Aranyosi Ervin: Gyertyalángok

Aranyosi Ervin: Gyertyalángok

Mik is vagyunk mi? Gyertyalángok,
és átformálják a világot.
Fényt viszünk a hétköznapba,
megkezdett utunkon haladva.

Mind azt hisszük, kicsik vagyunk,
s nyomot, fényt szinte nem hagyunk,
pedig tesszük, mi tőlünk telhet,
megérintve megfáradt lelket.

Bennünk szeretet lángja lobban,
s ha felébredünk szépen, sorban,
ha lángjaink összeérnek,
lángjaink az égig felérnek!

Ha fény lesz végre, látni kezdünk,
sok még az árnyék, van mit tennünk!
De ezért jöttünk, ez a dolgunk,
mert magunktól kell boldogulnunk!

Ne maradj te sem már sötétben,
oldódj csak fel a tiszta fényben,
segíts felnyitni szemeket,
hogy egy út van, a szeretet!

Szívünkben az isteni szikra,
szeretetünk azt felnagyítja,
lángra gyújtja, s küldi másnak,
egyre több fény kell a világnak!

A fényből jöttünk, s váljunk is azzá,
egymásért tevő, jóvá, igazzá,
aki mutatja emberségét,
aki használja szeretet fényét!

Aranyosi Ervin © 2025-05-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva