Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Vidd hírül mesémet!

Aranyosi Ervin eddig megjelent mesekönyvei

Aranyosi Ervin: Vidd hírül mesémet!

Vidd hírül mesémet, olvasd gyermekednek!
Építsd vele lelkét! Kedvességgel lepd meg!
Tanítsd az életre okosan és szépen,
fürdesd meg a lelkét a mese vizében!

Lelke képernyőjén hagyd, hogy rá találjon,
mesém tanulsága a részévé váljon!
Ébredjen, s érezze benne az értéket,
hogy lelki kincsekkel, gazdagabb az élet!

Olvasd hát mesémet, s legyen közös élmény,
legyen egy ezüstszál, szívetekhez érvén,
ami összekapcsol, családdá kovácsol,
ami fogalmat ad az élő világról.

Csepegtettem bele emberséget bőven,
s hiszem, jól fog jönni, egyszer a jövőben!
Szeretettel szőttem szép szavait sorba,
mesekönyvbe zártam, szépen egy csokorba!

Megrendelhetők a webáruházban, ide kattintva!

Aranyosi Ervin © 2020-07-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elvesztettem a családom


Aranyosi Ervin: Elvesztettem a családom

Elvesztettem a családom,
bár itt vannak mellettem.

Úgy hiszem, hogy ez az élet,
számomra nincsen rendben!

Elvesztettem a figyelmet,
hiányzik a kedvesség.

Telefon lett a gyermekük,
s fontosabb, hogy azt lessék!

De mi lenne, ha eltűnnék,
észre vennék valakik?

Vagy nem számít a külvilág,
az ki velük ma lakik?

Ha plüssmackót tennék ide,
észre vennék a cserét?

Nem is értem, mért akartak
maguknak egy csemetét?

Elvesztettem a családom,
de lesz majd telefonom!

Én is ilyen ember leszek,
s tanulságom levonom!

Aranyosi Ervin © 2020-07-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bár lehetnék kismadár


Aranyosi Ervin: Bár lehetnék kismadár

Lombok alján, rét felett,
nyári szellő száll, s nevet.
Nyári szellő száll, s nevet,
Megdobbantja szívemet.

Lombok között száz madár,
csilingelő hangja szál,
vidám, kedves hangja száll,
tőlük hangos a határ.

refrén:
Bár lehetnék kismadár,
aki szabad, s messze száll,
s hívnálak, hogy szállj velem,
keresztül az életen!

Lombok között fészek ül,
kis fióka ott csücsül,
ő már szállna legbelül,
tanulja ügyetlenül.

Lombok között kismadár,
megtanulta mára már,
hogy használja szárnyait,
ha szívében vágy lakik!

refrén:
Bár lehetnék kismadár,
aki szabad, s messze száll,
s hívnálak, hogy szállj velem,
keresztül az életen!
Aranyosi Ervin © 2020-07-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Melyiket szeretnéd?

Aranyosi Ervin: Melyiket szeretnéd?

Mondd, ha választani kéne,
mondd te kit választanál?
Az unottat, vagy a félőst,
vagy ki éppen transzban áll?
Vagy azt, akiről rögtön látszik,
élvezi az életet,
szeme huncutul szikrázik,
ahogy nézed, rád nevet?
Hát énnálam ő a kedvenc,
nekem ő kell hát viszem!
Nem lesz unalmas az élet
– kis barátom – azt hiszem!

Aranyosi Ervin © 2020-07-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Macska a tetőn

Aranyosi Ervin: Macska a tetőn

Háztetőkön macska léptek.
– De régen jártam felétek,
drága agyag cserepek!

Felfogják az éj zaját,
átérzik szívem baját,
ha az eső csepereg.

Lopakodó üzemmódban,
léptem csendes, sose koppan,
nem hallhatja senki sem.

Kiülök a kúpcserépre,
onnan nézek fel az égre,
a vén Holdat meglesem!

Rám önti halvány ezüstjét,
kiürítve ezüst üstjét,
s fénylőn, szőrmémre vetül.

Míg a háztetőket járom,
elkísér a Hold barátom,
így nem vagyok egyedül.

S lám, ez így megy minden éjjel,
varázs fényét szórja széjjel,
a világra gazdagon.

Én meg bámulom csak arcát,
ahogy nézi ezt a macskát,
kinek tető a vadon…

Aranyosi Ervin © 2020-07-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álmodj velem!


Aranyosi Ervin: Álmodj velem!

Hoztam egy álmot teneked,
hogy a világod szebb legyen!
Gyógyítson végre szeretet,
és végre boldoggá tegyen.

Álmodjunk együtt szebb jövőt,
s váltsuk valóra álmaink!
A múlt fájdalmát megtörőt,
amely a szívünkben lakik.

Használj hát kedves szavakat,
ölelj meg fáradt lelkeket,
bontsunk le szóval falakat,
erre képes a szeretet!

Ne bántson többé szép szavunk,
lelkünkből hadd szóljon zene,
Istenben mind egyek vagyunk,
ez a lélek üzenete!

Ne bántsd magad, s testvéredet,
a bántás mind fejedre száll,
tanulj meg élni életet,
olyat mely földi mennybe vár!

Csupán szakítsd szét láncaid,
hiszen a lélek mind szabad!
Jóságra használd szavaid,
emelj fel mást, s vele magad!

Szépen élni tanulni kell,
az embert lásd mindenkiben!
Lélekben szabadulni fel,
s a szívünk élőn megpihen!

Álmodj hát velem, kérlek én,
legyen szebbé ez a világ,
hadd nyíljon ki e földtekén,
egy jövőt rejtő szép virág!

Aranyosi Ervin © 2020-07-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Plüssmaci születésnapja


Aranyosi Ervin: Plüssmaci születésnapja

Kisgazdám odakint játszik, és nem vitt magával.
Pedig minden hova hurcol. Ez bizony nem rávall!
Valami nagy titok készül, töröm hát a fejem,
még a homokba is bevisz, ott is játszik velem.

Ám úgy hiszem, most megtréfál, huncutságra készül.
Egyedüllét nem jutott még nekem osztályrészül.
Felállhatnék, hogy kimenjek az udvarra én is,
de ő biztos megijedne, hát maradok mégis.

Képzeljétek, nem tudja még, hogy én tudok járni,
ha akarnék futkoshatnék úgy, ahogy akárki.
Ám szeretem, ha ő mozgat, ő viszi a testem,
na, meg múltkor a gödörbe majdnem beleestem.

Mi is lehet a nagy titok, mért kell itt benn várnom,
vajon épp mit találhatott ki az én barátom?
Úgy látom, hogy jön is hozzám, mosolygós a kedve,
amit olyan szívesen lát minden játékmedve.

Na most felkap, megsimogat, magához ölelget:
– Gyere Mackóm – így szól hozzám – megnézzük a kertet!
Aztán futunk nagy vidáman, lábam sem ér földet,
a kisgazdám szemei most fénytől tündökölnek!

– Drága Mackóm, kétéves vagy, születésnapod van,
sütöttem egy homoktortát – mondja meghatottan!
Homok gyertyákat is gyúrtam, lásd, a tetejére,
amiket el kell most fújnod, várva szerencsédre.

Hát valóban gyönyörű lett, rögtön meg is ettük,
aztán jókat bohóckodva vidáman nevettünk.
Most már értem, miért kellett a konyhában várnom,
hogy ettől majd nagyra nőjön a kíváncsiságom!

Aranyosi Ervin © 2020-07-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Cica ábránd a Holdról


Aranyosi Ervin: Cica ábránd a Holdról

Az a kerek, nagy fényesség,
odafönt a telihold,
és hogy felkúszott az égre,
az a játék része volt.
Elképzeltem, hogy enyém lesz,
hogy az égről leszedem.
Nagy kihívás egy cicának,
kaland, játék, szerelem.

Minden este megcsodálom,
ahogy ott végig vonul,
csillogtatja halvány fényét,
és csalogat álnokul.
Feljövök a háztetőre,
kinyújtom a karjaim,
hátha egyszer megbotlik fenn,
s elmarják a karmaim.

Mitől olyan magabiztos,
olyan lenéző velem?
Honnan tudja, hogy csodálom,
mért hiszi, hogy kedvelem?
Hogyan tudnék feljebb mászni,
hogy elérjem végre már,
de mire én felébredek,
ő már rég az égen jár.

Azt hiszem, hogy neki vágok,
s mikor leszáll, elkapom!
Onnan kezdve rabul ejti,
mancsomon a tíz karom.
Ma éjszaka elindulok
és ahol majd földre száll,
ott leszek és lesben állok,
s találkozunk végre már.

– Enyém leszel, s nem eresztlek,
Hold, te fénylő gombolyag,
az eszeden is túljárok,
van már tervem komolyabb.
Most indulok, s addig futok,
hogy majd megelőzzelek,
hogy mire te földet érhetsz,
addigra már ott legyek.

Én futottam egész éjjel,
a Hold meg fent nevetett.
– Gúnyolódj csak, ha elkaplak,
elveszem a kedvedet!
Ám valahogy nem ért földet,
oly magasan fent maradt.
Magasan szállt lekörözve
minden szálló madarat.

Felkelt a Nap és a fénye,
teljesen elvakított,
hunyorogva gondolkodtam:
– Vajon mire tanított?
Itt maradtam játék nélkül,
nem lett enyém az a Hold.
A sok futás egész éjjel,
úgy tűnik, hiába volt!

Aranyosi Ervin © 2020-07-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A krumpli manó

Festmény: Hartman Anikó

Aranyosi Ervin: A krumpli manó

Egyszer volt, hol nem volt, élt egy krumpli manó.
Egy föld alatt lakó, krumplik közt suhanó.
Komoly feladatott kapott minden évben,
a krumplik gumóit nevelgette szépen.
Tavasszal az ember a krumplit elültette,
mert a krumplis tésztát igencsak szerette.
Aztán gondozgatta, locsolgatta szépen,
várta, hogy kikeljen kertje közepében.

A manóra pedig sok-sok feladat várt,
de krumpli manó volt, tudta hát a dolgát.
Szeretgette őket, s etetgette gyakran,
szép szavakat dúdolt minden pillanatban.
Hej, azokat pedig a krumplik szerették,
ezért a manónak kívánságát lesték.
Szépen növekedtek, mosolygóssá váltak,
és a kert közepén szépen sorba álltak.

Szárat növesztettek, levelet hajtottak,
csoda szép csoportot, krumpli sor alkottak.
A levelek mentén krumplivirág nyílott,
s hogy manójuk is van, őrizték a titkot.
Az ember meg büszke volt a krumplijára,
locsolta is szépen, gyakran megkapálta,
s azt hitte a krumpli csakis az ő műve,
dolgozott is érte, munkába merülve.

Csakhogy manó nélkül nem ment volna sokra,
de nem tudott róla, nem lelt rá az okra,
hogy a manó bizony krumpliját nevelte,
– bár a krumplis tésztát ő még nem ismerte.
Így telt múlt az idő, a virág leszáradt,
mind-mind földre hullott, elhagyva a szárat.
A szár is elszáradt, s vele a levele,
s jött az ember, hogy a gumót összeszedje.

Hozta az ásóját, hogy földből kiássa,
hogy krumpli termését végre egyben lássa.
Ám mikor a földből egyet kifordított,
valaki a mélyből jó nagyot ordított.
– Hé, te melák ott fent, mit képzelsz magadról?
– kiabált a manó, nem látva haragtól!
– Ezek az enyémek, mind-mind nekem nőttek,
tőlem lettek szépek, nekem tündököltek.

Az ember kereste, honnan jön e szólam,
és csak ásott tovább, kíváncsian, szótlan,
és pár pillanat múlva végre megtalálta,
mert a krumpli manó büszkén útját állta.
A pöttömnyi jószág vele szembe nézett,
– Hagyd azonnal abba, most, ezt az egészet!
Hiszen a sok krumpli, így mind meg fog halni,
nem lehetsz oly gonosz, hogy fel akard falni!

Az ember meglátta, s rögtön felemelte,
szeméhez emelve, tenyerére vette.
– Hát te ki vagy, mi vagy és mit akarsz tőlem?
Bohócot még te sem csinálhatsz belőlem!
A krumpli az enyém, hiszen én ültettem,
egy egész nyáron át szépen megműveltem,
ezért a gumója, mind csak engem illet,
ebbe beleszólni senkinek sem illett!

Aki elvetette és aki gondozta,
azé lesz a termés, ne gondolj hát rosszra!
Hogy megszerzed tőlem, azt én nem hagyhatom,
mert kell ez a krumpli nekem, nagyon-nagyon!
S lám a manó leült, aztán sírni kezdett,
apró kis szeméből könnyeket eresztett.
– Hát a szeretgetés, amit nekik adtam,
kárba ment a végén, egy rossz pillanatban?

– Hiába etettem nyáron egyre őket,
nekem semmi sem jut, csak bánatom nőhet?
Sírt hát keservesen a kis krumpli manó:
– A manó szeretet semmire se való?
És az ember nézte, s nagyon megsajnálta:
– Nem járhat így pórul a krumplik barátja!
– gondolta magában és ötlete támadt,
kitalált valamit, valami vidámat!

– Hej, te krumpli manó, mond, mit szólnál hozzá,
ha a kedvességed krumplid viszonozná.
Meghívnálak téged egy krumplis tésztára,
ez lenne a munkád fizetsége, ára.
A kis krumpli manó gondolkodni kezdett,
a barátkozáshoz ez lenne a kezdet?
– Hát jó, próbáljuk meg, aztán, mikor jöjjek,
mire finomságod már puhára főzted?

– Gyere holnap délben! Vendégül látnálak,
érezd meg az ízét a krumplis tésztának.
Hiszem, ha megtudod, milyen finom étel,
akkor végre mindent szépen majd megértel.
Mért ültettem krumplit és miért műveltem,
mért volt fontos helyen, odakint a kertben.
S hiszem, ha majd jól laksz, jóízű tésztával,
megérted mit művel az ember krumplijával.

Gyere be a kertből, holnap épp pont délre,
én a krumplis tésztát megfőzöm ebédre,
és ha ízlik neked, biztos megígéred,
hogy felelős munkád máskor is elvégzed.
Másnap a mi manónk illendőn megjelent,
mert tudta a hívás, tiszteletet jelent.
A krumplis tésztából oly nagyon jól lakott,
hogy ehhez a koszthoz jó nagy kedvet kapott.

Azóta is mindig krumplikat nevelget,
szeretgeti őket, és őrzi a kertet.
Tudja már, az ember miért ültet krumplit,
hogy csinál gombócot, derelyét, meg nudlit.
A manó is eszik néha krumplis tésztát.
Ám mikor krumplit szedsz a krumplikat nézd át,
mert a manó bizony úgy hasonlít rájuk,
nehogy megtévesszen szép krumpli ruhájuk!

Aranyosi Ervin © 2020-07-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy sokkal szebb világért!

Aranyosi Ervin: Egy sokkal szebb világért!

Sokkal szebb a világ, ha a Nap mosolyog,
én is csak jobb kedvű, hálával telt vagyok.
Belőlem is ilyen kedvet tud kicsalni,
s őrzöm jókedvemet, nem hagyom kihalni!

Ha jó kedvű vagyok, hát mosolyt viselek,
ekkor tudok csodás dolgot tenni veled,
épp ahogy a Napom ragyog, derűt áraszt,
így ragyog mosolyom és így adom rád azt!

Tudod, ezt kellene másnak tovább adni,
szíveket gyógyítva, jó úton haladni.
elhitetni végre az egész világgal,
hogy az ember sokat tehet mosolyával.

Hiszen a mosolyunk egy szebb világ magja,
s boldog, aki veti, s az ki learatja.
Hát kezdjük mosolyunk más arcokra szórni,
hiszem, hogy a szívek fognak válaszolni!

Bizony, ez az ékszer boldoggá is tehet,
ajándékozd hát meg mind az embereket!
Kezdd csak magad körül, rokonnal, baráttal,
mosolyogj, s majd nevess, s tégy rá egy lapáttal!

Meglátod a mosolyt nem tudja megállni,
így fog a vidámság szétterjedve szállni!
Úgy, ahogy egy madár röppen ágról ágra,
a mosoly is így száll rá a nagyvilágra!

S ha majd körülötted csupa mosoly ragyog,
akkor végre te is büszkén elmondhatod:
– Tettél világodért, gyógyítottál rajta,
hisz a többi ember is pont ezt akarta!

Aranyosi Ervin © 2020-07-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva