Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szonetteim szállnak feléd


Aranyosi Ervin: Szonetteim szállnak feléd

Szonetteim szállnak feléd,
megérintik a lelked.
Érzések költöznek beléd,
velem kell ünnepelned!

Olvasd szívvel a könyvemet,
ha kell tanulj belőle!
Ha fáj is, kérlek, le ne tedd,
sose fuss el előle!

Nézz szembe azzal, aki vagy,
legyél már végre bátor!
Akarj kihozni jobb valót,
a gyötrődő világból!

Elmélkedj, figyeld szívedet,
a választ megtalálod!
Teremts élhetőbb életet,
tedd szebbé a világod!

Elszórtam gondolat-magot,
hogy lelkedben kikeljen,
hogy másképp várd a holnapot,
s lelked örömre leljen.

Tanulni jöttünk mind ide,
s mind-mind mesterré válunk,
nem tűnünk el a semmiben,
nem végünk, a halálunk!

Az is csupán egy állomás,
egy percnyi vég, majd kezdet,
megértéstől lesz végre más,
ezt szolgálják most a versek.

Szonetteimet kaptam én,
lelkemből mind kiírtam,
felgyullad bennem „az” a fény,
s tudattam veled nyíltan:

Hogy élni másképp is lehet,
még ebben a világban,
ebben segít e pár szonett,
az útra rátaláltam.

Hiszem, neked is adhatok,
reményt, hitet és álmot,
lelkedhez szállnak kis dalok,
mint millió zsarátnok.

Kiszáradt szíved lángra kap,
és újra akar élni,
sok elrontott, rossz tegnapot,
szebb holnapra cserélni.

Ha szonetteim olvasod,
gondolkodj el, és értsd meg,
a válaszokat megkapod,
miről is szól az élet!
A SZÖSZ SZONETTEK CÍMŰ KÖTET MEGRENDELHETŐ
a WEBÁRUHÁZBAN, IDE KATTINTVA!

Aranyosi Ervin © 2022-12-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Élnünk kéne végre!


Aranyosi Ervin: Élnünk kéne végre!

Mindenki haldoklik születése után,
van ki szomorkodva, aggódva és bután,
de a legtöbb ember nem érzi, nem tudja,
hogy egy életen át kifelé áll rúdja.

Ez csak egy nézőpont, mert van örökélet,
csak a földi síkot, más síkra cseréled,
és a másik – más sík – visszavár, befogad,
s végre emlékszel majd, s nem vacog a fogad.

Mind tanulni jövünk, s élvezni a létet,
megtapasztalni a ránk váró sötétet,
megkeresni a fényt a hétköznapokban,
boldogságra lelni ölelő karokban.

Szeretni tanulunk, s érteni szeretnénk,
pedig jó lenne, ha szívünkre figyelnénk,
érzések mutatják számunkra az utat,
mely után az agyunk zakatolva kutat.

Hiszem, választhatunk, s céljaink meglelnénk,
ám, de folyton ural megvezetett elménk,
belesüllyedünk az anyag világába,
ami nem is lenne, csak úgy, önmagában.

Vannak hatalmasok, kik uralnak minket,
s tévútra vezetik az érzéseinket,
elveszik a tudást, amivel születünk,
amitől a világ gazdagodna velünk.

Így lesz teljességből alkotott fél-elem,
s hazugság, rettegés, lelkünknek élelem,
ami már nem táplál, földi síkon mérgez,
amely közelebb visz, a rettegett „véghez”.

De nem ezért jövünk, élőn haldokolni,
életen keresztül másokat okolni,
hanem élni jövünk, érezni, szeretni,
aminek születünk, olyan lénnyé lenni.

Így, amíg uralnak minket hatalmasok,
nem kerülnek elő a tudás-válaszok.
Kétségek gyötörnek, nem hiszünk magunkban,
s bizony, egymást bántjuk sértett haragunkban.

Meg kellene értsük, miről szól az élet!
Nem háborúskodás, nem ember kísérlet!
Csak a természetet kellene figyelnünk,
s a kérdéseinkre valós választ lelnünk!

Élnünk kéne végre, haldoklásunk helyett,
az élethez kaptuk e csodaszép helyet.
Csak a rémálomból kéne felébrednünk,
és a valóságban önmagunkra lelnünk!

Aranyosi Ervin © 2021.09.04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Miért jövünk a létbe?


Aranyosi Ervin: Miért jövünk a létbe?

Miért jövünk a létbe?
Másokat szolgálni,
szeretni tanulni,
angyalokká válni!

Megtapasztalni
egy olykor zord világot,
keresve a vágyott
csodát, boldogságot!

Magunk jobbá válni,
mást is jobbá tenni,
megtanulni, hogy kell
őszintén szeretni.

S mikor mi már tudjuk,
mást is tanítani,
lelkünket megnyitva,
minél többet adni.

Miért jövünk a létbe?
Nem a halált várni!
Hanem a világban
csodákra találni!

Felfedezni minden
szerethetőt, szépet,
amit utunk során
elénk tár az élet!

S ott, ahol sötét van,
tisztán fényt gyújtani,
az eltévedteknek
hitet, reményt adni!

S jó annak, ki célját,
útját megtalálja,
mert azt a megnyugvás,
s a szeretet várja!

Aranyosi Ervin © 2021-02-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Miért is jöttem?


Aranyosi Ervin: Miért is jöttem?

Tanulni jöttem,
s tán jobbá válni,
utam a fénybe,
úgy megtalálni,
hogy ne bánthasson
a vaksötét,
boldoggá tegyen,
a puszta lét.

Szeretni jöttem,
kitárni szívem,
átírni sorsom,
ha rosszul hittem.
Utam a létben
úgy megtalálni,
képessé váljak
jobbá válni!

refrén:
Hiszem, hogy rajtunk múlik minden,
legyen hát kezünk a kilincsen,
a fénynek végre ajtót nyithatunk,
magunkból többet, jobbat adhatunk.

Álmodni jöttem,
egy jobb világot,
amit a lelkem,
a fényben látott,
Mutatni másnak,
hogy ez is lehet,
teljessé teszem
az életet.

refrén:

Hiszem, hogy rajtunk múlik minden,
legyen hát kezünk a kilincsen,
a fénynek végre ajtót nyithatunk,
magunkból többet, jobbat adhatunk.

Aranyosi Ervin © 2020-07-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Életegyetem


Aranyosi Ervin: Életegyetem

Boldognak lenni, ez az életcélunk.
Ezért jövünk. Lelkünk életre kel.
Esélyt ad rá a születés csodája,
hol új út nyílik, s álom kezdődik el.

Lehetünk boldogok annyi féle módon,
ha van oly érzés, mely minket boldogít,
de keresztül kell vágnunk a bozóton,
és ami gátol, az egyúttal tanít.

Hisz minden ember boldog akar lenni,
de sok nem érti, ez nem küzdelem!
Nem kell csatázni, háborúba menni,
csak érteni, hogy egy vagy énvelem.

Vedd csak észre a hétköznap csodáit,
az öröm apró, csillogó cseppjeit!
Mindazt a szépet, ami élni csábít,
amely a Földön már mennybe repít!

Együtt könnyebb lesz – hidd el – boldogulni!
Nyújtsd hát kezed, és gyere énvelem!
Az embernek szeretetet kell tanulni,
ennyiből áll az életegyetem!

Aranyosi Ervin © 2019-11-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Amikor kisbaba születik


Aranyosi Ervin: Amikor kisbaba születik

Amikor kisbaba születik a Földre,
rögtön szüksége lesz két kedves szülőre.
Vele együtt anya, s apa is születik,
s komoly feladatot hoz a kisded nekik.

Nem csak tanulni jön erre a világra,
s nem csak a figyelmet felhívni magára.
Komoly tudnivalót akar tanítani,
amit mástól sosem tanul papi, s mami.

Sokáig azt hisszük, csupán mi tanítjuk,
vagy szelíddé tesszük, vagy épp elvadítjuk,
de a hitünk szerint tanítgatjuk élni,
tanítjuk örülni, s megtanítjuk félni!

Igyekszünk átadni, amit mi is kaptunk,
függetlenül attól, hogy sikert arattunk,
vagy épp csalódások kövezték múltunkat,
megtanítjuk neki végigjárt utunkat!

A mi hitrendszerünk nyomja majd a vállát,
tőlünk tanult szavak hagyják el a száját,
mint stafétabotot hordozza a terhet,
abban a hiszemben, hogy e hitekkel nyerhet!

Sok-sok butaságból hagyományt teremtünk,
és nem is vizsgáljuk, hogy mi, mire mentünk,
úgy adjuk csak tovább kapott hiteinket,
mintha igazolnánk saját szüleinket!

Ám, ha gyermekünkre kezdettől figyelnénk,
sokat tanulhatnánk, tán bölcsebbek lennénk!
Felülvizsgálhatnánk, mit adtunk, mit kaptunk,
lelke nem szenvedne tőlünk, vagy miattunk.

Minden képességét kibonthatná szépen,
láthatnánk mit hozott, mi van már kezében.
Megmutatná nekünk, hogy ő mire képes,
kimondhatná nyíltan, hogy mikor, mit érez!

Amikor kisbaba születik a Földre,
rögtön szüksége lesz két kedves szülőre.
Vele együtt anya, s apa is születik,
s komoly feladatot hoz a kisded nekik.

Nem csak tanulni jön erre a világra,
s nem csak a figyelmet felhívni magára.
Szeretet van benne, csodás képességek,
melyre tanítaná az emberiséget…

Aranyosi Ervin © 2017-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nincsen halál!


Aranyosi Ervin: Nincsen halál!

Nincsen halál!
Az élet célja nem elmúlás, nem félelem!
Tapasztalás!
Élni a szépet, s hogy találkozhass énvelem!
Nincsen halál!
A lélek túlél, más testben, s korban folytatod…
Tapasztalás!
Mit kéne jobban, úgy, hogy közben sem vagy halott.
Nincsen halál!
Hát haldokolni nincsen okod, hidd el nekem!
Tapasztalás:
mindegyik új nap. Lépj be a fénybe hát velem!
Nincsen halál,
csak kezdj el élni, szeretni szívből másokat!
Tapasztalás,
hogy félelemtől a szíved-lelked fáj sokat!
Nincsen halál!
Tanulni kéne, felfedezni a sok csodát!
Tapasztalás!
Gyermekként élni, s élvezni ezt az iskolát!
Nincsen halál!
Ha véget érne, életed újra kezdheted!
Tapasztalás,
s talán megérted, mért történt pont ez meg veled?
Tapasztalj hát!
Legyél csak boldog, ki minden szépre rátalál!
Ne lepődj meg,
ha utad végén, kiderül majd, hogy: – Nincs halál!

Aranyosi Ervin © 2017-03-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tanulj együtt élni!

Tanulj együtt élni
Aranyosi Ervin: Tanulj együtt élni!

Mennyi mennyi buta ember szórja szét a szemetét.
Nem tanítja az utódját, a kíváncsi csemetét!
Pedig ők csak jó példából tanulják, hogy mit lehet:
– hogy a jövő érdekében egy kisgyerek mit tehet?

Hogy vigyázz a környezetre, hogyan óvd és védd a fát?
Hogy őrizd meg a virágok, légben szálló illatát?
Hogy becsüld az erdő népét, füvet, fát és állatot,
hogy az erdő megmaradjon, s virágozzon nálatok.

Tanulnod kell együtt élni, hisz a jövőd ebben áll,
aki pusztít, el is pusztul, ha a léttel szembeszáll!
Tőled függ hát, hogy az élet teljesebb és szebb legyen!
Ha kipusztul a világod, ülhetsz a szeméthegyen.

Aranyosi Ervin © 2016-05-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha beléptél életembe…


Aranyosi Ervin: Ha beléptél életembe…

Ha beléptél életembe,
nem lehet véletlen.
Segíted a tanulásom,
majd az életemben.

Amíg van mit tanulnunk,
közös úton járunk,
s elmondhatjuk egymásról:
– Ő a lélek párunk!

Sok az életfeladat,
ami együtt vár ránk,
s olvashatnánk a csodát,
ha szívünket kitárnánk.

Megértés és szeretet,
segítség az úton.
Figyelek, s Te mutatod:
– Mit kell megtanulnom?

Aranyosi Ervin © 2014-11-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Pótmamát kerestünk


Aranyosi Ervin: Pótmamát kerestünk

Pótmamát kerestünk, aki tüskés, mint mi!
Ki a kis süniket, fiának tekinti!
Akit nem zavar meg, hogy a kicsik szúrnak,
amikor anyjukhoz szeretettel bújnak.

Kerestük a mamát, hát most megtaláltuk,
Ismerkedtünk vele, szépen körbejártuk.
Kedvesen fogadott, jó volt hozzábújni,
Az elfogadást tőle, könnyű megtanulni.

Aranyosi Ervin © 2014-09-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva