Aranyosi Ervin: Macska a tetőn

Aranyosi Ervin: Macska a tetőn

Háztetőkön macska léptek.
– De régen jártam felétek,
drága agyag cserepek!

Felfogják az éj zaját,
átérzik szívem baját,
ha az eső csepereg.

Lopakodó üzemmódban,
léptem csendes, sose koppan,
nem hallhatja senki sem.

Kiülök a kúpcserépre,
onnan nézek fel az égre,
a vén Holdat meglesem!

Rám önti halvány ezüstjét,
kiürítve ezüst üstjét,
s fénylőn, szőrmémre vetül.

Míg a háztetőket járom,
elkísér a Hold barátom,
így nem vagyok egyedül.

S lám, ez így megy minden éjjel,
varázs fényét szórja széjjel,
a világra gazdagon.

Én meg bámulom csak arcát,
ahogy nézi ezt a macskát,
kinek tető a vadon…

Aranyosi Ervin © 2020-07-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva