
Korlátokkal körülvéve,
tudjuk hol van a helyünk?
Nem adhatjuk önmagunkat,
más nyomában kullogunk,
nem is élünk saját létet,
meghasonlottak vagyunk!

Jó ez így? Csak ez a kérdés.
Mi lehet a válaszod?
Mások írják meg a sorsod,
nélkülük nincs támaszod?
Vagy tényleg csak rabként éled
végig ezt az életet?
Ha így élsz, nem irigyellek,
s nem is cserélnék veled!

Nem vágysz olykor szabadságra,
hogy élvezd az életet,
inkább csak mutogatsz másra,
s nem érted a lényeget?
Keresed a lét értelmét,
miért jöttél, mért vagy itt?
Akkor miért hagyod veszni
ifjúkori álmaid?

Mi lenne, ha lebontanád
hazugság-börtönfalad,
kitárnád a börtönajtót,
s ki engednéd önmagad?
Mi lenne, ha szabad lennél
és élnéd az életed,
s olyan lenne a világod,
amilyennek képzeled?

Ébrednünk kell álmainkból,
vagy örökre így marad!
Más szabályoz, meghatároz,
hogyan élhetsz, s mit szabad!
Lassan elpusztul világunk,
s elveszik a kenyerünk!
Hatalmasok játékaként,
csak rabszolgák lehetünk?

Aranyosi Ervin © 2023-04-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

szept
4

By

Aranyosi Ervin: Élnünk kéne végre!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Élnünk kéne végre!

Mindenki haldoklik születése után,
van ki szomorkodva, aggódva és bután,
de a legtöbb ember nem érzi, nem tudja,
hogy egy életen át kifelé áll rúdja.

Ez csak egy nézőpont, mert van örökélet,
csak a földi síkot, más síkra cseréled,
és a másik – más sík – visszavár, befogad,
s végre emlékszel majd, s nem vacog a fogad.

Mind tanulni jövünk, s élvezni a létet,
megtapasztalni a ránk váró sötétet,
megkeresni a fényt a hétköznapokban,
boldogságra lelni ölelő karokban.

Szeretni tanulunk, s érteni szeretnénk,
pedig jó lenne, ha szívünkre figyelnénk,
érzések mutatják számunkra az utat,
mely után az agyunk zakatolva kutat.

Hiszem, választhatunk, s céljaink meglelnénk,
ám, de folyton ural megvezetett elménk,
belesüllyedünk az anyag világába,
ami nem is lenne, csak úgy, önmagában.

Vannak hatalmasok, kik uralnak minket,
s tévútra vezetik az érzéseinket,
elveszik a tudást, amivel születünk,
amitől a világ gazdagodna velünk.

Így lesz teljességből alkotott fél-elem,
s hazugság, rettegés, lelkünknek élelem,
ami már nem táplál, földi síkon mérgez,
amely közelebb visz, a rettegett „véghez”.

De nem ezért jövünk, élőn haldokolni,
életen keresztül másokat okolni,
hanem élni jövünk, érezni, szeretni,
aminek születünk, olyan lénnyé lenni.

Így, amíg uralnak minket hatalmasok,
nem kerülnek elő a tudás-válaszok.
Kétségek gyötörnek, nem hiszünk magunkban,
s bizony, egymást bántjuk sértett haragunkban.

Meg kellene értsük, miről szól az élet!
Nem háborúskodás, nem ember kísérlet!
Csak a természetet kellene figyelnünk,
s a kérdéseinkre valós választ lelnünk!

Élnünk kéne végre, haldoklásunk helyett,
az élethez kaptuk e csodaszép helyet.
Csak a rémálomból kéne felébrednünk,
és a valóságban önmagunkra lelnünk!

Aranyosi Ervin © 2021.09.04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva