Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Csak hit kérdése


Aranyosi Ervin: Csak hit kérdése

Hadd csepegtessek egy kis hitet belétek,
hogy megbecsüljétek a csodát, hogy éltek!
Hogy kiélvezzétek ezt a nagy kalandot,
hogy a földi létben főszereplők vagytok!

Bár elhinnétek azt, hogy rajtatok múlik,
hogy az életetek, mily hosszúra nyúlik,
s milyen tartalommal töltitek fel végül,
és az utókornak mit hagytok emlékül?

Milyen nyomot hagytok ebben a világban,
mertek tisztán élni, itt és most a mában?
Csupán hit kérdése, hinni magatokban,
örömökre lelve a hétköznapokban!

Előre nézzetek, új jövőt lássatok,
emberibb holnapnak alapot ássatok,
s építsétek reá saját csodátokat,
hittel, szeretettel töltve a napokat!

Aranyosi Ervin © 2022-10-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Élnünk kéne végre!


Aranyosi Ervin: Élnünk kéne végre!

Mindenki haldoklik születése után,
van ki szomorkodva, aggódva és bután,
de a legtöbb ember nem érzi, nem tudja,
hogy egy életen át kifelé áll rúdja.

Ez csak egy nézőpont, mert van örökélet,
csak a földi síkot, más síkra cseréled,
és a másik – más sík – visszavár, befogad,
s végre emlékszel majd, s nem vacog a fogad.

Mind tanulni jövünk, s élvezni a létet,
megtapasztalni a ránk váró sötétet,
megkeresni a fényt a hétköznapokban,
boldogságra lelni ölelő karokban.

Szeretni tanulunk, s érteni szeretnénk,
pedig jó lenne, ha szívünkre figyelnénk,
érzések mutatják számunkra az utat,
mely után az agyunk zakatolva kutat.

Hiszem, választhatunk, s céljaink meglelnénk,
ám, de folyton ural megvezetett elménk,
belesüllyedünk az anyag világába,
ami nem is lenne, csak úgy, önmagában.

Vannak hatalmasok, kik uralnak minket,
s tévútra vezetik az érzéseinket,
elveszik a tudást, amivel születünk,
amitől a világ gazdagodna velünk.

Így lesz teljességből alkotott fél-elem,
s hazugság, rettegés, lelkünknek élelem,
ami már nem táplál, földi síkon mérgez,
amely közelebb visz, a rettegett „véghez”.

De nem ezért jövünk, élőn haldokolni,
életen keresztül másokat okolni,
hanem élni jövünk, érezni, szeretni,
aminek születünk, olyan lénnyé lenni.

Így, amíg uralnak minket hatalmasok,
nem kerülnek elő a tudás-válaszok.
Kétségek gyötörnek, nem hiszünk magunkban,
s bizony, egymást bántjuk sértett haragunkban.

Meg kellene értsük, miről szól az élet!
Nem háborúskodás, nem ember kísérlet!
Csak a természetet kellene figyelnünk,
s a kérdéseinkre valós választ lelnünk!

Élnünk kéne végre, haldoklásunk helyett,
az élethez kaptuk e csodaszép helyet.
Csak a rémálomból kéne felébrednünk,
és a valóságban önmagunkra lelnünk!

Aranyosi Ervin © 2021.09.04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet angyala

Nógrádi Katalin festménye

Aranyosi Ervin: A szeretet angyala

Kopogtat egy angyal és be akar jönni.
– Indulj ajtót nyitni, kedvesen köszönni! –
Kicsi kosarában szeretetet hozott,
érzed, hogy a kedved máris megváltozott?

A te szíved most bújt ünneplő ruhába,
boldogan tekintesz szeme sugarába.
A szíved megdobban, jó ezt elfogadni,
s nézz körül, hogy kinek tudnád tovább adni?

Biztos találsz olyat, kinek szíve éhes,
aki boldogságot, örömöt nem érez.
Látod, itt az angyal, elhozta az esélyt,
hogy kihűlt szívekbe meggyújthassuk a fényt.

Hogy szomorkás arcra, kedves mosolyt csaljunk,
hogy a karácsonyról tiszta szívvel valljunk!
Szeretet angyala, jaj de nagyon vártunk,
szívvel marasztalunk, maradj vendég nálunk!

Majd, mikor a szívünk szeretni túl gyenge,
hozz kis melegséget, mire szükség lenne!
Hisz, amikor fázunk, tűzhöz közelítünk,
meleget a másik szívéből merítünk.

Ha közelebb húzunk szívünkhöz egy szívet,
rögön felparázslik egy megtört tekintet.
Ha már felparázslott, ne hagyjuk kihülni,
engedjük a mosolyt az arcára ülni.

Őrizzük az angyalt, maradjon közöttünk,
ha még kicsik vagyunk, vagy ha nagyra nőttünk!
Segítsünk, hogy könnyen tehesse a dolgát,
Élje meg az ember az angyal mivoltát!

Hisz képesek vagyunk szeretetet adni,
karácsony után is angyalok maradni.
Legyen sok  ünnepünk a hétköznapokban,
s leljük örömünket ölelő karokban!

Aranyosi Ervin © 2019-12-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hová tűnik a szerelem?


Aranyosi Ervin: Hová tűnik a szerelem?

Felizzik a szép szerelmünk,
boldogokká válunk,
összekötjük életünket,
fenn az égben szállunk.
Gyermekünknek születése
emeli a tétet,
elhisszük, hogy ennél szebb
már nem lehet az élet!

Hétköznapok súlya alatt
nehezebb szeretni!
Felelősség terhe miatt,
kell mindent temetni?
Békésen, mond, mért nem tudunk,
külön utat járni?
Mért kell minden szerelemnek
háborúvá válni?

Refrén:
Hova tűnik a szerelem,
ha kialszik parázsa,
hová tűnik a szívünkből
a boldogság varázsa?
Mért nem tudjuk a másikat
csendben elengedni,
miért kell a szép dolgokat,
végleg tönkretenni?

Mért használod gyermekedet,
hogy a társad bántsad?
Mit adsz neki örökségül,
milyen példát láthat?
Mért szakad meg a kapcsolat,
mért nincsen bocsánat?
Ha kihűlt a szép szerelem,
mért ural a bánat?

Miért lesz a szerelemből
gyűlölködés, bántás?
Mért nem kéred más tanácsát,
hogy milyennek lát más?
Mért nem lehet emelt fővel,
békében elválni,
mért nem lehet tisztelettel,
külön úton járni?

Refrén:
Hova tűnik a szerelem,
ha kialszik parázsa,
hová tűnik a szívünkből
a boldogság varázsa?
Mért nem tudjuk a másikat
csendben elengedni,
miért kell a szép dolgokat,
végképp eltemetni?

Aranyosi Ervin © 2018-08-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Adj hálát reggel…

Aranyosi Ervin festménye

Aranyosi Ervin: Adj hálát reggel

Adj hálát reggel az ébredő világnak,
örökbe kaptál egy újabb, szép napot.
Engedd az érzést áradni szívedben,
szeresd hogy itt vagy, e föld az otthonod.

Hallgasd a dalt, mely apró madaraknak
hálával teli, reggeli éneke.
Engedd a nap tiszta fényét szobádba,
s ne kérdezd: ember élhet-e nélküle?

Öltözz fel szépen, ünnepi ruhába,
a mosoly arcodon, ékszered legyen.
Tükrödön csillog szemed ragyogása,
hagyd, hogy a látvány boldoggá tegyen!

S ha tetszik mindez, mosolyogj magadra,
s érezd a lelked, magasabbra emel.
Tartsd ezt a mosolyt meg egy egész napra,
mert aki rád néz, ennyit megérdemel.

Hagyd hogy a mosoly átterjedjen másra,
– jó érzésed csak fokozódni fog –
a szeretet ilyen, apró kis sugára
teheti szebbé a hétköznapot.

Aranyosi Ervin © 2010-04-23.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!