Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Nem vehet el tőlem senki!


Aranyosi Ervin: Nem vehet el tőlem senki!

Nem szakíthat tőlem senki el,
amíg csak élek bennem létezel.
Az életem vagy, s szívedben lakom,
és boldogító minden alkalom,
mert örömteli minden pillanat,
amíg a lelkünk egy úton halad.
Nézd el nekem, ha néha bántalak,
ha fáj a lelkem, s nem süt rám a Nap!

Ha rám ragyogsz, hát nem is kell nekem!
Minek a Nap, ha itt vagy énvelem,
hisz két szemed sokkal szebben ragyog,
s ha rám nevetsz,  én már boldog vagyok!
Az enyém vagy, ezt ígérte szavad,
de nem vagy rab, csak végtelen szabad,
mert amire vágysz tőlem megkapod,
hadd legyek hát szerencse csillagod!

Mert nem vehet már tőlem senki el!
Pokolra hívsz, vagy mennyekbe viszel,
mindegy nekem, csak add mindig magad,
vegyél el mindent, s annál több marad!
Én rád ruháztam érző lelkemet,
s hidd el, nagyobb kincs ennél, nem lehet!
Amíg csak élek, mélyen bennem élsz,
s álmokon át a léten át kísérsz!

Aranyosi Ervin © 2023-09-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha nem sírsz


Aranyosi Ervin: Ha nem sírsz

(Goombay Dance Band – Seven Tears dalának dallamára)

Ha nem sírsz, a lelked nem is érez,
ha nem sírsz, sosem fájt a szíved!
A harag az, mi mindent összevérez,
csak a bánat lehet a tied!

Itt állunk,
jót várunk,
minden könny felszárad valahol,
ha a szívünk kedves dala szól.

Ébredj fel,
jó kedvvel,
és a bánat látod messze száll,
mint egy messze szálló szép madár.

Ha nem sírsz, a lelked nem is érez,
ha nem bírsz, a lelked nem szabad,
sose érsz a mások szép szívéhez,
sosem érzed élőnek magad!

Ha nem sírsz, a lelked nem is érez,
minden könny a lelkedben marad,
de ha sírsz az élet könnyebbé lesz,
és nyomában új mosoly fakad!

Próza:
Itt állunk,
s csak jót várunk,
minden könny felszárad valahol,
ha a szívünk kedves dala szól.

Ébredj fel,
jó kedvvel,
és a bánat látod messze száll,
mint egy szálló szép madár.

Ezt a végén 2x:
Ha nem sírsz, a lelked nem is érez,
minden könny a lelkedben marad,
de ha sírsz az élet könnyebbé lesz,
és nyomában új mosoly fakad!

De ha sírsz, s a lelked végre ébred,
fennen száll és végtelen szabad,
örömmel jutalmaz meg az élet,
hagyd hát szállni lélek-madarad!

Hét könnycsepp hullott a nagy folyóba,
hét csepp úszott a tenger felé.
Ha elérnek hozzád szépen sorban,
tudnod kell, te érted sírtam én!

Aranyosi Ervin © 2023-09-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Már nem!


Aranyosi Ervin: Már nem!

Már nem, már nem,
már nem játszom tovább,
már nem cipelek a hátamon zongorát,
már nem futok én árkon-bokron át,
már nem keresem a létben a sok csodát!

Már nem, már nem,
letenném terheim,
már nem élek hazug szabályok szerint,
már nem félek, a lelkem is rendre int,
már nem és nem! Szabad leszek megint!

Refrén:
Komolyodj meg kérlek,
komolyodj meg kérlek!
– súgják énnekem!
De én nevetgélek,
mosolyogva élek
és játszom az életem!

Már nem, már nem,
nem fáj a tegnapom,
már nem hordom, ha kell reád hagyom,
már nem szállok szembe, nem üthetnek agyon,
és, ha néha sírok, csak azért, mert fáj nagyon!

Refrén:
Komolyodj meg kérlek,
komolyodj meg kérlek!
– súgják énnekem!
De én nevetgélek,
mosolyogva élek
és játszom az életem!

Aranyosi Ervin © 2023-08-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha megöregedtél…


Aranyosi Ervin: Ha megöregedtél…

Ha megöregedtél,
hát húzd ki magadat!
Ezt a kort elérni
nem könnyű feladat!
Ne siránkozz folyton,
hogy itt fáj, ott sajog,
ne engedd a kórnak
ellátni a bajod!
Figyelmedet inkább,
jobb céloknak szenteld,
melyekre még ifjan,
elég időd nem telt!

Most végre szabad vagy,
időd, mint a tenger,
bölcsességgel áldott,
élet-látott ember!
Mondd csak, volt-e álmod,
ami álom maradt?
Nyisd ki kalitkádat,
engedd el madarad!
Képzeleted szárnyán,
nyugodtan repülhetsz,
repít a gondolat,
szél hátára ülhetsz.

Utazhatsz szabadon,
ismerd meg hazádat,
járj be szép erdőket,
ismeretlen tájat!
Élvezd a természet
milliónyi báját,
hagyd el otthonodat,
lelked kalitkáját.
A beszélő dobozt
be se kapcsolt többé,
hadd váljon számodra
láthatatlan köddé!

Légy végre, aki vagy,
szabad, tiszta lélek,
kiben felszikrázik,
s tenni kezd az élet!
Váltsd valóra álmod,
mit régen nem mertél,
amit szebb időkre,
egykor félretettél!
Mert eljött az idő,
és a lehetőség,
hogy a napjaidat
álmaid kitöltsék!

A sok idős ember,
haldoklik és fáradt,
betegségek gyötrik,
lelkéből bú árad!
Az utolsó pénzét
orvosokhoz hordja,
az elesettségért,
világát okolja!
Pedig nem kéne más,
csupán változtatni,
minden egyes naphoz,
új kalandot rakni!

Észrevenni végre
a viccest, a szépet,
a csodát, amit még
tartogat az élet!
Örökké mozogni,
menni, menni, menni,
az élő világtól
boldogabbá lenni!
Kezdd el egy lépéssel,
egy kis tervezéssel,
aztán indulj is el,
megtenni ne késs el!

Derűs szemüvegen
nézd ezt a világot,
örülj minden szépnek,
amit szemed látott!
Keress jó társakat,
akik elkísérnek,
hidd el, a barátok
nagyon sokat érnek.
Velük megoszthatod
újkori csodádat,
a friss élményeket,
amik rátok várnak!

Bosszantsd a világot,
légy fitt, egészséges,
csupán el kell hinned,
bármi lehetséges!
Hisz megöregedtél,
de lelked fiatal,
ma is boldogulni,
ez ám a diadal!
Ha megöregedtél,
hát húzd ki magadat!
Engedd lelked szállni,
legyél boldog, s szabad!

Aranyosi Ervin © 2023-07-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az oroszlán dilemmája


Aranyosi Ervin: Az oroszlán dilemmája

Szabad élet, vagy nyájszellem,
óriási nagy dilemma.
Maradjak meg rabszolgának?
Ugyan kinek higgyek ma?

Ha hagyom, hát terelgetnek,
s kiszolgáltatott vagyok.
Oroszlánként többet érek,
s csak magamban bízhatok!

Oroszlánokat keresnék,
s itt hagynám a barikát,
nem azért, hogy harcolhassak,
nem csábít a barikád!

Saját fejem után mennék,
a szívemre hallgatnék,
szebbé tenném a világot,
szabad lélek akad még?

Nem követek csordát, nyájat,
kitaposott rossz utat,
amit a sok megválasztott,
rossz vezető épp mutat.

Fontosabb a szabadságom,
mint az önző érdekük,
ha csak maguknak kaparnak,
miért mennék épp velük?

Hiszem, egyszer minden más lesz,
és eljön az ébredés,
de ma sajnos több a birka,
és az oroszlán kevés!

Aranyosi Ervin © 2023-06-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Rabul ejtett a szíved


Aranyosi Ervin: Rabul ejtett a szíved

Rabul ejtett szíved engem,
magához húz és fogva tart!
Vajon milyen csodát lát bennem,
magához kötni mért akart?
Mért kell néked egy kósza lélek,
mi az, mi vonz karomba rég?
Mi volna az, mi hiányozna,
nem volt belőlem még elég?

Vagy lehet, nem is a te szíved,
hanem enyém, mely követel,
s mert ez is jól esik szívednek,
örökös kísérőm leszel?
Tán, mert a szívünk együtt dobban,
tán mert az utunk is közös,
így élünk együtt szebben, jobban,
s világunk ettől nem ködös?

Együtt, a közös álmok mentén,
járunk be szép ösvényeket,
egymást is tán jobbá szeretvén,
minden a menny felé vezet!
Megleljük földi boldogságunk,
apró örömök tükrein,
valóra váltjuk minden álmunk,
s osztozunk szép érzésein.

Rabul ejtett a szíved engem,
s ettől lettem ilyen szabad!
Engedj csak boldogan szeretnem,
s légy oly mesés, milyen ma vagy!
Nem vonz már másfelé az élet,
melletted, tőled több vagyok,
szemedben látok jövőképet,
mely csalogatva rám ragyog!

Aranyosi Ervin © 2023-05-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Hulló csillag


Aranyosi Ervin: Hulló csillag

Csillagot láttam, futott át az égen,
s elmerengtem a világmindenségen…
Itt lenn a porban, mily parány vagyok,
s milyen aprók, ott fenn a csillagok!
Vagyis paránynak látszanak,
s ha némelyikük átszalad,
a horizont felizzik tőle,
melegséget merít belőle.

És akadnak az életünkben,
ilyen, felfénylő csillagok!
Adnak pár percnyi melegséget,
mutatják: – Láss meg, itt vagyok!
Hoztam neked egy érző percet,
arcodra csaltam egy mosolyt!
Futok tovább, mert máshol várnak,
kell a melegség a világnak,
ha kihűl szíved, hát ne okolj!

Légy csak te is egy hulló csillag,
adj szárnyat szálló álmaidnak,
hadd gondoljak rád, érző szívemmel,
s ne vidd el álmom, másnak, kinek kell?
Örültem én, hogy láttalak,
eltűntek gátak és falak,
tőled egy percre, szabaddá lettem,
s hiszem, szíved boldoggá tettem!

Csillag voltam egy percen át,
s boldog lett tőlem a világ,
mert sötét egén átszaladtam,
s fényemből közben adtam, adtam!
Már megérte a születésem,
emlékem annyi szívbe véstem,
maradandó volt, s itt maradt
egy boldogító pillanat!

Aranyosi Ervin © 2023-05-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: A Földi lét foglyai


Aranyosi Ervin: A Földi lét foglyai

Börtönbolygó a világunk,
s mi mind rabnak születünk,
látszólag szabadon járunk,
s visszük a feszületünk.
Kínzóeszköz a jelképünk,
a megfeszítő kereszt,
ezért félelemben élünk,
szóbilincsünk nem ereszt.

Félelemből építenek
körénk börtönfalakat,
a kulcs, a mi kezünkben van,
úgy, mint szabad akarat.
Kitárhatnánk börtönajtónk,
melynek rácsa félelem,
de mi inkább birkanyájként
megyünk át az életen.

Fogva tart a hitrendszerünk,
s kínzó, bűnös hatalom,
marakodunk szép sikerekért,
megdicsérő szavakon.
Másoknak kell megfelelnünk
egy egész életen át,
s lehurrogjuk a tudókat,
mindazt, aki közben lát.

Mit fog szólni környezetünk,
mi kell, hogy jobbak legyünk?
Korlátokkal körülvéve,
tudjuk hol van a helyünk?
Nem adhatjuk önmagunkat,
más nyomában kullogunk,
nem is élünk saját létet,
meghasonlottak vagyunk!

Jó ez így? Csak ez a kérdés.
Mi lehet a válaszod?
Mások írják meg a sorsod,
nélkülük nincs támaszod?
Vagy tényleg csak rabként éled
végig ezt az életet?
Ha így élsz, nem irigyellek,
s nem is cserélnék veled!

Nem vágysz olykor szabadságra,
hogy élvezd az életet,
inkább csak mutogatsz másra,
s nem érted a lényeget?
Keresed a lét értelmét,
miért jöttél, mért vagy itt?
Akkor miért hagyod veszni
ifjúkori álmaid?

Mi lenne, ha lebontanád
hazugság-börtönfalad,
kitárnád a börtönajtót,
s ki engednéd önmagad?
Mi lenne, ha szabad lennél
és élnéd az életed,
s olyan lenne a világod,
amilyennek képzeled?

Ébrednünk kell álmainkból,
vagy örökre így marad!
Más szabályoz, meghatároz,
hogyan élhetsz, s mit szabad!
Lassan elpusztul világunk,
s elveszik a kenyerünk!
Hatalmasok játékaként,
csak rabszolgák lehetünk?

Aranyosi Ervin © 2023-04-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Visszatekintés


Aranyosi Ervin: Visszatekintés

Angyalok földjén születtem,
nagyvárosban, Budapesten.
A sok ember közt elvesztem,
amíg fel nem cseperedtem.
Addig rejtett angyal voltam,
lestem világomat szótlan,
szinte senki nem vett észre,
nem neveltek elég készre!

Csendben voltam, befordultam,
világomtól elvonultam,
csalogatott pusztatenger,
messzi falu, a szép Csenger.
Nagyszüleim falujában,
megfürödhettem a nyárban.
Gólya, fecske szállt fölöttem,
angyali világba jöttem!

Enyém volt a rét, az erdő,
ahol szabad lelkem felnő.
Napfényben és „tekenőben”,
tisztultam, ha megfürödtem.
Madárdal volt az én zeném,
hej, de nagyom élveztem én!
Barátokkal csavarogtam,
jelen voltam víg napokban!

Ám, kihalt a nemes porta,
szép nyaraim elsodorta
az életnek forgó szele,
a nagyváros üzenete.
Nagyvárosba visszatértem,
s betondzsungel közepében,
éltem tovább a világom,
feladva szép szabadságom.

Később el is menekültem,
a zajtól messze kerültem,
az várt kicsit, s jött utánam,
bár nem hívtam, bár nem vártam.
Lám most megint menekülnék,
kis faluba elkerülnék,
visszanyerném szabadságom,
s megélhetném angyalságom!

Mai világ pénzre épül,
kit hívhatnék segítségül,
hogy a vidék befogadjon,
verseimnek szárnyat adjon?
Ez a zajos város nem kell,
itt csak rohan minden ember,
nem is figyelnek egymásra,
nincs szükségük angyal-társra!

Régen jó volt. Holnap jobb lesz?
Vagy az ember csak pontot tesz?
Majd az életét lezárja,
aztán nem marad hazája?
Zajos város agyon nyomja,
gyűlik szemete és lomja.
Vele sorvad a természet,
s mindent legyőz az enyészet?

Aranyosi Ervin © 2023-04-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Rólad szóljon a dal!


Aranyosi Ervin: Rólad szóljon a dal!

Légy önmagad,
légy önmagad,
találd meg saját arcodat!
Légy önmagad,
becsüld magad,
szeresd világod és légy szabad!

Refrén:
Ha elfáradsz a biztatásban,
én itt leszek, hogy arcod lássam,
én itt leszek, segítek néked,
ha megkérnél, én szeretnélek!

Légy önmagad,
légy önmagad,
mindegy, hogy mások, mit mondanak!
Légy önmagad,
becsüld magad,
ne bánts szavakkal másokat!

Refrén2:
Ha elfáradsz a biztatásban,
a tükrödet találd meg másban,
én eljövök, melletted lenni,
s nem fáradok téged szeretni!

Légy önmagad,
biztasd magad,
csüggedni többé nem szabad!
Légy önmagad,
szeresd magad,
ne félj, hogy másnak nem marad!

Aranyosi Ervin © 2023-01-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!